37.Afraid

♥Bocsánat a késésért, a gépem nem igazán akar működni mostanság.
Csatlakozzatok a csoporthoz, ahol bármit kérdezhettek, érdeklődhettek és az elsők közt tudtok meg mindent!
https://www.facebook.com/groups/266342583522766/
Jó Olvasást!♥

Hallottam ahogy a léptek elmennek a szoba előtt, tovább, abba a terembe ahol az előbb álltam.
A szívem hevesen vert, a kezeim kicsit remegtek is, egyik szemem meg érdeklődve nézett ki a kulcslyukon, amit esélytelen lett volna bezárni, mert hatalmasat kattan, és azt biztos meghallotta volna.
Nem telt el egy perc se, de hallottam, ahogy az ajtó újra nyitódik, majd csukódik.Végül a zár kétszer kattan hangosan, végig visszhangozva a termeken, folyosókon.
Legszívesebben sikítottam volna Harrynek, hogy itt vagyok, mentsen ki, de tudtam hogy nem szabad.
Párhuzamosan hallottam, hogy az idegen léptei megszaporodnak és valamiféle búvóhelyet keresnek gondolom.Legalábbis csak azt tudtam elképzelni, ugyanis a léptei inkább menekültek Harryé elől, minthogy kereste volna.
A szobában sötét volt.Féltem, de inkább meghátráltam és elbújtam egy szekrény mögé.Pár pillanat múlva az ajtó halkan nyitódott, majd csukódott.A baj csak az volt, hogy becsukni már nem sikerült olyan halkan.
-Abb?-kiáltotta Harry elmenve az ajtó előtt.Sajnos nem kapott választ.Éreztem, amint kezeim még jobban remegni kezdenek és szinte már ziháltam, pedig odafigyeltem, hogy a levegőt is halkan vegyem.
Az idegen, aki bejött szinte már futva, a falnak dőlt.Legalábbis a hangokból ítélve.Nem láttam semmit.Hisz a szobában majdhogynem vak sötét volt.
-ABB!-kiáltott újra Harry, majd hallottam ahogy benyit a wcbe.A termekhez nincsenek ajtók, hisz ez egy galéria, direkt csak a mellékhelységhez és a kis konyhámhoz van ajtó.Tudtam, hogy már csak ez a lehetőség van, így vártam már, hogy kinyissa az ajtót.Léptei az ajtó előtt megálltak.Mit csinál?Miért nem nyit be?
A telefonom rezegni kezdett a farzsebemnél.Egyből a falhoz nyomtam fenekem, nem érdekelt eltöröm-e az iPhoneom, amire sokáig spóroltam a fizetésemből.Hallottam ahogy Harry szitkozódik, majd benyit hirtelen.
A csávó a falhoz lapult, de nekünk háttal, így esélyünk sem volt megnézni az arcát.Harry egyből rá kapta a fejét, miután felkapcsolta a lámpákat.
Láttam, ahogy álla megfeszül.Kezei ökölbe szorulnak, majd éreztem, ahogy elárasztja a düh.
-Ki.Vagy.Te?!-kérdezte ütésre készen.A testtartásából és járásából is ítélve, a férfi nem mozdult.-VÁLASZOLJ!-kiabált Harry mire megrezzentem, de ebből ők nem észleltek semmit.-Fordulj meg!-mondta nyersen Harry, mire a férfi megfordult. Harry elmosolyodott.Már értem.Lenyugtatta magát.Eszébe jutott, hogy az ellenséghez a legnagyobb fegyvere a higgadtság.-Nos.-lépett hozzá közelebb, mire a nála jóval alacsonyabb férfi hátrált egy lépést, de ott már csak a pultba ütközött.-Miért vagy itt?!-kérdezte nyugodtan, de a férfi nem válaszolt.-Újra megkérdezem.És ha akkor sem válaszolsz, technikát váltunk, rendben?!-mosolygott Harry úgy, hogy én inkább elfutottam volna a férfi helyében.-Mit.Keresel.Itt?!-kérdezte.Mivel most sem kapott választ, Harry keze lendült, és ökle a szerencsétlen ember orrcsontjával ütközött.Hallottam ahogyan a férfi orra reccsen, mielőtt fájdalmának hangot is adott volna.-HOGY HÍVNAK?
-H-h-h-hunter.-dadogott ezek szerint Hunter.Érdekes név, de nem olyan rossz.
-Nos Hunter.-folytatta nyugodtan.-Ki küldött?
-A-azt nem mondhatom el.-Harry keze újra a magasba lendült, mire Hunter kiabálni kezdett.-AZ APJA!AZ APJA!A LÁNY APJA!NEM TUDOM HOGY HÍVJÁK!CSAK FEDŐNEVEKET HASZNÁL!-tette maga elé védekezően a kezét.Harry maga mellé helyezte önelégülten újra a kezét.Féltem, hogy újra bántani fogja.De megértettem őt.
