♥ HAPPY HALLOWEEN ♥
So wake me up when it's all over.When i'm wiser and i'm older-énekeltem a külön helyiségemben az egyik mai slágert a telefonomból, amit Michael töltött le nekem.Általában ő szokta az iPodomat kezelni, mondván, hogy menő zenéim legyenek.Nem vagyok nagyon oda az ilyen tuc-tuc zenékért, de ez igazán tetszik.Hangosan énekeltem a fülembe dugott zenét és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, kicsit táncolni kezdtem, miközben egy rajz vázlatot készítettem.Egy újabbat a sok közül.Mindig új ihletem támad és nincs igazán türelmem ahhoz amit már nem igazán szeretnék, de így is nagyon nagyon sok rajzom, festményem és fotóm van, amik persze már kezdenek porosodni a szobában.Ami már tele van az elkészített művekkel, ezért ami már nem fért fel, azt az egyik sarokba gyűjtöm lefóliázva.
A zene egyre jobban magával ragad és csak énekelem hangosan, ahogy csak tudom.Hirtelen két kezet érzek a vállamon.Tudom ki meleg kezei ezek.Megfordulok és vigyorogva kiveszem a fülhallgatót a fülemből.
-Szia Josh.-üdvözlöm boldogan, nagyon feltöltött ez a zene.Van benne valami.
-Szia.Figyi én most elmentem előbb, meghallgatásra megyek.
-Jól van. Majd kérek beszámolót.
-Rendben.-vigyorodott el, aztán megölelt.-Amúgy..-fordult vissza már az ajtóból.-Finchnek nagyon tetszett a kép.-kacsintott.Elvigyorodtam és boldogan tettem vissza a fülest, mikor elment.
***
A zenét a leghangosabbra tekertem és folyamatos lejátszásra.Nem tudom megunni Aviciitől a Wake me up-ot. Már csak egy órám van hátra, azalatt befejezem a kért meghívókat egy esküvőre.Már 200at megcsináltam, most már csak 50et kell.Valahogy így osztottam be a hetemet.
A mai napon már negyedszerre fonódott körém két, szívmelengető, biztonságot nyújtó kéz.Jólesett a hirtelen közelsége.Egy pillanat alatt hagytam abba a táncolást és az éneklést, majd átengedtem magam a pillanatnak.Kezeit lassan emelte arcomhoz, amin végigsimított egyszer, majd fülemhez vezette ujjait és kivette az egyik fülhallgatóm.
-Gyönyörűen énekelsz.-suttogta fülembe, ám a mély búgós hangja inkább ágyékomban vízhangzott. Lehunytam a szemem és úgy adtam át magam a pillanatnak.Mellkasának dőltem és úgy élveztem, ahogy ujjaival simogatja a csípőmet.Kivettem a másik fülhallgatómat.Hangosan szívtam be, majd fújtam ki a levegőt ahogy ujjai bizsergetni kezdték a bőröm ott ahol simogat.
-HOL VAN?!-hallottam meg apám üvöltő hangját a lépcső aljáról.Hallottam ahogy lépked fel idegesen.A levelet még nem nyitottam ki.Jó mélyen van el dugva a táskám aljában.
Kétségbeestem, annyira decavu érzést keltett bennem a szituáció, ahogy apa ideges léptekkel tart a szobám felé.Szemembe könnyek szöktek, de nem tudtam elszaladni.
Harry fogott hirtelen karon és kezdett húzni a szobában.Azt hiszem, az ablak felé.Felhúzta, és óvatosan de gyorsan segített ki a tűzlépcsőre.Miután ő is kimászott gyorsan, visszahúzta az ablakot.Akkor láttam meg épp a szobába lépni, mikor az ablak nagy csapással ért a deszkához.Kijózanított a tekintete.Amilyen gyorsasággal csak tudtam, futni kezdtem lefele.
***
-Köszönöm Harry, hogy épségben hazahoztad a lányom.-mondta anya, megőrizve hidegvérét a történtek elmesélése után.A dolgozószobájában voltam anyának, és figyelemelterelésként a munkámat próbáltam befejezni az itthoni anyagokból.Anya letette a telefont és mellém lépett.
-Jobban vagy kicsim?-szemében aggodalom csillogott.Nem szóltam, csak bólintottam.
Harry fél órája ment el.Nem tudom hova, de azt mondta sürgős dolga támadt.
-Rendben.Van egy kis sürgős elintézni valóm, de aztán visszajövök és itt leszek veled.Hozzak valamit?-kedveskedett.Fejemet ráztam, aztán vissza vezettem tekintetemet a meghívókra és folytattam a munkát.
Egy óra múlva sem jött haza anya.A meghívókkal készen vagyok, úgy hogy a számomra egyik legkedvesebb időtöltésemet vettem fel ötletként.
Levettem a Lelitát a polcomról, lementem a nappaliba és kényelembe helyeztem magam egy bögre forró teával.
A könyvbe olyannyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy velem szembe Michael ül és engem szuggerál.Mikor felnéztem rá hirtelen megijedtem az elméjűlt tekintetétől, de egyből nevetésben törtünk ki.Ő nyilván az én reakciómon, én pedig ugyebár az övén.Nem volt nálam könyvjelző, úgy hogy a lap egyik kis sarkát behajlítottam egy kicsit, letettem az asztalra, majd türelmesen Michaelre néztem miközben a teámat kezdtem szűrcsölni.
-Mióta nézel?-kérdeztem mikor egy perc után sem mondott semmit.
-Hát körülbelül 10 perce szuggerállak, hogy nézz rám.De nem érdekes.-nevetett egy kicsit.-Csak azt akartam mondani, hogy mikor jöttem haza busszal, mintha anyát láttam volna bemenni a bíróságra, Harryvel!-magyarázta felmutatva a mutatóujját.Szemeim kikerekedtek.
-Micsoda?!Mikor láttad őket?Biztos, hogy ők voltak?
-Igen, tuti!
Mérges lettem.De nem tudtam mit kezdeni dühömmel.Annyira...idegesítő, hogy helyettem intézkednek.
-Vajon miért lehetnek ott?-tűnődött el Michael.
-Apám miatt.-mondtam halkan.Ijedt és döbbent szemekkel meredt vissza rám, aztán felpattant és mellém sietett.
-Történt valami?!
-Ma nekimentem és valami olyasmiről beszélt, hogy tartozok neki.Aztán Harry megmondta neki a tényeket. Azt hittem leszállt rólam.De túl egyszerű lett volna.Mikor bejött a munkahelyemre akkor meg Harryvel elmenekültünk előle.Vagyis..ja valami ilyesmi, röviden.
-Uff.Ez annyira para.
-Az.-rántottam vállat.Igazából ennél rosszabb is volt már.Sokkal, de sokkal rosszabb.Ennél már csak attól ijedek meg jobban, és azt nem tudtam megszokni, ahogy néz rám.A tekintete annyira..rideg, de közben vággyal teli.Vágyik arra, hogy újra bántson.Érzem rajta.
-Mit akarsz tenni?
-Hát..úgy látszik most már intézik helyettem..-mormogom az orrom alatt, teámat szürcsölgetve.
-Azért szerintem ez jó dolog Coco...Anyától persze már megszoktam ezt a törődést és te is.De Harry egészen különösen bánik veled.Ennyire félteni, óvni valakit az már szerelem Coco!-mondta magyarázkodva Micael.
-Nem!!!Ne mondj ilyet Michael!-mondtam ráhorkantva, majd visszajátszva magamban a kirohanásomat, megbánóan fújtam ki a levegőt tüdőmből.-Bocs Michael..de elég sok gondom van így is Harryvel.És ezek a szavak csak megnehezítik a döntéseimet.-simítottam végig az arcán.Komor tekintettel nézett vissza, és szemében mintha csalódást is láttam volna.
-Vagy éppen megkönnyítik Coco.Gondolkozz helyesen és egyszerűen. Harry jó hozzád.-döbbenetemben nem tudtam mit szólni, és mikor vissza is tudtam volna vágni, ő már a lépcsőn szelte a fokokat.
