27."Common" words♥

♥Sziasztok!

Hosszú idő után végre tudtam hozni az új részt!

Valakinek talán túl nyálas, valakinek nem:S

Viszont mindig örülök bármiféle kommentnek:$

Véleményezzetek és iratkozzatok fel, aztán jön is az új rész!:3

Csók puszi

Jó olvasást!♥

...És most itt állok a szekrény mögé bújva, egy sötét szobában.Nos, nem tudom Louis hogy vett rá, hogy bújócskázzak de mindenesetre beleegyeztem.Hallottam, amint nyílik az ajtó.Jobban össze húztam magam.
-Abb!-suttogta Harry.-Itt vagy?
-A szekrény mögött!-suttogtam vissza, miközben próbáltam kimászni.
-Szia baby!-láttam amint mosolyogva benéz a szekrény mögé.-Gyere ide!Van egy kis előnye, hogy sötét van és nincs itt senki!-Kacsintott, bár sajnos nem láthattam rendesen, mert homályos és sötét volt.
Elkuncogtam magam, aztán végre kitoltam a szekrény mögül magam.
Harry fölém magasodott, és ahelyett, hogy meg kellett volna ijedjek, tetszett hogy ennyivel magasabb.Nagy tenyerét óvatosan rakta derekamra, majd onnan hátamra csúsztatta, onnan pedig le, fenekemre.Halkan felnyögtem, aztán pólója nyakánál fogva lehúztam magamhoz.Forró csókban forrt össze szánk.Ajkai finoman ízlelgették enyéimet.Teljesen beindított.Ágyékomat övéhez nyomtam, érezni akartam őt.Ahogy még közelebb vont magához, belemarkolt fenekembe, miközben felnyögtem.Elégedetten nyakamba hümmögött, aztán nyakam érzékeny pontjain kezdett csókolni.Hirtelen kaptam hajához és markoltam bele, közben másik kezemmel izmos vállát szorítottam.Jobban fenekem alá nyúlt, így ujjbegyeit szinte éreztem nemi szervemnél, ami hatalmas nyögést váltott ki belőlem, de próbáltam magamba fojtani.Felemelt, két lábam csípője két oldalán volt.Fenekemnél és derekamnál tartott.Erősen markoltam haját és vállát, ahogy próbáltam feljebb menni, hogy közelebb lehessek hozzá.Nyakam kényeztette és a vágy amit bennem keltett, túl sok volt.Kezdtem elveszíteni a fejem.Minden érintése annyira kényeztető...
Ahogy ujjai súrolják nemi szervem.Ahogy markolja fenekem, fogja derekam.Ahogy nyakamat csókolja.És mindeközben érzem őt, szívom illatát, ami megrészegít.
-Ah..Harry!-nyögtem fel.Abba hagyta nyakam kényeztetését és szembe nézett velem.
-El szeretnél élvezni..Édes?-ahogy dörmögte kikészített.Ágyékomat a vágytól reflexből neki nyomtam.-Ah.Abby!Kikészítesz..-nyögte fel.
-El..akarok..menni..-suttogtam.Bólintott, de mire cselekedhetett volna Louis, Zayn és Danielle nyitott be.A frászt kaptam tőlük, és sajnos ez elpárologtatta hirtelen gyorsasággal a sok vágyat..nem mindet, de sokat.
-Hoppá!-vigyorgott idétlenül Louis, mire elnevettem magam.
Harry leengedett a földre és mikor már talpaimon álltam, felkapott ölbe és úgy vitt ki Louisék mellet, akik vigyorogva néztek minket.
Én is nevetni kezdtem, de mikor kiértünk a folyosóra, Katievel találtam szembe magam.Arcomról gyorsan fagyott le a vigyor és komor tekintettel kértem Harryt, hogy rakjon le.