-Nos.Ha a következő kérdéseimre válaszolsz..elengedlek.De ha nem.Meghalsz.És ha hazudni próbálsz..akkor is meghalsz.-mondta nyersen Harry.Megállt velem a világ.Harry képes lenne ölni?Harry képes lenne ÖLNI?
-Válaszolok!Nem hazudok!Ígérem!-mondta fájdalmasan.Harry bólintott majd körülnézett a szobában, mire gyorsan visszabújtam a szekrény mögé.Most féltem tőle.
-Milyen fedőneveket használ a főnököd?-tette fel az első kérdést.
-Leginkább..áhh..-kapott másik kezével is orrához, de gyorsan folytatta.-Leginkább a Főnököt, a Vezért.A..a legtitkosabb a ..COVA.-suttogta a végét.
-Az minek a rövidítése?-húzta össze szemét Harry.
-Valami Colin vagy Colleen vagy nem is tudo..
-Colleen!-szólt közbe Harry sürgetően.
-Igen...Colleen Vadásza.-mikor azt a két szót kimondta, éreztem amint szemeim megteltek könnyel.Szívem a torkomban dobogott.Szerencse, hogy a fal és a szekény között álltam, mert nem nagyon bírtam magam megtartani.Elegem volt már ebből az egészből.
-Téged minek küldött?-kérdezte Harry egyre idegesebben.
-Ho-hogy félemlítsem meg..H-hogy erőszako..
-NE MONDD KI!!!-ordított rá Harry.A szoba bezengett a hangjától, amiben csupa idegesség volt.De én tudtam, hogy csak azért, mert nem akarja hallani.Ahogy én sem.Mégis a tudat sírásba késztetett.
-Hányan vagytok még?!-hangoskodott Harry.
-N-nem tudom.Változó a létszám.Á-általában füveseket vesz be.De mikor kijózanodnak meggondolják magukat.És akkor megöli őket.
-Milyen bizonyítékot kéne vinned?!-hangja folyton ingerült volt.
-A..a véres..a véres bugyiját.-suttogta Hunter, félve attól, hogy Harry csupán a szavak miatt is bántani fogja.
-És mégis milyen elmebeteg állat képes erre?!-szinte kiabálta mérgében.-Na ide hallgass.Kapsz egy millió fontot, HA!
-Egy millió font?!-kérdezte vágyakozóan Hunter.
-Annyit.De csak akkor, ha megteszed azt, amit mondok.Nem versz át, különben meghalsz.Nem csalsz, hazudsz, és rá sem nézel Colleenra többet!
-Értettem!
-Mondhatom a feladatod?!-kérdezte ingerülten Harry úgy, mintha csak beleakarná beszélni Hunterbe a titkos dolgait.
-Igen!
-Mostantól besúgó leszel.Elmész két utcával odébb.Elintézem, hogy fél óra múlva legyen ott Colleenak bevérezve egy fehérneműje.Ha befordulsz a sarkon balra, a kék kukába lesz...Vagy a zöldbe.Ez részlet kérdés.Elviszed COVAnak, és úgy teszel, mintha megtetted volna.Ezentúl, bármilyen feladatot ad, úgy csinálsz, mintha megtennéd neki.Én mindent elintézek neked.A dolgod csak annyi, hogy bármi van, bármit mondd, bármit hallasz.Bármilyen pletykát, vagy hírt.Te eljössz hozzám, és mindent elmondasz, szóról szóra.Mostantól résen kell lenned.Megértettet?!
-I-Igen!
-Milyen kérdései szoktak lenni, hogy biztosítsad, vele voltál?!
-Ő..Hát..Ho-hogy, milyen a parfümje, a bőre.Hogy sikít...hogy néz rád, miközben..
-Jó.Ennyi elég!!-förmed rá Harry.
-Bvulgari és Chanel parfüm.A bőre puha, mint a selyem...A többit pedig találd ki.Te értesz az ilyenekhez.-mondja a végét undorral.-Ja igen.Ezentúl semmi rosszba nem keveredhetsz. Stimt?!
-Igen!..I-igen..Uram!
-Nem kell így hívnod.-mondta unottan Harry.-A pénzt akkor kapod meg, miután COVAt börtönbe juttattuk.Itt vége a beszélgetésnek.Holnap gyere ugyanide délután 3-kor.Akkor beszélünk még részletesebben.Most pedig menj a kórházba, majd ne felejtsd el a kukákat.
-É-értettem.-mondta Hunter és hallottam amint feláll és kisiet a szobából.Hallottam, amint Harry megnyitja a csapot és lemossa a kezét.Menekültem volna Harry védelmező karjaiba.Odaszaladtam volna legszívesebben hozzá.De féltem.
Harry kiment az ajtón majd hallottam amint a léptei a kijárat felé mennek.Mikor már éreztem, hogy a kellő távolság megvan kibújtam a szekrény és a fal közül, majd azt tettem, mint az ilyen helyzetekben mindig.Menekültem.