Igen. Harry jó hozzám.Biztonságban érzem vele magam.De még ismerkednünk kell.Ugyan már!Szereted valld be!-korholt a tudat alattim.Nagy szemekkel meredtem magam elé, és csak gondolkoztam.Pár perces mélázás után a teám elfogyott, ezért vissza vittem a konyhába és betettem a mosogatógépbe a bögrémet, majd hallottam ahogy nyitódik, majd csukódik az ajtóm.
Könnyek gyűltek szemembe amint becsaptam az ajtót.Nekidöntöttem a homlokomat és zokogni kezdtem.Nem csak azzal van bajom, hogy hazudott.De a szívem szakad bele abba, hogy elvesztem.Pedig még meg sem kaptam.
Anya futott be az előtérbe és se szó, se beszéd a karjába vont.Jólesett az átérző anyámat ölelni és nyakába sírni bánatom.Keserves könnyek hagyták el az arcom.Keserű az érzés, hogy a megoldáshoz vezető úton széttárt karokkal vár rám.De nem hiszem, hogy tudnék úgy élni, hirtelen átformálódni, amire kért.Nem vagyok az a tipús, és ezt tudja.Pontosan tudja, hogy nem tartozok abba a világba amilyenben ő él.Most, hogy megtudtam róla nem tudom, hogy mihez kezdhetnék.
***
Az ágyamban fekszem.Már 3 napja, hogy Harryre rácsaptam az ajtót.Azóta nem léptem ki a szobámból.Nicket, a főnökömet felhívtam már, hogy erre a hétre szabadságot kérhessek.Nem igazán szeretnék ilyen arccal az utcára menni.
Figyelem elterelésként bekapcsoltam a gépemet, hogy nézzek rajta valami filmet.Mikor megnyitottam a böngészőt automatikusan a facebook jelent meg.Éppen ki akartam x-elni amikor eszembe jutott Katie. A pulzusom egyből megnövekedett ahogy a nevét gyorsan beírtam a keresőbe.Nem is tudom, hogyan tudtam megfeledkezni róla.
Csalódottan és idegesen csuktam össze a gépemet és szinte dobtam az ágy másik felére, mikor nem találta meg azt a személyt akit 13 éve elveszítettem.
***
Holnap már muszáj mennem dolgozni.Letelt az egy hetes szabadságom, amit ráadásul majd pótolnom is kell, de nem baj.Addigra már összeszedem magam. Harry minden eddigi nap küldött rózsacsokrokat.Az elsőnél anya meg is lepődött, hogy mekkora.
-Azta!Ez nem semmi.Nem kerülhetett kevésbe..-mondta.
-Hát nem hiszem, hogy fájt rá a tárcája..-mormogtam.
Aztán minden nap egyre szebb virágokat küldött, hozzá kis levelekkel.Némelyikben bocsánatot kért, másokban meg azt mondta ad időt. Milyen kedves..ad időt arra, hogy elgondolkozzak elhagyjam-e az eddigi és mostani életemet.
***
Letrappoltam a lépcsőn miközben egyik vállamra akasztottam, fekete bőr táskámat.Az előtérbe siettem és felhúztam a cipőmet.Kinyitottam az ajtót és indulni készültem de megtorpantam.Beszívtam az őszi levegőt.
Egész eddig csak az ágyban gubbasztottam és vagy néztem ki a fejemből, vagy aludtam.Ha nem, akkor meg Michaellel tévéztem.Aranyos volt ahogy próbálgatott vidítani, de nem igazán sikerült neki.
Kifújtam a levegőt a gondolataimmal, és munkába indultam.Csak pár métert mentem mikor anya kiáltott utánam.
-Kicsim!! Maggie!!-hátrapördültem majd ráfigyeltem.-Ma beszélünk?
-Nem is tudom anya.El szeretném mondani..de..még én magam sem igazán értem.-elmosolyodott.
-Mire hazaérsz csinálok teát, kekszel és sütikkel.Bepótoljuk az angol 5 órai teát!-mosolygott.Nyeltem egy nagyot..de hiányozna ez, ha mégis Harryvel tartanék.
Bólintottam.
Az inter sparhoz érve eszembe jutott, hogy nem készültem mai élelemmel, ezért bementem.A sorokat átszelve közelítettem a péksüteményekhez.Kiválasztottam egy sajtos rudat és egy kakaós csigát, majd átmentem a hűtőhöz és megkerestem a jegeskávékat. Kivettem a kedvenc fajtámat, majd a pénztárhoz mentem.Kivártam a soromat, fizettem és folytattam utamat a munkahelyem fele.A parkolóból kiérve furcsa érzés fogott el, és reflexszerűen fordultam meg. Harry állt nyitott ajkakkal, nagy szemekkel a kocsija mellett, engem nézve.Fekete farmer, fehér vászoning és egy fekete öltöny, nyakkendővel. Most már nem rejtegeti előlem ezt az énjét.Vagyis a munkájával együtt járó énjét.
A látványt jól elraktároztam, mélyen az agyamban.Nagyon szexi volt így felöltözve, kócos göndör hajjal.Vajon direkt jött ide?Lépéseimet meggyorsítottam miközben még mindig őt néztem.Ijedtség ült ki arcára.Nem akartam látni.Nem most.Felém kezdett lépkedni.Még gyorsabban akartam menni, de neki mentem valakinek és a következő pillanatban egy vakkantás kíséretében a földön hevertem.Felnéztem az idegen személyre akinek neki mentem és már éppen kezdtem volna bocsánatkérő mondatokkal elhalmozni az illetőt, mikor megpillantottam arcát.Nem is volt olyan ismeretlen.
Pupilláim kitágultak, felpattantam és hátrálni kezdtem sebesen, de megint csak neki ütköztem valakinek.Hátrafordulni sem volt időm, mikor megéreztem magamon ismerős kezeit.A biztonság érzete a pillanat törtrésze alatt futott át testemen.Szorosan hozzá nyomódtam, ahogyan próbáltam hátrálni apámtól, de ő meg szembe akart szállni vele.
-Félsz kicsikém?-vigyorgott.
-Nem.-mondtam hajszálvékony hangon, amivel elárultam magam.Hahotázni kezdett.
-Azt vettem észre, Colleenbaba.-ahogy meghallottam ezt a nevet a félelmet valami más érzés vette át.Düh, harag?
-Ne merészelj így hívni!-kiabáltam rá. Megdöbbent majd egy hátralépett az egyik lábával.
-Khm..-köszörülte meg torkát és szeme újra nyers érzelmekkel lett teli.-Jársz nekem eggyel.Egy nagy szívességgel.
-Ugyan miért járnék neked szívességgel?!-emeltem fel a hangom és kibújtam Harry karjai közül.
-Hogy miért?!-lépett hirtelen elém, mire villámsebességgel bújtam vissza Harryhez. Szinte egy pillanat sem telt el mire Harry emelte fel a hangját.
-Gondolom maga Maggie apja.-'apa' bólintott idegesen, mintha magában azt kérdezné: "ki a faszom vagy te és mit érdekel?!".-Nos, ha esetleg valami megbeszélni valója lenne a lányával akkor azt bizonyos körülmények között kéne elrendezni, amit mellékesen nem ajánlok.A bíróság azt az elrendelést hozta, hogy magának 100 méter távolságot kell tartania a lányától, helytelen magaviseletéért.Ezért jobban ajánlanám, hogy ha most megfordulna és eltakarodna innen.-Harryből csak úgy folytak a szavak.Megdöbbentett honnan tudja mindezt és egyáltalán kitől.És amúgy is, hogyan tud ennyire higgadt, erős és parancsoló lenni.Apám döbbent arccal meredt Harryre majd rám nézett és összehúzta szemét. Azt hittem, hogy most végem és egy olyat lekever mint még soha.De nem.Megfordult és elment.Ilyen egyszerűen.Észre sem vettem, hogy bent tartottam a levegőt, csak mikor remegve kifújtam.
Harry karjai megfeszültek körülöttem és szorosabban tartott magához.Lehajolt a fejemhez és a hajamba nyomta orrát.Beszívta a tegnap megmosott sampon illatú hajamat, majd a fülembe suttogott.
