37.Afraid

♥Bocsánat a késésért, a gépem nem igazán akar működni mostanság.
Csatlakozzatok a csoporthoz, ahol bármit kérdezhettek, érdeklődhettek és az elsők közt tudtok meg mindent!
https://www.facebook.com/groups/266342583522766/
Jó Olvasást!♥

Hallottam ahogy a léptek elmennek a szoba előtt, tovább, abba a terembe ahol az előbb álltam.
A szívem hevesen vert, a kezeim kicsit remegtek is, egyik szemem meg érdeklődve nézett ki a kulcslyukon, amit esélytelen lett volna bezárni, mert hatalmasat kattan, és azt biztos meghallotta volna.
Nem telt el egy perc se, de hallottam, ahogy az ajtó újra nyitódik, majd csukódik.Végül a zár kétszer kattan hangosan, végig visszhangozva a termeken, folyosókon.
Legszívesebben sikítottam volna Harrynek, hogy itt vagyok, mentsen ki, de tudtam hogy nem szabad.
Párhuzamosan hallottam, hogy az idegen léptei megszaporodnak és valamiféle búvóhelyet keresnek gondolom.Legalábbis csak azt tudtam elképzelni, ugyanis a léptei inkább menekültek Harryé elől, minthogy kereste volna.
A szobában sötét volt.Féltem, de inkább meghátráltam és elbújtam egy szekrény mögé.Pár pillanat múlva az ajtó halkan nyitódott, majd csukódott.A baj csak az volt, hogy becsukni már nem sikerült olyan halkan.
-Abb?-kiáltotta Harry elmenve az ajtó előtt.Sajnos nem kapott választ.Éreztem, amint kezeim még jobban remegni kezdenek és szinte már ziháltam, pedig odafigyeltem, hogy a levegőt is halkan vegyem.
Az idegen, aki bejött szinte már futva, a falnak dőlt.Legalábbis a hangokból ítélve.Nem láttam semmit.Hisz a szobában majdhogynem vak sötét volt.
-ABB!-kiáltott újra Harry, majd hallottam ahogy benyit a wcbe.A termekhez nincsenek ajtók, hisz ez egy galéria, direkt csak a mellékhelységhez és a kis konyhámhoz van ajtó.Tudtam, hogy már csak ez a lehetőség van, így vártam már, hogy kinyissa az ajtót.Léptei az ajtó előtt megálltak.Mit csinál?Miért nem nyit be?
A telefonom rezegni kezdett a farzsebemnél.Egyből a falhoz nyomtam fenekem, nem érdekelt eltöröm-e az iPhoneom, amire sokáig spóroltam a fizetésemből.Hallottam ahogy Harry szitkozódik, majd benyit hirtelen.
A csávó a falhoz lapult, de nekünk háttal, így esélyünk sem volt megnézni az arcát.Harry egyből rá kapta a fejét, miután felkapcsolta a lámpákat.
Láttam, ahogy álla megfeszül.Kezei ökölbe szorulnak, majd éreztem, ahogy elárasztja a düh.
-Ki.Vagy.Te?!-kérdezte ütésre készen.A testtartásából és járásából is ítélve, a férfi nem mozdult.-VÁLASZOLJ!-kiabált Harry mire megrezzentem, de ebből ők nem észleltek semmit.-Fordulj meg!-mondta nyersen Harry, mire a férfi megfordult. Harry elmosolyodott.Már értem.Lenyugtatta magát.Eszébe jutott, hogy az ellenséghez a legnagyobb fegyvere a higgadtság.-Nos.-lépett hozzá közelebb, mire a nála jóval alacsonyabb férfi hátrált egy lépést, de ott már csak a pultba ütközött.-Miért vagy itt?!-kérdezte nyugodtan, de a férfi nem válaszolt.-Újra megkérdezem.És ha akkor sem válaszolsz, technikát váltunk, rendben?!-mosolygott Harry úgy, hogy én inkább elfutottam volna a férfi helyében.-Mit.Keresel.Itt?!-kérdezte.Mivel most sem kapott választ, Harry keze lendült, és ökle a szerencsétlen ember orrcsontjával ütközött.Hallottam ahogyan a férfi orra reccsen, mielőtt fájdalmának hangot is adott volna.-HOGY HÍVNAK?
-H-h-h-hunter.-dadogott ezek szerint Hunter.Érdekes név, de nem olyan rossz.
-Nos Hunter.-folytatta nyugodtan.-Ki küldött?
-A-azt nem mondhatom el.-Harry keze újra a magasba lendült, mire Hunter kiabálni kezdett.-AZ APJA!AZ APJA!A LÁNY APJA!NEM TUDOM HOGY HÍVJÁK!CSAK FEDŐNEVEKET HASZNÁL!-tette maga elé védekezően a kezét.Harry maga mellé helyezte önelégülten újra a kezét.Féltem, hogy újra bántani fogja.De megértettem őt.
