26.Incomprehension

♥Sziasztok..

Lehet, sőt biztos nem olyan mint amire számítotok..csak úgy mondom, hogy ezt a fejezetet még régen írtam, és nem direkt lett unalmas..xd..:/ (Most a 41.fejezetet írom a gépen!)
Utólag is nagyon NAGYON KÖSZÖNÖM a kommenteket, a feliratkozókat és a véleményezőket is.

Úgy örültem nekik:') Ma tudtam csak elolvasni, és amint láttam, hogy 69 (!) az összes komment, egyből visítani kezdtem kb.Persze nem csak azért, mert éreztem Harry jelenlétét, hanem mert tudtam hogy egyből 8-an kommenteltek..Aztán persze jött a komment "A lány"-tól, így megenyhűlt a szívem♥

Na mindegy, nem rizsázok, csak tudjátok, hogy hihetetlenül jól estek a kommentek:') ♥

IMÁDLAK TITEKET!

Jó Olvasást és hagyjatok magatok után nyomot;)♥

A hangok szűntelenül búgtak a fejemben, nem tudtam hol vagyok és mi van velem.Szememet ki akartam nyitni, de nem ment.Az emlékek Katieről és az akkori életemről sugárban ömlöttek rám.Elém villantak képek, ahogy Katievel játszunk.Aztán amikor meglátom apát az ablakból.Vigyorogva és nevetve integetek neki.Akkor még úgy..de aznap este minden megváltozott és többé nem mosolyogtam rá.
A következő kép, mikor elkap, és veszi le a ruhám.Mikor menekülök.Mikor simogat.Mikor vigyorog a képembe.Amikor ördögien nevet.Folyamatosan különböző mégis szinte ugyanazok a képek.Nem akarnak megszűnni.Éreztem a szinte fizikai fájdalmamat újra.
"Élvezed kislányom?-kérdezi kacérkodva.Pedig a lánya vagyok.Ezt nem szabadna igaz?Igaz?És anya hol van?"-csapott belém egy gondolat.
Az ördögi nevetése hallattszódott fel, ami nem akart megszűnni.Többé nem.Nem akarom hallani!Ellent akarok állni!Hagyd abba!Hagyj békén!
-Ne!Nem akarom!Ne!NEE!!!-kiabáltam, majd hirtelen ültem fel a kanapén.Arcomról a könnyek patakokban folytak, homlokom vizes volt, a hideg borogatás miatt.Valaki mellettem ült és a vállamat rázogatta.
-ABB!Itt vagyok!Itt vagyok édes!-Harry hangja volt.Ő itt van!Itt van velem!-Édesem!Nyisd ki a szemed!Itt vagyok!Abb!-kinyitottam.Pislogtam párat, de így sem tudtam tisztán kivenni alakját a könnyeimtől.
-Harry!-sírtam fel újra, és egyből karjaiba vetettem magam.Szorosan és védelmezően fonta körém a karját.Jól esett sírni karjaiba, tudni, hogy ő itt van velem.Amikor minden kis porcikám kívűl-belül fáj.Ő itt van.Velem.
-Itt vagyok édes.-mormogta fülembe, miközben ringatni kezdett.

Szép lassan nyugodtam meg.Folyamatosan suttogott a fülembe megnyugtató dolgokat.A sírást abbahagytam.Már csak szuszogásom hallattszódott.Megnyugtató volt.Mélyen beszívtam illatát.A biztonság érzet egy másodperc alatt járta át a testem.Kicsit lazítottam az ölelésemen, és inkább ölébe bújtam teljesen.Nem nyitottam ki a szemem, csak mellkasába fúrtam fejem.Egyik kezemmel hasamat fogtam körbe, míg másikat Harry hasára raktam.Igaz, nem a szívéhez tettem kezem, de még így is éreztem miként dobog.Lassú volt, és nyugtató.Csak ennyire emlékszem, mivel pár perc, vagy talán csak pár pillanat múlva el is aludtam.


