42.Goodbye?!

♥Sziasztok
Neharagudjatok a késésért, de mostmrá van új gép, csak írni kell a részeket!:s
Remélem jól jön most a téliszünet ahhoz, hogy bepótoljam:)

Anya minden ruhadarabot leszed rólam, majd a tusolóba parancsol.Összehúzott szemöldökkel nézek rá.Most meg mit akar?Mire jó ez?
A következő pillanatban nyakamat hirtelen éri a langyos víz, de jól esik.Anya rám mosolyog, majd becsukja a zuhanyzónak az ajtaját és magamra hagy.
Miután kiszállok a zuhanyzóból leveszek egy törülközőt a fogasról, aztán szárazra törlöm magam.Felveszek egy köntöst, aztán kimegyek a fürdimből és a szobámba megyek.Senki sincs bent mikor benyitok, pedig titkon azt remélem, hogy Harry bent ül az ágyamon, készen állva arra, hogy elmagyarázza centiről-centire a dolgokat.De ugye ez is csak ábránd volt.
Nem tudtam mit kezdeni magammal, fáradt voltam és az érzéseimen nem tudtam uralkodni.Még azt sem tudom, mit érzek most.Dühöt, csalódottságot?! Nem tudom.Levettem a köntösöm, felvettem egy tiszta francia-csipkés bugyit aztán úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba.Magamra húztam a takarót, egészen a nyakamig, aztán lehunytam a szemem és átadtam magam a kellemes puhaságnak.


Finom ujjak simogatják a hátam.Nem akarok felkelni.Örökre itt akarok maradni, így.Hason fekve, puha takaró és párnák közt.Miközben Harry lágyan simogatja meztelen hátam.Gondolom lehúzta a takarót, de nem tudom, még aludtam amikor bejött.
Nem nyitom ki a szemem, ki akarom használni ezt a nyugodtságot, de közben már Harryhez akarok bújni..de tudom, ahhoz át kell esni egy beszélgetésen.
Gondolataimat Harry halk szavai zavarják meg, és egyből rákoncentrálok.
-Bocsáss meg bébi.Nagyon sajnálom.Tudom, hogy alszol...de könnyebb így elmondani...még ha ezt meg is kell majd ismételnem.Én szeretlek és nem akartalak olyan állapotba keverni, mint amilyenbe voltál, mikor hazajöttünk.Bocsáss meg nekem.Szeretlek.Szeretlek nagyon!-mondta és utolsó szavainál közelebb kúszott hozzám és átölelt.Erős karjaiba húzott.Arcom mellkasának döntöttem, így nem láthatta, ahogy kinyitom a szemem és csodálom gyönyörű testét.A takaró köztünk volt..úgy félig meddig.Legalábbis addig, amíg ki nem húzta, hogy betakarhassa a hátam rendesen.Testem picit megfeszült, ahogy mellbimbóim hozzáértek mellkasához.Éreztem ahogy Harry szaporábban kezdi venni a levegőt.Hozzá akartam simulni.Hozzá akartam bújni, miközben csókolózunk, de akkor is kíváncsi voltam, hogy miért tűnt el.Tudnom kell!..vagyis..de igen! Tudnom kell.
Legbelül szinte hallom ahogy a gondolataim veszekednek, hogy ne bizzam ennyire el magaml.A másik viszont érvel, hogy megbízhatok Harryben. Gyorsan kizárom a gondolataimat és úgy teszek mintha most kelnék fel. Magamban pedig gyorsan megváltoztatom hangulatomat.
Felnézek Harryre és úgy teszek, mintha haragudnék.
-Harry..-kezdem de még magam sem tudom mit akarok mondani, hiszen igazából nem is haragszom rá.
-Ne kérlek ne mondj semmit..
-De muszáj Harry! Annyira éreztem, hogy bajban vagy és iszonyú volt! Mondd el hol voltál!-Harry kifejezése megváltozik, amin meglepődök de nem mutatom.
-Nem tartozom neked magyarázattal.-mondja ridegen és elhúzódik kicsit.
-De igen! Szépen kérlek, mondd el Harry. Tudnom kell... szeretnék képben lenni. Kicsit frusztrál, hogy csak anyámat vonod bele ebbe az egészbe.
-Jobb ha nem tudod.-kimászik a takaró alól és hirtelen kétségbeesetten akarok utánanyúlni, hogy húzzon magához és csókolgasson és öleljen egész este, mert tudnia kell én nem haragszom.
-Hová mész?
-El.
-Mit fogsz csinálni?
-Elintézem apádat.
-De..
-Elbúcsúzol?
-Mi?-ledermedek. Miért kéne elbúcsúznom? Az emberek minden alkalommal elbúcsúznak egymástól.. mégis úgy érzem, ez nem átlagos búcsú. És ez megijeszt.-Hisz..holnap.. vagy azután találkozunk nem?..Ugye?!-próbálok kétségbeesetten kapaszkodni a jelenbe, hogy még itt van velem, mégis már a képzeletemben érzem magam, ahol Harry nincs velem.Könnyeimmel küszködöm.Nem szabad elveszítenem.Hisz basszus! Ez annyira hirtelen jött! Mitől lett ő ilyen és miért akar elbúcsúzni? Hisz az előbb vallotta be, hogy szeret! Az istenit!Mi a franc ez?!
-Abb.. kérek egy csókot.-mondja lágyan, szemeim pedig megtelnek könnyekkel.
-Harry, miért érzem azt, hogy elhagysz?!-kérdezem kissé dühösen miközben elsírom magam, de hangomban jobban érződik a fájdalom és a remény, hogy ne legyen igazam.
-Mert ezt teszem bébi.-közli lágyan.
Felülök és takarót a mellkasom köré csavarom.
-Meg ne merd ezt tenni!!!-emelem fel a hangom, mire elmosolyodik.Gödröcskéi messze járnak most.Ez egy fájdalmas, de őszinte mosoly.És ez megőrjít.-Te ne mosolyogj így rám!-még jobban sírok.-Feküdj csak vissza ide és ölelj magadhoz!-felemelt hanggal beszélek.Dühös vagyok. MI A FRANC VAN?! Pár perc alatt ennyi változás nekem sok!
-Ne csináld ezt..Kérlek bébi..
-Ne hívj így!-csapok mindkét kezemmel magam mellé és zokogni kezdek.
Harry megkerüli az ágyat és az én oldalamról leül mellém és magához húz.
-Érted és neked teszem ezt..-magyarázza, de ez nekem már nem kell.
-Ha értem és nekem tennéd nem hagynál el.A francba is Harry! Mi változott meg hirtelen??Az előbb még simogatsz és mondod, hogy szeretsz, most meg..-abbahagyom, mikor rájövök, hogy lebuktam.Megakadok és kitágult szemekkel ránézek.
Először összehúzza a szemöldökét, majd ellágyul a tekintete és huncutul elmosolyodik.-Szóval fent voltál?
-Felkeltem a simogatásra.-mondom halkan és nem bírom nézni tovább őt.Lenézek az összekulcsolt kezeinkre, amit összefon forró ujjaival.Kiráz a hideg.
Másik kezét felemeli az arcomhoz és végigsimít rajta, mire én arcommal tenyerébe bújok és hagyom, had potyogjanak könnyeim.
-Kérek egy csókot.-suttogja lágyan.Felé emelem az arcom, de szemem csukva van.Számon érzem forró ajkait, amik szinte égetnek.Éhezve kapok utánuk.Kóstolgatom, ráharapok, meghúzom. Élvezem nyelve perzselő érzését, ahogy végig simít ajkaimon ami bizseregni kezd.
Magamhoz húzom, amikor nyelvük összeér.Szorosabban forr össze testünk, mint eddig. És ez az érzés fáj.
Fölém mászna, de hirtelen megáll amikor a telefonja pityegni kezd.
Visszahúzom magamhoz és tovább csókolom, ahogy a pittyegés sem hagy alább. Szorosan ölelem magamhoz. Nem akarom elengedni.
Csókunk lelassul és érzem mindjárt vége, ezért könnyeim újra gyülekezni kezdenek.Arcomon végigfolyik az első, amint Harry elválik ajkaimtól.Rám néz.Mélyen szemembe ássa tekintetét és sugározza magából a szeretetét és fájdalmát, egy kis vággyal fűszerezve.Egy utolsó hosszú és fájdalom keserűségétől túl édes csókot nyom a számra, ami éget.
Feláll és megkerüli az ágyamat.Felveszi pólóját, majd megtorpan.Nem tudjuk mit tehetnénk vagy mondhatnánk. A levegőben tapintani lehetne a kétségbeesett vonzalmat egymás iránt, ami fájdalmas.
Az ajtóhoz sétál, kinyitja, majd kilép. És mielőtt becsukná:
-Viszlát bébi.

