36.Entered

♥Sziasztook, itt a következő:)
Jó olvasást:)

-Hagyj már békén!-Ordítottam de nem hagyta annyiban.Neki csak még viccesebb lett.
-Ugyan kicsim!-mondta undorító hangján.Kirázott a hideg és legszívesebben hányni tudtam volna attól, ahogy megérintett.-Én megvédelek téged!....Óvszerrel!-röhögött nagyot felfelé, mire szemeim kikerekedtek és megteltek könnyekkel.Szívem nagyot dobbant.Menekülési utat próbáltam keresni.Mit is mondott anya?..

"Ha nem vagyok itthon kicsim, védd meg magad!Védd a tested!Védd a lelked!Könyörgöm neked, ne hagyd magad!Akármit csinálhatsz, csak ne engedd a közeledbe!Fuss el, akár még a szomszédba is, fuss Katiehez!Csak menekülj...Mentsd az életed!"-sírta anya miközben enyhén a vállam rázta.

Visszatértem a valóságba.Apa köldökéig érhettem, így könnyen elértem, amit célpontul néztem ki.Erőtlen testem mozgásba indult volna..de nem tudtam megmozdulni.Nem bírtam.Nem mertem.Az agyam nem tudott olyan könnyen gondolkozni.
Apa felém lépdelt és megszorította a csuklóm, amit védekezésképp magam elé emeltem.
-Mondd csak, milyen érzés 8 évesen kurvának készülni?-vicsorgott lehajolva arcomhoz.Kezeimet elvette előlem.Állkapcsom megremegett, majd szorosan összezáródott.Hirtelen mozdulatomat, nem is tudom mi irányította.Fejem gyorsan lendült hátra, majd előre.Nem is tudom, orrát, vagy a homlokát találtam-e el.Abban a pillanatban nem érdekelt.Apa felkiáltott és fejéhez kapta kezét, aztán láttam, hogy keze alól csorog le a vér.Megijedtem és elfutva mellette, végre kijutottam a sarokból.Futni kezdtem, próbáltam minden ajtót magam után becsapni, hogy kicsit több egérutam legyen.Kiszaladtam a házból és gyorsan átrohantam Katiehez.Berontottam az ajtón és egyenesen a konyhába mentem.Tudtam, hogy Katie anyukája ott lesz.
Ahogy beértem, megláttam ahogy valamit keverget.Mikor megpillantott meglepődött, nem álltam meg.Egyenesen belé futottam.Szorosan öleltem magamhoz, majd bőgni kezdtem.Átölelt engem, majd nyugtatgatni kezdett halk szavaival.Kicsit leguggolt, majd kezeit hónaljam alá nyújtva felemelt.Szorosan bújtam hozzá, majd éreztem, ahogy pár lépéssel odébb megy.Arcom elvettem a nyaka hajlatából, majd ránéztem.Komoly tekintettel nézett ki az ablakon.Követtem tekintetét, majd megpillantottam apát a bejárati ajtónknál, ahogy idefele néz.Egyenesen ránk...

Felsikítottam.Szívem majd meghasadt.Fájt, iszonyúan fájt belülről.Hirtelen felültem és kinyitottam a szemem.Hangosan ziháltam miközben körülnéztem.Könnyeim patakokban folytak arcomról.Az ajtó hirtelen nyílt ki, majd Harry aggódó tekintete egyből rám koncentrált és engem fürkészett, miközben felém sietett.Leült mellém és egyből magához vont.
-Itt vagyok Baby.-tudatta velem folyamatosan.Egyik lábát behajlítva az ágyra rakta, majd jobban az ölébe vont.-Itt vagyok kicsim, megvédelek!-búgta folyamatosan kedves szavait fülembe.

Zokogásom elmúlt, szipogásom alább hagyott.Már csak nyugtató szuszogását figyeltem.Szemeimet nem igazán bírtam nyitva tartani.Lehunytam, majd mellkasához dörgöltem picit arcom, mint a macskák.Belélegeztem illatát aztán tenyerem arcom mellé helyeztem, jobb mellére.Kicsit kinyitottam szemem, majd nézni kezdtem, ahogy kezem végigsiklik mellkasán. Ahogy köröz párat mellbimbója körül.És hallgattam ahogy légzése néha szaporább lesz.
-Kicsim négy múlt, feküdj vissza.-mondta miközben kicsit ringatni kezdett.
-Mmm..-válaszoltam, majd kezemet leengedtem, szemeimet becsuktam, és hallgatva szíve dobogását, visszaaludtam.

