Happy B-day Liam!

♥Szeretnék itt is nagyon sok Boldog Szülinapot kívánni Liamnek!♥

Nem is tudom elmondani mennyit jelent nekem az hogy Ők itt vannak nekem.A családom és a legjobb barátnőmön kívül Ők a legfontosabbak számomra.A legpozitívabb dolog amit valaha is kaphattam volna eddigi életemben.Még soha nem éreztem azt, hogy így, látatlanban is ennyire lehet szeretni.Fel sem tudom fogni, hogy ők ezt hogy tudják meg adni nekünk.

Annyi mindent kaptam már idáig, mégis úgy érzem hogy a legnagyobb ajándék amit valaha kaphattam az az, hogy Directioner lehetek.
Igaz, mint ahogy ezt már gondolhatjátok, nekem nem Liam a 'szerelmem', mégis annyi gondon, bajon vitt már át engem csupán azokkal az idézeteivel, amelyeket Ő írt, hogy fel nem tudom sorolni.
Valahogyan mindig kihúznak a bajból, abból a nagy gödörből amibe beleestem, hogy ez felfoghatatlan.Pedig nem is ismerem Őket.Igen, mindenki ezt mondja.De pont ez az.Lehet, hogy nem mi ismerjük Őket, de Ők ismernek minket!

Köszönök mindent amit még csak eddig kaptam, és előre köszönöm amit ezután is fogok kapni, Tőled, Tőletek!♥

7.Eccentric sentience

Mikor hazaértem üdvözöltem anyát aki már régen a konyhában csinálta a család többi tagjának a vacsorát.

-Oh, szia kincsem!Harry hívott.Fél óra múlva itt van.-mosolygott.

-Rendben..de anyu..ez olyan furcsa..hogy..ilyen jóban vagytok vagy nem is tudom..-kezdtem zavartan.

-Ugyan kicsim!Tegnap mindent lerendeztünk vele.Mindent megbeszéltünk és tudom hogy nem volt még fiúd, és Harry annyira szimpatikus és annyira okos, figyelmes, megválogatja a szavait és..

-Jó elég volt.-vágtam bele anya szavába és furcsa fejjel bámultam.-Felmentem öltözni.-mosolyogtam anya fején.

Boldog volt, hogy ő talált nekem egy fiút, akiben ő is megbízik, hogy ő hozta nekem össze a randit.Örültem hogy csupán ezzel a számomra kicsit kínos szituációval is boldogítani tudtam.Mindig is ő adott nekem boldogságot és egyetlen reményt az életemben, és ilyenkor mindig jó érzés volt vidámnak látni.

Mosolyogva még visszanéztem a főző, boldog, mindjárt táncra perdült anyukámra.Majd egy fejrázással halkan felnevettem.

Beléptem a szobámba ahol Mau fogadott.Megsimogattam a fejét majd elmentem a kis szőrmók mellett aki már éppen elkezdett volna dorombolni.Bementem a gardróbba és a ruhákat kezdtem el nézegetni, miközben leraktam a földre a fal mellé a táskámat.
A zsebemből előkaptam a telefonomat és kikerestem a legutóbbi hívást.

-Háló?-a hideg kirázott ahogy beleszólt a telefonba dörmögős, mély hangján.Nem bírtam megszólalni.Úgy éreztem magam mint egy kis tinédzser akinek most lesz az első randevúja.Aztán belül jól kiröhögtem magamat, hiszen ez a színtiszta igazság.-Háló?!-kezdett ingerültebb lenni.

-Ja itt vagyok..bocsáss meg.Én..én..-kezdtem, nehogy feldühösödjön.

-Abby vagy.Tudom.-hangja lágyabb már nem is lehetett volna.

Valamiféle furcsa érzés tört rám, amit próbáltam uralni.De az hogy 19 évesen most fogok túlesni az első randin, nem tudtam leplezni a feszültséget és a félelmet, hogy mi van ha valamit elrontok.vagy nem érzem jól magam.

-Abb..szeretnél valamit kérdezni vagy mondani?-kérdezte lágyan mély hanggal.

-Őm..hova fogsz vinni?-kérdeztem és nagyon meglepődtem magamon is a félénk hanglejtésem hallatán.

-Abb, ha félsz nem viszlek sehova!-mondta komolyra véve a beszélgetést.Tetszett hogy ennyire figyelmes.Elmosolyodtam zavartan és csak hallgattam ahogy veszi a levegőt, majd észbe kaptam és válaszoltam.

-Én nem félek..-mondtam halkan.-Csak nem tudom milyen ruhát vegyek fel.

-Rendben.Egy étterembe mennénk..persze ha az megfelel..-mondta végét zavartan amin meglepődtem.

-Persze.Meg.-mondtam még mindig meglepve.-Akkor 7-kor.Szia.-tettem le.

Furcsa, de egyben idegesítően jó érzés volt hallani a hangját, pedig ma élőben is beszélgettünk.
Nem is tudom elmondani az érzéseimet.Minden olyan zavaros.Ma lesz életem első randevúja.Ez annyira..bizarr.Ha lehet így mondani.Érzések millió kavarogtam benne, a repkedő pillangók mellett, amik nem akartak leállni.
Ki akartam zárni mindent magamból, elképzeltem minden kínos szituációt a fejemben, hogy mikor és hol lehetne pont egy olyan baki mint az ilyen tipikus első randis filmekben.De a filmekben annyival könnyebb.Ott a lány csak kiválaszt egy ruhát, hipp hopp úgy fest ki a következő jelenetben mint egy hollywoodi sztár aztán van az a verzió, hogy:
-minden tökéletes.A srác megnevetteti, megmosolyogtatja, a lány elpirul.Elkezdenek beszélgetni az előző kapcsolataikról, aztán róluk, aztán együtt értések, szemezés és bumm megvan az első csók.Aztán a randi után a lányt hazaviszi vagy hazakíséri és ott is csókolóznak.Innentől pedig a film korhatára dönti el hogy a fiú este ott marad-e vagy hazamegy.
Viszont van egy másik verzió is.Mégpedig a következő:
-A fiú próbálja megnevettetni a lányt aki kínjába nevet a vicceken.Zavarában kikéreckedik a mosdóba, ott vagy eldönti hogy marad, vagy megszökik-e.Nos ha megszökik, megúszta a randit.De ha nem, akkor van az a kínos helyzet hogy próbálsz minél többet maradni nélküle,  hogy minél előbb érjen véget a randi, ami ugyebár veszélyes, mert ki tudja mit gondol a fiú akkor.Ha kimentél talán az is megesik hogy útközben lefizetsz egy pincért hogy 2 perc múlva menjen oda az asztalotokhoz és mondja azt hogy a kórházba kell mennie egy közeli ismerőse miatt, aki megsérült.Vagy van az ogy visszamész és az est következő óráiban írtelen színésznővé kell válnod hogy kibírd a srácot.A hazavitel után természetesen nincs csók, se semmi egymással való kontakt.

Mindegyik helyzetbe beleéltem magam és elég kellemetlen volt belegondolni abba hogy ha esetleg velem most a második variáció történne meg.
Nagy levegőt szívtam tüdőmbe, becsuktam a szemem és kifújtam a levegőt."Kezdjünk tiszta lappal!"-mondogattam magamban.Mosolyogva kinyitottam a szemem, emlékezvén hogy Harry nem egy olyan fajta ember mint azok a srácok a filmekben.

A szekrényemhez léptem és átfutottam gyorsan a tekintetem a vállfáimon logó ruhákon.Nem igazán akadt a megfelelő darab a kezembe, akkor sem amikor már harmadszorra néztem át a szekrényemet.Úgy gondoltam jobb lesz ha nadrágba megyek.Hisz egy szép blúz egy kis blézerrel és egyéb kiegészítőkkel is lehet elegáns.Egy világoskék shortot választottam egy fekete blúzzal és egy enyhén barack, de inkább rózsaszínes árnyalatú blézert választottam.

Kihúztam a gardrób szekrényemből egy ékszertartó fiókot amiből egy szép fehér gyöngysort választottam és egy bronzos színű vastagabb karkötőt.Mielőtt betoltam volna a fiókot, tekintetem megakadt a kendőknél.A pár darabból kiválasztottam egyet, amit felkötöttem masni formájában a nadrág egyik övtartójában.