41.Anger

♥Sziasztok
Tudom elég későn hoztam, ezért bocsánat, de remélem tetszik!
Jó olvasást!:)

DÜH

Harryvel egyből felkaptuk a fejünket és szemöldök ráncolva néztünk egymásra.Viszont nekem nem igazán volt erőm.És ezt ő észre is vette.
-Megyek megnézem.Addig öltözz fel...vagy ne.-kacsintott a végén.Kimerülten dőltem vissza az ágyra.Harry becsukta maga után az ajtót, aztán hallottam, hogy Michaellel beszél valamit.A többire nem igazán figyeltem, bementem a gardróbba újra, aztán végre felöltöztem.
Mikor lementem a nappaliba pár perccel később, csak Michaelt találtam a nappaliba.
-Harry?-kérdeztem kedvesen.
-Ja igen..El kellett mennie.-hajtotta le a fejét.Titkolna valamit?-De Paul hazavisz minket.
-Oh.-próbáltam tenni a naívat.-Oké, akkor menjünk.-mosolyogtam felé egy aprót, aztán a telefonommal és a táskámmal elindultam a lift fele.

***

-Mondhatnánk azt anyának, hogy útközben felvettetek?-kérdezte száját elhúzva.Elgondolkoztam..Dyran és anya mit szól, ha megtudják az igazat?-Én nem fogom elmondani!Csak kérlek, mondjuk azt!-kérlelt bociszemekkel.
Megforgattam szemeimet mosolyogva majd rábólintottam.
-Köszönöm!-mondta.
-Szívesen.-bólintottam, majd kinézve az ablakon folytattam a bambulást.
-Nem..úgy értem..tényleg köszönöm.Hálás vagyok, amiért eljöttetek értem egyből és..elhoztatok onnan...majd gondoskodtatok rólam.Köszönöm!-mondta szemét lesütve, de utolsó szavánál végre felnézett rám.
-Ez természetes Michael.Az öcsém vagy.-mondom ki mosolyogva, mire elmosolyodik ő is, majd hozzám bújik.
-Nálad jobb tesót, vérszerintileg sem kaphattam volna.-motyogja miközben megfogja kezemet és vállamra dől.
Mosolyom mégszélesebb lesz.Megszorítom kezét, majd kicsit könnyes szemekkel újra a város nézésére fordítom figyelmem.

***

-Köszönjük Paul.-szállok ki a kocsiból, mikor kinyitja nekünk az ajtót.Kiszálllok, utánam pedig Michael.Ő is megköszöni, majd elkezd a házfele menni.
-Jössz Coco?-kérdezi hátranézve.
-Ja, igen egy pillanat, csak a csomagtartóban van egy kis cuccom, menj csak be!-mondom neki hangosan.
-Okés.-mosolyodik el, majd folytatja útját.
-Paul!Hova ment Harry?-kérdezem tőle halkan.
-Asszonyom én..
-Jajj Paul hagyjuk a magázódást, hol van? Mi volt ilyen sietős?-kérdezem feszülten.-Paul?-kérdezem mikor nem válaszol.
-Mr.Stylesnak dolga akadt.-válaszolja, és végre a szemembe néz.
-Milyen dolga?-csúszik ki a számon.
-Nézze Maggie, ennyit mondhatok.-kezdek még feszültebb lenni.
-Ki hívott engem?!-kérdezek rá, mire ledöbben egy másodpercre, de gyorsan összeszedi magát.
-Pontosan én sem tudom.-válaszolja komolyan.
-És kivel ment el, ha nem magával?!-kérdezem kissé hitetlenkedve.Lefagy.-Paul..kivel?-kérdezem visszafolytva.-Egyedül?-kérdezem, mikor nem válaszol.Előkapom a telefonom és gyorsan megnézem mennyi az idő.Dél lesz pár perc múlva.Sóhajtok.-Maga sem könnyití meg az ember életét.-motyogom, mire kicsit zavarba jön.Rányomok a hiváslistára és Harry számára nyomok, majd egyből tárcsázom.Kettőt cseng csak, de kinyom.-Paul?!-nézek rá.
-Igen..Maggie?-hezitál mielőtt tegezne.
-Rossz jel, ha Mr.Styles kinyomja a telefont?!-kérdezek rá.Szemei elkerekednek, majd előre siet.
-Indulnom kell.-mondja majd bepattan a kocsiba.
-Szóval tudja hol van!-mondom és már nyitnám az ajtót, de a kocsi nagy hanggal felzúg, mire kicsit megijedek, majd el is indul.-HÉ!-kiáltom és szaladni kezdek, de pár méter után rájövök, esélyem sincs utolérni.Aggódom.

-Azt mondtad hogy a csomagtartóba cuccod van..-mondja szórakozottan Michael.
-Ne most Michael.-mondom halkan és komolyan, majd elsietve mellette felmegyek a szobámba.Bezárom az ajtómat.Előszedem a táskámból a fülhallgatómat, majd kibogozom, és bedugom fülembe a két végét.Mikor kiválasztom gyorsan az első számot, bedugom a végét is a telefonba, majd hangosan üvöltetni kezdem a zenét a fülembe.