***

-Köszönöm Harry.-mosolyodtam el szégyenlősen mikor rám kacsintott, miközben én kiszálltam az autóból.Oldalasan elvigyorodott.Becsaptam az ajtót, aztán intettem neki mosolyogva.
Hát újra itt.Reggel Harryvel beszélgettünk kicsit.Leginkább az estéről, de szóba jött Katie is, Apa, meg úgy minden. Majd amikor eszembe jutott, hogy ma megyek be dolgozni, az is az eszembe villant, hogy milyen rég nem voltam itt.
Újra a kicsi, kissé koszos ajtó előtt álltam.Lenyomtam a kilincset, majd bementem.Egyből megláttam Georgát, aki amint az ajtó felé nézett felsikoltott és vigyorogva felém kezdett futni, miután az alatta levő széket feldöntötte nagy lendületében.
-Josh!Bob!Gyertek már ide!!!-kiáltozott, miközben megölelt.Bob egyből kinézett a szalonjából kíváncsian, majd amikor meglátott, ellágyult tekintete.Levette kesztyűjét, a tetováló gép mellé rakta, majd kijött és ő is megölelt engem.Mármint...Összenyomott kigyúrt karjai közt.Nem elég, hogy fekete.., hogy gyúr.., de még majdnem három fejjel is magasabb.Ha nem tudnám milyen, és nem ismerném őt, elhaladva az utcán félnék tőle.
Josh amint meglátott, a lépcső aljáról nekem futott, szerencsémre Bob megfogta, majd letette elém, megakadályozva a nagy ütközést és esést.
Sokat beszélgettünk, szerencsére nem volt itt Nick, a főnők.Amúgy is ritkán volt bent, de örültem, hogy ez nem tartozik azok a ritka napok közé.
Joshoz éppen jött egy vevő, így ők felmentek, Georgát is éppen hívták a vezetékesről, szóval valami ügyfél kérhet megrendelést..Bobtól elköszöntem, Georgának puszikat küldtem és Bobot megbíztam azzal, hogy adja át ölelésemet Joshnak.
Még párat intettem nekik kintről, majd a közeli buszmegállóba siettem.
Mikor tekintetem megakadt egy lánycsapaton, melynek középpontja, régi legjobb barátnőm, Katie volt, azt hittem mindjárt felfordulok.Egyből megfordultam és inkább sétáltam többet a nagy épületek közt, minthogy véletlenül is összetalálkozzak velük.
Szívem hevesen dobogott.Nem is tudom, hogy Katie miért lett ilyen.Olyan kár, hogy nem lehettünk egymás mellett a nehéz időszakokban.Bár lehet akkor én is olyan lennék mint ő..Vagy ő lenne olyan mint én?Akkor hogyan változtunk volna meg?
Nem szeretem ezeket a kérdéseket feltenni magamban..mégis mindig ide lyukadok ki, ha Katieről van szó.Sajnálom, hogy ilyen lett.De őszintén szólva nem tudom, hogy ez így jobb, vagy rosszabb e.Lehet akkor nem ilyen lennék..Hanem olyan mint ő, és olyan nem szeretnék lenni álmomban sem.Ennek így kellett történnie.De attól még szeretnék vele beszélgetni.Ő most ilyen.De lehet hogy a szíve mélyén megmaradt az a Katie, akivel felnőttem.Bennem még ott van a remény.Talán meg tudnám őt változtatni?
Őszintén szólva nem tudom.De a remény hal meg utoljára.

Mikor végre eljutottam a buszmegállóba, nem is kellett sokat várnom, már jött is egy piros, emeletes busz.Felszálltam hátra, aztán leültem egy üres helyre.Épp elindultunk, de pár másodperc múlva, a busz nagyot fékezett.A következő másodpercekben pedig visongó lányokat halhattam, amint nagyban megköszönik, hogy megállt nekik a busz.Hátra fordultam óvatosan, és a sok fej felett megpillanthattam azokat a lányokat, akiket direkt kikerültem.Nagyot dobbant a szívem.Visszafordultam és minél kisebbre próbáltam magam összehúzni, hogy még véletlenül se lássanak meg.Legalábbis Ő ne.A többi úgy sem ismer.
Mikor végre meghallottam a megállóm nevét, nagyot sóhajtva leszálltam.Megkönnyebbülve indultam el a modern épületek közt.Szinte mindegyik ugyanúgy nézett ki, csupán az üvegek színe volt különböző, de azok sem sokkal.Csupán néhány árnyalat volt a különbség.

***

Mosolyogva tettem ki egy újabb képet száradni a falra.Itt végre van helyem.Ha kész egy festmény, csak felkalapálok egy szöget, arra a helyre ahova én szeretném, felrakom a vásznat és kész.Tudom hol szárítani, tudom hol előhívni a képeket, megcsinálni, kiáztatni.Mindenre van helyem.Annyival jobb itt.Nyugodtabb, egyedül vagyok itt, csak festek, zenét hallgatok, és most már egyre gyakrabban ugyan, de fotózok is.
Szerencsémre a galéria, ennek az épületnek, a huszonegyedik szintjén van.Magasan vagyok, és a kilátás gyönyörű.Ihletem mostanság mindig van, és a fotók, amiket a tájról tudok itt készíteni csodás! Imádok itt lenni.Csak festek, fotózok, kikapcsolódok és zenét hallgatok.Van egy pici konyha rész is.Tényleg nem nagy.De pont jó, hogy tudjak teát csinálni és enni, amit kaját rendelek, vagy hozok otthonról.
A sütimet majszolva lépkedtem oda az ablakhoz.Egyik kezemben a málnás-csokis lapos süti, míg másikban az ecsetem.Néztem ahogy a nap egyre lentebb megy.Pedig mikor legutóbb kinéztem még szinte az ég tetején volt, most meg lassan lemegy.Számba véve a sütit kivettem a telefonom a farzsebemből, majd megnéztem az időt.Fél hat.Hm, jól el ment a nap.Visszatettem a zsebembe, majd leharaptam a számban lévő falatot és visszavettem a sütit a kezembe.Épp fordultam volna meg, mikor hallottam, hogy a bejárati ajtó nyitódik.Homlokomat ráncolva lenéztem az útra és megláttam a fekete Range Rovert.Elmosolyodtam. Megnyugodtam, mivel Harrynek tudom, hogy van kulcsa.Mosolygva rágtam a falatot, míg vártam, hogy Harry végre a sok kisebb termet és folyosót átszelve ide találjon hozzám.Ám arcomról lefagyott a mosoly, mikor láttam, hogy Harry csak most száll ki a kocsiból és most indul az épület felé.A levegő belém fagyott, és már csak a léptek vízhangzó zaját hallottam, melyek nemsokára ideérnek.