24.Chapter

Sziasztok!:)

Bocsánat a cím miatt, de nem tudtam neki semmit kitalálni.Viszont ha ti leírjátok pl. magyarul (persze angolul még jobb) akkor kiválasztok egyet(feltéve ha többen is írnak) és az lesz a címe :3 <3

Tudom..ez olyan semmis rész lett, de azért remélem tetszik:)

Hagyjatok magatok után nyomot:*

Jó olvasást!:)

Összerezzentem ahogy Harry telefonja csörögni kezdett a néma szobában.Szemeimet kinyitottam aztán Harry felé fordultam, aki már kimászott az ágyból a telefonjáért.
-Igen Lou?-kérdezte, álmos rekedt hangon.-Igen.Nem baj.Most már mindegy...Kettőre?..Miért most mennyi az idő?..Oké.Jól van, sietünk majd, heló.-nyomta ki, aztán iPhoneját enyém mellé rakta.Csak a színük volt különböző.Tetszett, hogy mennyire illenek egymáshoz.
-Bocsánat.-mondta miközben hozzám hajolt, majd adott egy puszit a számra.-Kettőre megyünk, úgy hogy kérlek fél kettőre legyél kész, akkor jövök érted.-mosolygott.
-Nem maradsz?-kérdeztem kissé kétségbeesve.
-Nem tudok.El kell mennem egy tárgyalásra, és átnézni jó pár szerződést.Aztán el kell kezdenem egy prezentációt.Ja, igen.Még nem mondtam, de jövőhéten megyek New Yorkba.Szeretnél jönni?
-Még meglátom.Mennyi időre mész?
-Csak két napra.De ha jönnél, akkor szívesen maradnék még ott.És meg mutatnám a hírességeket.
-Hé, honnan tudod, hogy ott még nem láttam semmilyen hírességet?-kérdeztem úgy, mintha már tévedett volna.
-Miért, voltál már külföldön?-kérdezte vigyorogva közelebb hajolva hozzám.
-Nem.-sütöttem le a szemem.
-Hát ezért mondom.Szívesen elviszlek bárhová téged Abby!-nézett mélyen szemembe.Közelebb húztam magamhoz, majd megöleltem.Nyomott egy hosszú csókot a számra, aztán felöltözött.

***

Egy utolsó csók, integetés aztán bezárom az ajtót és sietek anyuhoz a konyhába.
-Na mizus kincsem, milyen volt az este?-kérdezte huncutkodva.Elnevettem magam.
-Anya semmi nem volt!
-Ühüm..hallottam.
-Anya!Az ágyam egyenlőre még szent!
-Igen..az ágyad még igen!-kacsintott.Lángba borult a fejem.Szóval behallatszottak a teraszról a hangok.-Nincs szégyelni valód kicsim!Örülök, hogy Harry ilyen hatással van rád.Tudom, hogy még jó darabig nem fogsz tudni szexelni senkivel.De ez már nagy előrelépés!-mondta meg kerek-perec a dolgokat.Ajkamba haraptam zavaromban aztán bólintottam.-Tudod, nagyon erős vagy!Sok ilyen lány, vagy fiú..ezen egyáltalán nem tudnak túl lépni.Azt sem engedik, hogy megöleljék őket.Te viszont nem csak hogy eltűröd Harry érintését, hanem jól is esik.Vágysz rá.-bólintottam.Teljesen igaza van.Így bele gondolva még hülyén is érzem magam amiatt, hogy azt hittem, hogy nagyon rosszul állok tovább lépésileg.Hisz nálam vannak még sokkal sokkal rosszabbak.-Csak azt mond meg..-nézett szemembe anyu.-Hogy..nyúlt e már hozzád..ott..?
-Mi?..Jaj!Nem!Anya..az még tényleg a határaimon van.
-Értem.Akkor jó.Rendben.-mosolyodott el.-Örülök, hogy ezt meg tudtuk beszélni.
-Én is.-mosolyodtam el őszintén.
-Jóreggelt szépséges virágszálaim!-köszöntött minket Dyran ahogy belépett a konyhába.Elnevettem magam.
-Szia Dyran.
-Rendben vagy Mag?-ölelt át vállamnál egyik kezével.
-Igen.Köszönöm!
-És mi lesz az ebéd?
-Édesem még nem is reggeliztünk!-nevetett fel anyu.
-Tényleg..Akkor segítek megteríteni!-mondta Dyran.