Blogverseny:nyári jelentkezés

♥Sziasztok:))

Jelentkeztem egy blogversenyre..szóóval szurkoljatok, no meg jelentkezzetek ti is, és a blogot is kövessétek mert nagyon jóó!!:)) 


http://md-blogdesign.blogspot.hu/p/verseny.html

Ui.:Szurkoljatook:d

36.Entered

♥Sziasztook, itt a következő:)
Jó olvasást:)

-Hagyj már békén!-Ordítottam de nem hagyta annyiban.Neki csak még viccesebb lett.
-Ugyan kicsim!-mondta undorító hangján.Kirázott a hideg és legszívesebben hányni tudtam volna attól, ahogy megérintett.-Én megvédelek téged!....Óvszerrel!-röhögött nagyot felfelé, mire szemeim kikerekedtek és megteltek könnyekkel.Szívem nagyot dobbant.Menekülési utat próbáltam keresni.Mit is mondott anya?..

"Ha nem vagyok itthon kicsim, védd meg magad!Védd a tested!Védd a lelked!Könyörgöm neked, ne hagyd magad!Akármit csinálhatsz, csak ne engedd a közeledbe!Fuss el, akár még a szomszédba is, fuss Katiehez!Csak menekülj...Mentsd az életed!"-sírta anya miközben enyhén a vállam rázta.

Visszatértem a valóságba.Apa köldökéig érhettem, így könnyen elértem, amit célpontul néztem ki.Erőtlen testem mozgásba indult volna..de nem tudtam megmozdulni.Nem bírtam.Nem mertem.Az agyam nem tudott olyan könnyen gondolkozni.
Apa felém lépdelt és megszorította a csuklóm, amit védekezésképp magam elé emeltem.
-Mondd csak, milyen érzés 8 évesen kurvának készülni?-vicsorgott lehajolva arcomhoz.Kezeimet elvette előlem.Állkapcsom megremegett, majd szorosan összezáródott.Hirtelen mozdulatomat, nem is tudom mi irányította.Fejem gyorsan lendült hátra, majd előre.Nem is tudom, orrát, vagy a homlokát találtam-e el.Abban a pillanatban nem érdekelt.Apa felkiáltott és fejéhez kapta kezét, aztán láttam, hogy keze alól csorog le a vér.Megijedtem és elfutva mellette, végre kijutottam a sarokból.Futni kezdtem, próbáltam minden ajtót magam után becsapni, hogy kicsit több egérutam legyen.Kiszaladtam a házból és gyorsan átrohantam Katiehez.Berontottam az ajtón és egyenesen a konyhába mentem.Tudtam, hogy Katie anyukája ott lesz.
Ahogy beértem, megláttam ahogy valamit keverget.Mikor megpillantott meglepődött, nem álltam meg.Egyenesen belé futottam.Szorosan öleltem magamhoz, majd bőgni kezdtem.Átölelt engem, majd nyugtatgatni kezdett halk szavaival.Kicsit leguggolt, majd kezeit hónaljam alá nyújtva felemelt.Szorosan bújtam hozzá, majd éreztem, ahogy pár lépéssel odébb megy.Arcom elvettem a nyaka hajlatából, majd ránéztem.Komoly tekintettel nézett ki az ablakon.Követtem tekintetét, majd megpillantottam apát a bejárati ajtónknál, ahogy idefele néz.Egyenesen ránk...