-Biztonságban vagy.-és tényleg úgy éreztem.Megnyugtató hangjától, körém fonódó biztonságot nyújtó karjától, és az érzelmeimtől amik a felszínre törtek, sírni kezdtem.-Csss...itt vagyok Abb.
Megfordultam karjaiban és úgy bújtam hozzá.Éreztem ahogy elmosolyodik.Jólesett, meleg testéhez bújni, ahogy karjaiba zár.
-Na most megyek.-szólaltam meg egy-két perc múlva.Kicsit még szipogtam, de már nagyjából le voltam nyugodva.
-Elviszlek.-engedett ki karjaiból, de kezét összekulcsolta enyémmel.Ellenkezni akartam, de már vezetett is az autóhoz, így inkább nem akartam ellenkezni.
Az autóhoz érve kinyitotta nekem az ajtót, majd mikor beszálltam rám csapta.Milyen irónikus..
Az úton nem szóltunk egymáshoz.Annyira hiányzott már a közelsége, mégis kicsit bűnösnek érzem magam, hogy itt vagyok mellette.
-Köszönöm a virágokat.-suttogtam.
-Szívesen Abby.-mondta az útra koncentrálva.
-Köszönöm, hogy...hogy...megmentettél.-néztem a végén a szemébe.
-Nincsen mit köszönnöd ezen Abb.-bólintottam.
-Azt is köszönöm, hogy elhoztál.-megjelentek gödröcskéi ahogy elmosolyodott.Elpirultam ahogyan rám nézett.Átható, érzelmekkel teli.
Kipattant a kocsiból, megkerülte és kinyitotta az ajtómat.Kisegített majd közel húzott magához.A levegő bennem maradt. Púlzusom egyre hevesebb lett.Lehajolt hozzám és száját enyémre tapasztotta.De mielőtt válaszolni tudtam volna rá, elhúzódott.
-Ma érted megyek fél 8-ra. Elegáns ruhába gyere, étterembe viszlek.Van néhány megbeszélni valónk.Legalább tények és érzelmek közlése biztos van.És sok mindent szeretnék elmondani neked.-mondta halkan. Bólintottam. Becsukta az ajtót mögöttem, amin kicsit megugrottam.Kitágult pupillákkal nézett vissza rám, ami beindított bennem valamit.Újra.Egyik kezét derekamra csúsztatta, majd átfogott vele.Közelebb húzott magához majd megcsókolt.De mint az előbb is, azelőtt elhúzódott mielőtt bármit is léphettem volna.Elengedett majd az égető bizsergéssel ott hagyott és visszaszállt a kormány mögé.Alsó ajkamba harapva és nagy döbbent szemekkel néztem az autó után.
-Maggie be is jössz, vagy még nézel a már rég elhajtott szerelmed után?!-kérdezte Georga az ajtónak támaszkodva, összefont karokkal, de szemében a jókedv csillogott.
Kihúzott álomvilágomból.Zavartan bólintottam és bementem mellette.Hallottam, hogy nevet rajtam de nem zavart, szeretem hallani ha Georga nevet.Attól én is boldog leszek.Elpirultam és én is kuncogni kezdtem.Addig amíg Bob ki nem lépett a tetováló szalonból, ami el van kerítve.Keserű és együtt érző arccal indult felém.Egyből lehervadt az arcomról a mosoly.
-Mag.Egy koszos, büdös ember járt itt.Ezt a levelet adta.Azt mondta adjam át.
Kezei melegen tartották testem, ahogy körülölelt.Ajkai pár centikre voltak az enyémektől, még sem közelített.Csak néztük egymás szemét.Nem tudtam hogy most mit szeretne kezdeni ezzel a helyzettel.De én már túl kíváncsi voltam.Kezei lejjebb csúsztak az oldalamon, elkerülve fenekemet ami már megőrjített.Visszafogott volt, de mégsem.Combom közepéig simított végig majd visszahelyezte kezét derekamra, és hirtelen magához vont.Égető bizsergés járta át testem mikor testéhez nyomódtam.Másik kezemet a tarkójához vezettem a mellkasán át.Miközben haladtam felfelé, éreztem megkeményedett mellbimbóját.Ahogy szemébe néztem, elnyílt ajkakkal, látni lehetett hogy a pupillája kezd kitágulni.Nem bírtam ellen állni.Szánk már egymást súrolták, mégsem csókolt meg.Ránéztem szájára.Ó, igen.Azok a telt, rózsaszín formás ajkak.Érezni akartam.Érezni csókjának ízét.Kezemet a hajába vezettem majd beletúrtam, miközben visszanéztem a két csillogó szempárba.Lehunyta szemét, ahogy felsóhajtott.Döbbenten néztem, hogy egy mozdulattal mit tudtam kiváltani belőle.Megremegett alsó ajka ahogy újra hajába túrtam.Ajkaimat nem mozdítottam, csak a kezemmel vontam magamhoz közelebb őt.
Ajkaink össze értek.Puha volt, édes és sima.A hideg átrázta testem, a lábaim megrogytak alattam.Az egész testem bizsergett.Puha ajkai finoman súrolták az enyémet.Néha, egy-egy cuppogás hangzott fel a szobában csókunktól.Óvatosan vette ajkai közé enyémet, lassú volt és érzéki.Éreztem, hogy több vagyok neki mint egy átlagos lány.Ez egy válasz volt, a fel nem tett kérdésemre.Egy gyönyörű válasz.Kezemet, ami eddig felsőkarján pihent, felvezettem a tarkójához és úgy húztam magamhoz még közelebb.Még sosem éreztem ilyet.Sosem csókolt meg így senki sem.Ennyi érzelemmel, energiával.
Testem már nem bírta az ellenállást, és a lábaim is feladtak a szolgálattal.Észre vette hogy nem tudom megtartani magam, ezért kezeit hátsó combomra vezette és úgy emelt fel.A törülköző a combomnál felgyűrődött, ahogy próbáltam dereka köré fonni lábaimat, hogy valamennyire megtartsam magam. Harry felsóhajtott, szinte belenyögött csókunkba, ahogy hozzápréselődtem.Csókunk egyre jobban elmélyült, épp bejutásért epedezett nyelvével, mikor hangot hallottam a szobámból.Kicsit elhúzódtam Harrytől és zihálva elnéztem válla fölött, ez az első alkalom, hogy egy magasságban vagyunk.Megdöbbentem amikor Michael állt az ajtóval szembeli ágyam mellet, és felvönt szemöldökkel, csíntalan vigyorral a képén nézett minket.
Harry látta, ahogyan ledöbbenek ezért oda fordult.Arcom elvörösödött, Michael pedig mintha jól végezte volna a dolgát, úgy ment ki vigyorogva a szobából.
Nem mertem Harryre nézni.Egy napja még elküldöm, most meg úgy elgyengülök, hogy a karjaiban hagyom, had csókoljon.
-Abb.Nézz rám.-mondta nyugodt, mégis mély hangon amitől kirázott a hideg.
Felvezettem tekintetem a szemébe.Valami elmondhatatlan érzés csillogott benne.Ezekre a pillanatokra nem ijedtem meg attól az érzéstől, amit Harry iránt kezdek el érezni, mert tudtam, hogy ő is ezt éli át.Éreztem, és a szemeiben is láttam.
-Őm..bocs hogy megzavarlak titeket, de anya azt mondta menjünk vacsizni.-..anya,Michaeltől nagyon jó ezt hallani.Még mikor ideköltöztünk, és esélyt adtunk egymásnak hogy titkot tartsunk egymás között, nagyon sok mindent megosztottunk egymással.Mondta, hogy neki mindig is hiányzott egy anya az életéből, mivel az övé erre képtelen, és utálja is őt, bár ez kölcsönös.Nagy lépés volt számára, hogy idejöttünk, mert így nem csak mostoha anyát és testvért kapott, hanem egy családot.Jó érzés, hogy már így megszokta anyát és engem is, nagyon jó érzés.
-Oké, pillanat.-intettem felé.
Lassan ment ki a szobából.Kínosan éreztem magam az előbbi helyzettől.Beszélni akartam, de mégsem tudtam kinyögni semmit.
-Nézd Abb.-kezdte pár perc után, mégsem folytatta.
