7.Eccentric sentience

Mikor hazaértem üdvözöltem anyát aki már régen a konyhában csinálta a család többi tagjának a vacsorát.

-Oh, szia kincsem!Harry hívott.Fél óra múlva itt van.-mosolygott.

-Rendben..de anyu..ez olyan furcsa..hogy..ilyen jóban vagytok vagy nem is tudom..-kezdtem zavartan.

-Ugyan kicsim!Tegnap mindent lerendeztünk vele.Mindent megbeszéltünk és tudom hogy nem volt még fiúd, és Harry annyira szimpatikus és annyira okos, figyelmes, megválogatja a szavait és..

-Jó elég volt.-vágtam bele anya szavába és furcsa fejjel bámultam.-Felmentem öltözni.-mosolyogtam anya fején.

Boldog volt, hogy ő talált nekem egy fiút, akiben ő is megbízik, hogy ő hozta nekem össze a randit.Örültem hogy csupán ezzel a számomra kicsit kínos szituációval is boldogítani tudtam.Mindig is ő adott nekem boldogságot és egyetlen reményt az életemben, és ilyenkor mindig jó érzés volt vidámnak látni.

Mosolyogva még visszanéztem a főző, boldog, mindjárt táncra perdült anyukámra.Majd egy fejrázással halkan felnevettem.

Beléptem a szobámba ahol Mau fogadott.Megsimogattam a fejét majd elmentem a kis szőrmók mellett aki már éppen elkezdett volna dorombolni.Bementem a gardróbba és a ruhákat kezdtem el nézegetni, miközben leraktam a földre a fal mellé a táskámat.
A zsebemből előkaptam a telefonomat és kikerestem a legutóbbi hívást.

-Háló?-a hideg kirázott ahogy beleszólt a telefonba dörmögős, mély hangján.Nem bírtam megszólalni.Úgy éreztem magam mint egy kis tinédzser akinek most lesz az első randevúja.Aztán belül jól kiröhögtem magamat, hiszen ez a színtiszta igazság.-Háló?!-kezdett ingerültebb lenni.

-Ja itt vagyok..bocsáss meg.Én..én..-kezdtem, nehogy feldühösödjön.

-Abby vagy.Tudom.-hangja lágyabb már nem is lehetett volna.

Valamiféle furcsa érzés tört rám, amit próbáltam uralni.De az hogy 19 évesen most fogok túlesni az első randin, nem tudtam leplezni a feszültséget és a félelmet, hogy mi van ha valamit elrontok.vagy nem érzem jól magam.

-Abb..szeretnél valamit kérdezni vagy mondani?-kérdezte lágyan mély hanggal.

-Őm..hova fogsz vinni?-kérdeztem és nagyon meglepődtem magamon is a félénk hanglejtésem hallatán.

-Abb, ha félsz nem viszlek sehova!-mondta komolyra véve a beszélgetést.Tetszett hogy ennyire figyelmes.Elmosolyodtam zavartan és csak hallgattam ahogy veszi a levegőt, majd észbe kaptam és válaszoltam.

-Én nem félek..-mondtam halkan.-Csak nem tudom milyen ruhát vegyek fel.

-Rendben.Egy étterembe mennénk..persze ha az megfelel..-mondta végét zavartan amin meglepődtem.

-Persze.Meg.-mondtam még mindig meglepve.-Akkor 7-kor.Szia.-tettem le.

Furcsa, de egyben idegesítően jó érzés volt hallani a hangját, pedig ma élőben is beszélgettünk.
Nem is tudom elmondani az érzéseimet.Minden olyan zavaros.Ma lesz életem első randevúja.Ez annyira..bizarr.Ha lehet így mondani.Érzések millió kavarogtam benne, a repkedő pillangók mellett, amik nem akartak leállni.
Ki akartam zárni mindent magamból, elképzeltem minden kínos szituációt a fejemben, hogy mikor és hol lehetne pont egy olyan baki mint az ilyen tipikus első randis filmekben.De a filmekben annyival könnyebb.Ott a lány csak kiválaszt egy ruhát, hipp hopp úgy fest ki a következő jelenetben mint egy hollywoodi sztár aztán van az a verzió, hogy:
-minden tökéletes.A srác megnevetteti, megmosolyogtatja, a lány elpirul.Elkezdenek beszélgetni az előző kapcsolataikról, aztán róluk, aztán együtt értések, szemezés és bumm megvan az első csók.Aztán a randi után a lányt hazaviszi vagy hazakíséri és ott is csókolóznak.Innentől pedig a film korhatára dönti el hogy a fiú este ott marad-e vagy hazamegy.
Viszont van egy másik verzió is.Mégpedig a következő:
-A fiú próbálja megnevettetni a lányt aki kínjába nevet a vicceken.Zavarában kikéreckedik a mosdóba, ott vagy eldönti hogy marad, vagy megszökik-e.Nos ha megszökik, megúszta a randit.De ha nem, akkor van az a kínos helyzet hogy próbálsz minél többet maradni nélküle,  hogy minél előbb érjen véget a randi, ami ugyebár veszélyes, mert ki tudja mit gondol a fiú akkor.Ha kimentél talán az is megesik hogy útközben lefizetsz egy pincért hogy 2 perc múlva menjen oda az asztalotokhoz és mondja azt hogy a kórházba kell mennie egy közeli ismerőse miatt, aki megsérült.Vagy van az ogy visszamész és az est következő óráiban írtelen színésznővé kell válnod hogy kibírd a srácot.A hazavitel után természetesen nincs csók, se semmi egymással való kontakt.

