6.The Draw

Harrytől egy plusz pont, hogy nem csak megvárta míg hezitálok a kaják és az üdítők között, hanem még elvitt a munkahelyemre is.

-Este 7-re végzel, Babie?

-Persze.6-kor jár le a munkaidőm.

-Rendben.Akkor..

-Szia!-szálltam ki a kocsiból.És kivűlről vigyorogtam rá, majd a bejárathoz mentem.Visszanéztem Harryre aki mosolyogva meredt le a kormányra, majd amikor rám nézett kicsit összeszedte magát és kiállt.Integettem még kettőt majd bementem a boltba.-Sziasztook!-üdvözöltem mindenkit vigyorogva.

-Szia Mag!-kezdte Bob.
-Szia cica!-folytatta Josh.
-Hello szivi!-és fejezte be Georga.

Imádtam velük a munkát.Bob egy nagy darab, bronz bőrű férfi aki már a negyvenes évein felül jár.A tetoválás mellett egyébként személyi edző, és a múltjáról nem annyira szeret beszélni de azt szokta mondani hogy annak az oka is megvan.
Josh homoszexuális, de az egyik legaranyosabb akit valaha is megismertem, vagy éppen csak kiismertem.Minden fiút ki lehet vele beszélni, főleg a bolt előtt elmenő fiukat.
Georgat ki kell ismerni.Nem egyszerű tipús és könnyen össze lehet vele veszni, viszont gyorsan lehet vele kibékülni.Egyébként ő fekete, és nem szereti ha valaki le fekázza. Az a gyengéje.

-Hogy hogy ilyen vidám vagy drágám?-kérdezte Josh.

-Háát..nem is tudom hogy nem-e korai eldönteni.De..

-Mondd már!-bökött meg vigyorogva Georga.

-Azt hiszem..tetszik valaki..-pirultam el.

-Jajj édesem..manapság már ha elmegy melletted egy fiú azt mondod szerelmes vagy belé.-húzta el a száját Josh.

-Neeeem!!! Ez más! Figyeljetek..Nagyjából ismeritek a múltam és tudjátok hogy sosem volt barátom! Semmilyen barátom! És valami furcsa érzés motoszkál bennem..egy érzés amit eddig nem éreztem.-magyaráztam.

Mindenki meghatott fejjel nézett rám.Kicsit zavarban éreztem magam, ahogy mindenki körülvesz és engem, a középpontban levő védtelen lányt akitől mindenki nagyobb legalább egy fejjel.Ez mindig is megijesztett.A csupán 165 centimmel sosem mentem sokra.Régen modellkedtem, de amikor egy magasabb fokozatra léptem volna akkor bejelentették hogy nincs meg hozzá a méretem és ha majd megnövök akkor majd menjek vissza.Ezek után úgy döntöttem hogy a modell jövőmnek annyi.Más dolgokba kezdtem bele.
Elkezdtem rajzolni és fotózni. Mikor kiültem egy parkba, annyira jól esett úgy egyedül ülni és csak figyelni az embereket.Lefotóztam őket és rajzolgattam is, de inkább tájakat.Valahogy akkor teljesen máshogy tudtam nézni a világot.Minden apróbb részletre oda kell figyelnem olyankor.És akkor veszem észre leginkább, hogy melyek azok a dolgok amiket már észre sem vesz senki.

Vállat rántottam és leültem és felmentem az emeletre Joshsal. Azt, hogy ki kivel legyen egy szinten több szemszögből is néztük, kinek hogy lesz jó. Joshnak festészettel foglalkozik ami ugyebár szinte egyenlő a rajzzal, de a technikák kicsit mások.Mind ketten grafikusok is vagyunk, de azt csak mellékesen csináljuk.A legjobb pedig, hogy a zenei ízlésünk ugyan az, így munka és zenehallgatás közben elmerülhetünk a gondolatainkba és arra is koncentrálhatunk amit csinálunk.

Josh mint minden nap, a kettőnk kiválasztott albumot rakta be.A festményeim közé mentem és körbe néztem azokat.Mindegyik egy táj.Valamelyikből, amelyiket tökéletesíteni próbáltam több is van belőle.
Újabb ötleteket akartam.Valahogy kezdett az egész nem is unalmassá, inkább átlagos válni.
Valahol legbelül úgy éreztem hogy Harry valamit elkezdett bennem beindítani, és ettől olyan mintha valami megváltozott volna.Szeretnék valami új rajztechnikát kipróbálni, vagy valami mást. Joshra néztem aki egy ecsettel a kezében gondolkozott egy befejezetlen festményén, hogy mit hogy kéne javítani, korrigálni rajta.
Hirtelen ugrott be, hogy megpróbálhatnám lerajzolni Josht. Magamban egy újabb kihívásnak tűnt, ami tetszett, de egyszerre rámijsztett is meg, hogy talán elbukom.

-Hé Josh!-mondtam neki mire felém kapta fejét.-Lerajzolhatnálak?-kérdeztem mosolyogva.

-Húha...változások csillagom?!-kérdezte huncutul.Elnevettem magam majd a kezemmel intettem neki, hogy jöjjön és üljön le a székemre.