-Igen?-szinte suttogtam.
-Beszéltem Julival, az édesanyáddal...-lesütöttem a szememet.-Nem hibáztatlak és nem akarom hogy bocsánatot kérj.Meg tudom érteni hogy miért mentél el azzal a lánnyal.
-Harry ez..
-Olyanokat mondott amiktől menekülni akartál!-vágott szavamba erőteljesebben.-Nem engedem hogy bántsanak téged!A lelked, a szíved vagy a tested! De ehhez melletted kell hogy maradjak!-egyre jobban halkult.A szívem felgyorsult.Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne mondani.-Adj egy esélyt és ne higgy az olyan lányoknak mint akivel tegnap találkoztál!
Amit mondott jogos volt, mégis kicsit feldühített.Egyszerre akartam kiabálni, hozzá vágni a belém fojtott szavakat.De ennek ellenére a nyakába akartam ugrani és érezni újra ajkainak ízét.De úgy gondoltam egyik sem jó megoldás.Számomra nem.
-Fel szeretnék öltözni.-suttogtam, magam elé meredve.
-Abb.Addig nem megyek ki, amíg nem válaszolsz!
-Ugyan mire válaszoljak Harry?!-emeltem fel a hangom, és arcára kiült pár másodpercig a döbbenet.-Abban a lányban szinte magamat láttam!Hogy ne hittem volna el neki amit mondott?!Ő csak meg akart védeni!Szeretném az embereket ÉN kiismerni, ugyanis eddig csak kettő emberhez volt szerencsém az anyámon és Dyranéken kívül, az pedig a legjobb barátnőm volt és az APÁM! Őt igen, nekem volt szerencsém ki és megismerni!-kiabáltam, és nagyon dühös voltam.Arcomról patakokban folytak a könnyek, de nem tudtam visszatartani.-Az apám!Akit szívből utálok!Aki tönkretette az életemet!
Harry mondani akart valamit de nem tudott.Úgy éreztem mintha megszabadultam volna egy kiló fölöslegtől, de mégis nehéznek éreztem a testem.Sírni kezdtem ahogy az emlékek újra rám ömlöttek.Nem akartam emlékezni semmire.
Nem bírtam már, a földre rogytam, és kitört belőlem a zokogás. Harry mellém guggolt és csitítani próbált.Érezni lehetett hogy nem volt sokszor ilyenben része.
-Mit csinált Abb?-hangja hallatán lenyugodtam, és megpróbáltam válaszolni.
-Mondok valamit azzal hogy már nem vagyok szűz?-feleltem de hang szinte ki sem jött a számon.
-Mi?-húzta össze szemöldökét.Szemébe mélyesztettem tekintetem.
-Bántott engem fizikailag és lelkileg!-mondtam halk hangon.
Az idő megállt.Mindenki lefagyott. Harry döbbent arca mindent elárult.
Több percig tartott mire feldolgozta a kijelentésem.
Harry két kezébe vett, és a szekrényhez ült, nekidőlve.Két lábát kicsit behajlította és aközé helyezett.Két combjaim az egyik lábán helyezte el, miközben a mellkasára vont.Nekidőlve izmos mellének, éreztem a szívdobogását.Hangosan vert és gyorsan.Két karját körém fonta védelmezően.Mintha többé el sem akarna engedni, és örökké velem maradna.Nem sírtam már.Lenyugodtam.Hallgatva a szívdobogásának ütemét, ahogy lassul, jelezve, hogy megy le folyamatosan benne a feszültség, engem is megnyugtatott. Egyik kezemet felvezettem mellkasára, onnan pedig tarkójára.Tekintetemet az arcára szegeztem. Már emészti az előbb elhangzottakat.Dús, göndör hajába csúsztattam fel kezemet, majd lassan beletúrtam.Lehunyta szemét.Csodálattal néztem, hogy élvezi.Többször is beletúrtam, nem akartam abbahagyni.Szemét kinyitotta és egyenesen rám nézett.A szívverésem felgyorsult egy pillanat alatt, amit megérezhetett, mert gödröcskéi pár pillanat múlva megjelentek.Elmosolyodtam amikor rám mosolygott és szinte belepirultam.Közelebb húztam magamhoz kezemmel ami még mindig tincsei között volt.Szánk egymáshoz préselődtek, éreztem ahogy szívem kihagy egy ütemet.Nyelvével végig simított egyet az alsó ajkamon, ami sóhajtásra késztetett.A sóhajtás viszont egy nyögésnek is elmondható volt.Lábaimat átlendítettem lábán és feltérdeltem, szembe vele.A térdem viszont még a két nappal ezelőtti esés, és az az utáni ráadás zuhanás miatt nem igazán akart megtartani, ezért egy szisszenés kíséretében, majdnem visszaestem a földre, de Harry nem hagyta.Védelmező karjai erősen ragadtak meg újra és vont magához, figyelve hogy ne fájjon nekem, és a térdemre se támaszkodjak.Ajkaink újra megtalálták egymást, de immár vadabbul estünk egymásnak.Két lábamat, lábai külső felére helyeztem és össze próbáltam zárni lábaimat, ezzel egy kis lökést adva combjainak, hogy tegye össze lábait.Lovagló ülésben ültem rá vissza mikor megtette kérésem.
***
A vacsorát mindenki végig beszélte, nevette.Segítettem anyunak lepakolni az asztalt, és kivinni a tányérokat.
-Hallottam ám mi történt.-kacsintott anya a konyhába érve.Elpirultam és lesütöttem a szemem.
-Köszönöm, anya!-néztem szemébe hálásan és kicsit szégyelltem magam még.
-Nincs mit drágám!Nincs mit!-ölelt meg.
***
Csak álltunk és egyikőnk sem tudta mit mondjon.Azok után ahogy abba hagytuk amibe belekezdtünk a szobámba nem igazán éreztem jól magam, úgy éreztem magyarázattal tartozom.A vacsora jó figyelem elterelés volt, de most, hogy újra kettesben vagyunk a szavak némák maradnak.Egyik lábamról a másikra állok folyamatosan, miközben érzem magamon a tekintetét.Jó néhány perc telik el így, feszült vagyok, és nem tudom mit mondjak, de ahogy ő neki kezd megdöbbenek.
-Nem voltam veled teljesen őszinte Abb..
A madarak nem csiripeltek ma, a nap nem bújt elő.Ködös volt és kormos felhők borították az eget.Az esőcseppek hangosan csapódtak az ablakomra, és lassan, nyugodtan csorogtak le egymás után.
Megnyugtatott a természet hangja.Mintha direkt a hangulatomhoz megfelelően változott volna át az idő.
Ahogy az erős szél fújt susogó hangokat hallatott kintről.Hideg volt, és a bukóra nyitott ablakomnak köszönhetően a szobám is kihűlt.
Jobban magamra húztam a takarót és úgy néztem tovább az ablakomra csepegő vízcseppeket.
Nem akartam felkelni.Nem szerettem volna mutatni, hogy jól vagyok, de azt sem hogy mennyire rosszul.Egyszerűen csak a puha ágyamban szerettem volna maradni és nézni ki a fejemből.Mindent kizárni a gondolataimból.
A puha ágy, a meleg takaró, kényelmes párna és a rossz, álmosító időnek hála, hamar elkezdtek lecsukódni szemeim.Éreztem hogy már vinne el az álom, mikor az ajtó nyílt majd csukódott.
Egyből tudtam hogy Michael rakta be hozzám Maut, hisz ilyen gyorsan ember nem tud surranni.
Nem sokkal később Mau felugrott a nagy ágyamra és rám mászott.Egy ideig dagasztott rajtam, de karmok nélkül, ami hason fekve a hátamnak nagyon jól esett.Mikor végzett, a fejemnél lévő karom mellé mászott és lefeküdt.
Éreztem az illatát ami megnyugtatott.Álmos, enyhén nyitott szemekkel rám nézett, amit nagyon édesnek tartottam és elmosolyodtam a kis vicces fején.
Megsimogattam a fejét majd megfogtam és behúztam a takaró alá, úgy hogy a lábai és feje kint legyen.Átöleltem Maut, majd lehunytam a szemem és elaludtam a dorombolására.