***

-Köszönünk mindent!Sziasztok!-mindenkinek adtam egy-egy puszit meg ölelést, aztán Harryvel el is mentünk.Beültünk a kocsiba és elindultunk.
Vissza gondoltam a mai napra..hihetetlen jó volt.Jót csalódtam, legalábbis nem ennyire jónak képzeltem.Bár azon kívül, hogy Katie nagyon megváltozott, és még az én véleményem szerint is hisztis liba, eltűrte mindenki.
Eleanor, Perrie és Danielle a világ legédesebb lányai.Nagyon megszerettem őket, de valahogy Ellel mégis jobban kijövök.Nagyon egymásra találtunk.
Este nyolc van, de nem bánom.A lányokkal számot cseréltünk, így bármikor tudjuk egymást hívni.Minden annyira jó volt, olyan jól éreztem magam velük.Remélem a holnapi parti is jól fog sikerülni.
Bevallom, eléggé félek Harry apjától..elég irónikus az én apámat nézve, de végül is nem ugyanaz a kettő.
Nagyot sóhajtottam ahogy arra gondoltam mi lesz holnap.Mi lesz ha nem vagyok neki szimpatikus?Ha el akar tiltani Harry mellől?Ahj..félek a bennem rejlő kérdésektől.
-Mi az Abb?-nézett rám egy pillanatra az útról Harry.
-Hát..eszembe jutott, hogy holnap találkozunk apáddal.És hát..félek.-vallottam be.
-Nem kell Abb..téged mindenki szeret!Aki nem, az meg hülye és vak!-elnevettem magam bókján.Szerintem nincs igaza, de azért nagyon aranyos volt tőle.
-Bekapcsolhatjuk egy kicsit a rádiót?-kérdeztem gyengéden.
-Neked bármit lehet Abb.-nyomta meg az 'on' gombot, aztán halkan felcsendült egy esti nyugtató zene.Harry feljebb hangosította, aztán tovább koncentrált az útra.
Kihasználtam, hogy még olyan huszonöt percet fogunk utazni.Mindig is szerettem kinézni a kocsi ablakán, miközben az száguld.A zene meg csak rátett, hogy könnyebben elmélkedős állapotomba merüljek.
Harrynek leesett, hogy most fel kell dolgoznom ezt a napot, és fel kell lélekben készüljek a holnapira, és ezt tiszteletben tartotta, amit igaz nem mondtam neki, de hálás vagyok érte.

-Köszönöm, hogy haza hoztál!-mosolyogtam.Hátam a kocsinak támasztottam, miközben Harry egyik kezét jobb vállam mellé helyezte.
-Szívesen.-mondta, langyos lehelete simogatta arcom.Mosolyom még szélesebb lett, a gondolatra, hogy mit csináltunk mi Louiséknál.-Mi az?-kérdezte, hangjából pedig csak úgy áramlott a szeretet.
-Csak..amit Louiséknál csináltunk..eszembe jutott arról, hogy ilyen közel vagy.És még a levegőt is érzem, amit kifújsz.Annyira finom.Olyan mintha simogatna.És szeretem, hogyha közel vagy hozzám.Ha úgy beszélsz hozzám..mert akkor..érezlek.Érzem, hogy ott vagy velem.-mondtam behunyt szemmel, mosolyogva, miközben magamban elképzeltem.
Pár másodperc múlva, Harry lágyan ajkaimra helyezte övéit, és úgy csókolt, mintha félne, hogy elveszít.Mintha én lennék a kincs, amit véd.A porcelán, ami mindjárt eltörhet.Úgy óvott és védett mindentől.És ezt éreztem a csókban.Éreztem mennyire fontos vagyok neki.
Csupán a gondolat is, nem hogy az érzés..könnyeket csalt a szemembe, miközben lágyan csókoltuk egymást.Finoman hajába túrtam egyik kezemmel, míg másikkal lassan simogattam kigyúrt felső testét.
Lassan abbahagyta a csókunkat, és homlokát enyémnek döntötte.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!-suttogta Harry halkan, nehogy meghallja valaki más is.
-Nem, én köszönöm.Te mentettél meg..ha te nem jössz..ha azt hiszed, hogy csak egy felesleges hívás..ha nem tartottad volna fontosnak..én..én már nem len..
-Pssszt!-arca fájdalmas volt e szavak hallatán.-Kérlek..ne is mondd ki!A lényeg, hogy itt vagy!
-Igen!-adtam puszit szájára.-Itt..-majd még egyszer-..vagyok..-majd még egyszer-..veled!-majd egy hosszabb csókot leheltem ajkaira.-És a tied vagyok!-suttogtam alig hallhatóan.
Karjai derekam köré fonódtak, és szorosan tartott magához.Hosszú, lágy csókot nyomott számra, aztán ízlelgetni kezdte ajkaimat.
-Oh, Harry!-suttogtam.
-Mondd, mi kell gyönyörűm!-kényeztette hátam és derekam, ahogy simogatott.
-Csak te!Csakis te!-csókoltam meg.
Amit akkor, abban a pillanatban éreztem, nem is tudom, hogyan tudnám leírni.Az a gyöngédség, amivel simogatott és amivel csókolt..Számomra hihetetlen érzés volt.Úgy éreztem magam, mint aki tényleg fontos, mint akit tényleg, igazán szeretnek.
És most nem a családi, vagy a baráti szeretetre gondolok..Hanem a szerelemre..ha ez az.Remélem, mert sosem akarom őt elveszíteni.Én szeretem őt..De az egyik dolog amit nem értek..hogy hogyan, miért, miért pont én?
Talán ez a sors műve..amit életem végéig hálálni fogok, mert hogy ilyen pasi nincs még egy..az biztos!
-Abb..-szakította meg csókunkat.
-Igen?-kérdeztem.Rávettem magam arra, hogy kinyissam a szemem, bár mennyire sem volt erőm rá a sok gyengédség után.
-Lehet, sokaknak ez csak egy átlagos szó..-kezdte.-De én Szeretlek!