Átmentem a fürdőszobába, ahová Mau érdeklődve követett.Gyorsan megmostam a fogamat majd beparfümöztem magamat.Hajamat az ujjaimmal fésültem ki, mert ha kefével fésülöm ki akkor teljesen más lesz a hajam beütése, és sokkal nagyobb lesz.Óvatosan húzogattam szét a hullámos tincseimet majd amikor kész voltam a kezembe fogtam a szemkontúromat és a szempilláim alatt húztam vele egy csíkot.A szempillaspirállal megvastagítottam a pilláim és a tükörbe nézve késznek tituláltam magam.Észrevéve testtartásom, kihúztam magam mint egy határozott nő.Elhúztam a számat, mutatva tükörképemnek hogy az nem igazán én vagyok~egy-néhány döntésben~ majd vissza mentem a szobámba. Mau csak a folyosó végéig kísért el.Mikor rájöttem hogy nem követ, vissza léptem hozzá.A lábamhoz dörgölőzött.Mosolyogva néztem rá és simogattam míg nem eszembe jutott a lábamra nézve, hogy cipőt nem is választottam még.
Visszarohantam a folyosó végére, szobámba szinte betörtem és a gardróbba szaladtam egyenesen.Kitártam a cipős részlegnek az ajtaját.Nem nagyon tudtam eligazodni még a szekrényben lévő cuccok között.Csak annyit tudtam melyik ruhadarabok a szekrény melyik részén vannak.
Mikor idejöttem Dyran, az egyik kollégájával küldött el vásárolni, akit szigorúan megbízott azzal hogy a szekrényemnek tele kell hogy legyen.Anyával is elküldött volna.De tudja hogy túl lágy szíve van neki, így nem merte volna elkölteni a pénz egész tartalmát.
A cipők közül egy matt fekete magassarkút vettem le, mivel a barack vagy a rózsaszínű cipők közül egyik árnyalat sem ment a blézerhez.
Az estéhez kiválasztottam egy fekete, néhol pici szögecsekkel rendelkező táskát, amibe pont a telefonom és a pénztárcám, na meg a házkulcsom fért bele.Több nem is kellett.Megfogtam egyik kezembe a táskát, másikba a cipőt és az első szintet céloztam meg.Mikor kiléptem a szobámból, Mau hirtelen állt meg a lapulós, sunyizós mozdulatában.Pupillája szűk volt, mivel megijedt a hirtelen érkezésemen.Nagyot nevettem rajta, majd elszaladtam mellette.
Abból, hogy a lépcsőn a lábamnak esett és elakarta kapni nem igazán vettem észre hogy valamennyire is átérzi a helyzetet.Leraktam az ajtó mellé a cuccaimat aztán a konyhába igyekeztem volna, de megszólalt a csengő.Visszasiettem az ajtóig, ahol a falon lévő tükörbe néztem és megigazítottam a középen elválasztott hajamat.

Felvettem egy szép, fogvillantós mosolyt majd lenyomtam a kilincset.

6.The Draw

Harrytől egy plusz pont, hogy nem csak megvárta míg hezitálok a kaják és az üdítők között, hanem még elvitt a munkahelyemre is.

-Este 7-re végzel, Babie?

-Persze.6-kor jár le a munkaidőm.

-Rendben.Akkor..

-Szia!-szálltam ki a kocsiból.És kivűlről vigyorogtam rá, majd a bejárathoz mentem.Visszanéztem Harryre aki mosolyogva meredt le a kormányra, majd amikor rám nézett kicsit összeszedte magát és kiállt.Integettem még kettőt majd bementem a boltba.-Sziasztook!-üdvözöltem mindenkit vigyorogva.

-Szia Mag!-kezdte Bob.
-Szia cica!-folytatta Josh.
-Hello szivi!-és fejezte be Georga.

Imádtam velük a munkát.Bob egy nagy darab, bronz bőrű férfi aki már a negyvenes évein felül jár.A tetoválás mellett egyébként személyi edző, és a múltjáról nem annyira szeret beszélni de azt szokta mondani hogy annak az oka is megvan.
Josh homoszexuális, de az egyik legaranyosabb akit valaha is megismertem, vagy éppen csak kiismertem.Minden fiút ki lehet vele beszélni, főleg a bolt előtt elmenő fiukat.
Georgat ki kell ismerni.Nem egyszerű tipús és könnyen össze lehet vele veszni, viszont gyorsan lehet vele kibékülni.Egyébként ő fekete, és nem szereti ha valaki le fekázza. Az a gyengéje.

-Hogy hogy ilyen vidám vagy drágám?-kérdezte Josh.

-Háát..nem is tudom hogy nem-e korai eldönteni.De..

-Mondd már!-bökött meg vigyorogva Georga.

-Azt hiszem..tetszik valaki..-pirultam el.

-Jajj édesem..manapság már ha elmegy melletted egy fiú azt mondod szerelmes vagy belé.-húzta el a száját Josh.

-Neeeem!!! Ez más! Figyeljetek..Nagyjából ismeritek a múltam és tudjátok hogy sosem volt barátom! Semmilyen barátom! És valami furcsa érzés motoszkál bennem..egy érzés amit eddig nem éreztem.-magyaráztam.

Mindenki meghatott fejjel nézett rám.Kicsit zavarban éreztem magam, ahogy mindenki körülvesz és engem, a középpontban levő védtelen lányt akitől mindenki nagyobb legalább egy fejjel.Ez mindig is megijesztett.A csupán 165 centimmel sosem mentem sokra.Régen modellkedtem, de amikor egy magasabb fokozatra léptem volna akkor bejelentették hogy nincs meg hozzá a méretem és ha majd megnövök akkor majd menjek vissza.Ezek után úgy döntöttem hogy a modell jövőmnek annyi.Más dolgokba kezdtem bele.
Elkezdtem rajzolni és fotózni. Mikor kiültem egy parkba, annyira jól esett úgy egyedül ülni és csak figyelni az embereket.Lefotóztam őket és rajzolgattam is, de inkább tájakat.Valahogy akkor teljesen máshogy tudtam nézni a világot.Minden apróbb részletre oda kell figyelnem olyankor.És akkor veszem észre leginkább, hogy melyek azok a dolgok amiket már észre sem vesz senki.

Vállat rántottam és leültem és felmentem az emeletre Joshsal. Azt, hogy ki kivel legyen egy szinten több szemszögből is néztük, kinek hogy lesz jó. Joshnak festészettel foglalkozik ami ugyebár szinte egyenlő a rajzzal, de a technikák kicsit mások.Mind ketten grafikusok is vagyunk, de azt csak mellékesen csináljuk.A legjobb pedig, hogy a zenei ízlésünk ugyan az, így munka és zenehallgatás közben elmerülhetünk a gondolatainkba és arra is koncentrálhatunk amit csinálunk.

Josh mint minden nap, a kettőnk kiválasztott albumot rakta be.A festményeim közé mentem és körbe néztem azokat.Mindegyik egy táj.Valamelyikből, amelyiket tökéletesíteni próbáltam több is van belőle.
Újabb ötleteket akartam.Valahogy kezdett az egész nem is unalmassá, inkább átlagos válni.
Valahol legbelül úgy éreztem hogy Harry valamit elkezdett bennem beindítani, és ettől olyan mintha valami megváltozott volna.Szeretnék valami új rajztechnikát kipróbálni, vagy valami mást. Joshra néztem aki egy ecsettel a kezében gondolkozott egy befejezetlen festményén, hogy mit hogy kéne javítani, korrigálni rajta.
Hirtelen ugrott be, hogy megpróbálhatnám lerajzolni Josht. Magamban egy újabb kihívásnak tűnt, ami tetszett, de egyszerre rámijsztett is meg, hogy talán elbukom.

-Hé Josh!-mondtam neki mire felém kapta fejét.-Lerajzolhatnálak?-kérdeztem mosolyogva.

-Húha...változások csillagom?!-kérdezte huncutul.Elnevettem magam majd a kezemmel intettem neki, hogy jöjjön és üljön le a székemre.

Nem szólt többet, tudta hogy ez most nehéz nekem.Sokan azt hiszik, hogy aki tájakat tud rajzolni, az már a kisujjából is kirázza az portré rajzolását, pedig sokkal nehezebb.Legalábbis nekem, mivel én ehhez szoktam hozzá. Nyilván aki arcokat szokott rajzolni annak a tájak nehezebbek, mivel teljesen más szemszögből kell nézni és más vonásokat.

Kifújtam a levegőt, Joshra néztem és kedvenc szénceruzámmal neki kezdtem.

***

A végeredményemre néztem és hosszasan nézegettem a vonásokat, az árnyékolást, az összképet.Valahogy hiányzott belőle valami.Valami ami Joshban megvan de a rajzban nincs.

-Megmutatod?-kérdezte Josh mosolyogva.

-Nem, még várj egy kicsit.

Joshra néztem és megpróbáltam teljesen máshogy nézni rá.Más szemszögből, más, kisebb pontokat figyelgettem meg.
Fél óráig javítgattam míg egy záró sóhajtás után Josh kezébe adtam.
Csodálattal nézte a munkámat, ami hihetetlenül jól esett és valahol magamban büszke voltam, hogy össze tudtam hozni egy ilyet.

-Ez elképesztő Mag!-mondta, és hangja nem is emlékeztetett a sajátjára, a megszokott meleg stílusú hanglejtése valahogy kimaradt.-Gyönyörű!Nekem adod?-nézett fel csillogó szemekkel.-A barátomnak adnám, de előbb írd alá!

-Persze vidd csak.De hagy fotózzalak le vele!-gyorsan aláírtam a képet majd a táskámba nyúlva elővettem a telefonomat és egy párszor lefotóztam.Nagyon boldog voltam hogy ilyen jól sikerült az arcképem.Lefújtam Joshnak lakkal a képet és összegömbölyítve, átfogva egy gumival a kezébe nyomtam.-Üdvözlöm a barátod.-mondtam vigyorogva.

-Átadom!-kacsintott.

