Még csukott szemmel is világos volt.Testem minden porcikáját valami egészen puha és bársonyos anyag vette körül.Nem akartam megmozdulni, se kinyitni a szememet.Teljesen biztonságban éreztem magam, egyszerűen csak jó érzés volt feküdni és érezni a puha anyagot, hallani hogy anya gófrit csinál lentről, és hogy, kintről a madarak vidáman csiripelnek, beszélgetnek egymással.
A csörömpölés egyszer csak alább hagyott.Fel kellene kelni, hogy lemenjek reggelizni.Megpróbáltam kinyitni a szemem de valahogy nem tudtam magam rávenni.Először csak az egyikkel kezdtem, de rögtön vissza is csuktam.Harmadik próbálkozásra mindkettőt kinyitottam.Először nem láttam semmit a hirtelen rám áradó fénytől.Pislogtam párat és mikor a szemem hozzá szokott az erős fényhez.Akkor szembesültem azzal hogy nem otthon vagyok.Egy egészen idegen helyen.
Eltátottam számat és nagy ijedt szemekkel néztem körül a szobában miközben felültem.Az érzés hogy nem otthon vagyok hanem egy teljesen idegen helyen megőrjített.És most a legrosszabbik értelemben.Kétségbeestem, a pulzusom a magasba szökött.A szoba nem volt ijesztő.Szép rend volt, fiúsabb szoba, barna és fehér színekkel játszva.A padlón volt egy két ruhadarab, két súlyzó és egy pléd.Két ajtó nyílt a szobából, mindkettő nyitva volt.Az egyik egy fehér és kék színű csempékkel volt beborítva.Ez lehetett a fürdőszoba.A másik pedig egy folyosóra vezetett.
Nagyot nyeltem miközben eldöntöttem, hogy ha még nem is tudom hogy hova, de el kell mennem innen.Lábamat kihúztam a meleg takaró alól és lassan tettem le a földre miközben még mindig a folyosóra néztem.Nagy levegőt vettem mielőtt neki indultam volna utamnak. Orromat megcsapta a gondolom ház tulajdonosának és neki a parfümjének illata.Kellemes és vonzó volt.Tovább indultam, megkerültem az ágyat és az ajtó fele vettem az irányt.
Kinéztem a folyosóra, nem volt ott senki, csak a végén egy lépcső.Miközben afelé mentem, elhaladtam egy tükör előtt.Azt hittem hogy csak képzelődök, de mikor visszaléptem hogy pontosan szemügyre vehessem magam, megbizonyosodtam hogy egy idegen férfi póló van rajtam.Gatya pedig nincs alatta.Nem megrémisztett.Inkább feldühített a dolog.
Immár lendületesebben mentem tovább, le a lépcsőn.A közepén megnyikordult alattam a lépcső.Hirtelen mintha csak egy képzeleti erővel fagyasztottak meg, olyan gyorsan dermedtem meg.Pár másodpercet vártam és mikor továbbra sem történ semmi, tovább mentem.Ám mikor leértem a lépcsőn és körülnéztem akkor láttam meg hogy a lépcsőtől 10 méterre a konyha van.Pontosabban az étkező.Egy kislány jött ki pont onnan egy bögre lisztel.
-Oh.Helló!-torpantunk meg egyszerre és döbbenten néztünk egymás szemébe.Pár másodperc múlva egy srác is előjött.Gondolom a konyhából.Ráemeltem tekintetem.Ő volt az.Aki tegnap ott volt, mikor apám kergetett.
Magam elé meredtem miközben visszagondoltam arra hogy mi is történt tegnap.Emlékszem apám dühös tekintetére.Ami egyben vágy is volt, hogy bánthasson.Nem igazán emlékszem hogy mi történt tegnap.Részletek maradtak bennem.Az utolsó emlékem viszont az, hogy ez az ismeretlen srác előttem áll.Mintha készen állna arra hogy megvédhessen.
