Egy rózsacsokorral állt az ajtóban, egy angyali mosollyal.Fekete, enyhén kopott fekete farmer volt rajta egy fehér pólóval és egy fekete öltönnyel.
Csodálattal futtattam végig tekintetemet az öltözékén és amikor arcához értem, akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem csak én vagyok elámulva a másikunktól.Szemembe nézett.Gödröcskéi mélyen jelentek meg arcán ahogy elmosolyodott.Úgy éreztem mintha a szívem a torkomban dobogna.
Erős késztetést éreztem arra hogy odamenjek hozzá, de mikor meghallottam hogy anya jön, visszatartottam magam.
-Abb. Ezt neked hoztam.-mondta Harry és átadta a csokromat amit egy halk köszönömmel vettem lassan el tőle.Kezeink egymáshoz értek.Nem igazán akartam elengedni.Tekintetünk összeakadt.A levegő kezdett forrósodni, ahogy húsz centire álltunk egymástól. Harry szinte feltornyosodott fölöttem, de ez nem nem ijesztett meg.Inkább tetszett hogy ennyivel, majdhogynem huszonöt centivel magasabb.
Ajkaim kicsit szétnyíltak, ahogy benedvesítette száját.Becsuktam a számat és nagyot nyeltem.Észrevettem hogy már mindketten gyorsabban vesszük a levegőt.
-Ó, Harry szia!-jött be anya egy fakanállal miközben boldogan vigyorgott. Harryvel szétrebbentünk egy pillanat alatt.A rózsa kezemben maradt amire anya tekintete szegeződött.-Ó milyen édes!-kezdett olvadozni.Éreztem hogy a nyakamon át feljön a fejembe a vér és pirosodni kezdek.
-Jó estét Juli!-mosolygott Harry. Ő persze kicsit sem jött zavarba.
-Add kicsim, ezt berakom egy vázába.Örülök hogy találkoztunk Harry!Szép estét nektek.-adott Harrynek egy ölelést majd bement a konyhába.
Harryre mosolyogtam zavartan akin látszódott hogy szórakoztatja a zavarom.
Felvettem a cipőimet és a táskámat.
A szép nyolc-kilenc centis magassarkúnak köszönhetően már csak alig tizenöt centivel voltam kisebb. Amint elmentem mellette sokkal jobb érzés volt.Úgy éreztem magam mint egy óriás, aki mellett Harry eltörpülhetne.
-Várj, várj!-mondtam és vissza mentem az ajtóhoz, kihúztam magam és elegánsan elmentem újra mellette.Elnevette magát majd a derekamnál fogva a kocsihoz akart vezetni, de megfogtam a kezét.Vigisimítottam rajta és leengedtem magam mellé.
Nem néztünk egymásra.Értette hogy nem szeretnék elhamarkodni semmit sem.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, megköszöntem majd mosolyogva rám csukta.Átment a másik oldalra, beszállt majd indította a motort és elindultunk.-Ugye nem egy nagyon puccos helyre megyünk?-kérdeztem az ülésen fészkelődve.
-Miért?Ha nagyon puccos helyre is mennénk, így is nagyon csinos vagy!-nézett rám egy pillanatra mosolyogva.
-Hát..Köszönöm.
-És milyen volt a napod?-próbált témát keresni miközben a városban fordulgatott be egyik utcából a másikba.Nem volt olyan rossz idő mint tegnap.Londoni időhöz képest határozottan jó idő volt, így szeptember eleje fele.
-Igazából gyorsan el telt.Szeretem csinálni a munkámat és csak néha van unalmasan eltelő napom.
-Ritka az olyan aki szereti a munkáját.
-Igen.Ezért is vagyok hálás hogy ezt csinálhatom és keresek vele eleget.
-Mit dolgozol?És..ha a szüleiddel laksz akkor mire keresel?Ugyanis lakbért nem fizetsz, az nyilván való.Se kaját, se semmit.És ha jól gondolom nem mindennap jársz a plázába.
-Ami azt illeti sokszor!-mondtam és az arcáról olvasni lehetett az érzéseit.Mintha kicsit csalódott volna.De direkt ezért is hagytam egy kis hatás szünetet.Hogy megtudhassam mi a reakciója ha azt hiszi pláza cica vagyok.-Muszáj, hiszen a munkám miatt gyorsan fogynak a rajzeszközök.-arca megenyhült és vigyorogva megrázta a fejét.
-Már majdnem bevettem.
-Majdnem, mi?-nevettem el magam.-Száz százalékban bevetted!-nevettem tovább.Vigyorgott amíg röhögtem, majd amikor megállt egy piros lámpánál, kezét az enyhén terpesztett ölébe ejtette és rám nézett.Nevetésem és vigyorgása fokozatosan tűnt el, mikor már mosolyogva néztük egymást egy ideje.A kocsiban nyugodtság volt és olyan volt, mintha semmi és senki sem zavarhatna meg minket.Csak mi ketten voltunk abban a pillanatban.
Hát tévedtem.Meghitt pillanatainkat egy üvöltő férfi zavarta meg, aki a mondatai között dudálni kezdett.