Várom, hogy valami jelet adjon Harry, vagy akár Paul..de semmi hír felőlük.A zene már sikeresen megnyugtatott, pár perce már kivettem a fülemből, és inkább rajzolok.Hiányolom magam mellől a nyugtató teát, ezért leteszem a ceruzát és felállok az ágyról.
Kinyitom az ajtót, kitárom magam előtt, majd lemegyek a konyhába.Michael éppen valami sci-fi sorozatot néz a TV-ben, ahogy a pult felett átnézek.Halkan sóhajtok majd felé indulok, megkerülve a pultot.
-Michael..-közeledek felé.
-Hm?-kérdez vissza, rám se nézve.Túlságosan leköti a véres, nyomozós sorozat amit már legalább fél órája bámul.Legalábbis már majdnem megtalálják a tettest a nyomozók..Ez így kb fél óra..Én is szeretem ezeket, már elég kiszámíthatóak számomra, elég sokszor néztem réggebben.
-Kérsz teát?-kérdezem.
-Ő..ja, köszi.-válaszol.
Visszamegyek a konyhába és a vízforralóba két-három bögrényi vizet engedek, hogy biztos elég legyen.Felrakom, majd előveszek két bögrét és lerakom a pultra.A bögrékbe két teafiltert rakok, majd várok egy picit.Addig én is belemerülök a sorozatba, amit a pultra könyökölve nézek.És ekkor egy kérdés villan a fejembe.
-Michael hol van anya?-kérdezem kíváncsian és próbálom nem gyanakvó hangsúllyal kiejteni a kérdést, amit homlokráncolva teszek fel Micahelnek, de ezt ő úgy sem látja.
-Nem tudom..Apát hívtam, ő viszont fél óra múlva hazajön vacsorázni.
-Értem.Kösz.-mondom kicsit halkabban, aztán forró vizet öntök a bögrékbe és az egyiket odaviszem Michaelnek.
-Köszi..ümm.Nem raktál bele tejet?!-kérdezi furcsálva.Lenézek a teákra.
-Ja tényleg, bocs.Máson járt az agyam..-mondom a mondatom másik felét halkabban, miközben visszamegyek a konyhába.
Harry és anya együtt vannak.Biztos vagyok benne...de vajon hol?Hol lehetnek?És ki volt az a fickó?! Ahj, Istenem! Ilyenkor is jövök rá, hogy mennyire idegesít ez a sok titkolózás.Anyával én mindent megosztok...de úgy érzem, ő velem nem.Tudom, hogy apa ügyeitől meg akarnak óvni..de kezd sok lenni nekem ez az egész.Elegem van apából, nincs is itt, de így is tönkreteszi azt a nyugis életet amit elkezdtünk felépíteni.Ilyenkor úgy megmondanám neki a magamét, úgy megverné...
-Basszus Coco!!!-kiált fel Michael, mire feleszmélek.-Jól vagy?!-néz rám.Nagyokat pislogva rá nézek.Észre se vettem, hogy idejött a pult mellé.Körülnézek, és ekkor látom csak, hogy a bögrék, amikbe a tea volt apró darabokban hevernek körülöttem több méteres körzetben.A tea szétfolyt.És ekkor érzem csak, hogy kezem ökölbe van szorítva, lábamat a forró tea égeti, s arcomat a sós könnyek marják.Mi volt ez?-kérdezem magamban, miközben ajkamat fájdalmasan bekapom.
A következő pillanatban váratlanul lép be két személy a nappaliba.Vidám hangulatuk van..egészen addig, amíg rám nem néznek.Arcukról lefagy a mosoly, s helyette a döbbenet fagy rájuk.Bár az sem igazán sokáig, egyikük aggódva kezd felém sietni, míg az Ő arca is hasonlót mutat, csak ő kissé feszült is.Pár másodperc múlva erős karok ragadnak meg, majd emelnek el a földtől.Kezemet autómatikusan átfonom nyakán, arcomat nyakába fúrom, és beszívom illatát.Végre itt van.

40.Turn on

♥Sziasztok:)
Remélem tetszik jó olvasást:)))
Kommentelni ér;)