Lementünk a többiekhez, és amíg ők a rajzot elemezték összebújva, addig én a várakozó fotelben kezdtem elfogyasztani az ebédemet.Miután agyon dicsértek, ami nagyon jól esett és végig piros voltam a portréra mondott bókoktól, velem tartottak.
Ebéd közben nagyon sokat beszélgettünk filmekről, sorozatokról, átlagos témákról.Nekem kicsit kezdett felszínes lenni az egész ezért előkaptam a mobilomat és kiválasztva a legjobb képet felraktam twittere, hozzá pedig most nem zenét raktam, hanem egy szöveget, amiben leírom hogy nagyon megerőltetett a kora délutánom mivel ilyet még soha nem csináltam.
Miután egy kis megható szöveget is hozzá tettem, kiposztoltam.
Felnéztem a nevetgélő társaságra, akik észre sem vették a világot maguk körül.Csak magukkal foglalkoztak és azzal hogy mennyire jól érzik magukat.Önfeledten nevettek és fokozták a jobbnál jobb vicceket.Megfeledkeztek mindenről ami körülöttük volt.Meghatott ez a pillanat úgy hogy mielőtt elraktam volna a telefont, lefotóztam őket.
Mosolyogva figyeltem őket tovább és amikor Bob, nagydarab, erős testalkatához megfelelően kezdett el nevetni, nem bírtam megállni én se és kénytelen voltam én is kiereszteni egy őszinte kacajt ajkaim közül.

Pár perc múlva vevők érkeztek Bobhoz.Beültek a tetoválószalonba és beszélgetni kezdtek, milyen tetoválásra is gondoltak.Miután elmagyarázták, Bob nekikezdett. A srác mintha nem is érezné a szúró, fájó érzést, úgy mosolygott a lányra, akinek a kezét fogta.

Mosolyogva felálltam, kicsit kinyújtóztam majd a számhoz emelve a Harryvel vett üdítőmet a vas, kicsi csigalépcső fele vettem az irányt.

Josh is nem sokkal utánam feljött, majd egy puszit nyomott az arcomra miközben elment mellettem.Felkuncogtam a hülye vigyora láttán majd látva hogy számára is ennyi volt a szünet, neki láttam a megrendelt rajzok elkészítéséhez.

***

Hat óra előtt kezdtem el pakolni össze a cuccaimat, amikkel ma dolgoztam.Fáradtan dörzsöltem meg a szememet amit szinte egész nap kigúvasztottam az odafigyelés és a koncentrálás miatt.
Joshra pillantottam aki még mindig bele volt merülve egy festménye készítésében.Elmosolyodtam rajta, visszafordultam az asztalomhoz és a polcon levő táskámért nyúltam, elraktam a telefonomat, kiittam az utolsó pár kortyot is az üdítőmből aztán behúztam a cipzárt.
Elrendezgettem az asztalon és a saját részemen a cuccaimat aztán Joshoz mentem.

-Szia kislány, mész?-pillantott rám mosolyogva.

-Igen.Mára végeztem.Holnap pihizek aztán hétfőn találkozunk!-mosolyogtam.

-Oki.Pusszancs cica, jó legyél!

-Az leszek.Puszi!

Lementem a többiekhez is, mindenkitől elköszöntem két puszival meg egy öleléssel.Mindenkinek megígértem hogy jó leszek és vigyázok magamra, és mikor az ígéreteimmel végeztem is, egy utolsó sziasztokkal kiléptem a szél fújta utcába.

5.Old Friend

A táncparkett közepére értem és pont a kedvenc lassú számomat tették be.Épp elkezdtem táncolni Harryvel mikor egyre jobban kezdtem távolodni érzelmileg az álmomtól.A következő pillanatban meg mintha visszazuhantam volna a valóságba, úgy keltem fel az ébresztőórámra ami már egy ideje megy.

Kómás, álmos fejjel ültem fel az ágyon és néztem rá oldalvást a telefonomra, majd szitkozódni kezdtem magamban hogy nem hagyta hogy végig álmodjam azt amit elkezdtem.
Körülnéztem a szobában.Valahogy minden vidámabbnak tűnt. Kimentem a teraszra és a korlátnak támaszkodtam a könyökömmel.A szomszéd is kint volt a saját verandáján és a reggeli kávéját iszogatta miközben nyugodtan elmerült a napi újságban. Egy néni ment el alatta, aki a kiskutyáját sétáltatta.Megmosolyogtam a kutya fürge lépéseit ahogy próbál előre szaladni, de a póráza nem engedi.
Mosolyogva visszamentem a szobámba és kinyitottam az ajtót, hogy Mau had menjen ki.
Felnyitottam a laptopomat, miközben leültem vele az ágyamra.Megnyitottam rajta a youtubeot és beraktam egy pörgős számot.A facebookot is megnyitottam új ablakként, és egyből szembesültem azzal hogy semmi új sincs.Azonnal be is zártam és a twitterre mentem fel, ahol a pár követőmnek megint megosztottam pár rajzomat és hozzájuk illő zenéket.

***

Fél egykor lementem a konyhába hogy egyek valamit.-Ó, helló Michael!-borzoltam össze a még 15 éves mostohaöcsém haját.

-Ajj Coco, hagyjál már!Annyit dolgoztam ma a hajammal és neked pont ma kell tönkre tenni..-mondta miközben visszakezdte állítgatni a haját.Én meg közbe kivettem a narancslevemet a hűtőből és öntöttem magamnak egy pohárral.

-Ajajj..Valaki belépett a tinédzser korba?!-kérdeztem nevetve mire szúrós szemekkel nézett rám.-Na ki vele, melyik lány az?

-Heathernek hívják..-mondta halkan.

-Óóó...-néztem elszörnyedve.

-Jajj nem az osztályból!A szomszéd suliba jár, tegnap előtt is együtt jöttünk haza és tök jó arc.Ma pedig találkozunk mert itt lakik a közelben.

-Értem.Sok szerencsét.Mit csináltok?

-Sétálni megyünk.Egyenlőre megismerjük egymást..

-Okos!-mutattam rá.-Nahh én megyek felöltözöm aztán megyek dolgozni.Szerencsés napot!-kiáltottam már a lépcsőről.

-Neked is Coco!Jó munkát!-kiabálta utánam.Elmosolyodtam a becézésén.Utálom azt a nevet hogy Colleen, de a becézése nagyon is tetszik.Főleg ahogy ő kiejti.

Gyorsan magamra kaptam egy nem túl féltett lenge pólót, egy fekete-fehér csíkos farmert, összepakoltam a táskám, levettem a telefonomat a töltőről majd felhúztam egy fekete vanst és elindultam.

Mikor kiléptem a házból nagyon szép idő fogadott, ahhoz képest hogy este milyen viharos volt az idő.A nap sütött, és még a szél is kellemesen fújt.Körülnéztem a kertben miközben a hátsókertből mentem előre.Minden nyugodt volt.Ám az egyik fának az ága le volt törve. Először nem értettem hogy miért, vagy hogyan, aztán rájöttem, hogy ez lehetett az a hang tegnap este, vagy ma hajnalba.
Mikor a letört ágat néztem, megsajnáltam.Emlékszem, mikor kicsi voltam volt egy hasonló fánk.Imádtam rá mászni.
Volt akkoriban egy barátnőm, mindig vele játszottam és folyton azon képzelődtünk hogy milyen lenne ha építenénk rá egy faházat.
Egyik nap mikor meg volt beszélve hogy nálunk alszik, a fán volt egy faház.Mindketten nagyon meglepődtünk, nem is hittünk a szemünknek.
Aztán anya jött oda hozzánk, mondván hogy ő csináltatta nekünk, és hogy tetszik-e.Hálából meghívtuk őt mindig a teapartikra amiket rendeztünk.
Sokat jelentett számunkra és számomra is az a ki házikó ami a mi szemünkkel egy palota volt.Ha szükségük volt egymásra, ott mindig megtaláltuk egymást.Ha baj volt, odabújtam, mert ott nem bánthatott senki.Oda csak mi fértünk be, és csak mi voltunk olyan fürgék hogy miközben mászunk fel, húzzuk a kötelet is.Ezáltal megvoltunk óvva minden bajtól.Mindentől, ami ebben a világban már kicsi szemmel is rossz volt nekünk.
Akkor kezdett apa furcsán viselkedni velem.Mikor először látott minket meztelenül együtt és kíváncsiskodtunk egymás nemi szervére Katievel.
Akkor még nevettem az arckifejezésén, ahogy kaján vigyorral néz minket.Akkor még nem vettem komolyan a kancsigatásait.

Könnyek gyűltek szemembe ahogy visszaemlékeztem a kezdetekre.Kislánykoromban minden annyira más volt.A helyzeteket teljesen más szemmel néztük.Komolytalanul, nem becsültük fel, vagy esetleg valamikor a dolgokat meg túlságosan fel becsültük.