***
Hallottam ahogy újra nyitódik, majd csukódik az ajtó. Mau már nem volt mellettem, és hallottam hogy valaki felém jön.Háttal voltam az ajtónak és ezt a pozíciót nem igazán szerettem volna megváltoztatni.
Felismertem anya lépteinek ritmusát és gyengédségét.
Ahogy az ágyam mellé lépett megláttam a kezében lévő tálcát.A következő pillanatban megéreztem a kedvenc, cseresznyés-málnás teámnak az illatát, ami a gófrival keveredett.
-Jól vagy kincsem?Már egyszer benyitottam de akkor is aludtál.A tegnap nem sikerült jól igaz?-lett szomorú.
-Szeretném elmesélni..-ültem fel az ágyon.
-Persze.Én is szeretném hallani, közben gyere ezt kortyolgasd és egyed. Nutellás, a kedvenced.-adott puszit a homlokomra miközben lerakta elém a tálcát, majd leült.
-Szóval..Tegnap minden tökéletes volt. Harryvel beszélgettünk, jobban megismertük egymást és nagyon sokszor meg is nevettetett. Minden jól ment..addig ameddig ki nem kellett mennem a mosdóba.-elhalkultam.Anya megfogta a kezem biztatás képpen.-Hangokat hallottam, de bementem.Épp egy nőt..-nem tudtam kimondani.Mikor pedig magamban kimondtam a szót zokogni kezdtem.Nem tudtam folytatni.
-Pssz..kincsem itt vagyok! Már nem bánt téged senki kicsim!Vigyázok rád!
Anya nyugtatólagosan, gyengén, mondott halkan védelmező dolgokat.A sírást abbahagytam, már pityeregni sem pityeregtem.Inkább megfogtam a meleg teát és szürcsöltem belőle pár kortyot.
Jó érzés volt egy olyan embert magam mellett tudni akire mindig számíthatok.Borzasztó érzés lenne ha benne is csalódnom kéne.De érzem hogy azt sosem fogok.Feltétel nélkül szeretjük egymást és ami bónusz pont a kapcsolatunkban hogy nem csak úgy tekint rám, mint a lányára, hanem mint a legjobb barátnőjére.
Felemeltem egy gófrit a számhoz, először beszívtam illatát aztán beleharaptam.Mint nekem mindig, anya megpirította, a meleg gófrin pedig a nutella olvadozott.Nem is lehetett volna ennél jobb reggeli.
-Köszönöm anya!
-Nincs mit kincsem.Finom lett?-kérdezte kedvesen.
-Mint mindig!-küldtem felé egy félmosolyt.
Megettem egy gófrit majd összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam elkezdeni a mondandóm.Eközben anya türelmesen várt.Nem sietettet, kivárta amíg felkészülök.-Sírni kezdtem..-meredtem magam elé, ahogy újra megjelentek bennem a tegnapi képek.-..Nem tudtam mit tehetnék.Végül, mikor erősebb lett a férfi, feldühödtem és.....-miközben meséltem neki újra visszaemlékeztem a tegnapra.Nem volt nyugodt mikor befejeztem a mondandóm, kicsit mintha a felháborodás ült volna ki az arcára, de amit mondott ledöbbentett.
-Nem szimpatikus nekem ez a Candie.-rázta a fejét.Próbáltam feldolgozni mit mondd.Anya mindig jól ki tudta ismerni az embereket, és már előre látta a megoldásokat, helyzeteket.Életében egyszer hibázott.Mikor apát választotta, de túl hirtelen lettek szerelmesek és a szerelem elvakította.
Furcsa érzések suhantak át rajtam.Ha anya ezt mondja, akkor az lett volna a helyes ha Harryvel jövök haza.De ezt nem tudhattam, abban a pillanatban nem tudtam gondolkozni.
-Anya..még nem is láttad őt.-suttogtam.
-De Harryt igen kicsim!-jogos volt amit mondott.Nem tudtam ezek után megszólalni.Annyira éreztem hogy anyának van igaza, hogy elszégyelltem magam.-Nem haragszom szívem.De Harrytől mindenképpen bocsánatot kell kérned!Még akkor is, ha nem szeretnéd folytatni ezt a kialakuló kapcsolatot.Rendben?-bólintottam.-Na most edd meg a többi gófrit is.Puszi.-mielőtt kiment a szobából, még az ágyamra dobta a távirányítómat. Elmosolyodtam és egy puszit küldtem felé mikor visszanézett az éppen csukódó ajtóból.
Sóhajtottam egyet, a tálcát levettem magamról, mellém raktam és a távirányítóért nyúltam.A tv-t igaz bekapcsoltam és néztem, de a tegnap estén kattogott az agyam.Nem igazán tudtam elhinni azt is, hogy talán kellek neki.
Viszont ahogy kimutatta eddig, igenis érdeklem.Nem lehet elveszítenem azt az egyetlen fiút akit érdeklek.Nem szabad.
De most még nem állok készen, egyszerűen még idő kell ahhoz, hogy az eseményeket is feldolgozzam, elgondolkozzam rajtuk.
Szenvedni fogok kicsit, tudom.De ez ezzel jár.
-COCO!-nyitott be ordítva Michael mire egy nagy sikítás közepette oldalra dobtam magam, hogy az ágy közénk kerüljön, a hirtelen támadótól.-Tudom, nem vagy valami jól, ezért is engedtem be reggel Maut. De ez talán felvidít, és én is ki akarom magamból adni.-jött hozzám mire unottan pislogtam egyet rá a földről.Hajam az arcomba lógott, a takaró pedig félig-meddig a lábamon csavarodott.
Elröhögte magát amint meglátott.Felhúztam egyik szemöldököm, majd néztem ahogy folyamatosan elröhögi magát, ahogy rám néz.
Ahogy hallottam boldog, szinte végtelennek tűnő nevetését, ami mély volt és szinte hahotázott, elmosolyodtam rajta, aztán én is nevetni kezdtem.
Pár perc múlva a nevetésünk beszélgetésbe fulladt.Jó volt beszélni Michaelel. Édes volt, hogy még viszonylag naív a nők terében. Bár akkor mit mondok én a fiúk terében?!Ugyan..Inkább nem szólok semmit Michaelre.
-Na de amúgy képzeld..tegnap elmentünk ugyebár sétálni Heatherrel.
-Tényleg! Na és, milyen volt?-kérdeztem vigyorogva ahogy törökülésben majszoltam a gófriaimat.
-Hát..nem is tudom.Beszélgettünk, de teljesen felszínes dolgokról.Nem is tudom..nem látom értelmét a kapcsolatunknak, ha csak olyan dolgokról tudunk beszélgetni mint például hogy milyen a suli.Ezekről alapból nem is szeretnék beszélgetni, nem hogy egy ismerkedős randin.-fintorgott.Elnevettem magam.
-És ha csak zavarban volt?!-nevettem még.
-Ugyan Coco..teljesen jól volt, nem pirult el sosem.Akkor sem mikor próbáltam neki bókolni, ráadásnak mikor hazakísértem még csak azt sem engedte hogy megpusziljam.-elröhögtem magamat. Hanyatt vetődtem és csak röhögtem Michaelen.-Ez amúgy nem vicces.-kacagott ő is.
-Csak gondolj bele!-mondtam nevetve.Kicsit felnéztem és megláttam a plafonra néző, gondolkodásban elméjűlt mostohaöcsémet, majd a következő pillanatban arcán néhol kisebb ráncok jelentek meg, próbálta visszatartani nevetését, de ahogy elkezdtem nevetni fején belőle is kitört.
Miután még jól kibeszélte a tegnapi ismerkedős 'randiját' azután elment tusolni, mondván hogy akkor átöltözik pizsibe és nézünk egy filmet.Gondoltam addig én is letusolok és felveszek egy másik, tiszta pizsit, ugyanis a nagy röhögésben valahogy kentem a ruhámra egy kis nutellát.
Levettem a pizsim a fürdőbe, és bedobtam a szennyesbe.Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam minél gyorsabban megmosakodni.A barack illatú tusfürdőt letusoltam magamról, majd kiléptem a kis szőnyegre.Magamra tekertem a combközépig érő törülközőt és ekkor jutott eszembe hogy nem hoztam be magammal új pizsit.
