38.Passionate kiss

♥Hey-hey 
Bocsánat a nagy késésért, de nyaraltunk:sJó Olvasást!♥

A cipőmet levettem, így zoknimban elértem, hogy lépteim szinte ne is legyenek hallhatóak.A táskámért futottam, felkapkodtam magamra a kabátom, felkaptam a táskám.Viszont ebben a pillanatban láttam meg, hogy a festőkészletem éppen száradásban van.Odapattantam és gyorsan mindegyikre rácsavartam a tetejét.Nagy szemekkel gyorsan körbefordultam tengelyem körül, majd szaladni kezdtem az ajtó felé a rejtettebbik úton.
Hallottam ahogy Harry idegesen kinyitja Hunternek az ajtót.Kérdez még valamit tőle aztán az ajtó csukódik és végül be is záródik, majd két kattanás.
Oké, szóval Harry bezárt.A kérdés, hogy kívülről vagy belülről.Bár én inkább a másodikra szavaznék, de szívem szerint most inkább az elsőt választanám.Kicsit gondolkoznom kell.
Már csak két kisebbik terem választott el az ajtótól.Siettem ahogy tudtam, s közben a táskámban próbáltam megkeresni a kulcscsomómat.Hallottam ahogy zörög, mégsem találtam meg.
A következő pillanatban végre megérintettem és kiszedtem.Örültem, hogy megtaláltam, viszont amin magamban szitkozódtam, hogy hangosan zörgött kezemben, míg azt gyorsan össze nem zártam.
-ABB?!-hallottam hangját visszhangozva a termekben, ezáltal nem tudtam pontosan hol van most.
Végre az ajtóhoz értem és próbáltam megtalálni a helyes kulcsot, ami nem igazán ment.
-Ajj...gyerünk máár...-mormogtam idegesen, de halkan az orrom alatt.Lépteket hallottam magam mögül amik egyre csak közelebb érnek hozzám.Próbáltam beledugni végre azt a nyamvadt kulcsot, mire az kiesett a kezemből.-Baszki!-nyögtem fel már kissé hisztérikusan.
-Abb?-hirtelen megfordultam.Szívem majd kiugrott a helyéről.Az ajtóhoz préselődtem és nagy szemekkel figyeltem őt.-Tudtad, hogy bent vagyok, mégis elakartál menni.Méghozzá siettél is.Mi a baj?
Nem tudtam mit mondjak.Kissé zavart, hogy itt van életnagyságban előttem és ma a szokásosnál is vonzóbb.Pólójának ujja feszült, izmos karjai miatt.Haja kuszán állt a fején, mégis olyan hatást keltett bennem, hogy legszívesebben odaszaladtam volna hozzá és beletúrtam volna.
-Abb?-kérdezte kicsit nyugodtabban.Látásomat élesítettem és ekkor esett csak le, hogy elbambultam rajta.Arcom kissé pírba borult, mire elmosolyodott és közeledni próbált mire újra megfeszültem és visszatértem a jelenbe.
-Ne!-kiáltottam fel hirtelen mire megtorpant.Értetlen fejjel nézett szemembe.Furcsán éreztem magam.Nem tudtam eldönteni, hogy most oda kéne szaladnom hozzá, hogy nyugtasson meg, és mondja el újra, hogy nem lesz semmi baj..Vagy pedig félnem kéne tőle.
Feszélyezetten és kényelmetlenül éreztem magam, de számat előbb hagyták el a  szavak, mint ahogy gondoltam volna rá.
-Képes lennél ölni?-hangom gyenge és erőtlen volt.Mégis nagyon jól hallattszott.
Vártam valami reakciót tőle.Mégis nyugodt maradt, amitől én egyre inkább zihálva kezdtem venni a levegőt.
-Abb..
-Öltél már embert?-jött ki egy újabb kérdés ajkaimon.
-Nem.-amint kimondta, és amint el is jutott a tudatomig amit mondott, testem egyből elengedte magát és hangos sóhajtással próbáltam kifújni magamból a feszültséget.-De érted ölnék.-a szívem kihagyott egy ütemet.Komolyan gondolja?
-Harry én...
-Erre nem kell semmit mondanod.Csak fogadd el.Tudd, hogy ha rólad van szó, én bármire készen állok bármikor.
Néma csend.
Szavai megmelengetik szívemet, hisz így még senki sem vallott be nekem semmit.Mégis kicsit frusztrált voltam.
Pár perc némaság után, úgy dönt, megpróbál közeledni.Én a padlót fürkészem, mintha annyira érdekes lenne.Ő pedig közelebb jön.Először óvatosan közelít meg, majd mikor látja, hogy nem reagálok sehogy, bátrabban átszeli a köztünk lévő távolságot.Magához húz, majd hosszú ölelésbe von.Testem egyből külön életet élve, nyomja magát Harryéhez.Kezeim szorosan fogják át nyakát, amiért kicsit lábujjhegyen kell, hogy álljak.Szorosan öleli át karjaival a derekam, és kicsit felhúz, mire lábaimat dereka köré fonom.Hozzábújok amennyire csak tudok.
Hirtelen feltörnek az egy órával ezelőtti elfojtott érzéseim, testem karjaiba omlik.Fáradtnak érzem magam, mégis hihetetlen érzés védelmező karjaiba lenni.
Kezeit szorosabban fonja körém, aztán kicsit ringatni kezd.Szinte alig érzem, mégis nyugtató hatást kelt.Szemeim lecsukódnak, és beszívom illatát.Egyik kezemet pedig felcsúsztatom a hajába, majd beletúrok.Arcomat jobban nyakába fúrom, aztán játszani kezdek tincseivel.