Amikor felkeltem, és kinyitottam a szemem, egy besötétített szobában voltam.Puha ágyon, betakarva.Louis illata volt a szobának, viszont a plédnek meg Eleanor illata.Egyből tudtam, hogy a hálószobájukban vagyok.Első gondolatom az volt, hogy milyen aranyos volt tőlük, hogy felhoztak ide.Aztán eszembe jutott, hogy miért is...
Lassan felkeltem, a plédet összehajtogattam, majd elhagytam a szobát.Egy emeletes volt a ház, úgy hogy hamar a hangos társaság közelében találtam magam.Először inkább a fürdőbe akartam bemenni, ezért az utat arra fele vettem, ahova még a party elején elmentem wc-re.Kopogtattam az ajtón, és mivel nem jött válasz, ezért benyitottam.Éppen El mosta az arcát.
-Jajj, bocsánat..én csak..
-Semmi baj!Jól vagy?-jött egyből hozzám, pedig még vizes volt az arca.
-Igen.-mosolyodtam el szélesen a látványtól.
-Jajj istenem!Úgy megijesztettél!-ölelt meg.
-Bocsánat!..De figyelj csak El...megbízhatok benned?
-Hát persze!Mond csak..
-Az ő neve Katie igaz..?
-Igen!
-Értem..Tudod..Ő..a legjobb barátnőm volt..csak..13 éve elköltöztek a környékről ahol laktunk.
-Miért?-kérdezte együttérzően El.
-Apám miatt.-suttogtam, majd lesütöttem a szemem.
-Hé, Abb!Elöttem nem kell szégyelned semmit!-fogta meg kezem.-Mi volt apáddal?
-Mikor megtudták, hogy mit csinál, elmeneküldtek.-húztam el a szám.
-Mit tett?-kérdezte megijedve El.
-Bántott..-suttogtam, aztán egy nagy levegőt vettem, hogy visszatartsam a sírást.
-Te jó isten...Abb.Gyere ide!-ölelt meg.-Hogy bántott?-suttogta fülembe.
-Ütött...és...sokszor megerőszakolt.-szinte csak formáltam a szavakat.Meglepődtem magamon viszont, hogy mégis milyen könnyedén mondom el ezt Elnek.
-Úristen.-zokogott fel Eleanor.-Abb!-mondta, és minél előbb próbált megnyugodni.-Csoda, hogy még itt vagy!-engedett el, és végigmért.
-Igen.Ez a lényeg!-mosolyodtam el, de szemembe könnyek csillogtak.-Tudod..amikor megláttam, Katiet..akkor lesokkoltam..aztán a sokktól elájultam, és..akkor minden emlék, az akkori időkből, rámzúdult.Aztán..apám is megjelent, a sok sok kép, ahogy bánt...Tényleg hangosan kiáltottam fel?-néztem rá hitetlen, de félős szemmel.
-Igen.Harry nagyon megijedt..De nem tőled, csak nem tudta mit tegyen.
-Mindent nagyon jól csinált..-mondtam.
-Igen.Mindig tudja mit kell tennie.Ő ilyen.-mosolyodott el halványan, ami az én arcomra is mosolyt csalt.
-Igen.Ezért is szeretem.
-Látszik, hogy szeretitek egymást.És össze is illetek.Örülök, hogy megtalált Abb.És köszönöm, hogy elmondtad.
-Hidd el, nekem is nagyon jó volt, hogy elmondhattam.-mondtam, és kimondva tényleg észre vettem, hogy valamennyivel megkönnyebbültem.
Eleanor még utoljára megölelt, aztán visszaindultunk a nappaliba.
Amint beléptünk minden szem ránk szegeződött.Beleértve Katiet is.Nagyot nyeltem, aztán El támogatásával Harry mellé sétáltam.
-Jól vagy?-fürkészte arcomat Harry.
-Igen..csak..az emlékek...-mosolyodtam el hamiskásan.
-Értem.-bólintott, de tekintete elárúlta, hogy ez a téma bizony még vissza fog jönni.
-Üm..amúgy bocsánatot szeretnék kérni, amiatt amit tettem..vagyis ami történt..
-Ugyan Abb!-ölelt át El.
-Ez nem a te hibád!-nyugtatott Danielle.
-És bármi baj van, ránk; lányokra, fiúkra, számithatsz, mi segítünk!-folytatta Perrie.
-Köszönöm!-mosolyodtam el őszinten ahogy El elengedett.
Mindekitől kaptam egy biztató, nyugtató mosolyt..kivéve Katietől.Nem esett jól, nem értettem miért ilyen velem, de megpróbáltam nem foglalkozni vele.
Leültem Harry mellé, átfogta egyik kezével derekam.Magához húzott, aztán hosszú csókot nyomott ajkaimra.Mikor elváltunk egymástól, éreztem amint arcom lángba borul.Nem mertem felnézni, csak kicsit elmosolyodtam.A többiek felnevettek és Katie épp a szemét forgatta.
-Na következő kör?!-kiáltott fel Zayn.
-Hozom!-nevetett El, és a lányokkal szinte egyszerre álltunk fel, Katiet kivéve, hogy segítsünk hozni söröket.
Végül Katie is erőt vett magán, és ő is utánunk jött.
A konyhában a lányok ahogy felszették a sört, mentek is vissza.Katievel viszont ott maradtunk.
-Ha azt hiszed, hogy én még az a pici kis csaj vagyok, aki téged szeret és a te legjobb barátnőd..Tévedsz!-mondta ridegen.-Ráadásul ne hidd, hogy Harry a tied!Ő az enyém!-mondta.Teljesen ledermedtem.Hát ilyen lett?A kedves, aranyos, megértő és mindig segítőkész, vidám és nevetgélős lányból ez lett?Egy komor, rideg 'barátnő', aki csak úgy elfelejtette a régi barátnőjét?..Szíven ütött amit mondott.Már nem is ismertem rá.Más lett.Hogy is gondolhattam volna, hogy ha egyszer újra összehoz a sors vele akkor beülünk valahova, mindent átbeszélünk, behozzuk az elmaradt éveket és folytatódik minden, onnan ahonnan abbamaradt?!..Hirtelen ér a tudat, hogy mennyire ostoba vagyok.Pedig mennyit álmodoztam erről..És ezt kapom Tőle.Fáj a tudat, hogy ennyire buta voltam.De hát akkor ennyi.Pedig egy részem, még mindig reméli, hogy ott van a régi Katie.Vagy mégsem? És hogy mer olyat mondani, hogy Harry az övé?!..Oké, hogy az enyém se..de ez, ebben az állapotban sok nekem.Kissé dühös és nagyon csalódott vagyok. Beharapott ajkakkal a pült mögül a fotelen ülő társaságra néztem, vagyis pontosabban Harryre.Engem fürkészett.Lehet talán azért indult el, mert látta az arcomon, hogy nincs minden rendben.
-Segítsek édes?-fogta meg derekam és magához húzott.
-Őm..-jöttem zavarba, mire elmosolyodott.
Katie magába szitkozódva fogott meg két sört és elment.
-Ó Harry!-öleltem meg.
-Itt vagyok édes!-dörmögte fülembe.Felnéztem rá, tarkójára vezettem a kezem, onnan fel hajába, aztán beletúrva lehúztam őt magamhoz és megcsókoltam.
-Mmm..Ez nagyon fincsi volt.-kóstolgatta ajkait.Elkuncogtam magam.-Na gyere baby, otthon majd megbeszéljük.
-Okés..de..várj csak..-álltam meg.
-Mi az?-mosolyodott el.
-Üm..adj még egy csókot!-mondtam kissé szégyenlősen, de tartottam a szemkontaktust.
Elvigyorodott, aztán egy hirtelen mozdulattal magához vont.Lehajolt hozzám, becsuktam a szemem és átadtam magam csókjának.
Vadul kóstolgatta ajkaimat.Kezdtem éppen átadni magam az érzésnek, mikor eltávolodott.
-Ne!-húztam vissza magamhoz, szememet ki sem nyitottam közbe.Elkuncogta magát aztán megcsókolt még egyszer.Majd még egyszer.Aztán még egyszer.
-Khm-khm!..-hallattszódott Katie hangja mögöttünk.-Bocs, csak vinni kell még sört és a hűtő előtt csókolóztok.
Pirulva arrébb húztam Harryt, aztán oda engedtük Katiet.
-Kösz.-csapta vissza a hűtő ajtaját, aztán elment.
-Mikor megyünk amúgy?-kérdeztem beharapva ajkam.
-Amikor szeretnél.De én olyan estefele gondoltam.Olyan hét vagy nyolc után gondoltam.
-Hm.Rendben-mosolyodtam el, majd rám kacsintott, és mikor megfordultam, hogy vissza induljunk, megpaskolta a fenekem.A gyengéd paskolás, ágyékomban vízhangzott.
Hátrafordultam és vággyal teli szemmel néztem rá.Gyorsan leesett neki, hogy ez számomra mennyire intim volt.És azt is gyorsan kitalálta tekintetemből, hogy ez mennyire felizgatott.
-Abb..-dörmögte Harry, de Louis félbeszakította.
-Harry!Hahó!Abb!Gyertek ide, ti szerelmes újoncok..-Harryvel egymásra néztünk, majd derekamnál vezetve vissza vezetett a többiekhez.
-Na szóval..-kezdte Louis.



(:Ne felejtsétek a csoportba bárki beléphet: https://www.facebook.com/groups/266342583522766/

25.Dismay

♥Sziasztok!

Na, hát remélem tetszik:) A gépen már a 40. fejezet is kész van:D Úgy hogy ha jönnek a kommentek továbbra is, és a véleményezők sem kímélnek meg..plussz feliratkozók is bombáznak, akkor:

Jön a következő rész:))
De így is nagyon hálás vagyok, köszönök minden eddigit!:)

Jó Olvasást!♥

Harry furcsán kezdett fürkészni.
-Baj van?-kérdezte egy idő után.
-Ó..Nem..Csak annyira ismerős volt..és ahogy észrevettem én is neki.De nem tudom honnan.Biztos valahonnan régről.-lendítettem kezemmel.
-Értem.-bólintott komolyan.
Ujjait elvette a kormányról és orrnyergéhez rakta, amit masszírozni kezdett.Pár másodpercig csinálta csak, majd inkább bekapcsolta a rádiót.
Pár perc után meguntam, és kikapcsoltam.
-Harry, ezt meg kell beszélnünk.Zavar valami?Nem menekülhetsz előle!
-Figyelj Abb.-nézett rám egy pillanatra, majd vissza szegezte figyelmét az útra.-Nagyon zavar apád.Sok gondunk van vele..és amikor azt mondtad, hogy régről lehet ismerős..eszembe jutott, hogy lehet apád egyik ismerőse..Ha szeretnéd kinyomoztatom.
-Őm..-gondolkodtam el-Rendben!
-Szeretnéd?
-Igen!-mondtam már biztosabban.
-Rendben.-valamit megnyomott a kocsiban lévő beszerelt képernyőn, ami pár másodperc múlva egy számot kezdett hívni.
-Haló!-vette fel, hangja alapján Paul.
-Paul, a híd előtti kanyarban, a grill étteremnél az úton van egy hajléktalan, aki kocsisoknak akar eladni újságot.Kérlek nyomozd ki, hogy ki az.
-Rendben Mr.Styles.
-Köszönöm Paul.
-Köszönöm Paul!-mondtam én is, mosolyogva belemondva a képernyőbe.Amúgy biztos voltam benne, hogy a mikrofon nem ott van, de Paul neve ott világított, és valamiért odamondtam.Emiatt bár kissé hülyének éreztem magam, de most nem ez foglalkoztatott legfőképp.
-Nincs mit Mrs.Johnson.-épp mondtam volna, hogy nem kell így hívnia, de előbb lerakta, mint hogy mondhattam volna.
-Miért magáz?-kérdeztem Harrytől.
-Mert kell Abb.Ez..a munkához tartozik.Így van meg a kellő tisztelet.
-Értem.Néha sem zavar?-kérdeztem kíváncsian, felé fordulva.
-Néha szoktunk haverkodni.De az attól függ, hogy min dolgozunk..Mennyire vagyunk stresszesek.
-Miért?Stresszes a munkád?
-Abb.Cégeket igyekszünk megvenni, eladni..újra a középpontba vinni azokat.De..ahhoz, hogy az üzlet sikeresen záruljon, ismerned kell az ellenfeled, és annak a gyenge pontjait.
-Hmm..-mormoltam miközben feldolgoztam a hallottakat.-Igazad van..akkor..azt mondod..szoktál utánuk kutakodni?
-Igen!-bólintott.
-Legális ez?
-Nem mindig.
-Ó.-döbbentem meg egy kicsit, bár nem értem miért.Valamiért erre a válaszra számítottam.