-Nos.Ha a következő kérdéseimre válaszolsz..elengedlek.De ha nem.Meghalsz.És ha hazudni próbálsz..akkor is meghalsz.-mondta nyersen Harry.Megállt velem a világ.Harry képes lenne ölni?Harry képes lenne ÖLNI?
-Válaszolok!Nem hazudok!Ígérem!-mondta fájdalmasan.Harry bólintott majd körülnézett a szobában, mire gyorsan visszabújtam a szekrény mögé.Most féltem tőle.
-Milyen fedőneveket használ a főnököd?-tette fel az első kérdést.
-Leginkább..áhh..-kapott másik kezével is orrához, de gyorsan folytatta.-Leginkább a Főnököt, a Vezért.A..a legtitkosabb a ..COVA.-suttogta a végét.
-Az minek a rövidítése?-húzta össze szemét Harry.
-Valami Colin vagy Colleen vagy nem is tudo..
-Colleen!-szólt közbe Harry sürgetően.
-Igen...Colleen Vadásza.-mikor azt a két szót kimondta, éreztem amint szemeim megteltek könnyel.Szívem a torkomban dobogott.Szerencse, hogy a fal és a szekény között álltam, mert nem nagyon bírtam magam megtartani.Elegem volt már ebből az egészből.
-Téged minek küldött?-kérdezte Harry egyre idegesebben.
-Ho-hogy félemlítsem meg..H-hogy erőszako..
-NE MONDD KI!!!-ordított rá Harry.A szoba bezengett a hangjától, amiben csupa idegesség volt.De én tudtam, hogy csak azért, mert nem akarja hallani.Ahogy én sem.Mégis a tudat sírásba késztetett.
-Hányan vagytok még?!-hangoskodott Harry.
-N-nem tudom.Változó a létszám.Á-általában füveseket vesz be.De mikor kijózanodnak meggondolják magukat.És akkor megöli őket.
-Milyen bizonyítékot kéne vinned?!-hangja folyton ingerült volt.
-A..a véres..a véres bugyiját.-suttogta Hunter, félve attól, hogy Harry csupán a szavak miatt is bántani fogja.
-És mégis milyen elmebeteg állat képes erre?!-szinte kiabálta mérgében.-Na ide hallgass.Kapsz egy millió fontot, HA!
-Egy millió font?!-kérdezte vágyakozóan Hunter.
-Annyit.De csak akkor, ha megteszed azt, amit mondok.Nem versz át, különben meghalsz.Nem csalsz, hazudsz, és rá sem nézel Colleenra többet!
-Értettem!
-Mondhatom a feladatod?!-kérdezte ingerülten Harry úgy, mintha csak beleakarná beszélni Hunterbe a titkos dolgait.
-Igen!
-Mostantól besúgó leszel.Elmész két utcával odébb.Elintézem, hogy fél óra múlva legyen ott Colleenak bevérezve egy fehérneműje.Ha befordulsz a sarkon balra, a kék kukába lesz...Vagy a zöldbe.Ez részlet kérdés.Elviszed COVAnak, és úgy teszel, mintha megtetted volna.Ezentúl, bármilyen feladatot ad, úgy csinálsz, mintha megtennéd neki.Én mindent elintézek neked.A dolgod csak annyi, hogy bármi van, bármit mondd, bármit hallasz.Bármilyen pletykát, vagy hírt.Te eljössz hozzám, és mindent elmondasz, szóról szóra.Mostantól résen kell lenned.Megértettet?!
-I-Igen!
-Milyen kérdései szoktak lenni, hogy biztosítsad, vele voltál?!
-Ő..Hát..Ho-hogy, milyen a parfümje, a bőre.Hogy sikít...hogy néz rád, miközben..
-Jó.Ennyi elég!!-förmed rá Harry.
-Bvulgari és Chanel parfüm.A bőre puha, mint a selyem...A többit pedig találd ki.Te értesz az ilyenekhez.-mondja a végét undorral.-Ja igen.Ezentúl semmi rosszba nem keveredhetsz. Stimt?!
-Igen!..I-igen..Uram!
-Nem kell így hívnod.-mondta unottan Harry.-A pénzt akkor kapod meg, miután COVAt börtönbe juttattuk.Itt vége a beszélgetésnek.Holnap gyere ugyanide délután 3-kor.Akkor beszélünk még részletesebben.Most pedig menj a kórházba, majd ne felejtsd el a kukákat.
-É-értettem.-mondta Hunter és hallottam amint feláll és kisiet a szobából.Hallottam, amint Harry megnyitja a csapot és lemossa a kezét.Menekültem volna Harry védelmező karjaiba.Odaszaladtam volna legszívesebben hozzá.De féltem.
Harry kiment az ajtón majd hallottam amint a léptei a kijárat felé mennek.Mikor már éreztem, hogy a kellő távolság megvan kibújtam a szekrény és a fal közül, majd azt tettem, mint az ilyen helyzetekben mindig.Menekültem.