25.Dismay

♥Sziasztok!

Na, hát remélem tetszik:) A gépen már a 40. fejezet is kész van:D Úgy hogy ha jönnek a kommentek továbbra is, és a véleményezők sem kímélnek meg..plussz feliratkozók is bombáznak, akkor:

Jön a következő rész:))
De így is nagyon hálás vagyok, köszönök minden eddigit!:)

Jó Olvasást!♥

Harry furcsán kezdett fürkészni.
-Baj van?-kérdezte egy idő után.
-Ó..Nem..Csak annyira ismerős volt..és ahogy észrevettem én is neki.De nem tudom honnan.Biztos valahonnan régről.-lendítettem kezemmel.
-Értem.-bólintott komolyan.
Ujjait elvette a kormányról és orrnyergéhez rakta, amit masszírozni kezdett.Pár másodpercig csinálta csak, majd inkább bekapcsolta a rádiót.
Pár perc után meguntam, és kikapcsoltam.
-Harry, ezt meg kell beszélnünk.Zavar valami?Nem menekülhetsz előle!
-Figyelj Abb.-nézett rám egy pillanatra, majd vissza szegezte figyelmét az útra.-Nagyon zavar apád.Sok gondunk van vele..és amikor azt mondtad, hogy régről lehet ismerős..eszembe jutott, hogy lehet apád egyik ismerőse..Ha szeretnéd kinyomoztatom.
-Őm..-gondolkodtam el-Rendben!
-Szeretnéd?
-Igen!-mondtam már biztosabban.
-Rendben.-valamit megnyomott a kocsiban lévő beszerelt képernyőn, ami pár másodperc múlva egy számot kezdett hívni.
-Haló!-vette fel, hangja alapján Paul.
-Paul, a híd előtti kanyarban, a grill étteremnél az úton van egy hajléktalan, aki kocsisoknak akar eladni újságot.Kérlek nyomozd ki, hogy ki az.
-Rendben Mr.Styles.
-Köszönöm Paul.
-Köszönöm Paul!-mondtam én is, mosolyogva belemondva a képernyőbe.Amúgy biztos voltam benne, hogy a mikrofon nem ott van, de Paul neve ott világított, és valamiért odamondtam.Emiatt bár kissé hülyének éreztem magam, de most nem ez foglalkoztatott legfőképp.
-Nincs mit Mrs.Johnson.-épp mondtam volna, hogy nem kell így hívnia, de előbb lerakta, mint hogy mondhattam volna.
-Miért magáz?-kérdeztem Harrytől.
-Mert kell Abb.Ez..a munkához tartozik.Így van meg a kellő tisztelet.
-Értem.Néha sem zavar?-kérdeztem kíváncsian, felé fordulva.
-Néha szoktunk haverkodni.De az attól függ, hogy min dolgozunk..Mennyire vagyunk stresszesek.
-Miért?Stresszes a munkád?
-Abb.Cégeket igyekszünk megvenni, eladni..újra a középpontba vinni azokat.De..ahhoz, hogy az üzlet sikeresen záruljon, ismerned kell az ellenfeled, és annak a gyenge pontjait.
-Hmm..-mormoltam miközben feldolgoztam a hallottakat.-Igazad van..akkor..azt mondod..szoktál utánuk kutakodni?
-Igen!-bólintott.
-Legális ez?
-Nem mindig.
-Ó.-döbbentem meg egy kicsit, bár nem értem miért.Valamiért erre a válaszra számítottam.