***

-Na?-kérdezte Harry beérve a kertvárosba.
-Mi na?-kérdeztem vissza, magamba pedig ellőttem azt a szó poént, hogy "Mi na?Pina."
-Izgulsz?Mindjárt odaérünk..
-Kicsit igen.Lenne okom izgulni?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát nem tudom..
-Végül is igen.Nem tudni, mit fognak gondolni rólam..Ettől őszintén szólva tényleg félek.
-Nem kell.Szeretni fognak!Hidd el.-nézett rám egy pillanatra biztatóan, aztán visszanézett az útra, majd befordult egy kertes házhoz, ahol már állt három kocsi.-Itt vagyunk.
Ahogy ezt Harry kimondta, szívem nagyot dobbant.Megállt a kocsival.Leállította a motort, aztán kipattant és sietett az én oldalamra.
-Gyere szépségem.-nyitotta ki az ajtót, aztán kezét nyújtotta.Kisegített, majd becsukta az ajtót.Bezárta egy gombnyomással a kocsit, aztán megfogva a kezem a bejárati ajtó felé indultunk.-Gyere ide.-állt meg hirtelen, aztán magához húzott hirtelen és száját enyémre tapasztotta.Körbe fontam kezemet nyaka körül, aztán úgy csókoltam, hogy minden érzésemet átadhassam neki, ebben a csókban elmondva.Jól esett, hogy ki tudtam magamból adni.Az meg csak ráadás, hogy Harry ajkainak.Beletúrtam hajába, miközben közelebb léptem hozzá, hogy jobban hozzá férhessek.
-Jól van..édes.Még a végén el sem jutunk az ajtóig, anélkül, hogy rád vetném magam.
Zihálva, de kérésének eleget téve, elhúzódtam tőle.Nem volt nehéz, az után amit mondott.Nem volt semmi azzal. Igazából igaza van és érthető..viszont őszintén megmondva megijedtem.De nem tőle, hanem csak a szavaktól.Tudom, hogy ő nem bántana.
Hirtelen Louis tárta ki az ajtót előttünk.
-Csak hogy megjöttetek!-ugrott Harry nyakába Louis, aztán engem is megszorongatott.-Milyen volt az út?-kérdezte úgy, minta tudna, vagy legalábbis sejtene valamit.
-Majd megbeszéljük.Ma nem akarok ezzel foglalkozni.-mosolygott Harry.
-Rendben, gyertek.Már csak Niall és a barátnője hiányzik..
Bementünk az ajtón, a házba belépve megcsapott a sütemény illata.Körül néztem, a ház modern volt, olyasmi mint Harry lakása.Az előtérben hat pár cipő volt, ezért én is kibújtam a Vansemből, majd a többi mellé raktam.
-Na akkor bemutatok mindenkit, gyere Abby!-fogta meg csuklóm gyengéden és húzni kezdett.Egy kisebb folyosó végén kiértünk egy nagy térbe ami a nappali volt, a konyha és az étkező volt egyben.A pult mögött egy mosolygós barna hajú, zöld szemű lány szorgoskodott.Nekünk háttal, három srác és két lány ült.Beszélgettek és nevettek.
-Gyere bemutatom Eleanort.-vezetett Louis a konyhába.
-Szia Abby!-ismert fel valahonnan a lány miután megpillantott bennünket.A nyakamba ugrott és úgy ölelt szorosan.-Eleanor vagyok, Loui barátnője.De hívj Elnek..amúgy nagyon sokat hallottam már rólad!Alig vártam, hogy élőben láthassalak és megismerkedhessünk!-mondta miután már elengedett.Éreztem, hogy kicsit piros lesz az arcom, de nagyon örültem ennek a fogadtatásnak.Igazán szimpatikus volt Eleanor..vagyis El.Remélem jóban leszünk.
A következő pillanatban, mikor még nem is tudtam válaszolni, nagy hangzavar lett a nappaliban, kicsit odébb.Éppen Harryt köszöntötték.Harry rám nézett, miután mindenkit megölelt és adott puszit is a lányoknak.Elmosolyodott, aztán a fejével intett, hogy menjek oda hozzá.
-Srácok..Ő Abby..-értem mellé, aztán derekamat átfogta egyik kezével.-Abb, ő Zayn, és neki a barátnője Perrie.Majd Liam és Danielle.Még egyszer gratulálok.Örülök, hogy újra együtt vagytok.-mosolygott Harry Liamre.
-Hát még én.-néztek egymásra szerelmesen.
-Szóval te vagy a híres Abby..sokat hallottunk ám rólad!-kacsintott Zayn.Felnéztem Harryre aki csak vállat rántott.
-Nekik mindent elmondok.-adta meg magát.
Elvigyorodtam.Örültem, hogy ilyen barátai vannak.Akikben így megbízhat.

Fél óra múlva már nem éreztem magam idegennek és nem volt kellemetlen újnak lenni.Tényleg olyanok voltak, ahogy Harry elmondta.Előttük nem kell szégyenlősködnöm.Folyamatosan csak nevettünk, vagy beszélgettünk.Mi lányok teát ittunk, amíg meg nem fog jönni mindenki.A fiúk meg már alapoznak, és isszák nagyban a sörüket.Eleanor éppen vitte ki a kifogyott bögréket.Gondoltam besegítek neki, ezért én is megfogtam kettőt és kivittem utána a konyhába.
-Ó, köszönöm!-mondta miután betettem a mosógépbe azokat.
-Nincs mit!..Amúgy, mióta ismered Harryt?-kérdeztem kedvesen.
-Louissal lassan három éve együtt vagyunk, Loui által ismertem meg őt is..szóval olyan három éve.-mosolygott.-Na és hogy jöttetek össze?-vigyorgott.-Tudom, hogy Harrynek voltak..ümm..kurvái.-suttogta az utolsó szót.Zavarodottan beharaptam ajkam.Ugyan tudtam róla, de mindig fájt vissza gondolni a pár hónappal ezelőtti énjére.
-Igazából Harry mentette meg az életem.
-Aww...igen.Amúgy tudtam, de nektek olyan érdekes történetetek van, hogy soha nem unom meg.Harry is vagy háromszor elmesélte.-nevetett, aztán én is vele kezdtem el nevetni.
-Hé csajok, ne hagyjatok ki minket semmiből!-jött hozzánk Danielle és Perrie.
-Pfhu..a fiúk már be is csiccsentettek.-folytatta Danielle nevetve.
Épp El is mondott volna valamit, de zsebéhez nyúlt.Gondolom, rezgett a telefonja, mert hogy hangja nem volt.
-Bocsi..-mondta aztán lenyomta a zöld gombot.-Háló?..Két perc?..Oké..Szia.-tette le.-Na, Niallék mindjárt itt vannak.
-Uff..-forgatta szemeit Perrie.
-Mi az?-kérdeztem.
-Perrie nem bírja Niall csaját..-mondta Dani.
-Hogy hogy?-húztam számat.
-Akkora egy kis..
-Pezz!-szólt rá El.-Szerintünk is, de tiszteletben tartjuk Niall döntését.-mondta, aztán felém fordult.-Tudod..Niall nem igazán veszi észre, hogy, szerintünk legalábbis, kihasználja.
-Honnan gondoljátok?..Mármint..lehet csak így tudja kifejezni az érzéseit.
-Édes vagy Abb..de nem. Mindig próbál Harryre mászni, vagy a közelébe férkőzni..De ezt persze Niall nem veszi észre.
Az érzés bennem mint anyai ösztön erősödött meg. Harryt akarja?Jaj ne!De ő az enyém!Nem veheti el tőlem!
-De nyugi..amennyit Harry áradozni szokott itt rólad..nagyon szeret!-simogatta meg karomat Perrie.
-Köszönöm..bár ezzel nem igazán nyugtattatok meg.
-De ne félj tőle..szánalmas a csaj!-szólt be Dani.Elnevettük magunkat, aztán ezek után már csak tovább fokoztam.
-Én félni?Ugyan..egy anyai ösztönös ragadozóval van dolga!-mondtam hősiesen mire a lányok nagyon nevetni kezdtek.Én is velük nevettem, de közben azon járt az eszem, hogy milyen jó barátnők.Mennyire befogadó típusúak.Már megszerettem őket.
A csengő megszólalt, aztán ajtó csapódás és két különböző hangon a "Megjöttünk, sziasztok!".
Mindenki lassan elindult, hogy köszöntsék őket.Vártam már, hogy megismerhessem Harry nagyon jó barátját és neki a 'ribanc' barátnőjét, aki az én barátomat szeretné.
Én is kimentem a folyosó felé, majd amikor megláttam, hogy ki lép be a helyiségbe, megfagyott bennem az ismeretségtől a vér.Hirtelen torpantam meg.Szívverésem a magasba szökött, szinte ki akart szabadulni mellem alól.A hideg mindenhol kirázott.Ám ezzel a döbbenettel nem voltam egyedül.Ő is pont annyira lepődött meg mint én, csak rajta nem látszott a félelem.
A szobában mindenki észrevette, hogy a levegő megfagyott.Harry ijedten kapkodta közöttünk a  tekintetét.
Fülemben kezdett zúgni hangosan a vérem, nem hallottam mást.Harryre kaptam tekintetem, elakartam mondani neki, hogy mi van most, és hogy vigyen el innen.De késő volt.Szemeim elhomályosodtak, csak azt láttam, hogy siet felém, és a szája mozog, szemei kétségbeesetten figyeli mozdulataimat, ahogy esek össze.Két kéz a derekam körül, két zöld ijedt szempár, és ahogy a háttérbe pillantok, egy utolsó pillanatra látom még tisztán a már 13 éve eltűnt 'legjobb' barátnőmet.Katiet.