A srác köhintett, mire újra visszatértem a jelenbe.Ráemeltem tekintetem.Egy fekete foci nadrág volt rajta, felső, kigyúrt testét csak tetoválások takarták néhány helyen.Arca teljesen bennem maradt.Pontosan emlékszem hogy akkor azok az erős arcvonások kemények és dühösek voltak az este azon kívül, hogy próbált magára erőltetni egy kis nyugodtságot.
Most viszont teljesen más volt.Mosolygós arca teljesen nyugodt és szelíd volt.Smaragdzöld szeme pedig érdeklődve és kedvesen csillogott.Ahogy először én is, ő is végig mért engem, majd mikor újra szemembe nézett mosolya szélén halványan megjelentek gödröcskék.Göndör haja kócosan terült szét a fején, amikor meg szemébe zuhant dús barna haja, egy ismert mozdulattal állította vissza.
-Nem mondtad hogy van barátnőd.-nézett át a válla felett a kislány.
-Nos, azért Lucie mert nincs is.-mosolygott kedvesen a kislányra.-Viszont most vidd anyának a lisztet mert soha nem lesz kész az a süti!-kacsintott rá.
-Ó, tényleg!Majd hozok ha kész van.-indult el, de mellettem még megállt.-Amúgy téged hogy hívnak?
-Maggie.Szia Lucie.-mosolyogtam rá.
-Szia!-vigyorodott el huncutul majd a srácra nézett és vissza rám.-Tökre összeilletek.-suttogta én meg zavarba jöttem.
-Köszi.-motyogtam.Még kiáltott egy sziasztokot majd elment.Beállt a kínos csönd.Nem tudtam hogy kezdjem.Egy kis némaság után viszont köhintett egyet majd megszólalt.
-Harry Styles.-jött felém és nyújtotta a kezét.Mély, dörmögős hangja volt, amitől kirázott a hideg.
-Maggie Johnson.-suttogtam és félénken odanyújtottam kezemet.Meleg nagy keze volt, hosszú ujjakkal és erős tartással.Lenézett a kezünkre, ahogy nagy tenyerében eltörpült az enyém megmosolyogtatta, majd kezemre tévedt tekintete és elvigyorodott ahogy meglátta hogy libabőrős.
-Visszatudnád adni a ruháim?!-böktem ki hirtelen.
Bólintott majd elkezdett felfele menni.Követtem őt egészen a szobáig.A fürdőszobában pedig rámutatott a ruhakupacra és otthagyott.Amilyen gyorsan csak tudtam felhúztam mindent, leraktam Harry pólóját aztán a szoba ablakához mentem.
Tulajdonképpen most nem is kéne itt lennem.Nem tudom hogy jutottam ide.Lehet erről beszélnem kéne vele.Hogy egyáltalán mi történt apámmal.Vagy lehet jobb ha nem tudom?!
Viszont van egy másik lehetőség.Nincs olyan magason ez az ablak.Kimászhatnék és elfutok.Aztán majd hazamegyek.
Anya biztos hogy aggódik.Szeretnék már én is otthon lenni.Vele megbeszélni az estét és érezni hogy ő mellettem van.Érezni hogy félt és biztonságot szeretne nyújtani.
Azon kaptam magam hogy az egyik lábam már kint lóg.Kiraktam a másikat is.Megfordultam hogy a szobával szembe legyek.Belekapaszkodtam az ablakpárkányra és felkészültem az ugrásra.Becsuktam a szemem és elkezdtem lejjebb engedni az egyik lábamat, hogy talán egy lejjebbi pontot tudjak keresni.Ám ekkor benyitott Harry. Ijedten kaptam a rá a tekintetem és azt se tudtam mi lesz most.Félelmemben és ijedtemben elengedtem a párkány és zuhanni kezdtem.
***
-..Szóval félrenyomtam, téged hívtalak fel és azért mentettél meg te?-döbbentem le miközben a kanapén ültünk.
-Pontosan.
-És apával mi van?-a szemkontaktust már is bontotta mire ezt megkérdeztem.
-Kérsz még egy kis teát?
-Válaszolj a kérdésemre!-mondtam kicsit indulatosan.Rám nézett egy pillanatra majd suttogva motyogott valamit az orra alatt.-Mi?!
-Azt mondtam hogy...me..meg..megvertem.-suttogta most már hangosabban.
