42.Goodbye?!

♥Sziasztok
Neharagudjatok a késésért, de mostmrá van új gép, csak írni kell a részeket!:s
Remélem jól jön most a téliszünet ahhoz, hogy bepótoljam:)

Anya minden ruhadarabot leszed rólam, majd a tusolóba parancsol.Összehúzott szemöldökkel nézek rá.Most meg mit akar?Mire jó ez?
A következő pillanatban nyakamat hirtelen éri a langyos víz, de jól esik.Anya rám mosolyog, majd becsukja a zuhanyzónak az ajtaját és magamra hagy.
Miután kiszállok a zuhanyzóból leveszek egy törülközőt a fogasról, aztán szárazra törlöm magam.Felveszek egy köntöst, aztán kimegyek a fürdimből és a szobámba megyek.Senki sincs bent mikor benyitok, pedig titkon azt remélem, hogy Harry bent ül az ágyamon, készen állva arra, hogy elmagyarázza centiről-centire a dolgokat.De ugye ez is csak ábránd volt.
Nem tudtam mit kezdeni magammal, fáradt voltam és az érzéseimen nem tudtam uralkodni.Még azt sem tudom, mit érzek most.Dühöt, csalódottságot?! Nem tudom.Levettem a köntösöm, felvettem egy tiszta francia-csipkés bugyit aztán úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba.Magamra húztam a takarót, egészen a nyakamig, aztán lehunytam a szemem és átadtam magam a kellemes puhaságnak.