24.Chapter

Sziasztok!:)

Bocsánat a cím miatt, de nem tudtam neki semmit kitalálni.Viszont ha ti leírjátok pl. magyarul (persze angolul még jobb) akkor kiválasztok egyet(feltéve ha többen is írnak) és az lesz a címe :3 <3

Tudom..ez olyan semmis rész lett, de azért remélem tetszik:)

Hagyjatok magatok után nyomot:*

Jó olvasást!:)

Összerezzentem ahogy Harry telefonja csörögni kezdett a néma szobában.Szemeimet kinyitottam aztán Harry felé fordultam, aki már kimászott az ágyból a telefonjáért.
-Igen Lou?-kérdezte, álmos rekedt hangon.-Igen.Nem baj.Most már mindegy...Kettőre?..Miért most mennyi az idő?..Oké.Jól van, sietünk majd, heló.-nyomta ki, aztán iPhoneját enyém mellé rakta.Csak a színük volt különböző.Tetszett, hogy mennyire illenek egymáshoz.
-Bocsánat.-mondta miközben hozzám hajolt, majd adott egy puszit a számra.-Kettőre megyünk, úgy hogy kérlek fél kettőre legyél kész, akkor jövök érted.-mosolygott.
-Nem maradsz?-kérdeztem kissé kétségbeesve.
-Nem tudok.El kell mennem egy tárgyalásra, és átnézni jó pár szerződést.Aztán el kell kezdenem egy prezentációt.Ja, igen.Még nem mondtam, de jövőhéten megyek New Yorkba.Szeretnél jönni?
-Még meglátom.Mennyi időre mész?
-Csak két napra.De ha jönnél, akkor szívesen maradnék még ott.És meg mutatnám a hírességeket.
-Hé, honnan tudod, hogy ott még nem láttam semmilyen hírességet?-kérdeztem úgy, mintha már tévedett volna.
-Miért, voltál már külföldön?-kérdezte vigyorogva közelebb hajolva hozzám.
-Nem.-sütöttem le a szemem.
-Hát ezért mondom.Szívesen elviszlek bárhová téged Abby!-nézett mélyen szemembe.Közelebb húztam magamhoz, majd megöleltem.Nyomott egy hosszú csókot a számra, aztán felöltözött.

***

Egy utolsó csók, integetés aztán bezárom az ajtót és sietek anyuhoz a konyhába.
-Na mizus kincsem, milyen volt az este?-kérdezte huncutkodva.Elnevettem magam.
-Anya semmi nem volt!
-Ühüm..hallottam.
-Anya!Az ágyam egyenlőre még szent!
-Igen..az ágyad még igen!-kacsintott.Lángba borult a fejem.Szóval behallatszottak a teraszról a hangok.-Nincs szégyelni valód kicsim!Örülök, hogy Harry ilyen hatással van rád.Tudom, hogy még jó darabig nem fogsz tudni szexelni senkivel.De ez már nagy előrelépés!-mondta meg kerek-perec a dolgokat.Ajkamba haraptam zavaromban aztán bólintottam.-Tudod, nagyon erős vagy!Sok ilyen lány, vagy fiú..ezen egyáltalán nem tudnak túl lépni.Azt sem engedik, hogy megöleljék őket.Te viszont nem csak hogy eltűröd Harry érintését, hanem jól is esik.Vágysz rá.-bólintottam.Teljesen igaza van.Így bele gondolva még hülyén is érzem magam amiatt, hogy azt hittem, hogy nagyon rosszul állok tovább lépésileg.Hisz nálam vannak még sokkal sokkal rosszabbak.-Csak azt mond meg..-nézett szemembe anyu.-Hogy..nyúlt e már hozzád..ott..?
-Mi?..Jaj!Nem!Anya..az még tényleg a határaimon van.
-Értem.Akkor jó.Rendben.-mosolyodott el.-Örülök, hogy ezt meg tudtuk beszélni.
-Én is.-mosolyodtam el őszintén.
-Jóreggelt szépséges virágszálaim!-köszöntött minket Dyran ahogy belépett a konyhába.Elnevettem magam.
-Szia Dyran.
-Rendben vagy Mag?-ölelt át vállamnál egyik kezével.
-Igen.Köszönöm!
-És mi lesz az ebéd?
-Édesem még nem is reggeliztünk!-nevetett fel anyu.
-Tényleg..Akkor segítek megteríteni!-mondta Dyran.

Együtt megterítettünk, aztán mivel már csak Michael nem volt lent, felmentem érte, hogy megnézzem alszik-e.
Benyitottam a szobájába, még sötét volt.A redőnyöket lehúzva hagyta, de az ágyban nem volt senki.Mivel neki is van fürdő a szobában, odamentem és éppen kopogtam volna, mikor meghallottam a hangját.
Még sosem hallottam énekelni őt, csak viccből, amikor direkt nyávogósan énekel.Nem mertem kopogni, inkább mosolyogva hallgattam, ahogy éppen költögeti a számokat folyamatosan..

***

-Na és mit szeretnél felvenni?-kérdezte anyu.
-Hát..miért?Csak a barátai lesznek ott, és nekik a barátnői..nem gondoltam semmi különösre sem.Egy farmer, szebb blúz és egy pulcsi.
-Jólvan, Harry jön érted igaz?-mosolyodott el.
-Igen.-mondtam.-Baj?
-Jaj, dehogy is! Csak..eddig mindig én vittelek mindenhová.És most olyan furcsa.De örülök neki!-ölelt meg szorosan.
-Köszönöm!..Segítesz ruhát választani?
-Igen!-csillant fel a szeme és már sietett is a gardróbomba.Elmosolyodtam, aztán utána mentem.

Végül egy fekete farmert, egy sima fekete toppot, és arra rá egy vékonyabb, de nagyon szép kötött pulcsit vettem fel, egy szürke sállal.
Felvettem hozzá két fonott karkötőt aztán éppen a táskákhoz léptem mikor kopogtak.Megnyomtam a telefonomon a középső gombot.Még van szinte háromnegyed órám, szóval nem Harry az.
Odamentem az ajtóhoz, közben a zsebembe raktam az iPhoneom.Mikor kinyitottam Michael vigyorgó arca tárult elém.
-Na mondd!-húztam be a szobámba, majd becsuktam az ajtót.
-Először is, tudom, hogy végig hallgattál.Miután kimentem a fürdiből éreztem a parfümöd.-szemeim elkerekedtek.Hát ez..-Na mindegy, a lényeg, hogy szerinted jól énekelek?
-Őm...Igen.Tényleg!Nagyon ügyes vagy.Ledöbbentem, hisz még nem hallottalak így énekelni..de nagyon szuper.
-Köszi..csak mert lehet, hogy belépnék egy bandába.Szerinted?
-Azta!!-csillantak fel szemeim.-Támogatlak öcsikém!-nevettem és megöleltem őt.
-Köszönöm.-suttogta.
Elengedtem, megláttam, hogy kicsit könnyes a szeme.
-Melyik bandába gondoltad?-kérdeztem.
-Nem tudjuk még a nevünket..egyenlőre csak megbeszéltük.De minden olyan jól halad!És hihetetlenül örülök, hogy végre elmondhattam valakinek.
-Én is örülök, hogy elmondtad.-mosolyodtam el.Épp kérdezni akartam volna még tovább mikor a telefonom megcsörrent.Kivettem a zsebemből.Harry hívott.
-Szia!-vettem fel mosolyogva.
-Szia..olyan fél óra múlva ott vagyok érted.
-Rendben.Várlak, szia!
-Szia szépségem.-rakta le.Sóhajtottam egyet.
-Jajj, ez a tipikus mámoros, szerelmes sóhajtás.-sóhajtott hasonlóan Michael mire oldalba ütöttem duzzogott képet vágva.
-Ne szekálj!
-Jólvan!-rakta fel ártatlanul a kezeit a levegőbe.-Amúgy tudnál segíteni föciben?Elküldték a mai anyagot, de nem igazán fogtam fel.
-Persze, de csak 25 percem van.
-Nem baj, köszi.

