41.Anger

♥Sziasztok
Tudom elég későn hoztam, ezért bocsánat, de remélem tetszik!
Jó olvasást!:)

DÜH

Harryvel egyből felkaptuk a fejünket és szemöldök ráncolva néztünk egymásra.Viszont nekem nem igazán volt erőm.És ezt ő észre is vette.
-Megyek megnézem.Addig öltözz fel...vagy ne.-kacsintott a végén.Kimerülten dőltem vissza az ágyra.Harry becsukta maga után az ajtót, aztán hallottam, hogy Michaellel beszél valamit.A többire nem igazán figyeltem, bementem a gardróbba újra, aztán végre felöltöztem.
Mikor lementem a nappaliba pár perccel később, csak Michaelt találtam a nappaliba.
-Harry?-kérdeztem kedvesen.
-Ja igen..El kellett mennie.-hajtotta le a fejét.Titkolna valamit?-De Paul hazavisz minket.
-Oh.-próbáltam tenni a naívat.-Oké, akkor menjünk.-mosolyogtam felé egy aprót, aztán a telefonommal és a táskámmal elindultam a lift fele.

***

-Mondhatnánk azt anyának, hogy útközben felvettetek?-kérdezte száját elhúzva.Elgondolkoztam..Dyran és anya mit szól, ha megtudják az igazat?-Én nem fogom elmondani!Csak kérlek, mondjuk azt!-kérlelt bociszemekkel.
Megforgattam szemeimet mosolyogva majd rábólintottam.
-Köszönöm!-mondta.
-Szívesen.-bólintottam, majd kinézve az ablakon folytattam a bambulást.
-Nem..úgy értem..tényleg köszönöm.Hálás vagyok, amiért eljöttetek értem egyből és..elhoztatok onnan...majd gondoskodtatok rólam.Köszönöm!-mondta szemét lesütve, de utolsó szavánál végre felnézett rám.
-Ez természetes Michael.Az öcsém vagy.-mondom ki mosolyogva, mire elmosolyodik ő is, majd hozzám bújik.
-Nálad jobb tesót, vérszerintileg sem kaphattam volna.-motyogja miközben megfogja kezemet és vállamra dől.
Mosolyom mégszélesebb lesz.Megszorítom kezét, majd kicsit könnyes szemekkel újra a város nézésére fordítom figyelmem.

***

-Köszönjük Paul.-szállok ki a kocsiból, mikor kinyitja nekünk az ajtót.Kiszálllok, utánam pedig Michael.Ő is megköszöni, majd elkezd a házfele menni.
-Jössz Coco?-kérdezi hátranézve.
-Ja, igen egy pillanat, csak a csomagtartóban van egy kis cuccom, menj csak be!-mondom neki hangosan.
-Okés.-mosolyodik el, majd folytatja útját.
-Paul!Hova ment Harry?-kérdezem tőle halkan.
-Asszonyom én..
-Jajj Paul hagyjuk a magázódást, hol van? Mi volt ilyen sietős?-kérdezem feszülten.-Paul?-kérdezem mikor nem válaszol.
-Mr.Stylesnak dolga akadt.-válaszolja, és végre a szemembe néz.
-Milyen dolga?-csúszik ki a számon.
-Nézze Maggie, ennyit mondhatok.-kezdek még feszültebb lenni.
-Ki hívott engem?!-kérdezek rá, mire ledöbben egy másodpercre, de gyorsan összeszedi magát.
-Pontosan én sem tudom.-válaszolja komolyan.
-És kivel ment el, ha nem magával?!-kérdezem kissé hitetlenkedve.Lefagy.-Paul..kivel?-kérdezem visszafolytva.-Egyedül?-kérdezem, mikor nem válaszol.Előkapom a telefonom és gyorsan megnézem mennyi az idő.Dél lesz pár perc múlva.Sóhajtok.-Maga sem könnyití meg az ember életét.-motyogom, mire kicsit zavarba jön.Rányomok a hiváslistára és Harry számára nyomok, majd egyből tárcsázom.Kettőt cseng csak, de kinyom.-Paul?!-nézek rá.
-Igen..Maggie?-hezitál mielőtt tegezne.
-Rossz jel, ha Mr.Styles kinyomja a telefont?!-kérdezek rá.Szemei elkerekednek, majd előre siet.
-Indulnom kell.-mondja majd bepattan a kocsiba.
-Szóval tudja hol van!-mondom és már nyitnám az ajtót, de a kocsi nagy hanggal felzúg, mire kicsit megijedek, majd el is indul.-HÉ!-kiáltom és szaladni kezdek, de pár méter után rájövök, esélyem sincs utolérni.Aggódom.