Mindegyik helyzetbe beleéltem magam és elég kellemetlen volt belegondolni abba hogy ha esetleg velem most a második variáció történne meg.
Nagy levegőt szívtam tüdőmbe, becsuktam a szemem és kifújtam a levegőt."Kezdjünk tiszta lappal!"-mondogattam magamban.Mosolyogva kinyitottam a szemem, emlékezvén hogy Harry nem egy olyan fajta ember mint azok a srácok a filmekben.

A szekrényemhez léptem és átfutottam gyorsan a tekintetem a vállfáimon logó ruhákon.Nem igazán akadt a megfelelő darab a kezembe, akkor sem amikor már harmadszorra néztem át a szekrényemet.Úgy gondoltam jobb lesz ha nadrágba megyek.Hisz egy szép blúz egy kis blézerrel és egyéb kiegészítőkkel is lehet elegáns.Egy világoskék shortot választottam egy fekete blúzzal és egy enyhén barack, de inkább rózsaszínes árnyalatú blézert választottam.

Kihúztam a gardrób szekrényemből egy ékszertartó fiókot amiből egy szép fehér gyöngysort választottam és egy bronzos színű vastagabb karkötőt.Mielőtt betoltam volna a fiókot, tekintetem megakadt a kendőknél.A pár darabból kiválasztottam egyet, amit felkötöttem masni formájában a nadrág egyik övtartójában.

Átmentem a fürdőszobába, ahová Mau érdeklődve követett.Gyorsan megmostam a fogamat majd beparfümöztem magamat.Hajamat az ujjaimmal fésültem ki, mert ha kefével fésülöm ki akkor teljesen más lesz a hajam beütése, és sokkal nagyobb lesz.Óvatosan húzogattam szét a hullámos tincseimet majd amikor kész voltam a kezembe fogtam a szemkontúromat és a szempilláim alatt húztam vele egy csíkot.A szempillaspirállal megvastagítottam a pilláim és a tükörbe nézve késznek tituláltam magam.Észrevéve testtartásom, kihúztam magam mint egy határozott nő.Elhúztam a számat, mutatva tükörképemnek hogy az nem igazán én vagyok~egy-néhány döntésben~ majd vissza mentem a szobámba. Mau csak a folyosó végéig kísért el.Mikor rájöttem hogy nem követ, vissza léptem hozzá.A lábamhoz dörgölőzött.Mosolyogva néztem rá és simogattam míg nem eszembe jutott a lábamra nézve, hogy cipőt nem is választottam még.
Visszarohantam a folyosó végére, szobámba szinte betörtem és a gardróbba szaladtam egyenesen.Kitártam a cipős részlegnek az ajtaját.Nem nagyon tudtam eligazodni még a szekrényben lévő cuccok között.Csak annyit tudtam melyik ruhadarabok a szekrény melyik részén vannak.
Mikor idejöttem Dyran, az egyik kollégájával küldött el vásárolni, akit szigorúan megbízott azzal hogy a szekrényemnek tele kell hogy legyen.Anyával is elküldött volna.De tudja hogy túl lágy szíve van neki, így nem merte volna elkölteni a pénz egész tartalmát.
A cipők közül egy matt fekete magassarkút vettem le, mivel a barack vagy a rózsaszínű cipők közül egyik árnyalat sem ment a blézerhez.
Az estéhez kiválasztottam egy fekete, néhol pici szögecsekkel rendelkező táskát, amibe pont a telefonom és a pénztárcám, na meg a házkulcsom fért bele.Több nem is kellett.Megfogtam egyik kezembe a táskát, másikba a cipőt és az első szintet céloztam meg.Mikor kiléptem a szobámból, Mau hirtelen állt meg a lapulós, sunyizós mozdulatában.Pupillája szűk volt, mivel megijedt a hirtelen érkezésemen.Nagyot nevettem rajta, majd elszaladtam mellette.
Abból, hogy a lépcsőn a lábamnak esett és elakarta kapni nem igazán vettem észre hogy valamennyire is átérzi a helyzetet.Leraktam az ajtó mellé a cuccaimat aztán a konyhába igyekeztem volna, de megszólalt a csengő.Visszasiettem az ajtóig, ahol a falon lévő tükörbe néztem és megigazítottam a középen elválasztott hajamat.

Felvettem egy szép, fogvillantós mosolyt majd lenyomtam a kilincset.