-Ja, már vágom..valamennyire.Amíg te elmész Harryvel szórakozni addig majd én átolvasom úgy ötször, megcsinálom holnapra a matekot, bemagolom a törit, felkészülök fizikára, írok egy esszét magyarra, szavakat tanulok latinból aztán majd ha időm is lesz, pihenek még ma.Neked meg jó szórakozást!
-Ne légy már ennyire negatív!Ezen én is átmentem Michael..-mosolyodtam el.
-Annyira szeretnék már annyi lenni, mint te!
-Hm..egyenlőre tanulj, aztán majd meglátjuk..Lehet addigra már zenész vagy sztár leszel!De ahhoz tanulj.Na puszi, megyek.-csuktam be az ajtót.Még egy 'HÉ'-t hallottam a túloldalról, de nem nyitottam vissza mert hallottam ahogy nevetni kezd.Elmosolyodtam, aztán vissza siettem a szobámba, hogy kiválasszak egy táskát.Egy egyszerű feketét választottam, beleraktam a pénztárcám, a telefonom, és az egyik fényképező gépemet, miután azt beleraktam egy tokba.
-Szia Harry!-értem be a konyhába a cuccommal.Éppen anyával beszélgetett.
-Szia gyönyörűm!-fogta át derekam és húzott magához, miközben lazán ült a bárszéken.Adtam a szájára egy hosszabb puszit, aztán rámosolyogtam.
-Indulhatunk?-vigyorodtam el.
-Vártad már?-vigyorodott el ő is.
-Nagyon!De hogy őszinte legyek kissé izgulok.
-Nem baj.Megiszom a teát aztán indulunk.
-Rendben, addig lehozom a cipőm.-jutott eszembe.Mikor vissza indultam, anyu mellett elsétálva az ő arcára is adtam egy puszit, aztán Harryre néztem, aki mosolyogva figyelt bennünket.

-Na végre!-mondtam miután Harry is beszállt.Még mindig nem szoktam meg, hogy először mindig szinte beültet a kocsiba.
-Na, akkor induljunk.-mondta felpörögve.
Elmosolyodtam, aztán úgy figyeltem őt egy darabig.
-Most olyan más vagy..-szólaltam meg egy idő után, mikor már pár utcát elhagytunk.
-Miért?Miben?
-Nem tudom..néha olyan komoly vagy.Néha meg mosolygós, úriember.De ennyire vigyorgósnak és felpörgöttnek még nem láttalak.-mondtam.
-Igen..Tudod..A fiúk mellett teljes mértékben elengedhetem magamat.Szeretek velük lenni.Olyankor visszajön a régi, gyerek énem.Sok hülyeségen átmentünk már..szinte együtt nőttünk fel.Ezáltal tényleg szinte csak önmagam lehetek mellettük.Mindig várom az ilyen eseményeket.
Pont megálltunk egy pirosnál, ezért odahajolhattam hozzá, hogy egy hosszabb csókot ellophassak tőle.Ajkamat nyalva húzódtam vissza az ülésbe.Kissé felhevültem ajkaitól, és ezt ő is érezte.Viszont ez az érzés hamar elszállt, mikor az ablakomnál kopogtatni kezdtek.Ijedten ugrottam minél távolabb az ablaktól, miközben odakaptam a szemem.
Egy újságot eladni próbáló csöves nézett vissza rám.Koszos, piszkos, és szomorú volt.Szemeiben szinte már nem is volt érzelem.Fehér haja, bajsza és szakálla keretezte arcát.
Homlokráncolva figyeltük egymást a következő másodpercben, miután jobban megvizsgáltuk egymás arcát.Olyan ismerős volt..Viszont időm, a felismerésre nem volt.A lámpa zöld lett, és Harry gyorsan elhajtott.

23.Chemistry

♥Sziasztok!

Na, itt is van a következő rész.Bocsánat, hogy nem tudtam előbb hozni, de költözködtünk:s

Köszönöm a 3(!!) feliratkozót, és a 2 kommentet (♥) plusz a 3 véleményezést!:)

Nagyon szeretem, ha kapok visszajelzéseket(jókat-rosszakat!!)

Ide is várok párat! Addig is ne felejtsetek csatlakozni a csoporthoz!Ott mindig kaphattok friss híreket!(persze, ha van kinek, mert egyenlőre rajtam kívűl 2-en vannak bent!https://www.facebook.com/groups/266342583522766/[Azt szeretném, ha ti jelentkeznétek be!])

Még egyszer  köszönöm! 