***

Lassan nyitom ki szemeimet..
Ahogy érzékszerveim kezdenek ébredezni, úgy csapja meg orromat a finom tea illata, mely az ágy melletti éjjeliszekrényre van lerakva egy poháralátétre.Szám picit felfelé görbül, mikor körülnézek a szobában, és ráeszmélek, hogy Harry szobájában vagyok.
A városban lévő nagy lakásában.Felülök a hatalmas, szinte négy személyes ágyon.A sötétkék takaró alatt kicsit felhúzom a lábam.Érzem, hogy lábamat nem takarja semmi.A selymes huzat simogatja csak.Lenézek mellkasomra. Harry egyik pólója van rajtam, ami alvás közben felgyűrődött a derekam fölé.A szobában néma csönd honol.Viszont a kintről beszűrődő hangok alapján, ketten is vannak itt.
A teámért nyúlok, ami még nagyon meleg, de mégis szürcsölgetni kezdem.Imádom, ahogy érzem lefolyni a torkomon a meleg teát.
Miután megittam a felét, úgy döntök hogy ideje felkelni.A takaróból kibújva elindulok, kezemben a finom teával.Kinyitom az ajtót, majd a lépcső fele veszem az irányt.Miután lementem, csak a hangok után visz a lábam.
Pont mikor kicsit hallgatóznék is, a beszéd elhalkul.Lehet, hogy hallották ahogy jöttem?!..Hmm.
Beérek a nappaliba és először anyával nézek szembe, majd miután Harry is megfordul, mivel ő háttal ült nekem, vele is egybe forr a tekintetünk.
Elvörösödöm ahogy ragadozó szemekkel végignéz rajtam.Anya elmosolyodik, majd feláll.Erre Harry is felkel a kanapéról.
-Azt hiszem, akkor mi megyünk is.-mosolyog anya.Mi?Megyünk?!..Ne!-Mi a baj?Maradni szeretnél?-kérdezte anya mosolyogva, látva arckifejezésemet.Ajkamba haraptam és bólintottam egyet.
-Ha Harrynek nem gond..-mondtam halkan, majd lehajtottam a fejem és a teát kezdtem nézni.
Anya Harryre nézett.
-Hányra vigyem?-kérdezte Harry, hangján hallottam ahogy mosolyog.Szívem boldogan kezdett zakatolni.
-Hát.Nem is tudom..tulajdonképpen azért jöttem, hogy hazavihessem..ha meg nem szeretne nekem mindegy.Majd eldönti.De most megyek, szia Kincsem.-ad puszit a homlokomra majd Harrytől is elköszön és a lifthez kísérjük.
-Itt is aludhatna?-kérdez rá Harry.
-Persze..Ha szeretne.Már úgyis hét óra múlt.
Anya liftje megérkezett, és egy-egy pusziváltás és ölelés után beszáll.Mielőtt még bezáródna az ajtó, int egyet és rám vigyorog, ami ragadós.
Harry felé fordulok.
-Ümm..köszönöm a teát.-kezdem.
-Nincs mit.-mondja szórakozottan, és próbálja elrejteni előlem.De én tudom, hogy rajtam szórakozik.
-Nagyon finom.
-Köszönöm.-megjelennek nevető ráncai.
-Remélem jól szórakozol.-motyogom miközben elmegyek mellette és a konyhába veszem az irányt.Hallom ahogy halkan nevet mögöttem.
Megiszom a maradék teát is majdnem egy huzamra, majd mikor elveszem a nagy bögrét az arcom elől, Harry íriszeibe találom magam.Nyelni is elfelejtek, ahogy tekintetét enyémbe fúrja.
-Azért azt még nyeld le.-mormogja szórakozottan.Pirultan elfordulok és miközben a mosogatógéphez lépek gyorsan lenyelem.Kinyitom a gépet, majd belehelyezem a bögrét és visszacsukom.Visszafordulok felé és nekidőlök a pultnak.Tekintetünk összeakad.Elém lép és megfogja derekam.Magához húz.Érzem minden egyes porcikáját.Felsóhajtok, az érzéstől amit kivált belőlem.Gerincemen átfut a bizsergés.Lehajol hozzám és szánk épphogy összeérne, de telefonja megcsörren.Nem távolodik el, csak kiveszi farzsebéből a telefont és megnézi.Szemöldökét összehúzza, majd rám pillant.
-Bocs bébi, ezt muszáj felvennem.-enged el.Nem akarom, hogy felvegye.Nem akarom, hogy elengedjen.Hozzá akarok bújni.Érezni akarom őt.
Kimegy a folyosóra és hallom, ahogy felveszi a telefont, majd egy ajtó csukódás és néma csend telepedik a lakásra.Hm.
Lefekszem a kanapéra és a távirányítóért nyúlok.Bekapcsolom, majd kapcsolgatni kezdek.Nem igazán ismerem a filmeket, amik most mennek, de egynél leragadok és azt kezdem nézni.