Kimentem a fürdőből és a gardróbba mentem.Kinyitottam az ajtónak szembe levő szekrény és válogatni kezdtem, pont mikor kopogtak.-Bejöhetsz!-kiáltottam.Ez vastag.Ez túl vékony.Furcsa anyagú.Felsóhajtottam majd megigazítottam a törülközőm.-Amíg felöltözök addig válaszd ki a filmet Michael.-mondtam nyugodt hangon.
Túl meleg.Hosszú a gatyája.Nincs gatyája.
Kezdtem kicsit megunni a válogatást.Egy egyszerű rövid ujjú, nagyobb pólót szerettem volna egy kis shorttal, de úgy látszik ez nem is olyan egyszerű.
A derekamon két meleg kezet éreztem mire ledöbbentem.-Michael te meg mit..-kezdtem el hangoskodni pár oktávval feljebb miközben megfordultam karjaiban.-..csinálsz..-suttogtam amint a két zöld szempárba néztem.Légzésem felgyorsult, egyre szaporábban vettem a levegőt.Tekintetünk összeforrt. Meleg keze a derekamat fogta át.Jelenléte meglepett, mégis jól esett.Pedig nem akartam.
De a bennem bujkáló érzések mást mutattak ki, mint amit az agyam akart.Egyik kezemmel megfogtam a karját.Ahogy hozzáértem, végignéztem, amint végig fut kezem a jól eső hideg, ami libabőrössé tette karom.
Ajkai elnyíltak ahogy végignézett rajtam.Ekkor jutott eszembe, hogy csak egy szál törülközőben állok előtte.
Még sosem voltam ilyen helyzetbe, ezért nem tudtam mit csinálni.El akartam volna menni felöltözni, de a szívem és a testem sem engedte hogy kibújjak kezei közül.
Kezét lassan, de biztosan kezdte vezetni hátamra, ezáltal közelebb léptem hozzá.Kezem felcsúszott karján, ami átbizsergett, és az enyémhez hasonlóan libabőrös lett.
Tekintete fogjul ejtett, nem voltam képes semmire.Nem tudtam nemet kiáltani, nem tudtam elfutni, nem tudtam elszabadulni tőle.A rám ömlő szeretete, vágya, a szemében tükröződő érzelmei kíváncsivá tettek.Vajon ő is azt érzi amit én?
Szabályok:
-Irj magadról 13 dolgot.
-Válaszolj 13 kérdésre
-Irj 13 kérdést
-Küldd tovább 13 blognak.
Kérdések:
1.Mióta blogolsz?
-másfél éve.:)
2.Szereted a sajtot?
-igen:DDD
3.Mit álmodtál ma?
-Harryvel álmodtam(...):D és arra keltem, hogy ölelem a másik párnát:')
4.Melyik a kedvenc csokid?
-Lindt!
5.Hány blogod van?
-most csak ez az egy.
6.Kitől van a legtöbb zenéd a telefonodon?
-1D!
7.Mi a háttered a gépeden?
-Harry
8.Honnan jött a blogod ötlete?
-Megálmodtam..:)
9.Balszerencsés vagy?
-hát..kifejezetten nem:)
10.Hány éves vagy?
-15:)
11.Mi a hobbid?
-szívatni másokat:D..amúgy színészkedek:)
12.Szeretsz zenét hallgatni?
-Imádok.
13.Mi a mottód?
-Ásd el magad. Vagy, never give up!
Magamról 13 tény:
-Nagyon fáradt vagyok.
-Apummal nemrég Barca meccset néztünk.:3
-Ma voltunk moziba és megnéztük a Gravítációt. Nagyon jó film!:)
-Ma találkoztam egy nagyon rég látott baráttal.
-Az osztályommal ma elmentünk a Szabó Ervin könyvtárba.
-3 könyvet vettem ki.(A lélek legsötétje, Madonna életrajza, Under The Moon, ami amúgy angol.:)
-Szinte nem ettem semmi rendes kaját 2 napja, mert mindig olyan dolgokat csinálok(tanulok, ide oda megyek, dolgokat intézek) amik mellett csak közben egy kis szendót tudok enni.
-Melegem van.
-Az osztályomnak lesz egy házisünie*-*
-Most épp a Wrecking Ball megy a gépen.
-Holnap jönnek a régen látott nővéremék, az unokahugaimmal.
-xd.Most ittam egy kortyot, mert ki voltam száradva, és leittam a gépet:/xd
-Ha ezt kiposztoltam, megyek aludni.:*
Ui.:Nagyon szépen köszönöm a Névtelen díjosztómnak:) <3
Először is köszönöm szépen a Díjat Bess Harrison-nak!<3
Szabályok : válaszolj 10 kérdésre-írj magadról 10 dolgot tegyél fel 10 kérdést-küldd tovább 10 embernek. Válaszaim:-Szereted Demi Lovato-t?-Igazából nem nagyon szoktam hallgatni a számait, de nincs vele bajom.-Mi a mottod?-Ásd el magad.-Kedvenc zene?-Kedvenc zeném, így igazából nincsen.Imádom a OneDirectiont és nagyon sok számot szeretek, de sokat hallgatom a wake me up-ot, és a la la la-t.-Mi fog meg téged egy fiúban, mi az amitől megszereted?-Először felmérem.De a tekintete mindent elárul.Az egyénisége, hogy megértő, foglalkozik másokkal, aranyos.És általában a göndör barna hajúakra bukom, akinek véletlenül Harry a neve:D-Ki életét választanád, ha lehetne?-Barbara Palvin, vagy Daniell Payzer.(nem Liam miatt, hanem mert úgy táncol, hogy az már elképesztő és ráadásul szerintem gyönyörű*-*).-Kitől van a legtöbb zenéd?-1D és sok JB is van.De azt nem igazán hallgatom, csak ha olyan hangulatom van.Amúgy még Ed Sheeran és Lindsey Starling.-Hogyan jött a blogod ötlete?-Sokat szoktam megálmodni különböző jeleneteket, és valahogy ezt úgy álmodtam tovább, hogy ennyire megtetszett.Persze sok átírás van:D-Szeretnél tetoválást?-Jó sokat! Kettőben már biztos is vagyok!És meg is van engedve!-Mennyi időbe telik, míg megírsz egy fejezetet?-Nem sok, 2-2,5 óra max.-Voltál már szerelmes?-Igen:)Most is az vagyok!Dolgok magamról:-Épp Lindsey Stirlinget hallgatok.-Ma összevesztem a legjobb barátnőmmel.-Lecsaptam egy szúnyogot, megpróbáltam elpöckölni, de valahova magasra szállt, és nem találom(pedig az ágyamban történt)..attól félek, hogy rajtam van.-Van két cicám, akik nem laknak velünk, és nagyon hiányoznak.-Csak az egyik kezemen vannak kifestve a körmeim és ilyen sötét pirosra-bordósra.-Fáj a hátam.-Éppen blogot írok, csak közben küldték ezt, és most ezt írom.(nyílván)-Majdnem elsírtam magam mikor megkaptam a díjat.Nagyon örülök neki.(h)-Harry a pasiideálom.-Kedvenc elfoglaltságom:énekelni, táncolni és egyben a hobbim; szivatni/idegesíteni másokat.:3
Ezt a blogot nem rég óta olvasom, de az egyik kedvencem lett.Akinek tovább küldöm: Ellenkezni hiábavaló
Sziasztok!♥
Először is, szeretnék bocsánatot kérni a hosszú kimaradásom miatt.Nem védeném magam különböző okokból, egyszerűen csak nem jött ihlet, és olvastam, ami nagyban betett a variációk tömegesülésébe.De most már megvan minden. 3 fejezettel előrébb vagyok, szóval ha netán nem lenne az iskola miatt időm írni, akkor csak fellépek, gyorsan felrakom az új részt és olvashatjátok.Viszont a kommentelők száma lecsökkent 0-ra, úgy hogy szeretnélek kérni titeket hogy kommenteljetek mert szeretném tudni a véleményeteket és, hogy van e értelme írnom.Fel iratkozhattok és véleményt is jelölhettek:)
sok puszi, Gy. okt.2.