Jó olvasást!♥

-Mielőtt megijednél szépségem én vagyok az.-mondta dörmögős mély hangján Harry. A megkönnyebbülés hirtelen járta át a testem.Kirázott a hideg hangjától és kezeim libabőrösek lettek.Odajött hozzám, mivel a fotel is kétszemélyes volt, kényelmesen elfértünk.Kicsit arrébb csusszantam, a plédet kivettem magam alól, és miután lefeküdt mellém, ránk terítettem.Oldalamra, felé fordultam, hogy hozzá simuljak.Egyik lábamat övéi közé raktam és kicsit behajlítottam.Mellkasommal kicsit jobban ráfeküdtem, kezemmel átöleltem, fejemet pedig vállára raktam.-Fázol?-kérdezte.
-Nem.Pont tökéletes.-válaszoltam aztán felemeltem a fejem, hogy puszit adjak az arcára.Nagyot cuppant, ahogy számat levettem arcáról.Jót kuncogtam rajta, amin Harry kezdett vigyorogni.
-Megőrjítesz!
-Mivel?-kérdeztem.
-Mindennel.A kuncogásoddal, az édes hangoddal, ahogy mész..annyira szexin kecses.Úgy mosolyogsz, mint egy angyal és úgy is nézel ki, csak szárnyak nélkül...annyira tökéletes vagy.Csinos, gyönyörű..és megértő.Kedves, érzékeny, és ami a legfontosabb, hogy szeretlek és te is szeretsz.
-Igen.Szeretlek!-mosolyodtam el.Alattam levő kezemmel kicsit felnyomtam magam, aztán megtámaszkodtam a könyökömön.Arcához hajoltam, majd megcsókoltam.
Sokáig csak ízlelgettük,kóstolgattuk egymás ajkait, de mikor kezemmel felsimítottam hasán, mellkasán, egészen tarkójáig, ahol hajába csúsztattam kezem és belemarkoltam fürtjeibe, átváltottunk szenvedélyessé.
Nyelve végig simított alsó ajkamon, amit imádtam.Belenyögtem csókunkba.A vágy kezdett elhatalmasodni rajtam.Egész testemmel megfeszültem, amit érezhetett.
-Abba hagyjuk?-engedett el.
-Ne!-mondtam, majd lábamat kivettem övéi közül, átraktam teste másik oldalára aztán felfeküdtem rá.Testünk összeforrt.Ahogy testem nekifeszült, felnyögött.Ez még jobban beindított.Csípőm reflex szerűen nyomódott neki, ami mind a kettőnkből egy-egy nagy nyögést váltott ki.
Feljebb toltam magam hozzá, amire a reakciója egy nagy sóhaj volt.Számat gyönyörűszép, telt rózsaszín ajkaira tapasztottam.Alsó ajkát két fogam közé zártam aztán játékosan meghúztam.Férfiasan felmordult.Próbálta vissza fojtani nyögéseit.Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Csípőmet megint hozzá nyomtam, a vágy újra és újra felbecsülhetetlen mértékben tört rám, amint nem éreztem magam alatt duzzadó férfiasságát.Még ha ruhán keresztül is.Ajkaimat elkezdte kényeztetni nyelvével, fogával és fantasztikus szájával.Én újra és újra hozzá dörzsöltem magam, míg végül bele nem nyögtem a csókba.
-Abb..-mondta rekedtes, mély hangján.Nyögdécselni kezdtem és erősebben nyomtam magam hozzá.Amit kiváltott belőlem, csupán a hangja...leírhatatlan.-Abb..-mondta volna de ajkaira tapasztottam a számat.
Éreztem magamban, hogy nem bírom sokáig.Kezeit derekamra rakta, hogy megpróbáljon leállítani.Szinte a másodperc tört része alatt gyűlt össze ágyékomban az utolsó csepp élvezet is ami abban a pillanatban elvitt a mennyországba.Hatalmasat nyögtem csókunkba.
Hagyta, hogy rendesen elmenjek, hogy az utórengések is lecsillapodjanak bennem, aztán pedig száját levette enyémről, ahogy egyik kezét is derekamról.Mutató ujját számra helyezte, jelezvén, hogy maradjak csöndben.Éppen el akartam mosolyodni szégyenlősen, mikor szemében megláttam a komolyságot.Hirtelen nem tudtam mi van.Azt hittem valami rosszat csináltam.Leakartam szállni róla, de nem engedte.Kezét fenekem fölé csúsztatta, és magához szorított.Nem értettem mi van.
-Szuszogást hallok.Nyugodj meg.-tátogta Harry.
-Menjünk be!-ijedtem meg.
-Itt vagyok, biztonságban vagy..Édes.-adott számra egy szűzies csókot.Egyből megnyugodtam.Igaza van, ha ő itt van.Akkor minden rendben.
Szorításán enyhített.Lassan leszálltam róla, aztán felálltam.Ő is megtette amit én, majd befelé indultunk.
Nem mertem levegőt venni.Tudtam, hogy apám van itt, csak inkább megkímélt ettől a ténytől.
Amikor becsukta a terasz ajtót kifújtam a bent tartott levegőt, majd Harry karjaiba bújtam.Ledobta a plédet, aztán szorosan biztonság érzetet adva, körém fonta védelmező karjait.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Mit?Hogy engedtem, hogy elélvezz, vagy hogy szóltam?-suttogta mély hangján fülembe.Fejem olyan piros lett, mint egy rák.-Ugyan bébi, hihetetlen volt.Mint egy Istennő.Komolyan mondom, hogy megőrjítesz.Ne szégyelld ezt előttem.Már egyszer úgy is elmentél alattam..Emlékszel?-mondta huncutul.Ha ez lehetséges, akkor még jobban elvörösödtem.Ennek ellenére a vágyat újra éreztem magamban, és újra érezni akartam ajkait.
-Ümm..Bemegyünk a szobámba?-kérdeztem 'angyali' mosolyommal.
-Hát persze..-nyalta meg ajkait.Szemeim kikerekedtek, a kép ami újra lejátszódott a fejemben ágyékomban ért véget.
-Á, hát itt vagytok! Titeket kereslek már úgy..-nézett Michael az órájára-..ümm..2 perce.Na de mindegy.Anya azt kérdezi Harry, hogy itt alszol-e.
Harryvel egymásra néztünk.Lehet mindkettőnknek ugyanaz járt a fejében?! Mert nekem az, hogy ha itt maradna tuti rámásznék és vagy egy emlék miatt elrontanék mindent, mint eddig, vagy pedig...vagy ugyanez.Szomorúan vizslattam magam belülről.Hol bennem a hiba?!Miért nem tudok rajta túllépni ennyi idő után?Annyira sajnálom Harryt, hogy mindig elrontom a csodálatos pillanatainkat.Bár most..kivételesen nem én rontottam el.El élveztem, úgy, hogy dörzsöltem magamat hozzá, és csókolóztunk..mégsem jutott semmi sem az eszembe!
Lehetséges, hogy így fogok hozzá szokni a testi érintésekhez.Mármint..az ennyire intimebbekhez.És ebben Harry fog segíteni...mármint már elkezdte.Lehet, hogy ezzel ő is tudatában van, csak ezt sem szeretné elmondani?
Elmosolyodtam a tudaton, hogy ennyire törődik velem.
-Lemegyek, megbeszélem Julival.Kérsz valamit Abb?
-Megyek veled!-hadartam aztán indultam is, húzva Harryt is a kezünknél amit összekulcsoltam.

***

~MEOW~
-Mau..mi az?-..újra nyávog.Kinyitom a szemem, körül nézek.Semmi.Mau viszont a hasamon fekszik és rám meredve nyávog.Régen, mikor először csinálta ezt nagyon megrémültem, de mára már megszoktam.-Jól van, gyere.-fogtam meg, majd kibújva a takaró fogságából halkan kilépkedtem a szobából.
Mau kiugrott a kezemből és az egyik ajtóhoz szaladt.Oda mentem és kinyitottam a fürdőajtót.Még tíz centire sem nyitottam ki, mikor Mau gyorsan besurrant.
-Ennyit szerettél volna?!-kérdeztem kedvesen, nézve a fürdi padlóját.Válaszul egy gyors nyávogás.Elmosolyodtam aztán vissza mentem a szobámba, az ajtót nyitva hagytam pár centire.Még csak hajnali három és négy között lehet, biztos visszajön aludni.
Óvatosan visszabújtam a szerencsére még meleg takaróm alá.Óvatosan Harry mellé bújtam.Csak Dyran egyik boxer alsója volt rajta, így mikor átkaroltam, leplezve kíváncsiságom, azért sunyin megtapizhattam kidolgozott felsőtestét.Beszívhattam bőrének illatát.Nézhettem, ahogy alszik, mint egy angyal.Szerintem nincs ennél jobb a világon.
Kint még sötét volt az ég, de kissé kezdett világosodni.Épp, hogy csak észre lehetett venni.A madarak még nem csiripeltek, még csönd volt odakint.Tetszett ez a némaság, a csöndnek a hangja..vagyis majdnem.Ugyanis a világ legdögösebb és legelkápráztatóbb pasija itt szuszog mellettem.Elmosolyodtam, majd behunytam a szemem.Pont, mikor Mau visszaugrott Harry lába közé.Mindhármunkra frász jött a következő pillanatban.Én Mautól ijedtem meg, amiért csak azt láttam, hogy éppen hunyom be a szemem, mikor azt látom, hogy valami bronz-fekete lény 'elkapja' Harry lábát, Harry azért mert fel vakkantottam és mert hirtelen szorítottam meg az ölelésemben, miközben ő aludt.Mau pedig még az ágyról is vissza ugrott a padlóra, mert ő meg attól ijedt meg, ahogy mi megijedtünk.
Mikor ez mind eljutott a tudatomig, hangosan kuncogni kezdtem a megfagyott levegőben, ami szerintem még viccesebb volt.Harry is elmosolyodott álmosan, majd rám nézett.
-Legalább te jól szórakozol!
Mau vissza ugrott ránk, aztán Harry két lábfeje, vádlija közt le is feküdt.Harry átkarolt, aztán magához húzott.Próbált az oldalára feküdni, de Mau miatt nem tudott rendesen.
-Mau..cicc..gyere ide!-hívtam magamhoz.Álmosan felemelte fejecskéjét, aztán komótosan felállt, átmászott rám, aztán ledobta magát a hasamon.Jót nevettem rajta, aztán attól meg rázkódni kezdett, ezért még jobban nevettem.
Végül Maut lehúztam magam mellé, két kezem közé, mellkasomhoz húzva, testemhez bújva oldalt.Valahogy én is így lehettem Harryvel.Egyik legszebb hajnalaim közé tartozott a mai reggelem.

22. Back around me

♥Sziasztok:)

Remélem tetszik..ja amúgy elszámoltam:ss A következő rész lesz izgis:$ Köszönöm a két új feliratkozót, a két kommentet és a 3 véleményezést!♥  