Felsikítottam.Szívem majd meghasadt.Fájt, iszonyúan fájt belülről.Hirtelen felültem és kinyitottam a szemem.Hangosan ziháltam miközben körülnéztem.Könnyeim patakokban folytak arcomról.Az ajtó hirtelen nyílt ki, majd Harry aggódó tekintete egyből rám koncentrált és engem fürkészett, miközben felém sietett.Leült mellém és egyből magához vont.
-Itt vagyok Baby.-tudatta velem folyamatosan.Egyik lábát behajlítva az ágyra rakta, majd jobban az ölébe vont.-Itt vagyok kicsim, megvédelek!-búgta folyamatosan kedves szavait fülembe.

Zokogásom elmúlt, szipogásom alább hagyott.Már csak nyugtató szuszogását figyeltem.Szemeimet nem igazán bírtam nyitva tartani.Lehunytam, majd mellkasához dörgöltem picit arcom, mint a macskák.Belélegeztem illatát aztán tenyerem arcom mellé helyeztem, jobb mellére.Kicsit kinyitottam szemem, majd nézni kezdtem, ahogy kezem végigsiklik mellkasán. Ahogy köröz párat mellbimbója körül.És hallgattam ahogy légzése néha szaporább lesz.
-Kicsim négy múlt, feküdj vissza.-mondta miközben kicsit ringatni kezdett.
-Mmm..-válaszoltam, majd kezemet leengedtem, szemeimet becsuktam, és hallgatva szíve dobogását, visszaaludtam.

***

-Köszönöm Harry.-mosolyodtam el szégyenlősen mikor rám kacsintott, miközben én kiszálltam az autóból.Oldalasan elvigyorodott.Becsaptam az ajtót, aztán intettem neki mosolyogva.
Hát újra itt.Reggel Harryvel beszélgettünk kicsit.Leginkább az estéről, de szóba jött Katie is, Apa, meg úgy minden. Majd amikor eszembe jutott, hogy ma megyek be dolgozni, az is az eszembe villant, hogy milyen rég nem voltam itt.
Újra a kicsi, kissé koszos ajtó előtt álltam.Lenyomtam a kilincset, majd bementem.Egyből megláttam Georgát, aki amint az ajtó felé nézett felsikoltott és vigyorogva felém kezdett futni, miután az alatta levő széket feldöntötte nagy lendületében.
-Josh!Bob!Gyertek már ide!!!-kiáltozott, miközben megölelt.Bob egyből kinézett a szalonjából kíváncsian, majd amikor meglátott, ellágyult tekintete.Levette kesztyűjét, a tetováló gép mellé rakta, majd kijött és ő is megölelt engem.Mármint...Összenyomott kigyúrt karjai közt.Nem elég, hogy fekete.., hogy gyúr.., de még majdnem három fejjel is magasabb.Ha nem tudnám milyen, és nem ismerném őt, elhaladva az utcán félnék tőle.
Josh amint meglátott, a lépcső aljáról nekem futott, szerencsémre Bob megfogta, majd letette elém, megakadályozva a nagy ütközést és esést.
Sokat beszélgettünk, szerencsére nem volt itt Nick, a főnők.Amúgy is ritkán volt bent, de örültem, hogy ez nem tartozik azok a ritka napok közé.
Joshoz éppen jött egy vevő, így ők felmentek, Georgát is éppen hívták a vezetékesről, szóval valami ügyfél kérhet megrendelést..Bobtól elköszöntem, Georgának puszikat küldtem és Bobot megbíztam azzal, hogy adja át ölelésemet Joshnak.
Még párat intettem nekik kintről, majd a közeli buszmegállóba siettem.
Mikor tekintetem megakadt egy lánycsapaton, melynek középpontja, régi legjobb barátnőm, Katie volt, azt hittem mindjárt felfordulok.Egyből megfordultam és inkább sétáltam többet a nagy épületek közt, minthogy véletlenül is összetalálkozzak velük.
Szívem hevesen dobogott.Nem is tudom, hogy Katie miért lett ilyen.Olyan kár, hogy nem lehettünk egymás mellett a nehéz időszakokban.Bár lehet akkor én is olyan lennék mint ő..Vagy ő lenne olyan mint én?Akkor hogyan változtunk volna meg?
Nem szeretem ezeket a kérdéseket feltenni magamban..mégis mindig ide lyukadok ki, ha Katieről van szó.Sajnálom, hogy ilyen lett.De őszintén szólva nem tudom, hogy ez így jobb, vagy rosszabb e.Lehet akkor nem ilyen lennék..Hanem olyan mint ő, és olyan nem szeretnék lenni álmomban sem.Ennek így kellett történnie.De attól még szeretnék vele beszélgetni.Ő most ilyen.De lehet hogy a szíve mélyén megmaradt az a Katie, akivel felnőttem.Bennem még ott van a remény.Talán meg tudnám őt változtatni?
Őszintén szólva nem tudom.De a remény hal meg utoljára.