Ui.:Nem sokára lesz fejléc is, amit nem én készítek mert nem tudok olyan jól szerkeszteni mint (álnevén) Eleanor Jane Calder.-->♥
Szóval nemsokára frissítések!
Éhes szemekkel meredtem az elém rakott ételre.Kínai tészta, mellé egy kis saláta és hozzá grillezett sajt. Harry is ezt kérte, ugyanis mikor kérdezte hogy mit szeretnék enni, megtudta hogy vegetáriánus vagyok, ezért amikor kértem magamnak egy olyan ételt akkor ő is azt kért.
Aranyosnak tartottam hogy velem tartott, főleg azután hogy megmondta, hogy ő még sosem evett vegetáriánus kaját ugyanis a családja nagy húsos.
Evés közben beszélgettünk és nevettünk.Jobban megismertük egymást.A főétel után már teljesen el tudtam engedni magamat. Átadtam magam a jelennek és csak élveztem hogy ott ülhetek Harryvel.
-Őmm..kimegyek a mosdóba jó?-kérdeztem miután elvitték a főételnek az üres tányérjait.
-Persze.-mosolygott.
Felálltam és a mosdó fele indultam.Éreztem magamon Harry tekintetét és akár hogy is próbáltam, nem tudtam ellent állni és hátra néztem.Ajkába harapva figyelte hogy megyek a célom felé.Vissza fordultam és én is beharaptam ajkam.
Ahogy a mosdó ajtajához mentem, furcsa hangok szűrődtek ki rajta.Összeráncoltam szemöldököm és sejtelmesen benyitottam.Beléptem, hagytam had csukódjon be utánam az ajtó.Befordultam a nagyobb térben levő, tükrökhöz, ahol volt pár mosdókagyló és a szoba hátsó felében WC-k, ahonnan jöttek a hangok.Egyre tisztább lett minden.A hangok egyre jobban elborították a fejem, a hirtelen ismeretségtől ami az emlékeket záporoztatta belém.Nem tudtam mit tehetnék.Elvesztettem a fejem és csak hátráltam.Szemeimbe könnyek gyűltek ahogy a hangok egyre fájdalmasabbak lettek.
-Apa ne!Mit csinálsz?!-kuncogtam ahogy csiklandozta a fenekemet.
-Ó kicsim.Ha te az tudnád...na elég a csiklandozásból.Megyünk fürödni.Anyának megígértem, hogy amíg nem jön haza addig gondoskodok rólad!Igaz?-vigyorogva bólintottam majd a fürdőbe rohantam és elkezdtem vetkőzni.
-Apa megnyitod a vizet megfelelő hőmérsékletre?!-kérdeztem aputól.De ő nem is válaszolt és nem is jött egy perc után sem.-APU!-kiabáltam de semmi sem történt.Visszarohantam a szobámba és elkezdtem keresgélni, hátha bújócskázik.Nevetve keresgéltem őt.A következő pillanatban meztelenül jött be hozzám és a kukija furcsán nézett ki.
-Itt az idő hogy az én 7 éves drágaságomnak tanítsak valamit!-jött felém vigyorogva.
De ez nem az a vigyorgás volt.Gonosz és ijesztő volt.Megijedtem tőle.Hátrálni kezdtem de..
..Falba ütköztem.Kezemet számra tapasztottam és zokogni kezdtem.Nem bírtam elviselni a fájdalmat.Nem bírtam hallgatni a hangokat úgy hogy nem tudok mit tenni.Teljesen átéreztem amit most egy nővel tesznek az egyik WC-ben.Nem tudtam mit tehetnék.Meg akartam akadályozni, de féltem.Könnyeim ellepték a szememet és a falnak dőlve a földre csúsztam.Csak hallgattam ahogy a nő szenved, elkezdett segélykiáltásokat kiáltani de a férfi egyből rámordult és egy "KUSSOLJ" kiabálás kiséretében elhalgattatta.A lány felsikoltott.Összerázkódtam ahogy belegondoltam hogy megütötte őt.
~Apa ne bánts!Kérlek ne!Ez nagyon fáj, ne bánts!-kiabáltam sírva, de ő csak folytatta~
Fejemet ellepték a hangok, a gondolatok a képek, amelyeken átmentem.A következő pillanatban a WC-knek az egyik falán, valahonnan középről, dörömbölni kezdett ritmusra.
Nem bírtam tovább könnyeimmel potyogva oda futottam a WC-khez és gyorsan lehajoltam.Gyorsan ugrottam fel és léptem ahhoz az ajtóhoz ahol a lábakat láttam.
Húztam, toltam, feszítettem az ajtót de nem nyílt és az ajtó túloldalán sem hagytak alább a hangok.Féltem hogy mi lesz így a nővel.Féltem hogy mit tehet vele az az állat akivel össze van zárva.
De lehet nem is őt féltettem, csak magamat, ahogy átéreztem mit él át.Talán tudat alatt a múltamból akartam elmenekülni azzal, hogy megmentem ezt a nőt.
Hátrébb léptem.Dühös lettem.Dühös apára, hogy tönkre tette a gyerek koromat.Dühös voltam rá mert mindig bántott és fájdalmat okozott nekem.Elegem lett belőle.Felgyülemlett a félelmem és most az egész egy nagy adag méreg lett.Méreg ami átjárta a testem.Méreg amit az apám iránt éreztem.
Az ajtóra rúgtam ami betört.Könnyeim patakokban folytak arcomról, de nem érdekelt.Neki estem a férfinek és ütni kezdtem, ahol csak értem.A lány össze szedte erejét és piros, kisírt szemekkel kirohant mellettem és a hangok alapján bezárkózott egy WC-be.
A férfi megpróbált nem foglalkozni az ütéseimmel miközben felhúzta a nadrágját, de a reflexe nem engedte.Egyik kezével elkapta a csuklóm.Megijedtem a hirtelen rántástól ami a falnak lökött.Fejem nagyot koppant amitől egyből a földre zuhantam.A férfi felhúzta, begombolta nadrágját, becsatolta övét és a hangok alapján kifutott a helységből.
Pár percig ültem a földön a fejemet fogva, míg össze nem szedtem magam.
Felálltam a kilincsbe kapaszkodva és ahhoz az ajtóhoz mentem ahol zokogást hallottam.
-Hé..jól vagy?-kérdeztem suttogva.-Elment.Kijöhetsz már.-mondtam szomorúan, átérezve a kínt.
Egy perc múlva egy összetört, kisírt szemű, lila foltokkal teli, koromtól körülbelül tíz évvel idősebb nő jött ki a fülkéből.
-Gyere ide!-mondtam könnyes szemekkel.A nő nem habozott.Egyből átölelt és zokogni kezdett.-Jólvan.Már elment.Már nincs baj!-nyugtatgattam.
Amíg pár percig ölelkeztünk a fülkék előtt, már pár nő jött és ment a helyiségbe.Furcsán néztek ránk, de látva kisírt szemünket, nem szóltak és alább hagyták a megvető beszólásokat.Egy-egy ember még együtt érzően nézett is ránk, és volt aki adott nekünk kéztörlő papírt, hogy letöröljük könnycseppjeinket.
Zokogása folyamatosan enyhült és már csak pityergett amikor elengedett.
-Köszönöm!
-Szívesen.Most menj haza, meleg kádban áztasd kicsit a tested és utána aludj egy jót.Az segíteni fog!Tapasztalatból tudom!-próbáltam küldeni felé egy biztató mosolyt.
-Tapasz...Ó istenem!
-Pszt!Ez nem fontos.Nekem is mennem kell.Csak kérlek vigyázz magadra!-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Rendben!Köszönöm szépen..én..
-Nem kell semmit mondanod.-próbáltam mosolyogni.-Csak menj és vigyázz magadra!-bólintott.Megölelt hosszú másodpercekre, majd elment.
Pár másodperc múlva én is elindultam.Kimentem az ajtón, átmentem a boldog családok, párok, barátok asztali közt, Harrynek háttal.Mikor a szőnyegen keresztül is meghallotta magassarkúm lépteit, hátra fordult.Amint meglátott egyből felállt és nekem esett.