Imádlak titeket, így tovább! Olyan jól esnek nekem ezek az apróságok♥

-Kicsim!-ébresztgetett anyu-Gyere, vacsizunk!A kedvencedet csináltam!Amerikai palacsinta, és vettem juharfaszirupot is!
Mosolyogva felültem aztán puszit adtam neki.
-Köszönöm!Akkor menjünk!Gyere Mau!-felkeltettem a velem alvó cicámat, aki aztán leugrott az ágyról, és kiszaladt a szobából.
Leérve a lépcsőn, az előtérbe érve ismerős illat csapta meg az orrom.Kirázott a hideg, és lábaim már is elrugaszkodtak.A konyhába siettem, Harry éppen segített Michaelnek teríteni.Ahogy lerakta a tányérokat, mögé settenkedtem és megöleltem.Beszívtam illatát és szorosan öleltem magamhoz.Megugrott karjaimban, de miután elérte a felismerés, megfordult, lehajolt hozzám és hosszasan megcsókolt.Lábaim szinte olvadni kezdtek.Harry észrevehette, hogy kezdem elveszíteni a fejem ezért kezei szorosan fonódtak derekam köré.
-Hogy hogy itt vagy?-suttogtam, mikor elengedtük egymást.
-Hát..-nézett fel valakire.Megfordultam, hogy kire nézhet.Anya állt nem messze tőlem.
-Én hívtam meg.-mosolygott.
-Köszönöm!-szegeztem anyunak a hálám aztán vissza fordultam Harryhez.-Örülök, hogy itt vagy!
Válaszként felemelte az állam és egy szűzies csókot nyomott ajkaimra.Szemeimet lehunyva tartottam még akkor is, mikor ő már nem csókolt.Elnevette magát.
-Na ülj le.-engedett el és kihúzta a székem.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Mindenki leült az asztalhoz, majd megettük a laktatós palacsintát.Éppen, hogy mindenki hátra dőlt, mikor csöngettek.
-Nyitom!-álltam fel mosolyogva.
-Ne!Majd én Abb.
-Ugyan mié..-az ajtót döngetni kezdték.Hirtelen rázott ki a hideg.Ekkor találtam csak szembe magam azzal, hogy valamit titkolnak.Anya és Harry ijedve, de összeesküvő módjára néztek egymásra.-Mi folyik itt?!-semmi válasz.Elindultam hát az ajtó irányába.Még a pultig sem jutottam, mikor Harry nagy kezei a derekamra záródtak.
-Ne édes!Bármikor máskor!De ne most add be a durcit!-búgta fülembe Harry.Az ajtónak a rángatása, dörömbölése nem hagyott alább.Inkább felerősödött.Éreztem, hogy baj van.És őszintén megmondva nagyon féltem.Hallgattam Harryre és inkább visszabújtam karjaiba.-Köszönöm.-suttogta.-Juli..-intett anyunak.
Anya felállt, elment mellettünk és az előtérbe ment, mögötte Dyrannel.Michael nem tudta mi tévő legyen.
-Coco..felmennénk?!-kérdezte félve.
-Ömm.Igen.Harry?-néztem rá.
-Persze.Menjünk.
Anyuék a telefonba beszéltek folyamatosan, de nem tudtam hallgatózni mert Harry folyamatosan és gyorsan terelt fel minket a lépcsőn és a kint álló alak sem hagyta abba a dübörgést.Semmit nem értettem a helyzetből.
-Michael akkor mindjárt megyek xBoxozni, de előtte beszélek Abbyval.
-Oké.Várlak.-ment el.
-Várj..mi?!Te mikor ígérted meg ezt neki?!-vissza gondoltam az egész mai napomra.Villámcsapásként ért a felismerés.Harry haza hozott,Michael xBoxozni hívott,Anyu a kedvencemet csinálta vacsorára, és még Harry is itt volt!!!
Kikerekedett és felismert szemekkel néztem fel Harryre.
-Ti meg mi a francot terveztetek a hátam mögött?!-lettem dühös.
Harry elmosolyodott, a kis gödröcskék megjelentek arcán, ami idegesítően jól és szexin állt rajta.Még mérgesebb lettem, hogy szórakoztatja a 'műsorom'.
-Ahjj!-fordítottam neki hátat és bementem a szobámba.Az ajtómat pedig beakartam csapni, de félig meddig rá csaptam..volna, ha meg nem fogja.Lehet számított rá.
-Abb..elmondhatom?-kérdezte nyugodtan.
-De mit Harry?!Tudod, hogy idegesít, hogy helyettem akartok mindent megoldani?! Ráadásul ha meg kérdezlek akkor előállítasz azzal a jajj de cuki gödröcskéiddel, mutatva, hogy milyen jól szórakozol rajtam.Ez nekem nagyon rossz, és szeretném, hogy ha komolyan vennél mert én tényleg fullra beléd est..-egyszerűen csak megfogta a derekam, és száját enyémre tapasztotta.Csókja könnyed és érzéki, mégis vad és tüzes volt.Nem tudom, hogyan csinálja de elképesztő.
Felnyögtem, ahogy nyelve végig szántotta alsó ajkamat.Hirtelen felindulásból bekaptam ajkát és fogaim közé zártam.Férfias nyögést váltottam ki ezzel belőle.
-Harry, mi az istent művelsz te velem?!-kérdeztem félve, de annál inkább vágyakozva.
-Szeretlek.Épp ezért próbállak mindentől megvédeni.-suttogta.
-Én is szeretlek.-mondtam még halkabban.
Tekintetünk összeforrt.Nem mondtunk többet ezután.Nem csókoltuk egymást.Csak néztünk egymás szemébe.Romantikus pillanataink egyikét anyu zavarta meg.
-Harry, kicsim.Elment..fel van véve és Hide nyomozó már fel is vette a listára.
-Köszönöm Juli.
-Én köszönöm.-mosolyodott el anya, majd rám nézett.-Sajnálom kicsim.De így volt a biztos.
Bólintottam majd elment.
-Menjünk Michaelhez.
-Ne mondjam el?!-húzta fel szemöldökét.
-Nem kell..Nagyjából értem.Kiterveltetek egy kis balhét, hogy több vád kerüljön fel a neve alá.Csak nem mondtátok el.Értem.
-Oké.Akkor gyere..gyönyörűm.-belepirultam becézésbe.-Édes vagy, mikor elpirulsz!-még vörösebb lettem, mire felnevetett.

-Na végre..-mondta Michael mikor benyitottunk hozzá-Mit csináltatok ti ennyi ideig?..Jó, inkább nem akarom tudni.-nevetett fel kínosan.
-Na mivel játszunk?-kérdezte Harry.
-Hozok fel chipset!-mondtam majd kimentem a szobából.
Végre elengedhettem magam és arcomat újra unottan szomorkásba raktam.Átmentem a szobámba, kivettem a gardróbból egy plédet, majd kimentem vele a folyosó végén levő teraszra.

Bebugyoláltam magam a plédbe, aztán leültem a nagy fehér, kipárnázott kerti fotelbe.Lassan kezdett vissza melegíteni.Kint már hideg volt, és már régen kezdett besötétedni.A fák susogó hangot hallattak, ahogy fújta leveleiket az erős szél.Nyugtató volt a természetnek a hangja.Csak néztem ki a fejemből, nem igazán gondolkoztam, nem igazán tudtam miről.Minél inkább próbálnak megóvni, annál inkább kerülök veszélybe.Szeretném ha elmondanák, miket is terveznek apával kapcsolatban.Mégis valahogy, valamiért szeretném elkerülni a témát.
Sokat gondolkozok viszont azon, hogy ezt..az apás..kiskori dolgot..el kellett volna már felejtsem?Már tovább kellett volna lépnem rajta?Vagy..úgy a normális, ahogy most van?
Nem igazán tudom ezekre a választ, de remélem egyszer megtudom.Én minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy könnyebb legyen nekem és anyának.Legalább is én így látom.
A meleg, ami átjárta a testem, olyannyira nyugtató volt, hogy szinte el is aludtam volna.De egy kicsi eszem azt sugallta nem szabad.Valamiért viszont itt akartam maradni, valamiért viszont menekülni.De nem volt erőm felállni.Annyira kényelmes volt a besüppedő fotel, annyira jó érzés volt, hogy tudom és érzem, hogy hideg van, engem mégis melegítenek a rajtam levő rétegek, meg az anyagok.
Magam mögött hallottam valami neszt, de nem tudtam hátrafordulni, szívem torkomban lett hirtelen és ott kezdett iszonyatos tempóban verni.Valaki van mögöttem.

2l.So Happy

Sziasztok!:)
Hát nem igazán tartalmas rész, amiért bocsánat, de a következő izgalmasabb, megígérhetem;)

Iratkozzatok fel, kommenteljetek és lehet véleményezni!

Hagyjatok magatok után nyomot:)) <3
Jó olvasást!