Mikor végre eljutottam a buszmegállóba, nem is kellett sokat várnom, már jött is egy piros, emeletes busz.Felszálltam hátra, aztán leültem egy üres helyre.Épp elindultunk, de pár másodperc múlva, a busz nagyot fékezett.A következő másodpercekben pedig visongó lányokat halhattam, amint nagyban megköszönik, hogy megállt nekik a busz.Hátra fordultam óvatosan, és a sok fej felett megpillanthattam azokat a lányokat, akiket direkt kikerültem.Nagyot dobbant a szívem.Visszafordultam és minél kisebbre próbáltam magam összehúzni, hogy még véletlenül se lássanak meg.Legalábbis Ő ne.A többi úgy sem ismer.
Mikor végre meghallottam a megállóm nevét, nagyot sóhajtva leszálltam.Megkönnyebbülve indultam el a modern épületek közt.Szinte mindegyik ugyanúgy nézett ki, csupán az üvegek színe volt különböző, de azok sem sokkal.Csupán néhány árnyalat volt a különbség.

***

Mosolyogva tettem ki egy újabb képet száradni a falra.Itt végre van helyem.Ha kész egy festmény, csak felkalapálok egy szöget, arra a helyre ahova én szeretném, felrakom a vásznat és kész.Tudom hol szárítani, tudom hol előhívni a képeket, megcsinálni, kiáztatni.Mindenre van helyem.Annyival jobb itt.Nyugodtabb, egyedül vagyok itt, csak festek, zenét hallgatok, és most már egyre gyakrabban ugyan, de fotózok is.
Szerencsémre a galéria, ennek az épületnek, a huszonegyedik szintjén van.Magasan vagyok, és a kilátás gyönyörű.Ihletem mostanság mindig van, és a fotók, amiket a tájról tudok itt készíteni csodás! Imádok itt lenni.Csak festek, fotózok, kikapcsolódok és zenét hallgatok.Van egy pici konyha rész is.Tényleg nem nagy.De pont jó, hogy tudjak teát csinálni és enni, amit kaját rendelek, vagy hozok otthonról.
A sütimet majszolva lépkedtem oda az ablakhoz.Egyik kezemben a málnás-csokis lapos süti, míg másikban az ecsetem.Néztem ahogy a nap egyre lentebb megy.Pedig mikor legutóbb kinéztem még szinte az ég tetején volt, most meg lassan lemegy.Számba véve a sütit kivettem a telefonom a farzsebemből, majd megnéztem az időt.Fél hat.Hm, jól el ment a nap.Visszatettem a zsebembe, majd leharaptam a számban lévő falatot és visszavettem a sütit a kezembe.Épp fordultam volna meg, mikor hallottam, hogy a bejárati ajtó nyitódik.Homlokomat ráncolva lenéztem az útra és megláttam a fekete Range Rovert.Elmosolyodtam. Megnyugodtam, mivel Harrynek tudom, hogy van kulcsa.Mosolygva rágtam a falatot, míg vártam, hogy Harry végre a sok kisebb termet és folyosót átszelve ide találjon hozzám.Ám arcomról lefagyott a mosoly, mikor láttam, hogy Harry csak most száll ki a kocsiból és most indul az épület felé.A levegő belém fagyott, és már csak a léptek vízhangzó zaját hallottam, melyek nemsokára ideérnek.