***

-Na?-kérdezte Harry beérve a kertvárosba.
-Mi na?-kérdeztem vissza, magamba pedig ellőttem azt a szó poént, hogy "Mi na?Pina."
-Izgulsz?Mindjárt odaérünk..
-Kicsit igen.Lenne okom izgulni?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát nem tudom..
-Végül is igen.Nem tudni, mit fognak gondolni rólam..Ettől őszintén szólva tényleg félek.
-Nem kell.Szeretni fognak!Hidd el.-nézett rám egy pillanatra biztatóan, aztán visszanézett az útra, majd befordult egy kertes házhoz, ahol már állt három kocsi.-Itt vagyunk.
Ahogy ezt Harry kimondta, szívem nagyot dobbant.Megállt a kocsival.Leállította a motort, aztán kipattant és sietett az én oldalamra.
-Gyere szépségem.-nyitotta ki az ajtót, aztán kezét nyújtotta.Kisegített, majd becsukta az ajtót.Bezárta egy gombnyomással a kocsit, aztán megfogva a kezem a bejárati ajtó felé indultunk.-Gyere ide.-állt meg hirtelen, aztán magához húzott hirtelen és száját enyémre tapasztotta.Körbe fontam kezemet nyaka körül, aztán úgy csókoltam, hogy minden érzésemet átadhassam neki, ebben a csókban elmondva.Jól esett, hogy ki tudtam magamból adni.Az meg csak ráadás, hogy Harry ajkainak.Beletúrtam hajába, miközben közelebb léptem hozzá, hogy jobban hozzá férhessek.
-Jól van..édes.Még a végén el sem jutunk az ajtóig, anélkül, hogy rád vetném magam.
Zihálva, de kérésének eleget téve, elhúzódtam tőle.Nem volt nehéz, az után amit mondott.Nem volt semmi azzal. Igazából igaza van és érthető..viszont őszintén megmondva megijedtem.De nem tőle, hanem csak a szavaktól.Tudom, hogy ő nem bántana.
Hirtelen Louis tárta ki az ajtót előttünk.
-Csak hogy megjöttetek!-ugrott Harry nyakába Louis, aztán engem is megszorongatott.-Milyen volt az út?-kérdezte úgy, minta tudna, vagy legalábbis sejtene valamit.
-Majd megbeszéljük.Ma nem akarok ezzel foglalkozni.-mosolygott Harry.
-Rendben, gyertek.Már csak Niall és a barátnője hiányzik..
Bementünk az ajtón, a házba belépve megcsapott a sütemény illata.Körül néztem, a ház modern volt, olyasmi mint Harry lakása.Az előtérben hat pár cipő volt, ezért én is kibújtam a Vansemből, majd a többi mellé raktam.
-Na akkor bemutatok mindenkit, gyere Abby!-fogta meg csuklóm gyengéden és húzni kezdett.Egy kisebb folyosó végén kiértünk egy nagy térbe ami a nappali volt, a konyha és az étkező volt egyben.A pult mögött egy mosolygós barna hajú, zöld szemű lány szorgoskodott.Nekünk háttal, három srác és két lány ült.Beszélgettek és nevettek.
-Gyere bemutatom Eleanort.-vezetett Louis a konyhába.
-Szia Abby!-ismert fel valahonnan a lány miután megpillantott bennünket.A nyakamba ugrott és úgy ölelt szorosan.-Eleanor vagyok, Loui barátnője.De hívj Elnek..amúgy nagyon sokat hallottam már rólad!Alig vártam, hogy élőben láthassalak és megismerkedhessünk!-mondta miután már elengedett.Éreztem, hogy kicsit piros lesz az arcom, de nagyon örültem ennek a fogadtatásnak.Igazán szimpatikus volt Eleanor..vagyis El.Remélem jóban leszünk.
A következő pillanatban, mikor még nem is tudtam válaszolni, nagy hangzavar lett a nappaliban, kicsit odébb.Éppen Harryt köszöntötték.Harry rám nézett, miután mindenkit megölelt és adott puszit is a lányoknak.Elmosolyodott, aztán a fejével intett, hogy menjek oda hozzá.
-Srácok..Ő Abby..-értem mellé, aztán derekamat átfogta egyik kezével.-Abb, ő Zayn, és neki a barátnője Perrie.Majd Liam és Danielle.Még egyszer gratulálok.Örülök, hogy újra együtt vagytok.-mosolygott Harry Liamre.
-Hát még én.-néztek egymásra szerelmesen.
-Szóval te vagy a híres Abby..sokat hallottunk ám rólad!-kacsintott Zayn.Felnéztem Harryre aki csak vállat rántott.
-Nekik mindent elmondok.-adta meg magát.
Elvigyorodtam.Örültem, hogy ilyen barátai vannak.Akikben így megbízhat.