Katie akkor költözött el, amikor elbőgtem neki hogy mi történt velem.Ő meg elmesélte az anyukájának mert nem tudta feldolgozni.Még átjöttek hozzánk mikor apám nem volt otthon, és mindenkitől elköszöntek.És mikor engem ölelt meg a fülembe súgott.
-Istenem kincsem annyira de annyira sajnálom!Segítenék ha tudnám hogyan tehetném, de mivel nem tudom, az én kislányomat mentem mielőtt neki is esne valami baja.Sajnálom kincsem!Nagyon sajnálom!-majd elengedett. Katievel szájra pusziszkodtunk és fapofával integettünk egymásnak.Mikor becsukta a kocsiajtaját, szinte egyszerre töröltük le a könnyeinket.Olyanok lettünk mint két testvér. Elválaszthatatlnoknak éreztük magunkat.Még a távolság és a félelem meg tudta tenni velünk a lehetetlent.A kapcsolatunk örökre megszűnt.Azóta nem találtam legjobb barátnőt.
Mindez első osztály félévén történt, miután vissza mentem a suliba minden megváltozott.Nem tudtam teljesen magamba fordulni, ahhoz még kicsi voltam, de nem tudtam barátokat szerezni.Nem is akartam.Úgy éreztem megtagadnám a testvéremet.
Aztán teltek-múltak az évek, és barátok nélkül maradtam.De annyira nem bántam.Így az időm 65%-át tanulásra, 20%-át anyuval sütésre,-főzésre, 10%-át olvasásra használtam.A maradék 5-öt pedig arra, hogy vártam.Vártam hogy Katie újra becsöngessen, hogy jött tea délutánozni.

Miközben az utcákat hagytam el sorban az emlékeket próbáltam kiűzni a fejemből.
Lassan már 13 éve hogy nem láttam.Érdekes hogy megmaradtak bennem az emlékek.Talán..talán egy helyen megtalálhatom.A facebookon!Ha hazaértem a munkából az lesz az első feladatom, hogy azt megnézzem.

Mikor az egyik sarkon befordultam és megláttam az inter spart akkor jutott eszembe hogy semmilyen kaját nem hoztam magammal.Bemenve a parkolójába, megláttam egy ismerős kocsit.Gondoltam megvárom itt kint, ha már így megláttam hogy ő is itt van.

-Szia Abb.-lepődött meg Harry mikor pár perc várakozás után megjelent.

-Hello!Megláttam az autód és gondoltam megvárlak, hátha elkerülnénk egymást odabent.

-Aha.-vigyorodott el.-Értem.Hova mész?-kérdezte mély, dörmögős hangján amit nagyon szexinek tartok, így kicsit belepirultam, a helyzetállásba is és a hangjába is.

-Dolgozni.Csak beugrom egy kis kajáért.

-Bekísérlek.Csak lerakom a csomagtartóba a cuccokat.-montda.

4.Dateing?!

Harry leparkolt a Da Vinci köz egyik parkolójában majd mikor kiszálltunk nem elköszönt, hanem jött mellettem tovább.Egész a házunkig velem jött miközben arról mesélt hogy neki is van valahol itt egy ismerőse akit régebben folyton ő hozott haza.

Mikor a házunkhoz értünk Harry megtorpant, nem számított rá hogy ez a ház a mienk.

-Te itt laksz?-kérdezte döbbenten.

-Hát..igen..Anyu most ismerkedett meg ezzel a hapsival.A kapcsolatuk legelején tök őszinte volt vele, és a hapsi, Dyran..magához hívott minket.

-És mégsem vagy sznob..elkényeztetett..picsa aki minden nap a nevelőapja pénzéből megy vásárolni a plázába?! Hihetetlen.-mosolyodott el.

-Túl sok mindenen mentem már keresztül Harry ahhoz hogy olyan gyorsan átforduljak a gazdagok világába.Nem menne.Vagyis-nevettem fel hitetlenül.-Biztos menne.De nem akarom.Küzdök ellene.És ebben anyám segít.Sok mindent köszönhetek neki.Ő egy igazán jó ember.-arca ellazult ahogy gyöngéden beszélni hallott anyuról.Csak egy gödröcskés mosolyt kaptam cserébe.-Az autóban még mondtál valamit.Én azt nem akarom Harry.

-Mit?-kérdezte és próbált komoly maradni de a gödröcskéi megint elárulták őt.

-H-hogy ne találkozzunk.É-én azt n-nem akarom.Szeretnélek még..látni.-néztem szemébe mikor a végéhez értem.Közelebb lépett hozzám majd két kezébe fogta arcomat.

-Nem tudom hogy mennyire tudtalak volna ma ennyi idő alatt megismerni de úgy érzem mintha már régóta ismernélek.Nem tudom mi ez az érzés Bie de úgy érzem..-mondta volna de kinyílt az ajtó és anya futott hozzám.

-Kicsim!!! Hát megvagy kincsem!!!-szorított magához, miután Harry kezeiből kiugratott.-Édes Istenem!!! Láttam hogy hívtál de mikor visszahívtalak nem vetted fel! Úgy aggódtam! Miután hazaértünk nem találtalak reggel sehol!

-Anya.Bent mindent elmondok!Nyugalom, már itt vagyok!...Hála Harrynek!-fordítottam Harry felé anyut.

-Mi?Mi történt Mag?

-Bent elmesélem.Gyere anya.

-Igaz hogy te mentetted meg a lányomat?-kérdezte anya pityeregve és közben Dyran is megjelent az ajtóba.

-Hallottam a hangod Maggie! Gyere ide! Minden rendben?!-ölelt magához.

-Már igen.-mosolyogtam fel rá.

-Dyran! Ő mentette meg..-simított egyet végig Harry haján anya.

-Valóban?! Nagyo köszönjük. Dyran McKock vagyok.

-Harry Styles!-fogott vele kezet.

-Van kedved bejönni?Gyere igyunk valamit!És maradj vacsorára.-mosolygott rá Dyran. Aranyos volt tőle hogy behívta hozzánk.Kicsit megszorítottam az ölelésem majd odasúgtam neki hogy köszönöm.A fejem búbjára adott egy puszit majd anyához tolt kedvesen. Harry hátára rakta kezét miközben mindannyiunkat beterelte.

-Szóval hogy volt kicsim??-kérdezte anya mikor leültünk a nappaliba.

Kicsit hezitáltam.Ránéztem mindenkire, és mindenki biztatóan nézett.Szemükben még ott csillogott a kíváncsiság is, de ez teljesen érthető volt.-Hát..jöttem haza a szalonból..Estefele olyan..fél tíz körül, mikor már sötét volt.Még be kellett fejezni pár rajzot.-magyaráztam anyának hogy miért olyan későn engedett el Nick, a főnököm.-Aztán..volt egy olyan érzésem hogy valaki követ.Nem mertem hátranézni az elején.De mikor bátorságot vettem akkor vettem észre hogy apám az.Egy kocsmába szaladtam, hogy felhívjalak, mert hogy a telefonom lemerült.Aztán a telefonon idegességemben félrenyomtam a számokat és..nem téged, hanem Harryt hívtam fel.Nem vártam meg míg beleszól, hanem elhadartam hogy mit csináljon és leraktam.Mikor megfordultam apa ott állt és dühösen és vággyal teli szemmel nézett.-ahogy felidéztem a tegnapot könnyek kezdtek gyűlni a szemembe.-Két hapsi lefogta, hogy szaladjak.Nem vártam sokáig, futni kezdtem a megbeszélt helyre.Viszont egy idő után kezdte behozni a lemaradását.Egyszer elestem, de a menekülő ösztönöm nem engedte hogy a fájdalmaim visszatartsanak.Felálltam és futni kezdtem..aztán mikor a megbeszélt utcába értem..ott akkora volt az adrenalin szintem hogy csak arra emlékszem hogy az út közepén állok.Jön egy kocsi, összeesek, jön Harry, felsegít, és apa egy késsel támad.Ennyi.Aztán Harrynél ébredtem.-mondtam a könnyekkel küszködve.

-Olyan erős vagy kicsim!Büszke vagyok rád!-ölelt át anya.-Harry nagyon szépen köszönjük! Igazán sokat jelent ez nekem.Nem is tudom hogy hálálhatnám meg.

-Asszonyom önszántanból tettem.Nem engedném hogy bárki is bántsa Abbyt!-mondta Harry komolyan, anya meg elképedt.

-Abby..milyen rég nem mondta senki..-idézte fel anya az emlékeit.-Örülök hogy ilyen véletlenbe esett bele Mag.Ha engem hívott volna, nem biztos hogy most mindketten itt lennénk Harry. Remélem ezt tudod!-mondta anya komolyan és szomorúan.

-Tisztában vagyok vele asszonyom.

-Anya, míg ezt megbeszélitek, szeretném rendbe rakni magam.Lefürdök és átöltözök.Sietek.

-Rendben kincsem.-bólintott mosolyogva, majd elengedtem a kezét és elindultam a lépcső fele.-Harry kérsz egy kis sütit?-hallottam anya kérdését.

-Elfogadok egyet köszönöm.-mondta Harry udvariasan.

-Van kapcsolatod Harry?-hallottam meg utoljára anya kérdését.Kicsit zavarba hozott hogy ennyire bátor kérdéseket tesznek fel Harrynek.

