26.Incomprehension

♥Sziasztok..

Lehet, sőt biztos nem olyan mint amire számítotok..csak úgy mondom, hogy ezt a fejezetet még régen írtam, és nem direkt lett unalmas..xd..:/ (Most a 41.fejezetet írom a gépen!)
Utólag is nagyon NAGYON KÖSZÖNÖM a kommenteket, a feliratkozókat és a véleményezőket is.

Úgy örültem nekik:') Ma tudtam csak elolvasni, és amint láttam, hogy 69 (!) az összes komment, egyből visítani kezdtem kb.Persze nem csak azért, mert éreztem Harry jelenlétét, hanem mert tudtam hogy egyből 8-an kommenteltek..Aztán persze jött a komment "A lány"-tól, így megenyhűlt a szívem♥

Na mindegy, nem rizsázok, csak tudjátok, hogy hihetetlenül jól estek a kommentek:') ♥

IMÁDLAK TITEKET!

Jó Olvasást és hagyjatok magatok után nyomot;)♥

A hangok szűntelenül búgtak a fejemben, nem tudtam hol vagyok és mi van velem.Szememet ki akartam nyitni, de nem ment.Az emlékek Katieről és az akkori életemről sugárban ömlöttek rám.Elém villantak képek, ahogy Katievel játszunk.Aztán amikor meglátom apát az ablakból.Vigyorogva és nevetve integetek neki.Akkor még úgy..de aznap este minden megváltozott és többé nem mosolyogtam rá.
A következő kép, mikor elkap, és veszi le a ruhám.Mikor menekülök.Mikor simogat.Mikor vigyorog a képembe.Amikor ördögien nevet.Folyamatosan különböző mégis szinte ugyanazok a képek.Nem akarnak megszűnni.Éreztem a szinte fizikai fájdalmamat újra.
"Élvezed kislányom?-kérdezi kacérkodva.Pedig a lánya vagyok.Ezt nem szabadna igaz?Igaz?És anya hol van?"-csapott belém egy gondolat.
Az ördögi nevetése hallattszódott fel, ami nem akart megszűnni.Többé nem.Nem akarom hallani!Ellent akarok állni!Hagyd abba!Hagyj békén!
-Ne!Nem akarom!Ne!NEE!!!-kiabáltam, majd hirtelen ültem fel a kanapén.Arcomról a könnyek patakokban folytak, homlokom vizes volt, a hideg borogatás miatt.Valaki mellettem ült és a vállamat rázogatta.
-ABB!Itt vagyok!Itt vagyok édes!-Harry hangja volt.Ő itt van!Itt van velem!-Édesem!Nyisd ki a szemed!Itt vagyok!Abb!-kinyitottam.Pislogtam párat, de így sem tudtam tisztán kivenni alakját a könnyeimtől.
-Harry!-sírtam fel újra, és egyből karjaiba vetettem magam.Szorosan és védelmezően fonta körém a karját.Jól esett sírni karjaiba, tudni, hogy ő itt van velem.Amikor minden kis porcikám kívűl-belül fáj.Ő itt van.Velem.
-Itt vagyok édes.-mormogta fülembe, miközben ringatni kezdett.

Szép lassan nyugodtam meg.Folyamatosan suttogott a fülembe megnyugtató dolgokat.A sírást abbahagytam.Már csak szuszogásom hallattszódott.Megnyugtató volt.Mélyen beszívtam illatát.A biztonság érzet egy másodperc alatt járta át a testem.Kicsit lazítottam az ölelésemen, és inkább ölébe bújtam teljesen.Nem nyitottam ki a szemem, csak mellkasába fúrtam fejem.Egyik kezemmel hasamat fogtam körbe, míg másikat Harry hasára raktam.Igaz, nem a szívéhez tettem kezem, de még így is éreztem miként dobog.Lassú volt, és nyugtató.Csak ennyire emlékszem, mivel pár perc, vagy talán csak pár pillanat múlva el is aludtam.