-Azt mondtad hogy a csomagtartóba cuccod van..-mondja szórakozottan Michael.
-Ne most Michael.-mondom halkan és komolyan, majd elsietve mellette felmegyek a szobámba.Bezárom az ajtómat.Előszedem a táskámból a fülhallgatómat, majd kibogozom, és bedugom fülembe a két végét.Mikor kiválasztom gyorsan az első számot, bedugom a végét is a telefonba, majd hangosan üvöltetni kezdem a zenét a fülembe.

Várom, hogy valami jelet adjon Harry, vagy akár Paul..de semmi hír felőlük.A zene már sikeresen megnyugtatott, pár perce már kivettem a fülemből, és inkább rajzolok.Hiányolom magam mellől a nyugtató teát, ezért leteszem a ceruzát és felállok az ágyról.
Kinyitom az ajtót, kitárom magam előtt, majd lemegyek a konyhába.Michael éppen valami sci-fi sorozatot néz a TV-ben, ahogy a pult felett átnézek.Halkan sóhajtok majd felé indulok, megkerülve a pultot.
-Michael..-közeledek felé.
-Hm?-kérdez vissza, rám se nézve.Túlságosan leköti a véres, nyomozós sorozat amit már legalább fél órája bámul.Legalábbis már majdnem megtalálják a tettest a nyomozók..Ez így kb fél óra..Én is szeretem ezeket, már elég kiszámíthatóak számomra, elég sokszor néztem réggebben.
-Kérsz teát?-kérdezem.
-Ő..ja, köszi.-válaszol.
Visszamegyek a konyhába és a vízforralóba két-három bögrényi vizet engedek, hogy biztos elég legyen.Felrakom, majd előveszek két bögrét és lerakom a pultra.A bögrékbe két teafiltert rakok, majd várok egy picit.Addig én is belemerülök a sorozatba, amit a pultra könyökölve nézek.És ekkor egy kérdés villan a fejembe.
-Michael hol van anya?-kérdezem kíváncsian és próbálom nem gyanakvó hangsúllyal kiejteni a kérdést, amit homlokráncolva teszek fel Micahelnek, de ezt ő úgy sem látja.
-Nem tudom..Apát hívtam, ő viszont fél óra múlva hazajön vacsorázni.
-Értem.Kösz.-mondom kicsit halkabban, aztán forró vizet öntök a bögrékbe és az egyiket odaviszem Michaelnek.
-Köszi..ümm.Nem raktál bele tejet?!-kérdezi furcsálva.Lenézek a teákra.
-Ja tényleg, bocs.Máson járt az agyam..-mondom a mondatom másik felét halkabban, miközben visszamegyek a konyhába.
Harry és anya együtt vannak.Biztos vagyok benne...de vajon hol?Hol lehetnek?És ki volt az a fickó?! Ahj, Istenem! Ilyenkor is jövök rá, hogy mennyire idegesít ez a sok titkolózás.Anyával én mindent megosztok...de úgy érzem, ő velem nem.Tudom, hogy apa ügyeitől meg akarnak óvni..de kezd sok lenni nekem ez az egész.Elegem van apából, nincs is itt, de így is tönkreteszi azt a nyugis életet amit elkezdtünk felépíteni.Ilyenkor úgy megmondanám neki a magamét, úgy megverné...
-Basszus Coco!!!-kiált fel Michael, mire feleszmélek.-Jól vagy?!-néz rám.Nagyokat pislogva rá nézek.Észre se vettem, hogy idejött a pult mellé.Körülnézek, és ekkor látom csak, hogy a bögrék, amikbe a tea volt apró darabokban hevernek körülöttem több méteres körzetben.A tea szétfolyt.És ekkor érzem csak, hogy kezem ökölbe van szorítva, lábamat a forró tea égeti, s arcomat a sós könnyek marják.Mi volt ez?-kérdezem magamban, miközben ajkamat fájdalmasan bekapom.
A következő pillanatban váratlanul lép be két személy a nappaliba.Vidám hangulatuk van..egészen addig, amíg rám nem néznek.Arcukról lefagy a mosoly, s helyette a döbbenet fagy rájuk.Bár az sem igazán sokáig, egyikük aggódva kezd felém sietni, míg az Ő arca is hasonlót mutat, csak ő kissé feszült is.Pár másodperc múlva erős karok ragadnak meg, majd emelnek el a földtől.Kezemet autómatikusan átfonom nyakán, arcomat nyakába fúrom, és beszívom illatát.Végre itt van.