Szobámba megcsapott a saját, kellemes, otthont adó illat.Elmosolyodtam ahogy visszagondoltam, milyen volt Harry szobájába az illat.
Fürdőszobámba mentem, ahol levetkőztem és a levett ruhadarabokat a szennyes kosárba dobtam.Beálltam a zuhanyzóba, megnyitottam a langyos vizet és hagytam had ürüljenek ki a gondolataim.
Mikor kiszálltam a kabinból, a bent ragadott gőz is kiszállt és a tükrök, ablakok hamar bepárásodtak.Magam köré tekertem a törülközőmet majd átmentem a gardróbba.Kiválasztottam egy mackónadrágot, egy nagyobb, rövid ujjú pulcsit és felvettem hozzá az eszkimó mamuszomat.Egyenes, barna hajamat a fejem búbjára kötöttem lófarokba.
Visszamentem a fürdibe, vissza akasztottam a törülközőt majd a tükörbe néztem, ami a nyitott ajtónak hála már kezdett visszaállni eredeti állapotába.Pici mosollyal az arcomon néztem a tükörképem. Harry mellett valamiért szépnek tudom érezni magam.És most hogy lemostam magamról minden tegnapi rezgést, jó érzéssel tölt el, és tudok tiszta fejjel gondolkozni.Nem néztem magamat sokáig, vissza akartam menni anyáékhoz.

Lementem a lépcsőn és visszaültem anya mellé, Harry és Dyrannel szembe.

-Minden oké kicsim?-kérdezte anya mosolyogva, miközben végig simított egyet az arcomon.Mosolyogva bólintottam majd előre hajoltam és elvettem egy lapos kis sütit a tálcáról.-Harryvel beszéltünk egy kicsit szívem..-kezdte anya.-És úgy gondoltuk, hogy elmehetnél vele egyet vacsorázni.Mit szólsz?

-Hát..jó.-nyögtem. Harry arcán mélyebben jelentek meg a gödröcskéi és a szokottnál is jobban csillogott a szeme.

***

-Jól van már Mau!-mondtam Michael macskájának mikor elkezdett nyalogatni.-Mi van te?Miért kell hajnalba keltegetni az embert hmm?-kérdeztem mikor összeborzoltam a fejét.-Na gyere, menjünk le.-lábaimat belebújtattam a mamuszomba majd megfogtam Maut az egyik kezembe és úgy kezdtem el csoszogni a folyosón.A lépcsőn ásítottam egyet, mire Mau rám kapta a tekintetét.-Jó, majd fogat mosok.-morogtam álmos hangon majd megdörzsöltem egyik szemem a szabad kezemmel.
A ház üres volt még, kint, mikor kipillantottam az ablakokon még sötét volt.A madarak még az igazak álmát aludták és a hold is látszott még.
A konyhába beérve felkapcsoltam a lámpát és a pulthoz lépkedtem majd Maut leraktam a földre.Egy pillanatig elbambultam hogy mit is akartam csinálni, majd amikor felvilágosodtam a hűtőhöz slattyogtam és kivettem a tejet.Leraktam a pultra, elővettem egy bögrét és egy kis méretű macska tálat és mindkettőbe öntöttem.A bögrét és a kis tálat berakta a mikróba, és amíg vártam a tejet visszaraktam a hűtőbe.Fél percig vártam csak, nem szerettem volna hogy forró legyen.Kezembe vettem a tejecskénket majd a nappaliba mentem és közben Maut hívtam.Leültem a fotelba és a távirányító után nyúltam, miután leraktam Maunak a tejet.

Mikor Mau végzett felnézett rám, a combomra tapsoltam kettőt a kezemmel, ezzel megadva neki az engedélyt hogy felugorhasson.Ám Mau először a térdemre ugrott amin felszisszentem a tegnapi zuhanásom és esésem miatt.
Mau aggódva nézett rám aztán hozzám dörgölőzött.

Körülbelül fél óra múlva, mikor már én is megittam a tejemet, nehéznek éreztem a szemeimet.Kicsit jobban elfeküdtem a fotelba, ölembe húztam a cicát, aztán hagytam, hagy vigyenek el az álommanók.

Éreztem ahogy pár perc múlva Mau leugrik rólam, egy nagy puffanás kíséretében. De az nem ő volt, hanem kintről jött a hang.Felvettem Maut, mindketten ijedten meredtünk a másikra.Odamentem a nappaliban levő ablakhoz és kinéztem rajta. Semmit sem láttam, csak a fákat ahogy fújja őket a szél.Nem akartam lent maradni ezért kikapcsoltam a tv-t és felfelé indultam.

Szobámba érve, óvatosan csuktam be az ajtót magam után.Ágyamhoz mentem és leraktam arra Maut.-Pillanat, mindjárt jövök.-suttogtam neki majd a fürdőbe mentem.
Miután elvégeztem a dolgom visszamentem az ágyamhoz és rávetődtem. Mau ijedten meredt rám és az arca valami olyasmit sugározott hogy "ember vagy te?!".Jót nevettem rajta majd magamhoz húztam és adtam a fejére egy puszit.-Jó éjt Mau.

3.The Nicknames

-Szia Harry...-mondta és érződött a hangján hogy nagyon szenvedélyes akar lenni.Egy hosszabb kabát volt rajta, egy minimum tíz centiméteres tűsarkúval.Mikor becsukta az ajtót, elkezdte levenni magáról a kabátot, ami halk puffanással ért földet.Csak egy fehérnemű volt rajta.Legalábbis az is hagyján, mikor megfordult csak akkor tudott még inkább kínos helyzetbe hozni.Az hogy melltartó és tanga volt rajta, nem is hozott volna annyira zavarba, de amikor láttam hogy ennek a két ruhadarabnak a közepe hiányzik elszörnyedtem. Harry rám nézett és szeme valami olyasmit sugározott hogy sajnálja.
A nő Harryhez ment, de nem is akárhogy.Nem hozta zavarba a jelenlétem. Harry nyakára tekerte a kezeit majd közel akart hajolni hozzá hogy megcsókolja de Harry ellenállt.Szeme minden érzelmet sugározott, csak pont azokat nem amiket ez a nő el is várt.Hogy Harry élvezze és kívánja majd őt.De nem ezt kapta.

-Gabriell már meg mondtam két hónapja hogy nem akarok több alkalmat.És ezt az előző hónapban is el kellett mondanom!Meg akarok változni!Mondtam már!-mondta Harry miközben leszedte magáról a nő kezét.

-Ugyan Harry!Tudom hogy akarod!-próbált menteni.

-Nem!Nem akarom!-mondta idegesen Harry.

-Akkor ez a kurva mit keres itt?-fakadt ki Gabriell.

-Először is! Ő nem kurva! Másodszor pedig..-mondta volna Harry de közbe vágtam.

-Hagyd Harry. Úgyis menni készültem!-mondtam kicsit halkan és kicsit vékonyabb hangon.

-Ó, és hová drágám?!Futsz vissza apucihoz?-kérdezte gúnyosan nevetve.

Az emberek néha azt sem tudják mivel tudnak leginkább megbántani másokat.Nem is gondolnak bele hogy ami csak egy kis tűszúrás lenne tőlük, másoknak egy kés döfésnek ér fel.
Az emlékek újra átsuhantak rajtam.Mikor elestem az iskolában és futottam haza anyuhoz hogy meggyógyítson.Mert akkor még azt hittem van varázsereje.De nem is csak hittem.Tudtam.Mindig megtudott gyógyítani, akármimet is horzsoltam le.Ő csak adott rá egy lágy puszit, rajta hagyta meleg kezét és már nem fájt többé az a seb.
De akkor még dolgozott.Csak apa volt otthon.Mikor hazaértem és megláttam, tudtam mi jön.Anyát sikoltottam és kerestem de nem találtam.A szobámba rohantam és az ágy alá bújtam.De ő megtalált, mint mindig.
Könnycseppek peregtek le arcomon miközben feltűnés mentesen jöttek elő újra fel az emlékek.Időm sem volt elhessegetni őket, már bennük voltam.

-Nem.-válaszoltam suttogva pár másodperc múlva.

-Na most menj el innen!-mondta Harry Gabriellnek, majd az ajtóhoz kísérte, felsegítette a kabátját, majd kinyitotta az ajtót, viszonylag óvatosan kitolta és rácsapta az ajtót.-Jól vagy?-nézett rám kétségbeesetten.

Bólintottam és a kezemet kezdtem el ropogtatni és a számat idegesen harapdálni.-Hogy jutok haza innen?-kérdeztem.

-Haza viszlek.-mondta és felém jött.-De ezt akkor hagyd abba.-tette kezeit az enyémre.Abbahagytam ujjaim tördelését majd lassan rávezettem a tekintetemet a tőlem egy fejjel magasabb fiúra.