FELIZGATVA

Boldogan kelek fel.A CD, amit tegnap Paul felmutatott, apáról szól.Az, hogy ez pontosan mit takar nem tudom.De a lényeg, hogy "sínen vagyunk".
Körülnézek és sehol senki.Lentről viszont hallok morajlásokat.
Halkan lemegyek a lépcsőn, majd óvatosan benézek a konyhába.Egyből kiszúrom a két fiút.Harry nekem háttal, Michael pedig velem szembe.Mutatom neki ujjammal, hogy ne szóljon semmit sem, én pedig nagy lendülettel szaladni kezdek.Viszont vigyora elárul, és Harry megfordul, pont mikor már ugranék.Így nem a hátára ugrottam, de nem baj.
Erős kezei megtartanak, és szorítanak hozzá.Hozzá simulok és puszit nyomok arcára.
-Hmm..neked is jó reggelt szépség.-elmosolyodok.
-Neked is Harry..-suttogom, miközben gyönyörködök íriszeibe.
Lassan leenged, de tekintete fogva tart.
-Csináltam teát.-mutat mosolyogva a pultra.Odanézek, aztán felcsillanó szemekkel a teához lépkedek.
-Neked is jó reggelt Michael.-vigyorgok rá, amit viszonoz.-Várjunk csak.Veled beszélnem kell!
-Már túlestünk rajta baby.-mondja Harry.
-Ó..hát....Azért még elkaplak!-nézek rá összeszűkített szemekkel, majd megfogom a teát és átmegyek a pult másik oldalára, hogy leülhessek egy bárszékre, míg megiszom.
Egy telefon megcsörren az egyik szobából, mire Michael elnézést kérve siet a telefonjához.
Harry felém indul.Kifordulok felé a bárszékkel.Combjaimra simítja tenyereit, aztán széthúzza őket, hogy beállhasson közéjük.Előrébb csúszok a széken, hogy jobban hozzásimulhassak.Megsimítom arcát.
-Köszönöm Harry!-suttogom miközben tekintetünk összeforr.Szája súrolja az enyémet, de nem jön közelebb.Ujjaimat hajába csúsztatom, majd közelebb vonom magamhoz, és megcsókolom.Szinte falja az ajkaimat.Harry egyik kezét hátam közepére teszi, majd onnan úgy csúsztatja le kezét fenekemig, hogy átbizsergek.Csókunkba aprót belemosolyog, ahogy ezt észre veszi.Nagy tenyerével derekamnál fogva, jobban magához húz.Belekapaszkodok nyakába és picit felhúzom magam, mire ő fenekemnél megfogva felemel, és teljesen hozzá tudok simulni.
-Neked bármit baby.-dörmögi a fülembe.Kiráz a hideg.Belemarkol fenekembe, mire gyorsan megcsókolom, hogy ne nyögjek fel hangosan.-Ah Abby.-sóhajtja csókunkba, mire jobban hozzá nyomom csípőmet.Szenvedélyes csókban forrunk össze.Megőrülök tőle.Egyik keze fenekemen, míg másikat combomra csúsztatja, majd onnan derekamra, feltűrt pólómhoz, amit még jobban elkezd felfelé gyűrni.
-Harry.-sóhajtom.Képtelen vagyok normálisan beszélni, ahogy ujjbegyei belenyomódnak kissé bőrömbe, miközben felfelé simít oldalamon.-Harry.Michael...bármikor..
-Ó, bocs..nem tudtam hogy..-hirtelen nézünk fel, amint megszólal Michael.Próbálnék kiszabadulni Harry karjai közül, de nem enged.
-Harry..-mormogom, hogy tudtára adjam, s eközben kezemmel próbálom őt eltolni mellkasánál.
-Őm...én akkor vissza is megyek.-szabadkozik Michael.
-Ne!Michael maradj csak.Már úgyis menni készültem..-mondom, mire Harry elismerően rám néz.
-Hát...-neveti el magát Michael.-Nem úgy néz ki.-Harry is szórakozottan néz rám.És még mindig "ezt jól megmondtad" fejjel néz rám.Arcom vörös árnyalatba vált.
-Harry kérlek engedj.-próbálok mozogni, hátha elgyengül és elenged.De úgy látszik ez lehetetlen.Ennek ellenére érzem, hogy egyre jobban akarom újra átélni azt, amit még nálunk csináltunk este, kint a teraszon..Érezni újra őt Ott.Érezni az érintését, miközben hallod ahogy néha férfiasan felnyög, vagy ahogy dörmög..
-Ahh..Harry engedj már el.-nyögök fel.Érzem a kicsit döbbent szemeket magamon.Harry végre lassan letesz, de úgy hogy még egyet belemarkol fenekembe, amit szerencsére Michael nem vett észre.És végig simított oldalamon, de most nem húzta tovább a pólót.-Khm.Bocs.-hajtottam le fejem és elsietve Michael mellett, felfutottam Harry szobájába.Amint becsuktam az ajtót, nekidöntöttem homlokom, és visszaállítottam lélegzetem.Annyira...kívánom őt!
A gardróbba sétáltam, ahol még tegnap levetkőztem.Levettem a pólót, majd hallottam, ahogy a szobaajtó kattan.Magam elé fogva a hosszú pólót vártam, hogy felbukkanjon a látogatóm.
A jól ismert göndör fürtök megjelentek az ajtóban.Harry csak az ajtóig jött, majd ott neki dőlt az ajtókeretnek, és nézett.
Zavarban éreztem magam, ahogy ott vizslat forró tekintetével.Arcomon pír jelent meg, ő pedig elmosolyodott
-Amikor felnyögtél, mi jutott eszedbe?-kérdezi mire elvörösödöm.Hallom ahogy közelebb jön, de nem nézek fel.Már csak zokniba bújtatott lábfejét látom meg magam előtt.Végigsimít arcomon, majd államnál fogva felemeli, hogy belenézzek szemébe.-Mire gondoltál gyönyörűm?-dörmögi, mire újra kiráz a hideg.Oh, istenem.Direkt csinálja ezt?
-Semmire..-mondom halkan.
-Hát..a nyögésed elég élvezetesre sikerült.És ahogy még a végén durcisan mondtad, hogy tegyelek le...Istenien szexi volt.-kezdtem szaporábban venni a levegőt, és éreztem, hogy gyengülök.-Szóval mond szépségem..mire gondoltál?-hajol közelebb.
-Arra az estére, amikor..-kezdtem halkan.
-Amikor?-kérdezett vissza, mikor pár másodpercig nem tudtam válaszolni.Próbáltam visszaállítani légzésem.
-Amikor kint voltunk a teraszon..és éreztem..-hunytam be a szemem és újra visszaemlékeztem.-Éreztelek..és..Ahh..-nyögtem fel.
-Baszki.-dörmögte, majd magához húzott.Egyből lecsaptam ajkaira, ami megmosolyogtatta.Hozzásimultam amennyire csak tudtam.De ez sem volt elég.Pólójánál megfogtam és próbáltam ennél is közelebb vonni magamhoz, de már nem tudtam.De erről hallani sem akartam.Próbáltam közelebb lépkedni hozzá, hogy közelebb lehessünk egymáshoz, de ezzel csak azt értem el, hogy hátrálni kezdtünk.Miközben én lábujjhegyen, pipiskedve, szenvedélyesen faltam ajkait, ő kezeit derekamra rakta.Meleg keze, kissé hűvös bőrömön szinte villámcsapásként ért.A póló közöttünk volt, de nem számított sokat.Mutatóujját beleakasztotta franciabugyim szélébe, és picit kihúzva azt elengedte, mire az visszacsattant bőrömre.Aprót nyögtem csókunkba, de nem váltunk el.Harry neki nyomódott az egyik gardróbszekrénynek, mire én is jobban neki feszülhettem.Mivel ő kicsit terpeszben volt, én lábai közé állhattam, még mindig lábujjhegyen, hogy elérjem ajkait.Így sokkal jobban hozzátudtam dörgölőzni, mire felnyögött.Tenyerével végigsimogatta hátam, majd lefelé haladt, át fenekemen, egészen combom aljáig.Elgyengültem karjaiba.Visszafele kezdett simogatni, de immár csak ujjbegyeivel, lassan..ami még kínzóbb volt.Elérve fenekemhez, belemarkolt.Mire én felnyögtem, ő meg férfiasan, de halkan belemordult csókunkba.Újra hozzá dörzsöltem ágyékom, és végre érezhettem őt újra.
-Ahh!-váltam el tőle, és csukott szemmel, az ég fele emeltem fejem, hogy levezessem élvezetemet.Harry egyből letámadta nyakam.Nedves csókokkal hintette be, és végignyalta egészen fülcimpámig.
Ha nem fogja derekam, helyben összeesek, de szerencsére megfogott, majd éreztem ahogy elmosolyodik, miközben csókot nyom a számra.Fejemet visszahajtva, rá néztem.Szeme éhesen csillogott.Lecsaptam alsó ajkára, és bekaptam fogaim közé.Elégedetten hümmögött, majd mindkét kezével fenekem alá nyúlva felemelt.Fordított a helyzetünkön.Én voltam a szekrénynek dőlve, ő pedig hozzám simulva.Nem mozdult semmiéjével.Csak szájával kényeztette nyakam, miközben fejemet a szekrénynek támasztottam.
-Harry..-nyögtem, mire megfeszült.
-Baszki..-dörmögte nyakamba, majd egy hosszú csókot hagyva nyakamon, szívni kezdte.
-Ahh..Harry..kérlek!-nyöszörögtem.Érezni akartam őt jobban.Sokkal jobban, és mindenhol.
Lábamat összekulcsoltam dereka körül, majd közelebb vontam magamhoz csípőjét, mire egy jóleső sóhaj hagyta el a számat.Harrynek egyből leesett, és ezek után nem hagyta abba.Folyamatos lökéseket mért ágyékomba.
Muszáj volt megcsókolnom, hogy elfojtsam nyögéseimet.Éreztem farmerén keresztül a merevedését, és ez olyan vágyat keltett bennem, amit még soha nem éreztem Harry előtt.Érezni magamnál Ott, Őt.Maga a Menny.
-Harry..-nyögtem, mire belemarkolt fenekembe.Újra szájára tapasztottam a szám, hogy ne nyögjek fel még hangosabban.A vágy egyre jobban épült bennem, és egyre szaporábban lélegeztem.
Harry jobban fenekem alányúlt, aminek következtében megérintette érzékeny pontomat középen.Hátam ívbe feszült, fejemet égnek emeltem, és egy nagy nyögést eresztettem ki magamból, bár Harry egyik kezét számra tapasztotta.Folyamatosan mozgatta ujját, hogy végig tudjam élvezni orgazmusomat.Szinte spirálban omlottam vissza a jelenbe.Harry pár másodperig még nyomta hozzám magát, majd mikor rá omlottam, éreztem, hogy hátam elhagyja a szekrény támaszát, és Harry kimegy a gardróbból.Letesz a puha ágyra, majd leveszi rólam a pólót.Hallom, ahogy elakad a lélegzete.Érzem nyakamon a lélegzetét.Kinyitom a szemem.Tekintetünk összeforr.Kezemet hajába simítom vállán és tarkóján keresztül, majd erősen beletúrok.Felhúzom, majd keményen megcsókolom.Legalábbis, amilyen keményen tudom, ebben az állapotban.Egyik kezét, a hozzá közelebb lévő lábam belső combomra teszi.Érintése ágyékomban landol.Picit felhúzom mindkét térdem, és kissé felé fordulok.Nyelve táncra hívja enyémet, aminek nem tudok ellen állni, de nem is akarok.Éppen simítana kezével felfelé, amikor az ajtón kopogtatnak, majd a következő pillanatban Michael hangja hallatszik az ajtón túl.
-Coco..valami fickó téged keres..

39.Michael..

♥Sziasztook!
Facebook csoport- bocsánat lányok, de nem tudok facebookozni, akárhányszor próbálkozok azt írja error:s
Remélem mihamarabb rendbe jön, és tudlak titeket tájékoztatni..