Együtt megterítettünk, aztán mivel már csak Michael nem volt lent, felmentem érte, hogy megnézzem alszik-e.
Benyitottam a szobájába, még sötét volt.A redőnyöket lehúzva hagyta, de az ágyban nem volt senki.Mivel neki is van fürdő a szobában, odamentem és éppen kopogtam volna, mikor meghallottam a hangját.
Még sosem hallottam énekelni őt, csak viccből, amikor direkt nyávogósan énekel.Nem mertem kopogni, inkább mosolyogva hallgattam, ahogy éppen költögeti a számokat folyamatosan..

***

-Na és mit szeretnél felvenni?-kérdezte anyu.
-Hát..miért?Csak a barátai lesznek ott, és nekik a barátnői..nem gondoltam semmi különösre sem.Egy farmer, szebb blúz és egy pulcsi.
-Jólvan, Harry jön érted igaz?-mosolyodott el.
-Igen.-mondtam.-Baj?
-Jaj, dehogy is! Csak..eddig mindig én vittelek mindenhová.És most olyan furcsa.De örülök neki!-ölelt meg szorosan.
-Köszönöm!..Segítesz ruhát választani?
-Igen!-csillant fel a szeme és már sietett is a gardróbomba.Elmosolyodtam, aztán utána mentem.

Végül egy fekete farmert, egy sima fekete toppot, és arra rá egy vékonyabb, de nagyon szép kötött pulcsit vettem fel, egy szürke sállal.
Felvettem hozzá két fonott karkötőt aztán éppen a táskákhoz léptem mikor kopogtak.Megnyomtam a telefonomon a középső gombot.Még van szinte háromnegyed órám, szóval nem Harry az.
Odamentem az ajtóhoz, közben a zsebembe raktam az iPhoneom.Mikor kinyitottam Michael vigyorgó arca tárult elém.
-Na mondd!-húztam be a szobámba, majd becsuktam az ajtót.
-Először is, tudom, hogy végig hallgattál.Miután kimentem a fürdiből éreztem a parfümöd.-szemeim elkerekedtek.Hát ez..-Na mindegy, a lényeg, hogy szerinted jól énekelek?
-Őm...Igen.Tényleg!Nagyon ügyes vagy.Ledöbbentem, hisz még nem hallottalak így énekelni..de nagyon szuper.
-Köszi..csak mert lehet, hogy belépnék egy bandába.Szerinted?
-Azta!!-csillantak fel szemeim.-Támogatlak öcsikém!-nevettem és megöleltem őt.
-Köszönöm.-suttogta.
Elengedtem, megláttam, hogy kicsit könnyes a szeme.
-Melyik bandába gondoltad?-kérdeztem.
-Nem tudjuk még a nevünket..egyenlőre csak megbeszéltük.De minden olyan jól halad!És hihetetlenül örülök, hogy végre elmondhattam valakinek.
-Én is örülök, hogy elmondtad.-mosolyodtam el.Épp kérdezni akartam volna még tovább mikor a telefonom megcsörrent.Kivettem a zsebemből.Harry hívott.
-Szia!-vettem fel mosolyogva.
-Szia..olyan fél óra múlva ott vagyok érted.
-Rendben.Várlak, szia!
-Szia szépségem.-rakta le.Sóhajtottam egyet.
-Jajj, ez a tipikus mámoros, szerelmes sóhajtás.-sóhajtott hasonlóan Michael mire oldalba ütöttem duzzogott képet vágva.
-Ne szekálj!
-Jólvan!-rakta fel ártatlanul a kezeit a levegőbe.-Amúgy tudnál segíteni föciben?Elküldték a mai anyagot, de nem igazán fogtam fel.
-Persze, de csak 25 percem van.
-Nem baj, köszi.

