3.The Nicknames

-Szia Harry...-mondta és érződött a hangján hogy nagyon szenvedélyes akar lenni.Egy hosszabb kabát volt rajta, egy minimum tíz centiméteres tűsarkúval.Mikor becsukta az ajtót, elkezdte levenni magáról a kabátot, ami halk puffanással ért földet.Csak egy fehérnemű volt rajta.Legalábbis az is hagyján, mikor megfordult csak akkor tudott még inkább kínos helyzetbe hozni.Az hogy melltartó és tanga volt rajta, nem is hozott volna annyira zavarba, de amikor láttam hogy ennek a két ruhadarabnak a közepe hiányzik elszörnyedtem. Harry rám nézett és szeme valami olyasmit sugározott hogy sajnálja.
A nő Harryhez ment, de nem is akárhogy.Nem hozta zavarba a jelenlétem. Harry nyakára tekerte a kezeit majd közel akart hajolni hozzá hogy megcsókolja de Harry ellenállt.Szeme minden érzelmet sugározott, csak pont azokat nem amiket ez a nő el is várt.Hogy Harry élvezze és kívánja majd őt.De nem ezt kapta.

-Gabriell már meg mondtam két hónapja hogy nem akarok több alkalmat.És ezt az előző hónapban is el kellett mondanom!Meg akarok változni!Mondtam már!-mondta Harry miközben leszedte magáról a nő kezét.

-Ugyan Harry!Tudom hogy akarod!-próbált menteni.

-Nem!Nem akarom!-mondta idegesen Harry.

-Akkor ez a kurva mit keres itt?-fakadt ki Gabriell.

-Először is! Ő nem kurva! Másodszor pedig..-mondta volna Harry de közbe vágtam.

-Hagyd Harry. Úgyis menni készültem!-mondtam kicsit halkan és kicsit vékonyabb hangon.

-Ó, és hová drágám?!Futsz vissza apucihoz?-kérdezte gúnyosan nevetve.

Az emberek néha azt sem tudják mivel tudnak leginkább megbántani másokat.Nem is gondolnak bele hogy ami csak egy kis tűszúrás lenne tőlük, másoknak egy kés döfésnek ér fel.
Az emlékek újra átsuhantak rajtam.Mikor elestem az iskolában és futottam haza anyuhoz hogy meggyógyítson.Mert akkor még azt hittem van varázsereje.De nem is csak hittem.Tudtam.Mindig megtudott gyógyítani, akármimet is horzsoltam le.Ő csak adott rá egy lágy puszit, rajta hagyta meleg kezét és már nem fájt többé az a seb.
De akkor még dolgozott.Csak apa volt otthon.Mikor hazaértem és megláttam, tudtam mi jön.Anyát sikoltottam és kerestem de nem találtam.A szobámba rohantam és az ágy alá bújtam.De ő megtalált, mint mindig.
Könnycseppek peregtek le arcomon miközben feltűnés mentesen jöttek elő újra fel az emlékek.Időm sem volt elhessegetni őket, már bennük voltam.

-Nem.-válaszoltam suttogva pár másodperc múlva.

-Na most menj el innen!-mondta Harry Gabriellnek, majd az ajtóhoz kísérte, felsegítette a kabátját, majd kinyitotta az ajtót, viszonylag óvatosan kitolta és rácsapta az ajtót.-Jól vagy?-nézett rám kétségbeesetten.

Bólintottam és a kezemet kezdtem el ropogtatni és a számat idegesen harapdálni.-Hogy jutok haza innen?-kérdeztem.

-Haza viszlek.-mondta és felém jött.-De ezt akkor hagyd abba.-tette kezeit az enyémre.Abbahagytam ujjaim tördelését majd lassan rávezettem a tekintetemet a tőlem egy fejjel magasabb fiúra.