35.Carkey

♥Na sziasztok!
Új rész:)
Jó Olvasást!

Jól betakaróztam és szemeim lehunytam.Vissza gondoltam a mai napra.Lucie édesen beszélt nekünk a tesójáról, majd egy nagyot társasoztunk és bújócskáztunk vele.Édesanyja jött érte, aki hozott nekünk sütit, de sajnos el kellett menniük fogorvoshoz.A sütit miközben Louisékkal traccspartiztunk megettük, tényleg nagyon jól süt Ganie.Ő is egy nagyon kedves, mosolygós nő.
Louisék kb. fél órája mentek el, és hajnali fél kettő van.
Valami viszont hiányzott, és most nem Harryre gondolok..megvan!A telefonom.Kint hagytam a kocsiba.Nemtetszésemnek hangot adva keltem ki az ágyból, majd indultam lefelé.
Lebaktattam a lépcsőn és az előtérbe mentem.Pár kulcs az asztalon, telefontok, toll és papír, de sehol a slusszklucs.Megfordultam és Harry kabátja volt felakasztva velem szembe.Belenyúltam a zsebeibe és az egyikben meg is találtam.Kihúztam, majd kinyitottam az ajtót.Mezitláb kilépkedtem a feljáróra majd lelépkedtem a pár lépcsőfőfokon.Inkább a betonozott úton mentem, minthogy átvágjak a kissé nedves füvön.A kocsihoz mentem, megnyomtam az 'UNLOCK' gombot, aztán kinyitottam az ajtót.Mikor rájöttem, hogy nem elől hagyhattam, kiegyenesedtem, odébb léptem és becsaptam az ajtót.A hátsóajtóhoz léptem, kinyitottam és végre megláttam a táskám.Csak hogy a másik oldalon volt.Egyik lábammal felléptem a szőnyegre.Másik lábammal feltérdeltem az ülésre és gyorsan odanyúltam a táskámért.Mikor megfogtam és húztam, furcsa hangokat hallottam, de nem bentről.Kicsit megijedtem ezért sietősen magamhoz vettem és kimásztam a kocsiból.Becsaptam azt az ajtót is, majd bezártam a kocsit a másik gombbal.Összehúzott szemöldökkel néztem lassan körül.Az utca túloldalán mintha megláttam volna egy árnyékot.Kicsit hátrébb pedig egy bokrot, de amellett voltak kisebb fenyők is.
Szívem hevesebben kezdett el dobogni, és próbáltam elhinni hogy semmi sincs ott.Vagy ha még van is, csak egy macska, vagy egy kutya.Akár valami más állat.Csak ne egy ember legyen.Megint hallottam valamit.Mintha lábcsoszogás lett volna.Lábujjhegyre álltam és a átnéztem a kocsin, mert amögött hallottam.A kocsitól nem messze, a járdán egy emberalak tartott felém.Szívem majd kiugrott, pánikba estem és futni kezdtem.Most nem érdekelt a járda, átmentem a füvön, gyorsan elindultam a lépcsőn, de mivel a fű nedves volt, az utolsó lépcsőfokban elestem, mert a hátsó lábam elcsúszott.Nagy csattanással a bejáróra estem, de nem érdekelt, minél előbb bent akartam tudni magam.Hallottam gyors lépteit mögöttem, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam és befutottam a házba, majd becsaptam az ajtót és egyből bezártam.
-Abby?!-futott le a lépcsőn Harry.-Hát itt vagy mit csináltál odakint?!
Nem érdekelt, hogy mérges vagy dühös rám.Könnyeimet kiadva, megkönnyebbülten futottam neki és öleltem magamhoz.Éreztem, ahogy szíve felgyorsul, és karjai körém fonódnak.
-Mi történ?-hangja kemény az aggodalomtól.
-V..valaki, volt odakint..-motyogom mellkasába.
-Engedj egy kicsit baby..-nem teszem amire kér.-Csak megakarom nézni..-mondja halkan.