Harry arca megfeszült és idegesen szállt ki a kocsiból.A mögöttünk lévő férfi egyből alább hagyta a ocsmányoló üvöltést.
Harry visszaszállt a kocsiba és idegesen tapadt a keze a kormányhoz, mikor újra nekikezdett az útnak.
-Minden rendben?-hangom halk volt és kicsit erőtlen.Angyali arca megenyhült és rám nézett egy pillanatra.
-Igen.Ott tartottunk hogy mit dolgozol és miért.
-Nos..-köhintettem hogy újra visszajöjjön a hangulatom.-Rajzolok és grafikus munkát is vállalok.Hobbiként pedig fotózok.Néha abból is tudok pénzt keresni pluszba.És..egy lakásra gyűjtök.Meg a tandíjra amit majd jövőre kezdek el.Nem szeretném se anyám, se Dyran pénzét elvenni.Magam szeretném megkeresni a pénzt ezekre a dolgokra és ezért hagyok ki egy évet.Aztán majd jövőre kezdem a fősulit.De azt még nem döntöttem el melyikbe.Van egy pár lehetőség ami viszonylag közel van és rajzszakos.
-Igazán szép.
-Köszönöm.Te mit dolgozol?
-Van egy fitness termem és egy studióm is.Ott vagyok személyi edző.
-Azta!Hány éves vagy?-döbbentem le.
-22.-nevette el magát.-Miért?
-22 éves vagy és van egy fitness termed.Ráadásnak személyi edző vagy.Nos.Ez fantasztikus!És mindezt hogy érted el?-kérdeztem csodálattal, de látva az arckifejezését, visszahúzódtam a helyemre.-Őm..Bocsáss meg.Én nem akartam..
-Nem a te hibád Abb. Az edzőtermet el akarom adni.A személyi edzőből is meg tudnék élni.Apám adta nekem, azzal a feltétellel ha megváltozok.Legalábbis így állította be.Voltak ott hátsó szándékai.
-Miért akarta hogy megváltozz?-nem igazán akartam megkérdezni de kicsúszott a számon.
-Tudod...nem tetszett neki hogy folyamatosan lányokat lát a házamban, mikor meglátogat.Azt mondta, hogy rontom a hírnevét.Elege lett és ezzel vette kezébe az irányítást.De már nem sokáig.Azt hiszem hogy két hét múlva jön.Akkor megbeszélem vele a dolgokat.Le szeretném zárni ezt az ügyet.
-Értem.Én sajnálom ha..
-Abb. Beszélgetünk.Kíváncsi voltál.Ez természetes.
-Oké.-mondtam még mindig kicsit félve, hogy megbántottam-e.
-Na mindjárt megérkezünk.Ez az egyik kedvenc éttermem.Ide még nem is hoztam lányt, pedig törzsvendég vagyok.-mosolygott.Elmosolyodtam és egyből el is szállt a rossz kedvem.Felbecsülhetetlen érzés volt hogy ilyet mondott.Pedig ahogy hallottam nem kevés lánnyal volt dolga.Számomra ez egy megtiszteltetés volt, és úgy éreztem ez egyszer mintha különleges lennék.
Beállt az étterem egyik parkolóhelyére majd miután kiszállt, átsietett hozzám, és mielőtt kinyithattam volna, kinyitotta az ajtót, és a kezemnél fogva segített ki.-Hölgyem.-adott kézfejemre puszit miután kiszálltam.
Elnevettem magam a gesztuson majd lassan kihúztam a kezem az övéből és az étterem felé vettük utunkat.
Az ajtónál a hátam alján, szinte a fenekemnél vezetett be, amit nem is lett volna baj.De hagytam hogy az asztalhoz is így vezessen.Ahogy kihúzta a székemet egy asztalnál, végig simított a hátamon egyet ujjbegyeivel.Nem rám nézett, hanem az asztalon lévő poharat rakta arrébb. Mégis arcára néztem ahogy hátam jobban kifeszült, simításának hatására.
Megérezte a hirtelen mozdulatom és felém fordította a fejét.Tudta, hogy mi keltette ki bennem ezt a mozdulatot.Kicsit döbbenten, de annál inkább vággyal teli szemmel nézett rám.Felegyenesedett és magához húzott.Szorosan tartott erős kezével.
Légzésem felgyorsult, testünk szorosan nyomódott egymáshoz.Szememben volt egy kis ijedtség is.De nem.Nem azért mert a cselekedeteitől ijedtem meg.Hanem az érzéstől, amit kiváltott belőlem a túl közeli jelenléte.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen.-suttogtam.Bólintott, majd átnézett a vállam felett és lassan elengedett.Hosszan fújtam ki a levegőt miközben leültem.A pulzusom az egekben volt, de saját magam nyugtatására kezdett enyhülni.
Harry leült velem szemben pont mikor oda ért egy felszolgáló az asztalunkhoz.Rám mosolygott lágyan, de szemében csillogott a pajkosság, jelezvén hogy még benne maradt az előbbi reakcióm az érintésére.
Figyelmeztető pillantást vetettem rá, mikor rám kacsintott, mialatt a felszolgálóval kezdett beszélni a mai ajánlatukról.