Nem szólt többet, tudta hogy ez most nehéz nekem.Sokan azt hiszik, hogy aki tájakat tud rajzolni, az már a kisujjából is kirázza az portré rajzolását, pedig sokkal nehezebb.Legalábbis nekem, mivel én ehhez szoktam hozzá. Nyilván aki arcokat szokott rajzolni annak a tájak nehezebbek, mivel teljesen más szemszögből kell nézni és más vonásokat.

Kifújtam a levegőt, Joshra néztem és kedvenc szénceruzámmal neki kezdtem.

***

A végeredményemre néztem és hosszasan nézegettem a vonásokat, az árnyékolást, az összképet.Valahogy hiányzott belőle valami.Valami ami Joshban megvan de a rajzban nincs.

-Megmutatod?-kérdezte Josh mosolyogva.

-Nem, még várj egy kicsit.

Joshra néztem és megpróbáltam teljesen máshogy nézni rá.Más szemszögből, más, kisebb pontokat figyelgettem meg.
Fél óráig javítgattam míg egy záró sóhajtás után Josh kezébe adtam.
Csodálattal nézte a munkámat, ami hihetetlenül jól esett és valahol magamban büszke voltam, hogy össze tudtam hozni egy ilyet.

-Ez elképesztő Mag!-mondta, és hangja nem is emlékeztetett a sajátjára, a megszokott meleg stílusú hanglejtése valahogy kimaradt.-Gyönyörű!Nekem adod?-nézett fel csillogó szemekkel.-A barátomnak adnám, de előbb írd alá!

-Persze vidd csak.De hagy fotózzalak le vele!-gyorsan aláírtam a képet majd a táskámba nyúlva elővettem a telefonomat és egy párszor lefotóztam.Nagyon boldog voltam hogy ilyen jól sikerült az arcképem.Lefújtam Joshnak lakkal a képet és összegömbölyítve, átfogva egy gumival a kezébe nyomtam.-Üdvözlöm a barátod.-mondtam vigyorogva.

-Átadom!-kacsintott.

Lementünk a többiekhez, és amíg ők a rajzot elemezték összebújva, addig én a várakozó fotelben kezdtem elfogyasztani az ebédemet.Miután agyon dicsértek, ami nagyon jól esett és végig piros voltam a portréra mondott bókoktól, velem tartottak.
Ebéd közben nagyon sokat beszélgettünk filmekről, sorozatokról, átlagos témákról.Nekem kicsit kezdett felszínes lenni az egész ezért előkaptam a mobilomat és kiválasztva a legjobb képet felraktam twittere, hozzá pedig most nem zenét raktam, hanem egy szöveget, amiben leírom hogy nagyon megerőltetett a kora délutánom mivel ilyet még soha nem csináltam.
Miután egy kis megható szöveget is hozzá tettem, kiposztoltam.
Felnéztem a nevetgélő társaságra, akik észre sem vették a világot maguk körül.Csak magukkal foglalkoztak és azzal hogy mennyire jól érzik magukat.Önfeledten nevettek és fokozták a jobbnál jobb vicceket.Megfeledkeztek mindenről ami körülöttük volt.Meghatott ez a pillanat úgy hogy mielőtt elraktam volna a telefont, lefotóztam őket.
Mosolyogva figyeltem őket tovább és amikor Bob, nagydarab, erős testalkatához megfelelően kezdett el nevetni, nem bírtam megállni én se és kénytelen voltam én is kiereszteni egy őszinte kacajt ajkaim közül.

Pár perc múlva vevők érkeztek Bobhoz.Beültek a tetoválószalonba és beszélgetni kezdtek, milyen tetoválásra is gondoltak.Miután elmagyarázták, Bob nekikezdett. A srác mintha nem is érezné a szúró, fájó érzést, úgy mosolygott a lányra, akinek a kezét fogta.

Mosolyogva felálltam, kicsit kinyújtóztam majd a számhoz emelve a Harryvel vett üdítőmet a vas, kicsi csigalépcső fele vettem az irányt.

Josh is nem sokkal utánam feljött, majd egy puszit nyomott az arcomra miközben elment mellettem.Felkuncogtam a hülye vigyora láttán majd látva hogy számára is ennyi volt a szünet, neki láttam a megrendelt rajzok elkészítéséhez.

***

Hat óra előtt kezdtem el pakolni össze a cuccaimat, amikkel ma dolgoztam.Fáradtan dörzsöltem meg a szememet amit szinte egész nap kigúvasztottam az odafigyelés és a koncentrálás miatt.
Joshra pillantottam aki még mindig bele volt merülve egy festménye készítésében.Elmosolyodtam rajta, visszafordultam az asztalomhoz és a polcon levő táskámért nyúltam, elraktam a telefonomat, kiittam az utolsó pár kortyot is az üdítőmből aztán behúztam a cipzárt.
Elrendezgettem az asztalon és a saját részemen a cuccaimat aztán Joshoz mentem.

-Szia kislány, mész?-pillantott rám mosolyogva.

-Igen.Mára végeztem.Holnap pihizek aztán hétfőn találkozunk!-mosolyogtam.

-Oki.Pusszancs cica, jó legyél!

-Az leszek.Puszi!

Lementem a többiekhez is, mindenkitől elköszöntem két puszival meg egy öleléssel.Mindenkinek megígértem hogy jó leszek és vigyázok magamra, és mikor az ígéreteimmel végeztem is, egy utolsó sziasztokkal kiléptem a szél fújta utcába.