Belenéztem szemébe ami aggodalmat tükrözött, de ebben lenyugodtam.Folyamatosan csökkent az aggodalma és egyre inkább nőtt a  forróság köztünk.Lehelete csiklandozta nyakamat.Pupillája néha tág, néha meg szűk volt.Végigmértem egész arcát.Szemöldökét, sima, puha bőrét, erős, férfias állkapcsát, haját, orrát, majd a száját.Telt, dús rózsaszín ajkai tökéletes formában tűntek ki.Kicsit kinyitotta, majd kidugta a nyelvét a kis résen és a szája egyik végéhez vezette.Lassan, finom kezdte végig húzni a felső ajkán, majd vissza fele az alsó ajkán.Visszavezettem tekintetemet a szemébe és csodálattal néztem rá.Pupillája már sokkal nagyobb volt mint eddig.Beharaptam alsó ajkamat miközben átfutott az agyamon a gondolat hogy mik járhatnak a fejében, hogy ilyen gyorsan kitágult a pupillája. Tekintetem a szájára terelődött.Újra kidugta a nyelvét és felső ajkán kezdte végigsimítani.Mikor a végéhez ért, visszahúzta és beharapta az egész alsó ajkát a fogai közé.Amikor pedig visszaengedte, sóhajtottam, majdhogynem nyögtem egyet a vágytól.Megakartam érinteni, megakartam ízlelni azokat az ajkakat. Harry ledöbbent hogy ennyivel levett a lábamról ezért újra megcsinálta előző mozdulatait.Mocskos gondolatok jutottak az eszembe nyelvéről.Átsuhantak gondolatok, hogy miket csinálhatna velem azzal a nyelvvel.
Szemébe néztem, szinte könyörgően.Közeledni kezdett.A szemkontaktust még tartotta, hátha meggondolnám magam.De most nem tudtam ellent állni sem magamnak, sem a testi vágynak.Újra szájára néztem, majd vissza szemébe amivel megadtam neki a zöld lámpát.Épp hogy lehunytam a szemem mikor ki is pattant a csengő hirtelen hallatára.Szívem nagyokat dobbant a hirtelen érő kellemetlen hangtól.

Elléptem Harrytől és csak akkor vettem észre hogy eddig levegőt sem vettem, mikor kifújtam az összes bent tartottat.

Harry az ajtóhoz ment, majd kinyitotta és Lucie állt ott édesen vigyorogva egy tányér sütivel.

-Sziasztok! Anyuval sütöttük.Hoztam át nektek.Nagyon finom lett, az eddigi legjobb.-Harrynek felcsillant a szeme.

-Az eddigi legjobb?Akkor hivatalosan is bejelentem hogy a két nappal ezelőtti első helyezettű sütije a minap folyamán lecsúszott a második helyre.Viccelődött Harry amin a kis Lucie nagyot nevetett.Körülbelül 7, maximum 8 éves lehetett.-Na gyere be Lucie. Ülj le a kanapéra.Hozok inni.

-Rendben.-jött hozzám.-Gyere Maggie, kostóld meg!-ültetett le.-Amúgy neked van középső neved?

-Kettő is!-mondtam kicsikhez méltó lelkességgel Lucienek miközben kivettem egy muffint.

-Azta!!-vette át a lelkesedést.-És mik azok?

-A teljes nevem Maggie Abby Colleen Johnson. Tudod a szüleim nem tudtak közös döntést hozni.Ezért anya a Maggie nevet, apám meg a Colleen nevet adta nekem.És a keresztelőmkor kaptam az Abbyt. De úgy senki sem hív.

-És én hívhatlak úgy?-kérdezte kiskutya szemekkel.

"Hát amennyit majd találkozunk..."-szomorodtam el kicsit belül miközben magamban ezt a választ feleltem.-Persze!-mondtam ki hangosan.

Harry jött ki a konyhából és hozott két pohár baracklevet.

-Jujj a kedvencem!!!-mondta Lucie.