Bizonytalanul elengedem, az ajtóhoz megy és kinyitja.Kilép és kihúzott, önbizalom teli testtartással körülnéz.Nem tudom hogy csinálja.Visszajön, becsukja majd bezárja az ajtót és hozzám jön.Szó nélkül felkap, mint a menyasszonyokat, majd felmegy velem.Nem ellenkezem.Nyaka köré fonom karjaimat és hozzá bújok.Táskám ölembe van, és remélem nem tört el benne semmi, ugyanis nagyot csapódott az is a földhöz.A szobában nem rakott le, csak miután becsukta az ajtót, lenézett rám és óvatosan megpuszilta homlokom.Felemeltem fejem, és egy lágy csókban forrtunk össze.
Bevitt a fürdőbe, majd lerakott a pultra.Elvette a táskám, lerakta a pult mellé, majd a lábamat kezdte vizslatni.
-Jól vagy?-nézett fel rám.
-Hát..nemigazán.
-Édes..szeretném, ha többet ez nem fordulna elő.Pont azért vagyunk itt, hogy biztonságban légy.Érted?
Bólintottam.
-De ha itt is megtaláltak, akkor miért biztonságos?-csúszik ki a számon.Állkapcsa megfeszül.Nem válaszol, csak elővesz egy kisebb törülközőt és benedvesíti.Óvatosan letörölgeti a térdem és a talpam, majd mikor tiszták a sebeim, és én is, a bokámat is megnézi.Nagy tenyerébe veszi lábfejem és mozgatni kezdi.
-Az esés is olyan durva volt, mint a hangja?-kérdezi mire nemlegesen rázni kezdem a fejem.
-Nem..csak horzsolások..eseteleg a térdem lilulhat be, mert főképp arra estem.-bólint, majd végig simít lábaimon, mire kiráz a hideg.Lábaim libabőrösek lesznek, amit ő is észrevesz.Elmosolyodik, majd kicsi terpeszbe széthúzza lábaim.Majd még nagyobbra, míg nem, be tud férkőzni közéjük.Megfogja alul a combomat és felemel.Karjaimat nyaka köré fonom és hagyom, had vigyen az ágyhoz.Óvatosan letesz kihűlt helyemre, majd betakar.-Most már itt maradsz?-kérdezem reménykedve.
-Most, hogy történt valami, aminek nem kellett volna, el kell intéznem néhány dolgot.-mondta lágyan.
-Legalább csak addig maradj, amíg elalszom..-kértem halkan.Elmosolyodott, majd megsimította arcomat.
-Bújj arrébb.-búgta.
-Miért?Gyere a te oldaladra..-tettem kezem az ágy másik oldalára és megütögettem a helyét.
Fölém magasodott és közel hajolt hozzám.Gyorsabban kezdtem venni a levegőt.Mikor mellkasom megemelkedett majdnem hozzáértem izmos felsőtestéhez.Arca enyémtől pár milliméterre volt, azt hittem megcsókol, de nem tette.
-Baby..ez az én oldalam.Az én helyemen fekszel.Az én helyemen van a csinos popsid.-búgta számba majd bekapva alsó ajkam és meghúzta.-Bújj arrébb.-dörmögte újra.
Arrébb csúsztam, majd megvártam míg Harry is befekszik és vissza csúsztam hozzá.Oldalára fordult, majd hagyta, hogy én is felé forduljak testemmel és mellkasához bújjak.Kicsit feljebb csúsztam karjai közt, amíg állára nem tudtam puszit adni.Lenézett rám, majd lejjebb hajolt, hogy megcsókoljon.
-Harry?-kérdeztem pár perc némaság után.
-Hm?
-Nem gondolod, hogy gyors ez az egész?-kérdeztem alsó ajkam harapdálva.
-Hogy érted?-nézett újra rám.
-Hát..minden olyan gyorsan történik..-kezdtem bele a magyarázkodásba.
-Abb..-szakított félbe.-Több mint egy hónapja ismerjük egymást, és mindketten tudjuk, hogy ez a vonzalom már azóta érlelődik.
-Igen.De végül is ha úgy vesszük akkor csak három-négy napja vagyunk együtt.-suttogtam.
-Abb.Ne próbálj ellen állni a testednek és a vágyaidnak..Bár nekem az sem gond..hisz úgy csak erősebb lesz a vonzalom.-húzott magához még közelebb és puszit nyomott arcomra.