Amikor felkeltem, és kinyitottam a szemem, egy besötétített szobában voltam.Puha ágyon, betakarva.Louis illata volt a szobának, viszont a plédnek meg Eleanor illata.Egyből tudtam, hogy a hálószobájukban vagyok.Első gondolatom az volt, hogy milyen aranyos volt tőlük, hogy felhoztak ide.Aztán eszembe jutott, hogy miért is...
Lassan felkeltem, a plédet összehajtogattam, majd elhagytam a szobát.Egy emeletes volt a ház, úgy hogy hamar a hangos társaság közelében találtam magam.Először inkább a fürdőbe akartam bemenni, ezért az utat arra fele vettem, ahova még a party elején elmentem wc-re.Kopogtattam az ajtón, és mivel nem jött válasz, ezért benyitottam.Éppen El mosta az arcát.
-Jajj, bocsánat..én csak..
-Semmi baj!Jól vagy?-jött egyből hozzám, pedig még vizes volt az arca.
-Igen.-mosolyodtam el szélesen a látványtól.
-Jajj istenem!Úgy megijesztettél!-ölelt meg.
-Bocsánat!..De figyelj csak El...megbízhatok benned?
-Hát persze!Mond csak..
-Az ő neve Katie igaz..?
-Igen!
-Értem..Tudod..Ő..a legjobb barátnőm volt..csak..13 éve elköltöztek a környékről ahol laktunk.
-Miért?-kérdezte együttérzően El.
-Apám miatt.-suttogtam, majd lesütöttem a szemem.
-Hé, Abb!Elöttem nem kell szégyelned semmit!-fogta meg kezem.-Mi volt apáddal?
-Mikor megtudták, hogy mit csinál, elmeneküldtek.-húztam el a szám.
-Mit tett?-kérdezte megijedve El.
-Bántott..-suttogtam, aztán egy nagy levegőt vettem, hogy visszatartsam a sírást.
-Te jó isten...Abb.Gyere ide!-ölelt meg.-Hogy bántott?-suttogta fülembe.
-Ütött...és...sokszor megerőszakolt.-szinte csak formáltam a szavakat.Meglepődtem magamon viszont, hogy mégis milyen könnyedén mondom el ezt Elnek.
-Úristen.-zokogott fel Eleanor.-Abb!-mondta, és minél előbb próbált megnyugodni.-Csoda, hogy még itt vagy!-engedett el, és végigmért.
-Igen.Ez a lényeg!-mosolyodtam el, de szemembe könnyek csillogtak.-Tudod..amikor megláttam, Katiet..akkor lesokkoltam..aztán a sokktól elájultam, és..akkor minden emlék, az akkori időkből, rámzúdult.Aztán..apám is megjelent, a sok sok kép, ahogy bánt...Tényleg hangosan kiáltottam fel?-néztem rá hitetlen, de félős szemmel.
-Igen.Harry nagyon megijedt..De nem tőled, csak nem tudta mit tegyen.
-Mindent nagyon jól csinált..-mondtam.
-Igen.Mindig tudja mit kell tennie.Ő ilyen.-mosolyodott el halványan, ami az én arcomra is mosolyt csalt.
-Igen.Ezért is szeretem.
-Látszik, hogy szeretitek egymást.És össze is illetek.Örülök, hogy megtalált Abb.És köszönöm, hogy elmondtad.
-Hidd el, nekem is nagyon jó volt, hogy elmondhattam.-mondtam, és kimondva tényleg észre vettem, hogy valamennyivel megkönnyebbültem.
Eleanor még utoljára megölelt, aztán visszaindultunk a nappaliba.
Amint beléptünk minden szem ránk szegeződött.Beleértve Katiet is.Nagyot nyeltem, aztán El támogatásával Harry mellé sétáltam.
-Jól vagy?-fürkészte arcomat Harry.
-Igen..csak..az emlékek...-mosolyodtam el hamiskásan.
-Értem.-bólintott, de tekintete elárúlta, hogy ez a téma bizony még vissza fog jönni.
-Üm..amúgy bocsánatot szeretnék kérni, amiatt amit tettem..vagyis ami történt..
-Ugyan Abb!-ölelt át El.
-Ez nem a te hibád!-nyugtatott Danielle.
-És bármi baj van, ránk; lányokra, fiúkra, számithatsz, mi segítünk!-folytatta Perrie.
-Köszönöm!-mosolyodtam el őszinten ahogy El elengedett.
Mindekitől kaptam egy biztató, nyugtató mosolyt..kivéve Katietől.Nem esett jól, nem értettem miért ilyen velem, de megpróbáltam nem foglalkozni vele.
Leültem Harry mellé, átfogta egyik kezével derekam.Magához húzott, aztán hosszú csókot nyomott ajkaimra.Mikor elváltunk egymástól, éreztem amint arcom lángba borul.Nem mertem felnézni, csak kicsit elmosolyodtam.A többiek felnevettek és Katie épp a szemét forgatta.