Amíg Lucie elmesélte hogy hogyan sütötték addig kettő muffint is megettem és még a baracklevemet is megittam.Aztán furcsa érzés fogott el.Lelkiismeret furdalás.Anya azt sem tudja hol vagyok, biztos aggódik és már azt is eltudom képzelni hogy a rendőrségen is bejelentett.
Harry észrevehetett rajtam valamit, mert engem fürkészett.

-Szeretnél valamit Abb?-furcsa volt a becézése.Biztosra tudtam hogy meghallotta a nevemet, de hogy még a becézett alakból is becézzen, furcsa volt.Mégis kiejtésre tetszett.Láthatta rajtam hogy a becézgetésén tűnődök.Gödröcskéi is megjelentek.-Nem tetszik?Kitalálhatunk mást is.

-Nekem mindegy.-mosolyogtam.-Csak azt szerettem volna kérdezni hogy a táskám hol van.

-Hozom.-állt fel és az ajtó melletti szekrényből kivette a táskám aztán odaadta.

-Van iPhone töltőd?

-Van.-mondta.-Lucie egy pillanat csak Abbynak adok töltőt.-indult fel.

***

-Hatszor is hívtam de nem vette fel.-mentem le a lépcsőn.

-Anyukád?-kérdezte Harry mire bólintottam.-Lucie. Köszönjük szépen a sütit, isteni finom volt!Tényleg egyre jobbakat csinál Susan!Mondd meg neki is mennyire ízlett, jó?

-Rendben.Hová mentek?

-Haza kell vinnem Abbyt. Más biztos aggódik érte az anyukája.

-Ó, értem.-szomorodott el Lucie.-Akkor sziasztok!-először Harryt majd engem is megölelt.-Sok lány jött már Harryhez!De te vagy az első aki ilyen jó fej és aki nappal másnap is maradt nála!-suttogta.-Kedvellek Abby!Kérlek gyere még vissza!-szorosabban öleltem ahogy éreztem a szeretetet belőle.Hihetetlen jó érzés fogott el, és az anyai ösztönök is jobban életre keltek bennem.-Ígérd meg!-suttogta tovább.

-Megígérem!-mondtam végül majd elengedtem.

Felvettem a táskámat és Lucie után indultam.
Miután Harry felvett egy izompólót és bezárta maga után az ajtót és a kocsija felé indultunk.Még intettünk egyet Lucienak, aztán beültünk a fekete nagy range roverbe.

-Hova megyünk?-kérdezte Harry.

-Umm..Nekem az is jó ha kiraksz a big bennél.-mondtam zavartan.

-Abby. Ha nem akarod, nem találkozunk többet és eltűnök az életedből.De abban a tudatban szeretném tovább élni az életem hogy biztonságosan hazajutsz!-nézett rám komolyan.

Jól esett hogy komolyan féltett.-A Da Vinci köznél tudsz leparkolni.Onnan csak sétálva lehet feljutni.Vagyis..nem csak úgy..de ez bonyolult.Ha ott raksz ki akkor fél perc és otthon vagyok.

Bólintott majd elindultunk.Mikor kiértünk az utcából csak akkor kezdett el beszélgetést kezdeményezni.-Szóval..hogy becézhetlek?-nézett rám egy pillanatra mosolyogva, majd vissza szegezte tekintetét az útra.-A Colleent miért nem szereted?

-Mert apám adta.-mondtam utálattal.

-Értem.Mit szólnál ha Lee-nek becéznélek?Vagy Mag..Vagy maradjon az Ab?Ha felcseréljük a betűket akkor Baby.És ha kicsit variálunk rajta akkor Babie.

Elnevettem magam a sok variáción, de tetszett az ötlet.-Ezek jók.És a Babie tetszik.-fordultam felé mosolyogva.

Megjelentek gödröcskéi.-Akkor jó.-mondta mély, dörmögős hangján halkabban a szokottnál.