Már csináltam magamnak négy egy teát.A második film felénél tartok, de még mindig semmi.Mit csinál Harry ennyi ideig?!Felállnék, hogy megnézzem, de a testem nem akar engedelmeskedni.Aztán, amikor arra gondolok, hogy annál előbb érinthetem és csókolhatom, szinte felpattanok.
A csukott ajtón bekopogok.Halkan hallom csak a bent lévő beszélgetést, a szavakat nem értem.Még egyszer bekopogok.Semmi.Óvatosan benyitok.Harry az íróasztalának dől, nekem háttal, és miközben beszél, vagy éppen hallgat, az üvegfalon át kémleli a világító várost.Mivel már olyan félt tíz körül járhat, eléggé besötétedett.
Harry nem vette észre, hogy bementem.Nem figyelek arra hogy lépteim halkak legyenek, ő mégis annyira koncentrál, hogy nem hallja, hogy felé igyekszem.
-Értem Hunter.Kösz, hogy szólt.
-Harry..-suttogom.Érdeklődve átnéz a válla fölött.
-Baby, bocs de ez most nagyon fontos..-mondja és felém jönne, de mielőtt még megtenné a második lépést én elindulok kifele.Valamit motyog a telefonba, majd mielőtt kitudnám tárni az ajtót, az hirtelen bekattan előttem.Kicsit megugrom, de tudom, hogy csak ő az.Megfogja derekamat, majd maga felé fordít és az ajtónak nyom, de nem erősen.Zihálok érintése alatt, miközben egyik keze derekamról felfele indul és végig simít oldalamon.Majd melleim közt, nyakamon végigsimítva, lehajol és gyengéden megcsókol fülcimpám alatt.Felsóhajtok.Lejjebb halad, majd nyakamat kezdi csókolgatni.Kiráz a hideg.Szemeimet behunyom, és úgy hagyom, hogy had kényeztessen.-Mmm..Jól áll a pólóm édes.-dörmögi fülembe, mire felnyögök.Csípőmet neki nyomom, mire felsóhajt.A telefon újra csörögni kezd.De most nem hagyom elmenni.Arcát két oldalról megfogom, és arcomhoz húzom, hogy megcsókolhassam amilyen szenvedélyesen csak tudom.