Belenéztem szemébe ami aggodalmat tükrözött, de ebben lenyugodtam.Folyamatosan csökkent az aggodalma és egyre inkább nőtt a  forróság köztünk.Lehelete csiklandozta nyakamat.Pupillája néha tág, néha meg szűk volt.Végigmértem egész arcát.Szemöldökét, sima, puha bőrét, erős, férfias állkapcsát, haját, orrát, majd a száját.Telt, dús rózsaszín ajkai tökéletes formában tűntek ki.Kicsit kinyitotta, majd kidugta a nyelvét a kis résen és a szája egyik végéhez vezette.Lassan, finom kezdte végig húzni a felső ajkán, majd vissza fele az alsó ajkán.Visszavezettem tekintetemet a szemébe és csodálattal néztem rá.Pupillája már sokkal nagyobb volt mint eddig.Beharaptam alsó ajkamat miközben átfutott az agyamon a gondolat hogy mik járhatnak a fejében, hogy ilyen gyorsan kitágult a pupillája. Tekintetem a szájára terelődött.Újra kidugta a nyelvét és felső ajkán kezdte végigsimítani.Mikor a végéhez ért, visszahúzta és beharapta az egész alsó ajkát a fogai közé.Amikor pedig visszaengedte, sóhajtottam, majdhogynem nyögtem egyet a vágytól.Megakartam érinteni, megakartam ízlelni azokat az ajkakat. Harry ledöbbent hogy ennyivel levett a lábamról ezért újra megcsinálta előző mozdulatait.Mocskos gondolatok jutottak az eszembe nyelvéről.Átsuhantak gondolatok, hogy miket csinálhatna velem azzal a nyelvvel.
Szemébe néztem, szinte könyörgően.Közeledni kezdett.A szemkontaktust még tartotta, hátha meggondolnám magam.De most nem tudtam ellent állni sem magamnak, sem a testi vágynak.Újra szájára néztem, majd vissza szemébe amivel megadtam neki a zöld lámpát.Épp hogy lehunytam a szemem mikor ki is pattant a csengő hirtelen hallatára.Szívem nagyokat dobbant a hirtelen érő kellemetlen hangtól.

Elléptem Harrytől és csak akkor vettem észre hogy eddig levegőt sem vettem, mikor kifújtam az összes bent tartottat.

Harry az ajtóhoz ment, majd kinyitotta és Lucie állt ott édesen vigyorogva egy tányér sütivel.

-Sziasztok! Anyuval sütöttük.Hoztam át nektek.Nagyon finom lett, az eddigi legjobb.-Harrynek felcsillant a szeme.

-Az eddigi legjobb?Akkor hivatalosan is bejelentem hogy a két nappal ezelőtti első helyezettű sütije a minap folyamán lecsúszott a második helyre.Viccelődött Harry amin a kis Lucie nagyot nevetett.Körülbelül 7, maximum 8 éves lehetett.-Na gyere be Lucie. Ülj le a kanapéra.Hozok inni.

-Rendben.-jött hozzám.-Gyere Maggie, kostóld meg!-ültetett le.-Amúgy neked van középső neved?

-Kettő is!-mondtam kicsikhez méltó lelkességgel Lucienek miközben kivettem egy muffint.

-Azta!!-vette át a lelkesedést.-És mik azok?

-A teljes nevem Maggie Abby Colleen Johnson. Tudod a szüleim nem tudtak közös döntést hozni.Ezért anya a Maggie nevet, apám meg a Colleen nevet adta nekem.És a keresztelőmkor kaptam az Abbyt. De úgy senki sem hív.

-És én hívhatlak úgy?-kérdezte kiskutya szemekkel.

"Hát amennyit majd találkozunk..."-szomorodtam el kicsit belül miközben magamban ezt a választ feleltem.-Persze!-mondtam ki hangosan.

Harry jött ki a konyhából és hozott két pohár baracklevet.

-Jujj a kedvencem!!!-mondta Lucie.

Amíg Lucie elmesélte hogy hogyan sütötték addig kettő muffint is megettem és még a baracklevemet is megittam.Aztán furcsa érzés fogott el.Lelkiismeret furdalás.Anya azt sem tudja hol vagyok, biztos aggódik és már azt is eltudom képzelni hogy a rendőrségen is bejelentett.
Harry észrevehetett rajtam valamit, mert engem fürkészett.

-Szeretnél valamit Abb?-furcsa volt a becézése.Biztosra tudtam hogy meghallotta a nevemet, de hogy még a becézett alakból is becézzen, furcsa volt.Mégis kiejtésre tetszett.Láthatta rajtam hogy a becézgetésén tűnődök.Gödröcskéi is megjelentek.-Nem tetszik?Kitalálhatunk mást is.

-Nekem mindegy.-mosolyogtam.-Csak azt szerettem volna kérdezni hogy a táskám hol van.

-Hozom.-állt fel és az ajtó melletti szekrényből kivette a táskám aztán odaadta.

-Van iPhone töltőd?

-Van.-mondta.-Lucie egy pillanat csak Abbynak adok töltőt.-indult fel.

***

-Hatszor is hívtam de nem vette fel.-mentem le a lépcsőn.

-Anyukád?-kérdezte Harry mire bólintottam.-Lucie. Köszönjük szépen a sütit, isteni finom volt!Tényleg egyre jobbakat csinál Susan!Mondd meg neki is mennyire ízlett, jó?

-Rendben.Hová mentek?

-Haza kell vinnem Abbyt. Más biztos aggódik érte az anyukája.

-Ó, értem.-szomorodott el Lucie.-Akkor sziasztok!-először Harryt majd engem is megölelt.-Sok lány jött már Harryhez!De te vagy az első aki ilyen jó fej és aki nappal másnap is maradt nála!-suttogta.-Kedvellek Abby!Kérlek gyere még vissza!-szorosabban öleltem ahogy éreztem a szeretetet belőle.Hihetetlen jó érzés fogott el, és az anyai ösztönök is jobban életre keltek bennem.-Ígérd meg!-suttogta tovább.

-Megígérem!-mondtam végül majd elengedtem.

Felvettem a táskámat és Lucie után indultam.
Miután Harry felvett egy izompólót és bezárta maga után az ajtót és a kocsija felé indultunk.Még intettünk egyet Lucienak, aztán beültünk a fekete nagy range roverbe.

-Hova megyünk?-kérdezte Harry.

-Umm..Nekem az is jó ha kiraksz a big bennél.-mondtam zavartan.

-Abby. Ha nem akarod, nem találkozunk többet és eltűnök az életedből.De abban a tudatban szeretném tovább élni az életem hogy biztonságosan hazajutsz!-nézett rám komolyan.

Jól esett hogy komolyan féltett.-A Da Vinci köznél tudsz leparkolni.Onnan csak sétálva lehet feljutni.Vagyis..nem csak úgy..de ez bonyolult.Ha ott raksz ki akkor fél perc és otthon vagyok.

Bólintott majd elindultunk.Mikor kiértünk az utcából csak akkor kezdett el beszélgetést kezdeményezni.-Szóval..hogy becézhetlek?-nézett rám egy pillanatra mosolyogva, majd vissza szegezte tekintetét az útra.-A Colleent miért nem szereted?

-Mert apám adta.-mondtam utálattal.

-Értem.Mit szólnál ha Lee-nek becéznélek?Vagy Mag..Vagy maradjon az Ab?Ha felcseréljük a betűket akkor Baby.És ha kicsit variálunk rajta akkor Babie.

Elnevettem magam a sok variáción, de tetszett az ötlet.-Ezek jók.És a Babie tetszik.-fordultam felé mosolyogva.

Megjelentek gödröcskéi.-Akkor jó.-mondta mély, dörmögős hangján halkabban a szokottnál.

2.Meet each other

Éles zajra tértem vissza álmomból.Valami csörömpölésre, talán lábas vagy valamilyen konyhai edény.Talán anya valamit főz reggelire.Például a kedvencemet, gófrit.
Még csukott szemmel is világos volt.Testem minden porcikáját valami egészen puha és bársonyos anyag vette körül.Nem akartam megmozdulni, se kinyitni a szememet.Teljesen biztonságban éreztem magam, egyszerűen csak jó érzés volt feküdni és érezni a puha anyagot, hallani hogy anya gófrit csinál lentről, és hogy, kintről a madarak vidáman csiripelnek, beszélgetnek egymással.

A csörömpölés egyszer csak alább hagyott.Fel kellene kelni, hogy lemenjek reggelizni.Megpróbáltam kinyitni a szemem de valahogy nem tudtam magam rávenni.Először csak az egyikkel kezdtem, de rögtön vissza is csuktam.Harmadik próbálkozásra mindkettőt kinyitottam.Először nem láttam semmit a hirtelen rám áradó fénytől.Pislogtam párat és mikor a szemem hozzá szokott az erős fényhez.Akkor szembesültem azzal hogy nem otthon vagyok.Egy egészen idegen helyen.

Eltátottam számat és nagy ijedt szemekkel néztem körül a szobában miközben felültem.Az érzés hogy nem otthon vagyok hanem egy teljesen idegen helyen megőrjített.És most a legrosszabbik értelemben.Kétségbeestem, a pulzusom a magasba szökött.A szoba nem volt ijesztő.Szép rend volt, fiúsabb szoba, barna és fehér színekkel játszva.A padlón volt egy két ruhadarab, két súlyzó és egy pléd.Két ajtó nyílt a szobából, mindkettő nyitva volt.Az egyik egy fehér és kék színű csempékkel volt beborítva.Ez lehetett a fürdőszoba.A másik pedig egy folyosóra vezetett.

Nagyot nyeltem miközben eldöntöttem, hogy ha még nem is tudom hogy hova, de el kell mennem innen.Lábamat kihúztam a meleg takaró alól és lassan tettem le a földre miközben még mindig a folyosóra néztem.Nagy levegőt vettem mielőtt neki indultam volna utamnak. Orromat megcsapta a gondolom ház tulajdonosának és neki a parfümjének illata.Kellemes és vonzó volt.Tovább indultam, megkerültem az ágyat és az ajtó fele vettem az irányt.