-Abb jól vagy?!-kérdezte komolyan miközben fölém tornyosult.Meglátta a szomorú tekintetemet, majd úgy folytatta.-A desszertet elvitelre kérem.-mondta, majd a derekamat egyik kezével megfogta, hozzám lépett és lecsókolta arcomról a könnyeimet.-Mindjárt jövök.-hangja mély és rekedtes volt ahogy halkan beszélt.
Míg elment addig leültem a székre és elkezdtem feldolgozni magamban a történteket.
Próbáltam kizárni apámat, de nem igazán sikerült, mivel ahogy koncentráltam arra hogy kizárjam, úgy jöttek az emlékek.Könyökömet az asztalra raktam és a homlokomnál fogva tartottam meg fejemet, ahogy koncentrálni próbáltam.
-Abb.Gyere menjünk.-búgta Harry fülembe, miközben hátulról fölém hajolt.Felkaptam a fejem, táskámat megfogtam és kitoltam magamat a székkel. Harry addigra már átlépett mellém, majd kezemnél fogva felsegített és kivezetett az étteremből egészen az autóig.Lehajtott fejjel mentem át a parkolón.Magassarkú kopogást hallottam, ami nem is keltette volna fel a figyelmem, ha nem hallom hogy egyenesen felénk jön.
-Bocsi!-mondta az ismert női hang.-Hátra kaptam fejem majd megláttam azt a lányt akin segítettem.
-Igen?-engedtem el Harry kezét.
-Mondhatnék valamit?-kérdezte könnyeivel küszködve.
-Persze!-mondta hadarva, mert megijedtem talán megint volt valami, esetleg kint várta meg a férfi.
-Úgy értem..négyszemközt.-Harryre pillantottam aki ijedve nézett rám.
-Pillanat.-a nő hátára tettem a kezem és kicsit odébb vezettem. Harry elindult a kocsija felé, majd amikor odaért neki támaszkodott.-Mit szeretnél mondani?Baj van?Megvárt és csináld veled valamit?Esetleg..
-Nem!Már elindultam.Nem messze lakik egy barátnőm, oda megyek.Most nincs igazán kedvem hazamenni.De vissza jöttem mert.Nem is tudom gondoltam elmondom hogy.Mi Zoddal csak párszor randiztunk.Elhitette hogy szeret és elvakított a szerelem.Aztán ezen a negyedik randin...-sóhajtott.-Kimentem a mosdóba, és utánam jött amikor épp kész voltam.Végig erre ment ki a játék.-kezdtek el potyogni a könnyei.De tartotta magát.-Ti mióta ismeritek egymást?-kérdezte.
Megszeppenve válaszoltam.-Ez az első randink.-csuklott el a hangom.Félve nézett rám, majd egy kocsi felé pillantott és közbe kimeresztette egy pillanatra a szemét, majd újra rám nézett.Fejemet oldalra kezdtem fordítani de megelőzött.
-Ne!Ne nézz oda!Figyi..Candie vagyok.Hazaviszlek! Háromra fussunk..egy..ke..-suttogott.
-De minek?!-kérdeztem suttogva.
-Egy ismerősöm mesélt egy ilyesmi srácról.Azt mondta hogy a második randi után lefektette és ott hagyta.És nem volt finom.És mondta hogy ezt nem csak vele tette meg.Hanem sok-sok lánnyal.Sokan azt pletykálják arról a srácról, hogy...
-Abby! Julinak megígértem hogy 10-re hazaviszlek.Nem sokára 10, kérlek siess.-mondta hangosan Harry.
-Hallottad?Rendesnek akar tűnni.Amikor Zodot bemutattam a szüleimnek annyira rendes volt...egészen mostanáig.-mondta halkan majd suttogni kezdett.-Ha nem akarod hogy megerőszakoljon akkor jössz velem kocsival.
Elindult a kocsija felé, én meg ott maradtam megszeppenve."Ha nem akarod hogy megerőszakoljon.."-járt a fejemben.Könnyek gyűltek szemembe majd megfordultam. Harryvel szemben álltam húsz méterre.Féltem tőle.Megijedtem a tudattól hogy mit csinálhatna velem.A könnyek végigszántották az arcom, és a hűvös betonra csepegtek. Candie az autóba szállt és elindult, lassan közelített. Harry félve nézett rám és ellökte magát az autótól.Elkezdett lassan felém jönni, de addigra Candie már elém állt az autóval és gyorsan bepattantam.
Harryre néztem aki rémülve kezdett szaladni a kocsi után, de már késő volt.
-ABBY!-ordította.Könnyeim potyogni kezdtek.Végre úgy éreztem, talán szerelmes vagyok.De úgy látszik ennek is tévesnek kell lennie.
Elmondtam Candienek, hogy hol lakunk, majd a további úton nem igazán akartam beszélni.Nekidőltem az ablaknak és csak néztem az utat és az embereket.
-Hé Abby! Itt vagyunk!Ébren vagy?-simogatta meg a vállam.
-Ja, igen.Bocsi.Köszönöm hogy haza hoztál!Szia.-mondtam.
-Nincs mit!Én köszönöm!-rámosolyogtam majd kiszálltam az autóból.
Elkezdtem sétálni a házunkig.Hallottam, ahogy Candie kiáll a parkolóból majd tovább indul.Lehajtott fejjel mentem hazáig.
Kinyitottam az ajtót, majd miután bementem, bezártam magam után.Levettem a cipőmet, felvettem a kezembe és úgy mentem fel a szobámba.A cipőmet visszaraktam a helyére.A táskámból kipakoltam és abból is mindent a helyére tettem.A fürdőszobámba vettem az utamat ahol inkább nem néztem a tükörbe.Levetkőztem, mindent a szennyes kosaramba raktam, azok után hogy a földön is szinte feküdtem.
Beálltam a zuhany alá, és hagytam, had ázzon a testem a meleg, gőzölgő víz alatt.
Mikor kiszálltam a fürdőszoba tele volt gőzzel.Magamra tekertem a törülközőt és kimentem a pizsimért.Épp a párnám alá nyúltam, hogy kivegyem a pizsomám, amikor a terasz ajtón koppant valami. Hirtelen vissza gondoltam milyen volt az amikor Mauval voltam és egy puffanást hallottunk.Mostanra már kiderült hogy egy nagy faág tört le a fáról, de akkor is ijesztő volt.Lehet most is csak egy bogár akart bejönni a fény miatt.
Ám mikor negyedszerre hallottam a hangot, nem voltam olyan biztos a gondolatomban.A terasz ajtóhoz léptem és kitekintettem rajta.Újabb koppanás.A kavics pont az arcomnál érte az üveget amitől megugrottam.
Titkon azt gondoltam Harry az, és amikor kimentem a teraszom szélére, megbizonyosodtam hogy tényleg ő áll ott.
-Harry..
-Abb én..Nem tudom miért mentél el, de nekem kellett volna hazahoznom téged!Miért szöktél el tőlem?Mit mondott az a nő rólam?-egyre dühösebb lett a végére.
-Nem akarlak Harry!Menj innen!
Beszédre nyitotta a száját, de végül csak ennyit mondott.-Jó.-és elment.Furcsán és nagyon csalódottan néztem utána.Nem most kéne küzdenie értem mint a filmekben?Lehet túl sok filmet nézek, de ez akkor is fájt.Fájt először csalódni a fiúban akit azt hiszem szeretek.Ám ezt nem szabad.Nem szabad szeretnem őt.Hisz amúgy is, még csak tegnap ismerkedtünk meg.De a mai randi... annyira tökéletesen kezdődött...
Mi lett volna ha nem megyek ki a mosdóba?
Mi lett volna ha nem mentem ki onnan Darciet?Ha hagyom, hogy megerőszakolják..
Nem, ilyenbe nem is szabad belegondolnom.Amit tettem azt már megtettem és nem fordítható vissza.Az pedig, hogy megmentettem Darciet, büszkeséggel tölt el.Nem bántam meg.Örülök hogy segíthettem neki.
Az pedig, hogy ez milyen randi volt..azt hiszem egy harmadik variációt sikerült megvalósítanom.