-Na következő kör?!-kiáltott fel Zayn.
-Hozom!-nevetett El, és a lányokkal szinte egyszerre álltunk fel, Katiet kivéve, hogy segítsünk hozni söröket.
Végül Katie is erőt vett magán, és ő is utánunk jött.
A konyhában a lányok ahogy felszették a sört, mentek is vissza.Katievel viszont ott maradtunk.
-Ha azt hiszed, hogy én még az a pici kis csaj vagyok, aki téged szeret és a te legjobb barátnőd..Tévedsz!-mondta ridegen.-Ráadásul ne hidd, hogy Harry a tied!Ő az enyém!-mondta.Teljesen ledermedtem.Hát ilyen lett?A kedves, aranyos, megértő és mindig segítőkész, vidám és nevetgélős lányból ez lett?Egy komor, rideg 'barátnő', aki csak úgy elfelejtette a régi barátnőjét?..Szíven ütött amit mondott.Már nem is ismertem rá.Más lett.Hogy is gondolhattam volna, hogy ha egyszer újra összehoz a sors vele akkor beülünk valahova, mindent átbeszélünk, behozzuk az elmaradt éveket és folytatódik minden, onnan ahonnan abbamaradt?!..Hirtelen ér a tudat, hogy mennyire ostoba vagyok.Pedig mennyit álmodoztam erről..És ezt kapom Tőle.Fáj a tudat, hogy ennyire buta voltam.De hát akkor ennyi.Pedig egy részem, még mindig reméli, hogy ott van a régi Katie.Vagy mégsem? És hogy mer olyat mondani, hogy Harry az övé?!..Oké, hogy az enyém se..de ez, ebben az állapotban sok nekem.Kissé dühös és nagyon csalódott vagyok. Beharapott ajkakkal a pült mögül a fotelen ülő társaságra néztem, vagyis pontosabban Harryre.Engem fürkészett.Lehet talán azért indult el, mert látta az arcomon, hogy nincs minden rendben.
-Segítsek édes?-fogta meg derekam és magához húzott.
-Őm..-jöttem zavarba, mire elmosolyodott.
Katie magába szitkozódva fogott meg két sört és elment.
-Ó Harry!-öleltem meg.
-Itt vagyok édes!-dörmögte fülembe.Felnéztem rá, tarkójára vezettem a kezem, onnan fel hajába, aztán beletúrva lehúztam őt magamhoz és megcsókoltam.
-Mmm..Ez nagyon fincsi volt.-kóstolgatta ajkait.Elkuncogtam magam.-Na gyere baby, otthon majd megbeszéljük.
-Okés..de..várj csak..-álltam meg.
-Mi az?-mosolyodott el.
-Üm..adj még egy csókot!-mondtam kissé szégyenlősen, de tartottam a szemkontaktust.
Elvigyorodott, aztán egy hirtelen mozdulattal magához vont.Lehajolt hozzám, becsuktam a szemem és átadtam magam csókjának.
Vadul kóstolgatta ajkaimat.Kezdtem éppen átadni magam az érzésnek, mikor eltávolodott.
-Ne!-húztam vissza magamhoz, szememet ki sem nyitottam közbe.Elkuncogta magát aztán megcsókolt még egyszer.Majd még egyszer.Aztán még egyszer.
-Khm-khm!..-hallattszódott Katie hangja mögöttünk.-Bocs, csak vinni kell még sört és a hűtő előtt csókolóztok.
Pirulva arrébb húztam Harryt, aztán oda engedtük Katiet.
-Kösz.-csapta vissza a hűtő ajtaját, aztán elment.
-Mikor megyünk amúgy?-kérdeztem beharapva ajkam.
-Amikor szeretnél.De én olyan estefele gondoltam.Olyan hét vagy nyolc után gondoltam.
-Hm.Rendben-mosolyodtam el, majd rám kacsintott, és mikor megfordultam, hogy vissza induljunk, megpaskolta a fenekem.A gyengéd paskolás, ágyékomban vízhangzott.
Hátrafordultam és vággyal teli szemmel néztem rá.Gyorsan leesett neki, hogy ez számomra mennyire intim volt.És azt is gyorsan kitalálta tekintetemből, hogy ez mennyire felizgatott.
-Abb..-dörmögte Harry, de Louis félbeszakította.
-Harry!Hahó!Abb!Gyertek ide, ti szerelmes újoncok..-Harryvel egymásra néztünk, majd derekamnál vezetve vissza vezetett a többiekhez.
-Na szóval..-kezdte Louis.



(:Ne felejtsétek a csoportba bárki beléphet: https://www.facebook.com/groups/266342583522766/