Kinéztem a folyosóra, nem volt ott senki, csak a végén egy lépcső.Miközben afelé mentem, elhaladtam egy tükör előtt.Azt hittem hogy csak képzelődök, de mikor visszaléptem hogy pontosan szemügyre vehessem magam, megbizonyosodtam hogy egy idegen férfi póló van rajtam.Gatya pedig nincs alatta.Nem megrémisztett.Inkább feldühített a dolog.

Immár lendületesebben mentem tovább, le a lépcsőn.A közepén megnyikordult alattam a lépcső.Hirtelen mintha csak egy képzeleti erővel fagyasztottak meg, olyan gyorsan dermedtem meg.Pár másodpercet vártam és mikor továbbra sem történ semmi, tovább mentem.Ám mikor leértem a lépcsőn és körülnéztem akkor láttam meg hogy a lépcsőtől 10 méterre a konyha van.Pontosabban az étkező.Egy kislány jött ki pont onnan egy bögre lisztel.

-Oh.Helló!-torpantunk meg egyszerre és döbbenten néztünk egymás szemébe.Pár másodperc múlva egy srác is előjött.Gondolom a konyhából.Ráemeltem tekintetem.Ő volt az.Aki tegnap ott volt, mikor apám kergetett.

Magam elé meredtem miközben visszagondoltam arra hogy mi is történt tegnap.Emlékszem apám dühös tekintetére.Ami egyben vágy is volt, hogy bánthasson.Nem igazán emlékszem hogy mi történt tegnap.Részletek maradtak bennem.Az utolsó emlékem viszont az, hogy ez az ismeretlen srác előttem áll.Mintha készen állna arra hogy megvédhessen.

A srác köhintett, mire újra visszatértem a jelenbe.Ráemeltem tekintetem.Egy fekete foci nadrág volt rajta, felső, kigyúrt testét csak tetoválások takarták néhány helyen.Arca teljesen bennem maradt.Pontosan emlékszem hogy akkor azok az erős arcvonások kemények és dühösek voltak az este azon kívül, hogy próbált magára erőltetni egy kis nyugodtságot.

Most viszont teljesen más volt.Mosolygós arca teljesen nyugodt és szelíd volt.Smaragdzöld szeme pedig érdeklődve és kedvesen csillogott.Ahogy először én is, ő is végig mért engem, majd mikor újra szemembe nézett mosolya szélén halványan megjelentek gödröcskék.Göndör haja kócosan terült szét a fején, amikor meg szemébe zuhant dús barna haja, egy ismert mozdulattal állította vissza.

-Nem mondtad hogy van barátnőd.-nézett át a válla felett a kislány.

-Nos, azért Lucie mert nincs is.-mosolygott kedvesen a kislányra.-Viszont most vidd anyának a lisztet mert soha nem lesz kész az a süti!-kacsintott rá.

-Ó, tényleg!Majd hozok ha kész van.-indult el, de mellettem még megállt.-Amúgy téged hogy hívnak?

-Maggie.Szia Lucie.-mosolyogtam rá.

-Szia!-vigyorodott el huncutul majd a srácra nézett és vissza rám.-Tökre összeilletek.-suttogta én meg zavarba jöttem.

-Köszi.-motyogtam.Még kiáltott egy sziasztokot majd elment.Beállt a kínos csönd.Nem tudtam hogy kezdjem.Egy kis némaság után viszont köhintett egyet majd megszólalt.

-Harry Styles.-jött felém és nyújtotta a kezét.Mély, dörmögős hangja volt, amitől kirázott a hideg.

-Maggie Johnson.-suttogtam és félénken odanyújtottam kezemet.Meleg nagy keze volt, hosszú ujjakkal és erős tartással.Lenézett a kezünkre, ahogy nagy tenyerében eltörpült az enyém megmosolyogtatta, majd kezemre tévedt tekintete és elvigyorodott ahogy meglátta hogy libabőrős.

-Visszatudnád adni a ruháim?!-böktem ki hirtelen.

Bólintott majd elkezdett felfele menni.Követtem őt egészen a szobáig.A fürdőszobában pedig rámutatott a ruhakupacra és otthagyott.Amilyen gyorsan csak tudtam felhúztam mindent, leraktam Harry pólóját aztán a szoba ablakához mentem.

Tulajdonképpen most nem is kéne itt lennem.Nem tudom hogy jutottam ide.Lehet erről beszélnem kéne vele.Hogy egyáltalán mi történt apámmal.Vagy lehet jobb ha nem tudom?!

Viszont van egy másik lehetőség.Nincs olyan magason ez az ablak.Kimászhatnék és elfutok.Aztán majd hazamegyek.

Anya biztos hogy aggódik.Szeretnék már én is otthon lenni.Vele megbeszélni az estét és érezni hogy ő mellettem van.Érezni hogy félt és biztonságot szeretne nyújtani.

Azon kaptam magam hogy az egyik lábam már kint lóg.Kiraktam a másikat is.Megfordultam hogy a szobával szembe legyek.Belekapaszkodtam az ablakpárkányra és felkészültem az ugrásra.Becsuktam a szemem és elkezdtem lejjebb engedni az egyik lábamat, hogy talán egy lejjebbi pontot tudjak keresni.Ám ekkor benyitott Harry. Ijedten kaptam a rá a tekintetem és azt se tudtam mi lesz most.Félelmemben és ijedtemben elengedtem a párkány és zuhanni kezdtem.

***

-..Szóval félrenyomtam, téged hívtalak fel és azért mentettél meg te?-döbbentem le miközben a kanapén ültünk.

-Pontosan.

-És apával mi van?-a szemkontaktust már is bontotta mire ezt megkérdeztem.

-Kérsz még egy kis teát?

-Válaszolj a kérdésemre!-mondtam kicsit indulatosan.Rám  nézett egy pillanatra majd suttogva motyogott valamit az orra alatt.-Mi?!

-Azt mondtam hogy...me..meg..megvertem.-suttogta most már hangosabban.

-Mit csináltál?!-fakadtam ki.

-Mégis csak egy késsel támadt ránk Maggie!!!-emelte fel ő is a hangját.-Meg kellett védeni magunkat.-mondta halkabban.

Elgondolkodtam. Végülis, minek védem az apám?!Hozzá csak rossz dolgok kapcsolnak.Semmi jót nem tett nekem az életemben. Harry pedig nem csak hogy ismeretlenül értem jött.Meg is védett.Csinálhatta volna azt is, hogy nem foglalkozik az ismeretlen hívóval és éli tovább a szép életét.De ahelyett inkább eljött értem, anyám helyett és megmentett.Lehet talán az életemet is.Mi van ha az a srác is csinált volna valamit aki ki akart rabolni.Mi van akkor hogy ha Harry nem jön értem és most nem lennék itt?Itt hagytam volna anyát.Az egyetlen személyt aki viszonozza is a szeretetemet.

Könnyek gyűltek a szemembe.Keserűség fogott el.És egy hiány.Valamire vágytam.Anya biztonságot nyújtó ölelésére.De ő nem volt itt.

-Köszönöm!!!-mondtam miközben megöleltem Harryt. Jó erősen szorítottam magamhoz.És nem csak azért mert megmentett, hanem mert most itt van velem.És jól is esik ez az ölelés.

Visszaölelt.Meleg érzés töltötte el a testem.A hideg kirázott a hirtelen melegségtől.Jól esett hogy ő itt van velem.Jól esett ilyen nagy tenyerek között lenni, összekuporodva, egy kényelmes kanapén, egy-egy teával.

Kinéztem az ablakon.Néztem ahogy a madarak csiripelve szállnak egyik ágról a másikra.Ahogy megfigyelik hogy a madáretető nem veszélyes-e, és mikor megbizonyosodnak erről akkor odarepülnek és egyet-egyet a szájukba vesznek.Némelyik bátrabb és ott marad amíg jól nem lakik.De vannak félősek is, akik ahogy bevettek egy kis magot a szájukba tovarepülnek.Milyen jó lehetne hogy ha kedvem lenne egyszeriben csak úgy elrepülnék.Magam mögött hagyva a kis zsákmányommal a veszélyes helyeket.A rossz embereket.Hogy ne tudhassanak többet bántani.Minden gond elől elrepülni.Amikor kedvem van hozzá.

Elengedtem Harryt, majd mélyen a szemébe néztem.

-Köszönöm!-mondtam komolyan és hálásan.Egy kis mosoly bujkált a szája szélén, de gödröcskéit nem tudja el titkolni. Mindent elárul. Harry addig nézett a szemembe míg zavarba nem jöttem.Olyan mint egy angyal.De ki tudja mi rejtőzköthet ebben az angyalban?

De amúgy miért csinálta?-kérdezte Harry majd nemlegesen ráztam a fejemet, mondván ezzel hogy nem tudom.-Csináltál valamit hogy ezt csinálja?-újra bólintottam.-Akkor nem értem.Bántott?-a kérdés ártatlan volt, nálam mégis annyi rossz emléket hozott fel hogy könnyek gyűltek a szemembe.

-Beszélhetnénk másról?-kérdeztem elcsukló hangon.