Fél óra múlva már nem éreztem magam idegennek és nem volt kellemetlen újnak lenni.Tényleg olyanok voltak, ahogy Harry elmondta.Előttük nem kell szégyenlősködnöm.Folyamatosan csak nevettünk, vagy beszélgettünk.Mi lányok teát ittunk, amíg meg nem fog jönni mindenki.A fiúk meg már alapoznak, és isszák nagyban a sörüket.Eleanor éppen vitte ki a kifogyott bögréket.Gondoltam besegítek neki, ezért én is megfogtam kettőt és kivittem utána a konyhába.
-Ó, köszönöm!-mondta miután betettem a mosógépbe azokat.
-Nincs mit!..Amúgy, mióta ismered Harryt?-kérdeztem kedvesen.
-Louissal lassan három éve együtt vagyunk, Loui által ismertem meg őt is..szóval olyan három éve.-mosolygott.-Na és hogy jöttetek össze?-vigyorgott.-Tudom, hogy Harrynek voltak..ümm..kurvái.-suttogta az utolsó szót.Zavarodottan beharaptam ajkam.Ugyan tudtam róla, de mindig fájt vissza gondolni a pár hónappal ezelőtti énjére.
-Igazából Harry mentette meg az életem.
-Aww...igen.Amúgy tudtam, de nektek olyan érdekes történetetek van, hogy soha nem unom meg.Harry is vagy háromszor elmesélte.-nevetett, aztán én is vele kezdtem el nevetni.
-Hé csajok, ne hagyjatok ki minket semmiből!-jött hozzánk Danielle és Perrie.
-Pfhu..a fiúk már be is csiccsentettek.-folytatta Danielle nevetve.
Épp El is mondott volna valamit, de zsebéhez nyúlt.Gondolom, rezgett a telefonja, mert hogy hangja nem volt.
-Bocsi..-mondta aztán lenyomta a zöld gombot.-Háló?..Két perc?..Oké..Szia.-tette le.-Na, Niallék mindjárt itt vannak.
-Uff..-forgatta szemeit Perrie.
-Mi az?-kérdeztem.
-Perrie nem bírja Niall csaját..-mondta Dani.
-Hogy hogy?-húztam számat.
-Akkora egy kis..
-Pezz!-szólt rá El.-Szerintünk is, de tiszteletben tartjuk Niall döntését.-mondta, aztán felém fordult.-Tudod..Niall nem igazán veszi észre, hogy, szerintünk legalábbis, kihasználja.
-Honnan gondoljátok?..Mármint..lehet csak így tudja kifejezni az érzéseit.
-Édes vagy Abb..de nem. Mindig próbál Harryre mászni, vagy a közelébe férkőzni..De ezt persze Niall nem veszi észre.
Az érzés bennem mint anyai ösztön erősödött meg. Harryt akarja?Jaj ne!De ő az enyém!Nem veheti el tőlem!
-De nyugi..amennyit Harry áradozni szokott itt rólad..nagyon szeret!-simogatta meg karomat Perrie.
-Köszönöm..bár ezzel nem igazán nyugtattatok meg.
-De ne félj tőle..szánalmas a csaj!-szólt be Dani.Elnevettük magunkat, aztán ezek után már csak tovább fokoztam.
-Én félni?Ugyan..egy anyai ösztönös ragadozóval van dolga!-mondtam hősiesen mire a lányok nagyon nevetni kezdtek.Én is velük nevettem, de közben azon járt az eszem, hogy milyen jó barátnők.Mennyire befogadó típusúak.Már megszerettem őket.
A csengő megszólalt, aztán ajtó csapódás és két különböző hangon a "Megjöttünk, sziasztok!".
Mindenki lassan elindult, hogy köszöntsék őket.Vártam már, hogy megismerhessem Harry nagyon jó barátját és neki a 'ribanc' barátnőjét, aki az én barátomat szeretné.
Én is kimentem a folyosó felé, majd amikor megláttam, hogy ki lép be a helyiségbe, megfagyott bennem az ismeretségtől a vér.Hirtelen torpantam meg.Szívverésem a magasba szökött, szinte ki akart szabadulni mellem alól.A hideg mindenhol kirázott.Ám ezzel a döbbenettel nem voltam egyedül.Ő is pont annyira lepődött meg mint én, csak rajta nem látszott a félelem.
A szobában mindenki észrevette, hogy a levegő megfagyott.Harry ijedten kapkodta közöttünk a  tekintetét.
Fülemben kezdett zúgni hangosan a vérem, nem hallottam mást.Harryre kaptam tekintetem, elakartam mondani neki, hogy mi van most, és hogy vigyen el innen.De késő volt.Szemeim elhomályosodtak, csak azt láttam, hogy siet felém, és a szája mozog, szemei kétségbeesetten figyeli mozdulataimat, ahogy esek össze.Két kéz a derekam körül, két zöld ijedt szempár, és ahogy a háttérbe pillantok, egy utolsó pillanatra látom még tisztán a már 13 éve eltűnt 'legjobb' barátnőmet.Katiet.