Sok puszi, jó olvasást:)
Ha jön sok visszajelzés a részhez, jön egyből az új rész!
Jó Olvasást!♥

Hát a ma esténknek is annyi.Pault nem hibáztatom, hisz csak a dolgát tette.Jött, hogy figyelmeztesse, vagy szóljon Harrynek.Most is épp lent beszélgetnek ZÁRT(!) ajtóval.Enyhe jelzés, de teljesen megértem.
Kicsit kínos volt mikor mentünk volna a hálószobába, mert Paul ránk talált a folyosó közepén, mikor Harry épp húzta volna fel a pólómat.Persze Harryt ez sem hozta zavarba.

Gondolataimat a telefonom csörgése zavarja meg, amit időközben felhoztam a táskámból.Michael hív.Megdöbbenek, de felveszem a telefont.
-Háló?-veszem fel.
-Coco...sziaa...-nevet bele.Gyomrom görcsbe szorúl.
-Michael, te ittál?!-kérdezem halkan, és próbálok nem nagyon aggódni érte.Nevetése hirtelen alább hagy és kétségbeesett hangsúlyt vesz fel.
-Coco segíts!-ajkamba harapok idegességemben.Harry éjjeliszekrényére nézek, ahol az ébresztőórája van.Negyed tizenegy.
-Hol vagy?-kérdezem miközben kipattanok az ágyból.
-Nem tudom..-suttogja aztán kis szünet után felkuncog.
-Michael! Írd körül hol vagy!-jelentem ki.

Felöltözve futok le Harryhez, kezemben a táskám, indulásra készen állok.
-Harry!!-kiáltom miközben már a folyosón szaladok az irodája felé.-Harry!!!
Harry hirtelen rántja fel az ajtót és fut felém.
-Mi a baj?Rendben vagy?-kezd méregetni és össze-vissza tapizni.Nem érti mi ez a nagy kétségbeesés.
-Harry Michael részeg, nem is tudja hol van, csak pár saroknyira van innen és..
-Indulás.-fogja meg kezem.Nem kell neki több magyarázat.Ez is épp elég indok neki, és tudja, hogy nekem ez milyen fontos.

Beszállunk az autóba, majd Harrynek elmagyarázom, hogy Michael milyen környéken van.
-Baszki.Akkor siessünk.-tapos rá a gázra, mikor kiérünk a garázsból.
-Miért, milyen az a környék?-fordulok felé.
-Jobb ha nem tudod.Nem is értem, hogy kerülhetett oda...

Mikor megérkezünk a helyszínre elfog a félelem.Az utca, ahova Harry befordult sötét.Több összegyűlt csoport van, és mindenki minket néz.
-Hol van Michael?-suttogom, mintha attól félnék, bárki is meghallja.
-Ott!-mutat egy messzebbi, nagyobb csoportra, akik össze-vissza dülöngélnek és nevetnek.Páran egy padon ülnek, míg a többiek körülvesznek valami hordót, amiben egy kis tűz ég, ami melegíti kezüket.Egy lány mellett találom meg Michael arcát profilból.A padon ül, és meredten bámulja a tüzet.
-Ott van!-mutatok rá.Harry kicsit gyorsít, majd mikor megáll kipattanok.
-ABB!-kiált utánam, de én csak Michael felé szaladok.
-Michael!-kiáltom, mire egyre több szempárt érzek magamon.
Egyszer csak Harry egyik erős kezét érzem meg derekamon.Sokkal jobban érzem magam.
Michael felénk fordul és tekintetünk találkozik, de egyből elkapja.Arcára a szégyen ül ki.
Oda sietek, és leguggolok hozzá.
-Gyere.-súgom a fülébe.Rám néz.Egy megértő, aggódó, de sajnálkozó apró mosolyt villantok felé.Lesüti a szemét.-Fel tudsz állni?-kérdezem halkan.
-Vigyáz baby.-húz óvatosan hátrébb Harry, mikor felállok.Megfogja Michael kezét és átvéve a vállán, felsegíti őt.Michael alig tud járni.De végül csak eljutunk a kocsihoz.
Michaelt berakjuk hátra, beülök mellé.Harry becsukja az ajtót, majd beszáll a kormány mögé és beindítja a kocsit.Kitolat az utcából, majd megfordul és kihajt a főútra.
Én addig próbálom Michaelt ápolgatni, amennyire tőlem telik.
-Abb, hova vigyük?-kérdezi Harry mikor leáll egy bevásárlóközpont parkolójában.
-Ezt hogy érted?-kérdezek vissza egyből.
-Akkor gondolom hozzám.Végül is, így csak nem vihetjük haza.-lassan bólintok.
-Köszönöm.-suttogom, miközben Michaelre nézek, aki a karjaimba eldőlve néz előre.

-Bírod?-kérdezem Harryt a liftben, mivel Michael képtelen járni, ezért a karjaiba fogja.
-Persze.

***

-Michael kérlek mondd el.-fogom kezét.Már az ágyban van, a vendégszobában.Harry lefürdette, és átöltöztette, míg én teát csináltam neki, és hideg borogatást hoztam be.
-Nem tudom..-mormogta erőtlenül.Félek, hogy tényleg nem tudja hogy került oda, de valami emléke biztos van.
-Anyának mit mondtál, kinél alszol?Vagy nem mondtál semmit?
-De..Brad..-csukta le szemét.
-Ő kicsoda Michael?-kérdezetem kedvesen.Nem válaszolt.-Ő a legjobb haverod?
-Nem..-suttogta.-Bamda..-mondta szinte érthetetlenül.
-Ő is abba a bandába van, amibe énekelsz?-kérdeztem rá.
-Mmmm..-mormogta.A hanglejtése az 'ahha'-ra hasonlított, szóval arra következtettem, hogy igen.
Sóhajtottam, majd végigsimítottam arcán.-Jól van.Jóéjt Michael.-álltam fel és halkan kimentem a szobából.Becsuktam az ajtót, majd a konyhába mentem.
-Szerinted be volt drogozva?-kérdeztem aggódva Harrytől aki éppen tea filtert dobta ki.
-Igen.Csak rá kellett nézni.-mondta miközben hozzá lépkedtem.
-Annyira köszönöm Harry!-néztem szemeibe.A bögrét lerakta a pultra, majd magához húzott.
-Nem a te hibád baby.-felsóhajtottam érintésétől.Olyan jól esett hozzá bújni.Olyankor érzem, hogy nem történhet velem baj.Ha hozzá bújok megnyugszom.-Gyere, menjünk.Tusoljunk le.
Felnéztem rá, majd ajkaimba haraptam.
-Hmm..-mormogta elégedetten, majd lehajolt és alsóajkamat kikényszerítve fogaim közül, megcsókolt.
-Harry?-suttogtam.
-Hm?
-Azt hiszem hallottam valamit.
Újra ajtócsukódás.Harry felemelte a fejét, aztán várt.
A nappaliba Paul lépett be hirtelen, majd felmutatott egy CD-t.
-Megvan!-csak ennyit mondott.Éreztem ahogy Harry karjai megfeszülnek körülöttem, aztán felnéztem rá.Ő is rám nézett, majd elmosolyodott.
-Sínen vagyunk.