-Hát persze. Umm...mi a kedvenc színed?-elnevettem magam, hogy hogyan próbálta menteni a helyzetet egy nevetséges de egyben tőle aranyos kérdéssel.

-Tulajdonképpen nincs kedvenc színem.Mindegyik színből hordok és mindegyik az életem része szóval mindegyiket szeretem.Neked?

-Nekem a zöld.De tetszik a te variációd is.-mosolygott.

-És neked mi a...-kérdeztem volna de csöngettek, így inkább hagytam hogy Harry kinyissa.Egy elnézést keretében állt fel hogy nyissa az ajtót, de az már nyílt is és egy nő lépett be rajta, háttal nekünk.

l.The first meet

Már megint itt van.Mindig jön utánam, akárhová megyek. Sosem hagyott békén és amitől félek hogy ez nem fog megváltozni sohasem.Ő mindig is ugyanaz marad! A pszihopata állat apám aki nem bír ellent állni a kísértésnek.

A sötét utcán sietősen vettem a lépteim hogy le tudjam rázni őt az egyik sarkon. Pár ember mászkált a viszonylag kihaltnak tűnő utcán.Egy kismama szorította magához jobban a csecsemőt miközben elment egy hajléktalan előtt. Egy tinédzser srác futott  át az úton az autó előtt aki dudálni kezdett a néma utcában, ezzel felkeltve pár környéki lakót.Miközben elmentem egy utcai lámpa mellett átnéztem a vállam fölött.Még mindig a nyomomban volt, olyan húsz méteres távolságban.

Elővettem a telefonomat a megszokott, berögződött mozdulatokkal. Ám mikor megnyomtam a képernyőfeloldó gombot a telefonom oldalán nem kapcsolt be.Lemerült.A következő utcába van egy kocsma, oda kéne szaladnom és hívnom anyát.

Újra hátranéztem, éppen a szemét vakargatta.Elég homályosan láthat, megint holt részegre itta magát.A következő pillanatban mikor tudatában voltam hogy nem nagyon figyel, elkezdtem sprintelni.Nem néztem hátra.Csak a kocsma lobogott előttem, mint cél, amit mihamarabb el kell érnem.

-Kérhetnék gyorsan egy telefont?!-hadartam ziháltan miközben befutottam a kocsmába.Mindenki ijedten nézett rám, ahogy becsapódtam oda, majd amikor megláttak, nyugodtabban fordultak vissza egymáshoz. A pultos látta rajtam hogy nincs minden rendben ezért a leggyorsabb utat választotta; kikapta mobilját a zsebéből és feloldotta.Mikor gyorsan átadta már a billentyűzet volt ott.Remegő kezemmel minél gyorsabban próbáltam beütni anya számát.

Mikor a negyedik kicsöngés után felvette, nem is hagytam hogy köszönjön.Elhadartam hogy melyik utcában találkozzunk és hogy siessen mert apa megint részeg és megkeresett.

Lecsaptam a telefont.Hátranéztem és ott volt 'apa'. Az adrenalin szintem az egekbe szökkent ahogy hirtelen szembesültem a látvánnyal.Dühös, mérges és izgatott volt.Szemében csillogott a vágy.Kezében még mindig ott volt a sörösüveg.És igaz, egy kocsmában voltam, de még így is éreztem hogy árad belőle a pia szag.

A pultosnak és egy józanabb embernek aki körülöttem volt miközben anyát felhívtam egyből leesett hogy ő az apám.Ellöktek kicsit és nekitámadtak.Lefogták őt.Én csak néztem.Vergődött a két erős férfi karjában.Próbált szabadulni de nem sikerült neki.Aztán rám nézett.

-Hülye kis kurva!Ez is a te hibád!!!-kiabálta.

-Fuss el ahova hívtad anyád!Siess!-mondta a pultos miközben küszködött hogy lefogja apát.

Ránéztem apára.Nagyot nyeltem.Ránéztem a telefonra, majd bólintottam.

-Köszönöm.-leraktam a telefont a pultra majd elszaladtam mellettük és futottam tovább.Hallottam ahogy valaki felordít.Nem tudtam ki az, annyira önön aluli volt az ordítás.De nem is akartam tudni.Csak futottam és arra gondoltam milyen jó lesz majd anya biztonságot nyújtó karjában lenni már.Befordultam egy újabb utcába.Itt a lámpák sokkal halványabban világítottak.Az egyik ami mellett épp elhaladtam, pont akkor gyulladt ki.Összerezzentem ahogy kattanás közben villant még egyet majd elaludt.A szél erősebben kezdett el fújni.London utcáin ez nem is meglepő, de ahogy éreztem ez nem csak sima erős szél.Valahogy úgy éreztem vihar lesz.A félelemtől felforrósodott testemnek a hűvös szél még talán jól is esett.

Tőlem három méterre elkezdett valaki köhögni akitől szívbajt kaptam.Az adrenalinom ennél feljebb már nem is mehetett volna.Szédülni kezdtem és a következő lépésnél meg is botlottam a saját lábamban.Ahogy a földre estem szitkozódtam magamban majd felültem.Fájt a hasam, a térdeim ahogy rájuk estem és még a tenyeremet is lehorzsoltam.Fejemben éreztem egy kis bizsergést.Lehet még a betont is lefejeltem, kicsit feljebb ültem aztán valahonnan felkiáltott valaki.

-Hé!!!Mit lökdös maga?!-aztán egyre hangosodó trappolást.

Hirtelen tértem észhez, felpattantam és futni kezdtem.Csak azt mondogattam magamban hogy már csak két utca....két hosszú utca.

Itt már nem volt idő.Csak én és a repülés.Átléptem a határt.A határt mikor az ember fut, és amikor már kezdene kimerülni, valahogy a lábai szárnyra kapnak.És hirtelen nem érzékeli hogy mi van körülötte.Nem érti hogy miért fut, csak a lába viszi.Pontosan éreztem ahogy a lábam érintkezik a talajjal.De az valami olyan puhán és könnyen ment mint a selyem.Olyan volt mintha szárnyakra kaptam volna.Az utcán lévő házak ajtaja, falai, az autók, a lámpák, oszlopok.Mind forogtak körülöttem.Már nem érzékeltem semmit sem.

Befordultam az utcába ahol anyának kell lennie.Ideértem, már biztonságban vagyok.Már csak meg kell őt keresnem.

-Anya!-kiáltottam sírós hangon.-Anya!Hol vagy?!-megálltam és könnyes szemmel néztem végig az utca közepéről hogy hol van.Nem láttam.Viszont a hangomra az utca túloldaláról elkezdett felém jönni egy srác, az utcába bekanyarodott egy kocsi és felém hajtott.Apa sprintelve futott be az utcába, egyből kiszúrt és felém vette irányát.A srácnak nem láttam teljesen az arcát, de a táskámat mérte be célpont túl tekintetével mikor felém jött.Visszavezettem az autó irányába a tekintetem.Nem láttam hogy milyen színű, hogy milyen fajta kocsi, semmit sem láttam.Csak a fényes lámpájával néztem szembe ami elvakított.
Nem bírtam tovább se én, se a lelki és testi állapotom.Ahol voltam az utca közepén összeestem és elsötétült minden.

Nem kellett sok hogy magamhoz térjek.Fejem megint csak a betonba koppant és erre újra magamhoz tértem.A kocsiból kiszállt valaki és felém rohant.Csak remélni tudtam hogy anya az, de amint meghallottam a hangját rájöttem hogy férfi.Először elküldte "szép helyekre" aki a táskámmal szemezett.Aztán apám felé indult aki lelassított és egy kocsi mellől nézett engem.

-Ön az apja?-kérdezte rekedtes hangon mikor oda ért hozzá.Apám nálam is magasabb ember de az ismeretlen srác mellett eltörpülhet.

Apa bólintott egyet keményen majd épp nyitotta volna a száját, mire a srác egy olyat behúzott neki hogy apa a földre esett.Bár részeg is volt, mégis hamar feladta a küzdelmet az ellen hogy felálljon.

Az ismeretlen felém fordult és hozzám futott.Arca már nem dühös volt hanem szelíd és érdeklődő.Láttam rajta hogy kérdezni akar valamit, de ő sem tudott megszólalni.Ahogy én sem.Nagy csillogó szemmel és enyhén nyitott szájjal mértem végig őt.Arcának erős vonása keménynek teszi őt, de most mégis olyan kedvesen nézett.

Kezét felém nyújtotta.Nem igazán akartam elfogadni.Hezitáltam, de mikor újra belenéztem a szemébe valahogy biztonságosnak tűnt.Kezemet kezébe adtam, ami szinte eltűnt hatalmas tenyerében.Felhúzott magához.Szédülni kezdtem ahogy felálltam, majd mikor a srác mellett elnéztem, láttam apát ahogy egy késsel közelít.Szemeim kitágultak, az ismeretlen is megfordult, apa felnevetett, az eső elkezdett esni majd a közelben egy villám is lecsapott nagy csattogó hangot adva.Az ismeretlen vállába kapaszkodtam volna meg, hogy ha nem csúszik le a kezem, szinte csak végig simítottam rajta egyet.De neki ennyi is elég volt.Hirtelen pördült meg, és kapott el..