-Mit csináltál?!-fakadtam ki.
-Mégis csak egy késsel támadt ránk Maggie!!!-emelte fel ő is a hangját.-Meg kellett védeni magunkat.-mondta halkabban.
Elgondolkodtam. Végülis, minek védem az apám?!Hozzá csak rossz dolgok kapcsolnak.Semmi jót nem tett nekem az életemben. Harry pedig nem csak hogy ismeretlenül értem jött.Meg is védett.Csinálhatta volna azt is, hogy nem foglalkozik az ismeretlen hívóval és éli tovább a szép életét.De ahelyett inkább eljött értem, anyám helyett és megmentett.Lehet talán az életemet is.Mi van ha az a srác is csinált volna valamit aki ki akart rabolni.Mi van akkor hogy ha Harry nem jön értem és most nem lennék itt?Itt hagytam volna anyát.Az egyetlen személyt aki viszonozza is a szeretetemet.
Könnyek gyűltek a szemembe.Keserűség fogott el.És egy hiány.Valamire vágytam.Anya biztonságot nyújtó ölelésére.De ő nem volt itt.
-Köszönöm!!!-mondtam miközben megöleltem Harryt. Jó erősen szorítottam magamhoz.És nem csak azért mert megmentett, hanem mert most itt van velem.És jól is esik ez az ölelés.
Visszaölelt.Meleg érzés töltötte el a testem.A hideg kirázott a hirtelen melegségtől.Jól esett hogy ő itt van velem.Jól esett ilyen nagy tenyerek között lenni, összekuporodva, egy kényelmes kanapén, egy-egy teával.
Kinéztem az ablakon.Néztem ahogy a madarak csiripelve szállnak egyik ágról a másikra.Ahogy megfigyelik hogy a madáretető nem veszélyes-e, és mikor megbizonyosodnak erről akkor odarepülnek és egyet-egyet a szájukba vesznek.Némelyik bátrabb és ott marad amíg jól nem lakik.De vannak félősek is, akik ahogy bevettek egy kis magot a szájukba tovarepülnek.Milyen jó lehetne hogy ha kedvem lenne egyszeriben csak úgy elrepülnék.Magam mögött hagyva a kis zsákmányommal a veszélyes helyeket.A rossz embereket.Hogy ne tudhassanak többet bántani.Minden gond elől elrepülni.Amikor kedvem van hozzá.
Elengedtem Harryt, majd mélyen a szemébe néztem.
-Köszönöm!-mondtam komolyan és hálásan.Egy kis mosoly bujkált a szája szélén, de gödröcskéit nem tudja el titkolni. Mindent elárul. Harry addig nézett a szemembe míg zavarba nem jöttem.Olyan mint egy angyal.De ki tudja mi rejtőzköthet ebben az angyalban?
De amúgy miért csinálta?-kérdezte Harry majd nemlegesen ráztam a fejemet, mondván ezzel hogy nem tudom.-Csináltál valamit hogy ezt csinálja?-újra bólintottam.-Akkor nem értem.Bántott?-a kérdés ártatlan volt, nálam mégis annyi rossz emléket hozott fel hogy könnyek gyűltek a szemembe.
-Beszélhetnénk másról?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Hát persze. Umm...mi a kedvenc színed?-elnevettem magam, hogy hogyan próbálta menteni a helyzetet egy nevetséges de egyben tőle aranyos kérdéssel.
-Tulajdonképpen nincs kedvenc színem.Mindegyik színből hordok és mindegyik az életem része szóval mindegyiket szeretem.Neked?
-Nekem a zöld.De tetszik a te variációd is.-mosolygott.
-És neked mi a...-kérdeztem volna de csöngettek, így inkább hagytam hogy Harry kinyissa.Egy elnézést keretében állt fel hogy nyissa az ajtót, de az már nyílt is és egy nő lépett be rajta, háttal nekünk.
Újrészt akarok.!!!! Nagyon jó *-*
VálaszTörlésKöszönöm szépen:)))Annyira örülök nektek hogy tetszik:") <3
TörlésImádom*-*
VálaszTörlés