38.Passionate kiss

♥Hey-hey 
Bocsánat a nagy késésért, de nyaraltunk:sJó Olvasást!♥

A cipőmet levettem, így zoknimban elértem, hogy lépteim szinte ne is legyenek hallhatóak.A táskámért futottam, felkapkodtam magamra a kabátom, felkaptam a táskám.Viszont ebben a pillanatban láttam meg, hogy a festőkészletem éppen száradásban van.Odapattantam és gyorsan mindegyikre rácsavartam a tetejét.Nagy szemekkel gyorsan körbefordultam tengelyem körül, majd szaladni kezdtem az ajtó felé a rejtettebbik úton.
Hallottam ahogy Harry idegesen kinyitja Hunternek az ajtót.Kérdez még valamit tőle aztán az ajtó csukódik és végül be is záródik, majd két kattanás.
Oké, szóval Harry bezárt.A kérdés, hogy kívülről vagy belülről.Bár én inkább a másodikra szavaznék, de szívem szerint most inkább az elsőt választanám.Kicsit gondolkoznom kell.
Már csak két kisebbik terem választott el az ajtótól.Siettem ahogy tudtam, s közben a táskámban próbáltam megkeresni a kulcscsomómat.Hallottam ahogy zörög, mégsem találtam meg.
A következő pillanatban végre megérintettem és kiszedtem.Örültem, hogy megtaláltam, viszont amin magamban szitkozódtam, hogy hangosan zörgött kezemben, míg azt gyorsan össze nem zártam.
-ABB?!-hallottam hangját visszhangozva a termekben, ezáltal nem tudtam pontosan hol van most.
Végre az ajtóhoz értem és próbáltam megtalálni a helyes kulcsot, ami nem igazán ment.
-Ajj...gyerünk máár...-mormogtam idegesen, de halkan az orrom alatt.Lépteket hallottam magam mögül amik egyre csak közelebb érnek hozzám.Próbáltam beledugni végre azt a nyamvadt kulcsot, mire az kiesett a kezemből.-Baszki!-nyögtem fel már kissé hisztérikusan.
-Abb?-hirtelen megfordultam.Szívem majd kiugrott a helyéről.Az ajtóhoz préselődtem és nagy szemekkel figyeltem őt.-Tudtad, hogy bent vagyok, mégis elakartál menni.Méghozzá siettél is.Mi a baj?
Nem tudtam mit mondjak.Kissé zavart, hogy itt van életnagyságban előttem és ma a szokásosnál is vonzóbb.Pólójának ujja feszült, izmos karjai miatt.Haja kuszán állt a fején, mégis olyan hatást keltett bennem, hogy legszívesebben odaszaladtam volna hozzá és beletúrtam volna.
-Abb?-kérdezte kicsit nyugodtabban.Látásomat élesítettem és ekkor esett csak le, hogy elbambultam rajta.Arcom kissé pírba borult, mire elmosolyodott és közeledni próbált mire újra megfeszültem és visszatértem a jelenbe.
-Ne!-kiáltottam fel hirtelen mire megtorpant.Értetlen fejjel nézett szemembe.Furcsán éreztem magam.Nem tudtam eldönteni, hogy most oda kéne szaladnom hozzá, hogy nyugtasson meg, és mondja el újra, hogy nem lesz semmi baj..Vagy pedig félnem kéne tőle.
Feszélyezetten és kényelmetlenül éreztem magam, de számat előbb hagyták el a  szavak, mint ahogy gondoltam volna rá.
-Képes lennél ölni?-hangom gyenge és erőtlen volt.Mégis nagyon jól hallattszott.
Vártam valami reakciót tőle.Mégis nyugodt maradt, amitől én egyre inkább zihálva kezdtem venni a levegőt.
-Abb..
-Öltél már embert?-jött ki egy újabb kérdés ajkaimon.
-Nem.-amint kimondta, és amint el is jutott a tudatomig amit mondott, testem egyből elengedte magát és hangos sóhajtással próbáltam kifújni magamból a feszültséget.-De érted ölnék.-a szívem kihagyott egy ütemet.Komolyan gondolja?
-Harry én...
-Erre nem kell semmit mondanod.Csak fogadd el.Tudd, hogy ha rólad van szó, én bármire készen állok bármikor.
Néma csend.
Szavai megmelengetik szívemet, hisz így még senki sem vallott be nekem semmit.Mégis kicsit frusztrált voltam.
Pár perc némaság után, úgy dönt, megpróbál közeledni.Én a padlót fürkészem, mintha annyira érdekes lenne.Ő pedig közelebb jön.Először óvatosan közelít meg, majd mikor látja, hogy nem reagálok sehogy, bátrabban átszeli a köztünk lévő távolságot.Magához húz, majd hosszú ölelésbe von.Testem egyből külön életet élve, nyomja magát Harryéhez.Kezeim szorosan fogják át nyakát, amiért kicsit lábujjhegyen kell, hogy álljak.Szorosan öleli át karjaival a derekam, és kicsit felhúz, mire lábaimat dereka köré fonom.Hozzábújok amennyire csak tudok.
Hirtelen feltörnek az egy órával ezelőtti elfojtott érzéseim, testem karjaiba omlik.Fáradtnak érzem magam, mégis hihetetlen érzés védelmező karjaiba lenni.
Kezeit szorosabban fonja körém, aztán kicsit ringatni kezd.Szinte alig érzem, mégis nyugtató hatást kelt.Szemeim lecsukódnak, és beszívom illatát.Egyik kezemet pedig felcsúsztatom a hajába, majd beletúrok.Arcomat jobban nyakába fúrom, aztán játszani kezdek tincseivel.