Harry nagyon halk beszédére kezdtem egyre éberebb lenni.Vissza akartam zuhanni a szép álmaimba, de a helyzet az volt, hogy most Harry hangja is elegendő volt.Nem is tudtam vissza aludni többet, ettől függetlenül még csukva hagytam szemeimet.
-Persze..hazaviszem.Hogyne.Köszönöm, és elnézést Juli.Viszlát.-rakta le Harry.-Szépségem..-süppedt be mellettem a kanapé, aztán egy kezet éreztem meg a hátamon.Simogatni kezdett ami átbizsergette egész testemet-Szépségem..kelj fel..-csodás volt az a sok szeretet ami csak úgy áradt a szavaiból.
-Mmm...-mormogtam álmosan mire elnevette magát.
-Gyere, hazaviszlek.
-Oké..-suttogtam, majd nagyon lassan felültem.
-Kérsz valamit?-kérdezte Harry.
-Semmit sem, köszönöm.
-Rendben.Akkor gyere.-Vett ölbe és vitt az előtérbe.Elkuncogtam magam mikor felvett, majd amikor lerakott a cipőmnél, felvettem azt majd kicsit odébb álltam, hogy megvárjam.Álmosan dőltem a falnak miközben néztem, hogy veszi fel az öltönyét ingére. Eddig fel sem tűnt, hogy átöltözött szmokingba.Sötétkék, épp hogy nem fekete színű volt, ami nagyon szexin állt rajta.Felnézett rám, majd egy kaján vigyort szegezett felém, mire elpirultam.Felvette a táskám az egyik kezébe, másikba az üzleti táskáját aztán felém indult.Átadta a táskámat miközben számra egy édes csókot lehelt.Kicsit le kellett hajolnia, még úgy is, hogy lábujjhegyre álltam.
-Köszönöm.-suttogtam.Megnyomta a lift hívót majd rám kacsintott.Beharaptam az ajkamat.
Újra lehajolt, majd nyelvével ügyesen kiszedte fogaim közül ajkamat.Először ajkai közé fogta, majd fogai közé vette alsó ajkam.Kezem elindult derekamon pihenő kezén felfele.Bicepszét megszorítottam, aztán tovább csúsztattam izmos vállára, onnan pedig tarkójára, majd fürtjei közé mélyesztettem ujjaim, és miközben csókolni kezdtem beletúrtam hajába.Épp hogy csak közelebb tudtunk egymáshoz állni, mikor a lift megérkezett.Kissé zihálva belépkedtem, mögöttem vele aztán megnyomta a parkoló szintet.A lift bezárult és lefelé vettük az irányt.

***

-Köszönöm, hogy hazahoztál Harry.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit Abb.Akkor holnap jövök érted olyan délután kettőre!
-Rendben.Szia Harry!
-Szia gyönyörűm..-hajolt hozzám, majd egy édes csókot hagyott ajkaimon, amit miután eltávolodott beharaptam, és végig nyaltam.
-Ümm..nem jössz fel?-kérdeztem majd csalódottan hajtottam le fejemet miután nemlegesen megrázta a fejét.
-Viszont akkor holnap, most pedig sietek egy megbeszélésre.
-Oké.Szia Harry..-szeretlek!..mondtam magamba hozzá.
-Legyél jó!-kacsintott.
Vigyorogva kiszálltam a kocsiból aztán megvártam míg elment.Újra ott tett ki ahol még először.Direkt csak itt parkoltattam le, hogy ne tudjon bejönni kocsival teljesen a házunk elé.Vagyis régen ezt gondoltam.Most persze azért itt rakattam ki magam mert tudtam, hogy siet.Bár ennek ellenére behívtam, de csak mert a remény hal meg utoljára.Holnap úgyis találkozunk és megismerhetem a barátait, és azoknak a barátnőit.Már várom, hogy mindannyiukat megismerhessem.Kíváncsi vagyok milyenek ők így együtt.
-Szia kincsem!-köszöntött anyu.Épp a szemeteszsákot rakta ki a ház elé.Ezek szerint holnap jön a kukás.
-Szia Anya!Harry sajnos nem tudott bejönni mert sietett.
-Ja igen!Tudom kincsem, beszéltünk már.Na gyere be és meséld el milyen volt a mai randi..-mondta izgatottan.
-Jajj ez nem..najó.Az volt.Csinálsz fini teát?-néztem kiskutya szemekkel.
-Persze életem, gyere!-karolt át.
Ahogy beértünk ő már ment is teát főzni, én meg gyorsan levettem a cipőm, leraktam a lépcsőre a táskám és indultam anya után a konyhába.
-Szóval?
-Na..hát először is..a nagy parknál parkoltunk le és sétáltunk..-kezdtem mesélni.
Anya csak hallgatott, itt-ott felnevetett, de végig figyelemmel kísérte az egész sztorit.A végére már Michael is csatlakozott anyához.
-És azt nem tudod, hogy ki figyelhetett?-anya.
-Nem..de nem olyan rossz volt..csak olyan..furcsa.-válaszoltam.
-Értem...na de nekem azt mondd mi volt miután felmentetek hozzá!-mondta kacéran anyu és vállba bökött.Elnevettem magam.Kicsit feljebb tornásztam magam a bárszéken a pultnál, anya pedig a a pultra támaszkodva figyelt.
-Semmi..csókolóztunk és..ja igen! Volt, hogy egyszer eltűnt és a frász jött rám! De kiderült, hogy csak pólót cserélt mert lecsöppentette salsaszósszal.De attól még rémisztő volt!Viszont..fú..Anya! A felsőteste..-kezdtem áradozni.
-Na, édesem! Határokat nem átlépni!-nevetett-Ez már nem rám tartozik!
-Igaz..de..hmmmm.-emeltem a számhoz a bögrét.-Ja amúgy holnap megyünk Louishoz, a legjobb barátjához.Bemutat a barátainak.
-Jól van..ahogy elmondtad ez a Louis pofa is szimpatikus.Jó volt összefutni vele?
-Nagyon.Nagyon jó kisugárzása van!De hát még meg kell ismernem nekem is..Na viszont most megyek, lepihenek egy kicsit.Olvasgatok meg ilyesmi.
-Jól van, én meg befejezem a takarítást.
-Ne segítsek?!
-Nem kell drágám, menj csak.
-Hát jó..De azért szólj ha kellek!
-Rendben.-hajamra nyomott egy puszit majd eltűnt a nappaliba vezető úton.
Lehúztam a maradék teámat aztán beraktam a mosógépbe a bögrét.A lépcsőn felvettem a táskámat aztán felmentem a szobámba.Leraktam a táskámat a székemre, a szekrényemhez léptem és nézegetni kezdtem a könyveim között.Sokáig csak kutakodtam, míg végül már nem is volt kedvem olvasni.Kifújtam egy nagy levegőt, pont mikor valaki kopogott.
-Igen?
-Bemehetek?-jött Michael hangja az ajtó másik oldaláról.
-Persze!-a következő pillanatban benyitott.
-Szóval..ümm..Ed nem tud átjönni..Apa nem ér rá..Harry nincs itt.Szóval lenne kedved xBoxozni?-kérdezte mintha csak szívességet tenne.Felcsillantak szemeim.Michael már régebben kijelentette, hogy elég béna vagyok ezért nem igazán szeret velem játszani.Épp ezért, most hogy ő kért rá, hogy játszak vele.. lesokkolt. Persze nem sokáig.
-Igeeeen!!-futottam át a szobájába.Hallottam ahogyan nevetni kezd rajtam.Mikor ő még csak az ajtót csukta be, én már rég a távirányítóval a kezemben ültem, várva rá, hogy bekapcsolja a játékot.
-Na melyik játékot?
-Hmm..Legyen az a Star Warsos!
-Oké..válaszd ki hogy melyikkel akarsz lenni, aztán nyomd meg a..-mondta miközben elkezdtem mindenfélét nyomogatni mire a játék elindult.Vigyorogva kezdtem valamerre futni aztán a lézerkardommal levágni szerencsétlen ellenfeleimet.Szerencse, hogy csak legóból vannak..így nem annyira élethű.Különben biztos megsajnálnám őket, és csak a pénzt szedném fel.-Mindegy.Amúgy hol vagy?-kérdezte még nyugodtan.
-Nem tudom!-rántottam vállat boldogan.
-Hé!Az én voltam!Megöltél!-háborodott fel.Elröhögtem magamat aztán elfutottam tőle, mielőtt visszavághatna.

-Köszönöm a játékot!-mondtam hálásan miközben megöleltem.
-Bárcsak én is elmondhatnám ezt...-mondta drámaian, mire vállba vertem.
Visszamentem a szobámba, mosolyogva becsuktam az ajtóm.Az ágyamhoz lépkedtem és lefeküdtem rá.Annyira jó most.Úgy érzem mindenem megvan.Minden tökéletes..itt van Harry, szerető család..
Az ajtómnál kapargatást hallottam.Ja, igen..és persze az én imádott macsekom, Mau.
Kinyitottam az ajtót, felvettem a kis dögöt, aztán az arcomhoz emeltem, hogy puszit adjak neki.Miután szét csókoltam a fejét, a vállamra raktam, becsuktam az ajtót, aztán vissza feküdtem az ágyamra.Simogatni kezdtem Maut, miközben tovább folytattam előző elmélkedésemet.