-Ja, már vágom..valamennyire.Amíg te elmész Harryvel szórakozni addig majd én átolvasom úgy ötször, megcsinálom holnapra a matekot, bemagolom a törit, felkészülök fizikára, írok egy esszét magyarra, szavakat tanulok latinból aztán majd ha időm is lesz, pihenek még ma.Neked meg jó szórakozást!
-Ne légy már ennyire negatív!Ezen én is átmentem Michael..-mosolyodtam el.
-Annyira szeretnék már annyi lenni, mint te!
-Hm..egyenlőre tanulj, aztán majd meglátjuk..Lehet addigra már zenész vagy sztár leszel!De ahhoz tanulj.Na puszi, megyek.-csuktam be az ajtót.Még egy 'HÉ'-t hallottam a túloldalról, de nem nyitottam vissza mert hallottam ahogy nevetni kezd.Elmosolyodtam, aztán vissza siettem a szobámba, hogy kiválasszak egy táskát.Egy egyszerű feketét választottam, beleraktam a pénztárcám, a telefonom, és az egyik fényképező gépemet, miután azt beleraktam egy tokba.
-Szia Harry!-értem be a konyhába a cuccommal.Éppen anyával beszélgetett.
-Szia gyönyörűm!-fogta át derekam és húzott magához, miközben lazán ült a bárszéken.Adtam a szájára egy hosszabb puszit, aztán rámosolyogtam.
-Indulhatunk?-vigyorodtam el.
-Vártad már?-vigyorodott el ő is.
-Nagyon!De hogy őszinte legyek kissé izgulok.
-Nem baj.Megiszom a teát aztán indulunk.
-Rendben, addig lehozom a cipőm.-jutott eszembe.Mikor vissza indultam, anyu mellett elsétálva az ő arcára is adtam egy puszit, aztán Harryre néztem, aki mosolyogva figyelt bennünket.

-Na végre!-mondtam miután Harry is beszállt.Még mindig nem szoktam meg, hogy először mindig szinte beültet a kocsiba.
-Na, akkor induljunk.-mondta felpörögve.
Elmosolyodtam, aztán úgy figyeltem őt egy darabig.
-Most olyan más vagy..-szólaltam meg egy idő után, mikor már pár utcát elhagytunk.
-Miért?Miben?
-Nem tudom..néha olyan komoly vagy.Néha meg mosolygós, úriember.De ennyire vigyorgósnak és felpörgöttnek még nem láttalak.-mondtam.
-Igen..Tudod..A fiúk mellett teljes mértékben elengedhetem magamat.Szeretek velük lenni.Olyankor visszajön a régi, gyerek énem.Sok hülyeségen átmentünk már..szinte együtt nőttünk fel.Ezáltal tényleg szinte csak önmagam lehetek mellettük.Mindig várom az ilyen eseményeket.
Pont megálltunk egy pirosnál, ezért odahajolhattam hozzá, hogy egy hosszabb csókot ellophassak tőle.Ajkamat nyalva húzódtam vissza az ülésbe.Kissé felhevültem ajkaitól, és ezt ő is érezte.Viszont ez az érzés hamar elszállt, mikor az ablakomnál kopogtatni kezdtek.Ijedten ugrottam minél távolabb az ablaktól, miközben odakaptam a szemem.
Egy újságot eladni próbáló csöves nézett vissza rám.Koszos, piszkos, és szomorú volt.Szemeiben szinte már nem is volt érzelem.Fehér haja, bajsza és szakálla keretezte arcát.
Homlokráncolva figyeltük egymást a következő másodpercben, miután jobban megvizsgáltuk egymás arcát.Olyan ismerős volt..Viszont időm, a felismerésre nem volt.A lámpa zöld lett, és Harry gyorsan elhajtott.