***

Lassan nyitom ki szemeimet..
Ahogy érzékszerveim kezdenek ébredezni, úgy csapja meg orromat a finom tea illata, mely az ágy melletti éjjeliszekrényre van lerakva egy poháralátétre.Szám picit felfelé görbül, mikor körülnézek a szobában, és ráeszmélek, hogy Harry szobájában vagyok.
A városban lévő nagy lakásában.Felülök a hatalmas, szinte négy személyes ágyon.A sötétkék takaró alatt kicsit felhúzom a lábam.Érzem, hogy lábamat nem takarja semmi.A selymes huzat simogatja csak.Lenézek mellkasomra. Harry egyik pólója van rajtam, ami alvás közben felgyűrődött a derekam fölé.A szobában néma csönd honol.Viszont a kintről beszűrődő hangok alapján, ketten is vannak itt.
A teámért nyúlok, ami még nagyon meleg, de mégis szürcsölgetni kezdem.Imádom, ahogy érzem lefolyni a torkomon a meleg teát.
Miután megittam a felét, úgy döntök hogy ideje felkelni.A takaróból kibújva elindulok, kezemben a finom teával.Kinyitom az ajtót, majd a lépcső fele veszem az irányt.Miután lementem, csak a hangok után visz a lábam.
Pont mikor kicsit hallgatóznék is, a beszéd elhalkul.Lehet, hogy hallották ahogy jöttem?!..Hmm.
Beérek a nappaliba és először anyával nézek szembe, majd miután Harry is megfordul, mivel ő háttal ült nekem, vele is egybe forr a tekintetünk.
Elvörösödöm ahogy ragadozó szemekkel végignéz rajtam.Anya elmosolyodik, majd feláll.Erre Harry is felkel a kanapéról.
-Azt hiszem, akkor mi megyünk is.-mosolyog anya.Mi?Megyünk?!..Ne!-Mi a baj?Maradni szeretnél?-kérdezte anya mosolyogva, látva arckifejezésemet.Ajkamba haraptam és bólintottam egyet.
-Ha Harrynek nem gond..-mondtam halkan, majd lehajtottam a fejem és a teát kezdtem nézni.
Anya Harryre nézett.
-Hányra vigyem?-kérdezte Harry, hangján hallottam ahogy mosolyog.Szívem boldogan kezdett zakatolni.
-Hát.Nem is tudom..tulajdonképpen azért jöttem, hogy hazavihessem..ha meg nem szeretne nekem mindegy.Majd eldönti.De most megyek, szia Kincsem.-ad puszit a homlokomra majd Harrytől is elköszön és a lifthez kísérjük.
-Itt is aludhatna?-kérdez rá Harry.
-Persze..Ha szeretne.Már úgyis hét óra múlt.
Anya liftje megérkezett, és egy-egy pusziváltás és ölelés után beszáll.Mielőtt még bezáródna az ajtó, int egyet és rám vigyorog, ami ragadós.
Harry felé fordulok.
-Ümm..köszönöm a teát.-kezdem.
-Nincs mit.-mondja szórakozottan, és próbálja elrejteni előlem.De én tudom, hogy rajtam szórakozik.
-Nagyon finom.
-Köszönöm.-megjelennek nevető ráncai.
-Remélem jól szórakozol.-motyogom miközben elmegyek mellette és a konyhába veszem az irányt.Hallom ahogy halkan nevet mögöttem.
Megiszom a maradék teát is majdnem egy huzamra, majd mikor elveszem a nagy bögrét az arcom elől, Harry íriszeibe találom magam.Nyelni is elfelejtek, ahogy tekintetét enyémbe fúrja.
-Azért azt még nyeld le.-mormogja szórakozottan.Pirultan elfordulok és miközben a mosogatógéphez lépek gyorsan lenyelem.Kinyitom a gépet, majd belehelyezem a bögrét és visszacsukom.Visszafordulok felé és nekidőlök a pultnak.Tekintetünk összeakad.Elém lép és megfogja derekam.Magához húz.Érzem minden egyes porcikáját.Felsóhajtok, az érzéstől amit kivált belőlem.Gerincemen átfut a bizsergés.Lehajol hozzám és szánk épphogy összeérne, de telefonja megcsörren.Nem távolodik el, csak kiveszi farzsebéből a telefont és megnézi.Szemöldökét összehúzza, majd rám pillant.
-Bocs bébi, ezt muszáj felvennem.-enged el.Nem akarom, hogy felvegye.Nem akarom, hogy elengedjen.Hozzá akarok bújni.Érezni akarom őt.
Kimegy a folyosóra és hallom, ahogy felveszi a telefont, majd egy ajtó csukódás és néma csend telepedik a lakásra.Hm.
Lefekszem a kanapéra és a távirányítóért nyúlok.Bekapcsolom, majd kapcsolgatni kezdek.Nem igazán ismerem a filmeket, amik most mennek, de egynél leragadok és azt kezdem nézni.

Már csináltam magamnak négy egy teát.A második film felénél tartok, de még mindig semmi.Mit csinál Harry ennyi ideig?!Felállnék, hogy megnézzem, de a testem nem akar engedelmeskedni.Aztán, amikor arra gondolok, hogy annál előbb érinthetem és csókolhatom, szinte felpattanok.
A csukott ajtón bekopogok.Halkan hallom csak a bent lévő beszélgetést, a szavakat nem értem.Még egyszer bekopogok.Semmi.Óvatosan benyitok.Harry az íróasztalának dől, nekem háttal, és miközben beszél, vagy éppen hallgat, az üvegfalon át kémleli a világító várost.Mivel már olyan félt tíz körül járhat, eléggé besötétedett.
Harry nem vette észre, hogy bementem.Nem figyelek arra hogy lépteim halkak legyenek, ő mégis annyira koncentrál, hogy nem hallja, hogy felé igyekszem.
-Értem Hunter.Kösz, hogy szólt.
-Harry..-suttogom.Érdeklődve átnéz a válla fölött.
-Baby, bocs de ez most nagyon fontos..-mondja és felém jönne, de mielőtt még megtenné a második lépést én elindulok kifele.Valamit motyog a telefonba, majd mielőtt kitudnám tárni az ajtót, az hirtelen bekattan előttem.Kicsit megugrom, de tudom, hogy csak ő az.Megfogja derekamat, majd maga felé fordít és az ajtónak nyom, de nem erősen.Zihálok érintése alatt, miközben egyik keze derekamról felfele indul és végig simít oldalamon.Majd melleim közt, nyakamon végigsimítva, lehajol és gyengéden megcsókol fülcimpám alatt.Felsóhajtok.Lejjebb halad, majd nyakamat kezdi csókolgatni.Kiráz a hideg.Szemeimet behunyom, és úgy hagyom, hogy had kényeztessen.-Mmm..Jól áll a pólóm édes.-dörmögi fülembe, mire felnyögök.Csípőmet neki nyomom, mire felsóhajt.A telefon újra csörögni kezd.De most nem hagyom elmenni.Arcát két oldalról megfogom, és arcomhoz húzom, hogy megcsókolhassam amilyen szenvedélyesen csak tudom.

37.Afraid

♥Bocsánat a késésért, a gépem nem igazán akar működni mostanság.
Csatlakozzatok a csoporthoz, ahol bármit kérdezhettek, érdeklődhettek és az elsők közt tudtok meg mindent!
https://www.facebook.com/groups/266342583522766/
Jó Olvasást!♥