Finom ujjak simogatják a hátam.Nem akarok felkelni.Örökre itt akarok maradni, így.Hason fekve, puha takaró és párnák közt.Miközben Harry lágyan simogatja meztelen hátam.Gondolom lehúzta a takarót, de nem tudom, még aludtam amikor bejött.
Nem nyitom ki a szemem, ki akarom használni ezt a nyugodtságot, de közben már Harryhez akarok bújni..de tudom, ahhoz át kell esni egy beszélgetésen.
Gondolataimat Harry halk szavai zavarják meg, és egyből rákoncentrálok.
-Bocsáss meg bébi.Nagyon sajnálom.Tudom, hogy alszol...de könnyebb így elmondani...még ha ezt meg is kell majd ismételnem.Én szeretlek és nem akartalak olyan állapotba keverni, mint amilyenbe voltál, mikor hazajöttünk.Bocsáss meg nekem.Szeretlek.Szeretlek nagyon!-mondta és utolsó szavainál közelebb kúszott hozzám és átölelt.Erős karjaiba húzott.Arcom mellkasának döntöttem, így nem láthatta, ahogy kinyitom a szemem és csodálom gyönyörű testét.A takaró köztünk volt..úgy félig meddig.Legalábbis addig, amíg ki nem húzta, hogy betakarhassa a hátam rendesen.Testem picit megfeszült, ahogy mellbimbóim hozzáértek mellkasához.Éreztem ahogy Harry szaporábban kezdi venni a levegőt.Hozzá akartam simulni.Hozzá akartam bújni, miközben csókolózunk, de akkor is kíváncsi voltam, hogy miért tűnt el.Tudnom kell!..vagyis..de igen! Tudnom kell.
Legbelül szinte hallom ahogy a gondolataim veszekednek, hogy ne bizzam ennyire el magaml.A másik viszont érvel, hogy megbízhatok Harryben. Gyorsan kizárom a gondolataimat és úgy teszek mintha most kelnék fel. Magamban pedig gyorsan megváltoztatom hangulatomat.
Felnézek Harryre és úgy teszek, mintha haragudnék.
-Harry..-kezdem de még magam sem tudom mit akarok mondani, hiszen igazából nem is haragszom rá.
-Ne kérlek ne mondj semmit..
-De muszáj Harry! Annyira éreztem, hogy bajban vagy és iszonyú volt! Mondd el hol voltál!-Harry kifejezése megváltozik, amin meglepődök de nem mutatom.
-Nem tartozom neked magyarázattal.-mondja ridegen és elhúzódik kicsit.
-De igen! Szépen kérlek, mondd el Harry. Tudnom kell... szeretnék képben lenni. Kicsit frusztrál, hogy csak anyámat vonod bele ebbe az egészbe.
-Jobb ha nem tudod.-kimászik a takaró alól és hirtelen kétségbeesetten akarok utánanyúlni, hogy húzzon magához és csókolgasson és öleljen egész este, mert tudnia kell én nem haragszom.
-Hová mész?
-El.
-Mit fogsz csinálni?
-Elintézem apádat.
-De..
-Elbúcsúzol?
-Mi?-ledermedek. Miért kéne elbúcsúznom? Az emberek minden alkalommal elbúcsúznak egymástól.. mégis úgy érzem, ez nem átlagos búcsú. És ez megijeszt.-Hisz..holnap.. vagy azután találkozunk nem?..Ugye?!-próbálok kétségbeesetten kapaszkodni a jelenbe, hogy még itt van velem, mégis már a képzeletemben érzem magam, ahol Harry nincs velem.Könnyeimmel küszködöm.Nem szabad elveszítenem.Hisz basszus! Ez annyira hirtelen jött! Mitől lett ő ilyen és miért akar elbúcsúzni? Hisz az előbb vallotta be, hogy szeret! Az istenit!Mi a franc ez?!
-Abb.. kérek egy csókot.-mondja lágyan, szemeim pedig megtelnek könnyekkel.
-Harry, miért érzem azt, hogy elhagysz?!-kérdezem kissé dühösen miközben elsírom magam, de hangomban jobban érződik a fájdalom és a remény, hogy ne legyen igazam.
-Mert ezt teszem bébi.-közli lágyan.
Felülök és takarót a mellkasom köré csavarom.
-Meg ne merd ezt tenni!!!-emelem fel a hangom, mire elmosolyodik.Gödröcskéi messze járnak most.Ez egy fájdalmas, de őszinte mosoly.És ez megőrjít.-Te ne mosolyogj így rám!-még jobban sírok.-Feküdj csak vissza ide és ölelj magadhoz!-felemelt hanggal beszélek.Dühös vagyok. MI A FRANC VAN?! Pár perc alatt ennyi változás nekem sok!
-Ne csináld ezt..Kérlek bébi..
-Ne hívj így!-csapok mindkét kezemmel magam mellé és zokogni kezdek.
Harry megkerüli az ágyat és az én oldalamról leül mellém és magához húz.
-Érted és neked teszem ezt..-magyarázza, de ez nekem már nem kell.
-Ha értem és nekem tennéd nem hagynál el.A francba is Harry! Mi változott meg hirtelen??Az előbb még simogatsz és mondod, hogy szeretsz, most meg..-abbahagyom, mikor rájövök, hogy lebuktam.Megakadok és kitágult szemekkel ránézek.
Először összehúzza a szemöldökét, majd ellágyul a tekintete és huncutul elmosolyodik.-Szóval fent voltál?
-Felkeltem a simogatásra.-mondom halkan és nem bírom nézni tovább őt.Lenézek az összekulcsolt kezeinkre, amit összefon forró ujjaival.Kiráz a hideg.
Másik kezét felemeli az arcomhoz és végigsimít rajta, mire én arcommal tenyerébe bújok és hagyom, had potyogjanak könnyeim.
-Kérek egy csókot.-suttogja lágyan.Felé emelem az arcom, de szemem csukva van.Számon érzem forró ajkait, amik szinte égetnek.Éhezve kapok utánuk.Kóstolgatom, ráharapok, meghúzom. Élvezem nyelve perzselő érzését, ahogy végig simít ajkaimon ami bizseregni kezd.
Magamhoz húzom, amikor nyelvük összeér.Szorosabban forr össze testünk, mint eddig. És ez az érzés fáj.
Fölém mászna, de hirtelen megáll amikor a telefonja pityegni kezd.
Visszahúzom magamhoz és tovább csókolom, ahogy a pittyegés sem hagy alább. Szorosan ölelem magamhoz. Nem akarom elengedni.
Csókunk lelassul és érzem mindjárt vége, ezért könnyeim újra gyülekezni kezdenek.Arcomon végigfolyik az első, amint Harry elválik ajkaimtól.Rám néz.Mélyen szemembe ássa tekintetét és sugározza magából a szeretetét és fájdalmát, egy kis vággyal fűszerezve.Egy utolsó hosszú és fájdalom keserűségétől túl édes csókot nyom a számra, ami éget.
Feláll és megkerüli az ágyamat.Felveszi pólóját, majd megtorpan.Nem tudjuk mit tehetnénk vagy mondhatnánk. A levegőben tapintani lehetne a kétségbeesett vonzalmat egymás iránt, ami fájdalmas.
Az ajtóhoz sétál, kinyitja, majd kilép. És mielőtt becsukná:
-Viszlát bébi.