Hallottam ahogy a léptek elmennek a szoba előtt, tovább, abba a terembe ahol az előbb álltam.
A szívem hevesen vert, a kezeim kicsit remegtek is, egyik szemem meg érdeklődve nézett ki a kulcslyukon, amit esélytelen lett volna bezárni, mert hatalmasat kattan, és azt biztos meghallotta volna.
Nem telt el egy perc se, de hallottam, ahogy az ajtó újra nyitódik, majd csukódik.Végül a zár kétszer kattan hangosan, végig visszhangozva a termeken, folyosókon.
Legszívesebben sikítottam volna Harrynek, hogy itt vagyok, mentsen ki, de tudtam hogy nem szabad.
Párhuzamosan hallottam, hogy az idegen léptei megszaporodnak és valamiféle búvóhelyet keresnek gondolom.Legalábbis csak azt tudtam elképzelni, ugyanis a léptei inkább menekültek Harryé elől, minthogy kereste volna.
A szobában sötét volt.Féltem, de inkább meghátráltam és elbújtam egy szekrény mögé.Pár pillanat múlva az ajtó halkan nyitódott, majd csukódott.A baj csak az volt, hogy becsukni már nem sikerült olyan halkan.
-Abb?-kiáltotta Harry elmenve az ajtó előtt.Sajnos nem kapott választ.Éreztem, amint kezeim még jobban remegni kezdenek és szinte már ziháltam, pedig odafigyeltem, hogy a levegőt is halkan vegyem.
Az idegen, aki bejött szinte már futva, a falnak dőlt.Legalábbis a hangokból ítélve.Nem láttam semmit.Hisz a szobában majdhogynem vak sötét volt.
-ABB!-kiáltott újra Harry, majd hallottam ahogy benyit a wcbe.A termekhez nincsenek ajtók, hisz ez egy galéria, direkt csak a mellékhelységhez és a kis konyhámhoz van ajtó.Tudtam, hogy már csak ez a lehetőség van, így vártam már, hogy kinyissa az ajtót.Léptei az ajtó előtt megálltak.Mit csinál?Miért nem nyit be?
A telefonom rezegni kezdett a farzsebemnél.Egyből a falhoz nyomtam fenekem, nem érdekelt eltöröm-e az iPhoneom, amire sokáig spóroltam a fizetésemből.Hallottam ahogy Harry szitkozódik, majd benyit hirtelen.
A csávó a falhoz lapult, de nekünk háttal, így esélyünk sem volt megnézni az arcát.Harry egyből rá kapta a fejét, miután felkapcsolta a lámpákat.
Láttam, ahogy álla megfeszül.Kezei ökölbe szorulnak, majd éreztem, ahogy elárasztja a düh.
-Ki.Vagy.Te?!-kérdezte ütésre készen.A testtartásából és járásából is ítélve, a férfi nem mozdult.-VÁLASZOLJ!-kiabált Harry mire megrezzentem, de ebből ők nem észleltek semmit.-Fordulj meg!-mondta nyersen Harry, mire a férfi megfordult. Harry elmosolyodott.Már értem.Lenyugtatta magát.Eszébe jutott, hogy az ellenséghez a legnagyobb fegyvere a higgadtság.-Nos.-lépett hozzá közelebb, mire a nála jóval alacsonyabb férfi hátrált egy lépést, de ott már csak a pultba ütközött.-Miért vagy itt?!-kérdezte nyugodtan, de a férfi nem válaszolt.-Újra megkérdezem.És ha akkor sem válaszolsz, technikát váltunk, rendben?!-mosolygott Harry úgy, hogy én inkább elfutottam volna a férfi helyében.-Mit.Keresel.Itt?!-kérdezte.Mivel most sem kapott választ, Harry keze lendült, és ökle a szerencsétlen ember orrcsontjával ütközött.Hallottam ahogyan a férfi orra reccsen, mielőtt fájdalmának hangot is adott volna.-HOGY HÍVNAK?
-H-h-h-hunter.-dadogott ezek szerint Hunter.Érdekes név, de nem olyan rossz.
-Nos Hunter.-folytatta nyugodtan.-Ki küldött?
-A-azt nem mondhatom el.-Harry keze újra a magasba lendült, mire Hunter kiabálni kezdett.-AZ APJA!AZ APJA!A LÁNY APJA!NEM TUDOM HOGY HÍVJÁK!CSAK FEDŐNEVEKET HASZNÁL!-tette maga elé védekezően a kezét.Harry maga mellé helyezte önelégülten újra a kezét.Féltem, hogy újra bántani fogja.De megértettem őt.
-Nos.Ha a következő kérdéseimre válaszolsz..elengedlek.De ha nem.Meghalsz.És ha hazudni próbálsz..akkor is meghalsz.-mondta nyersen Harry.Megállt velem a világ.Harry képes lenne ölni?Harry képes lenne ÖLNI?
-Válaszolok!Nem hazudok!Ígérem!-mondta fájdalmasan.Harry bólintott majd körülnézett a szobában, mire gyorsan visszabújtam a szekrény mögé.Most féltem tőle.
-Milyen fedőneveket használ a főnököd?-tette fel az első kérdést.
-Leginkább..áhh..-kapott másik kezével is orrához, de gyorsan folytatta.-Leginkább a Főnököt, a Vezért.A..a legtitkosabb a ..COVA.-suttogta a végét.
-Az minek a rövidítése?-húzta össze szemét Harry.
-Valami Colin vagy Colleen vagy nem is tudo..
-Colleen!-szólt közbe Harry sürgetően.
-Igen...Colleen Vadásza.-mikor azt a két szót kimondta, éreztem amint szemeim megteltek könnyel.Szívem a torkomban dobogott.Szerencse, hogy a fal és a szekény között álltam, mert nem nagyon bírtam magam megtartani.Elegem volt már ebből az egészből.
-Téged minek küldött?-kérdezte Harry egyre idegesebben.
-Ho-hogy félemlítsem meg..H-hogy erőszako..
-NE MONDD KI!!!-ordított rá Harry.A szoba bezengett a hangjától, amiben csupa idegesség volt.De én tudtam, hogy csak azért, mert nem akarja hallani.Ahogy én sem.Mégis a tudat sírásba késztetett.
-Hányan vagytok még?!-hangoskodott Harry.
-N-nem tudom.Változó a létszám.Á-általában füveseket vesz be.De mikor kijózanodnak meggondolják magukat.És akkor megöli őket.
-Milyen bizonyítékot kéne vinned?!-hangja folyton ingerült volt.
-A..a véres..a véres bugyiját.-suttogta Hunter, félve attól, hogy Harry csupán a szavak miatt is bántani fogja.
-És mégis milyen elmebeteg állat képes erre?!-szinte kiabálta mérgében.-Na ide hallgass.Kapsz egy millió fontot, HA!
-Egy millió font?!-kérdezte vágyakozóan Hunter.
-Annyit.De csak akkor, ha megteszed azt, amit mondok.Nem versz át, különben meghalsz.Nem csalsz, hazudsz, és rá sem nézel Colleenra többet!
-Értettem!
-Mondhatom a feladatod?!-kérdezte ingerülten Harry úgy, mintha csak beleakarná beszélni Hunterbe a titkos dolgait.
-Igen!
-Mostantól besúgó leszel.Elmész két utcával odébb.Elintézem, hogy fél óra múlva legyen ott Colleenak bevérezve egy fehérneműje.Ha befordulsz a sarkon balra, a kék kukába lesz...Vagy a zöldbe.Ez részlet kérdés.Elviszed COVAnak, és úgy teszel, mintha megtetted volna.Ezentúl, bármilyen feladatot ad, úgy csinálsz, mintha megtennéd neki.Én mindent elintézek neked.A dolgod csak annyi, hogy bármi van, bármit mondd, bármit hallasz.Bármilyen pletykát, vagy hírt.Te eljössz hozzám, és mindent elmondasz, szóról szóra.Mostantól résen kell lenned.Megértettet?!
-I-Igen!
-Milyen kérdései szoktak lenni, hogy biztosítsad, vele voltál?!
-Ő..Hát..Ho-hogy, milyen a parfümje, a bőre.Hogy sikít...hogy néz rád, miközben..
-Jó.Ennyi elég!!-förmed rá Harry.
-Bvulgari és Chanel parfüm.A bőre puha, mint a selyem...A többit pedig találd ki.Te értesz az ilyenekhez.-mondja a végét undorral.-Ja igen.Ezentúl semmi rosszba nem keveredhetsz. Stimt?!
-Igen!..I-igen..Uram!
-Nem kell így hívnod.-mondta unottan Harry.-A pénzt akkor kapod meg, miután COVAt börtönbe juttattuk.Itt vége a beszélgetésnek.Holnap gyere ugyanide délután 3-kor.Akkor beszélünk még részletesebben.Most pedig menj a kórházba, majd ne felejtsd el a kukákat.
-É-értettem.-mondta Hunter és hallottam amint feláll és kisiet a szobából.Hallottam, amint Harry megnyitja a csapot és lemossa a kezét.Menekültem volna Harry védelmező karjaiba.Odaszaladtam volna legszívesebben hozzá.De féltem.
Harry kiment az ajtón majd hallottam amint a léptei a kijárat felé mennek.Mikor már éreztem, hogy a kellő távolság megvan kibújtam a szekrény és a fal közül, majd azt tettem, mint az ilyen helyzetekben mindig.Menekültem.

Blogverseny:nyári jelentkezés

♥Sziasztok:))

Jelentkeztem egy blogversenyre..szóóval szurkoljatok, no meg jelentkezzetek ti is, és a blogot is kövessétek mert nagyon jóó!!:)) 


http://md-blogdesign.blogspot.hu/p/verseny.html

Ui.:Szurkoljatook:d