5.Old Friend

A táncparkett közepére értem és pont a kedvenc lassú számomat tették be.Épp elkezdtem táncolni Harryvel mikor egyre jobban kezdtem távolodni érzelmileg az álmomtól.A következő pillanatban meg mintha visszazuhantam volna a valóságba, úgy keltem fel az ébresztőórámra ami már egy ideje megy.

Kómás, álmos fejjel ültem fel az ágyon és néztem rá oldalvást a telefonomra, majd szitkozódni kezdtem magamban hogy nem hagyta hogy végig álmodjam azt amit elkezdtem.
Körülnéztem a szobában.Valahogy minden vidámabbnak tűnt. Kimentem a teraszra és a korlátnak támaszkodtam a könyökömmel.A szomszéd is kint volt a saját verandáján és a reggeli kávéját iszogatta miközben nyugodtan elmerült a napi újságban. Egy néni ment el alatta, aki a kiskutyáját sétáltatta.Megmosolyogtam a kutya fürge lépéseit ahogy próbál előre szaladni, de a póráza nem engedi.
Mosolyogva visszamentem a szobámba és kinyitottam az ajtót, hogy Mau had menjen ki.
Felnyitottam a laptopomat, miközben leültem vele az ágyamra.Megnyitottam rajta a youtubeot és beraktam egy pörgős számot.A facebookot is megnyitottam új ablakként, és egyből szembesültem azzal hogy semmi új sincs.Azonnal be is zártam és a twitterre mentem fel, ahol a pár követőmnek megint megosztottam pár rajzomat és hozzájuk illő zenéket.

***

Fél egykor lementem a konyhába hogy egyek valamit.-Ó, helló Michael!-borzoltam össze a még 15 éves mostohaöcsém haját.

-Ajj Coco, hagyjál már!Annyit dolgoztam ma a hajammal és neked pont ma kell tönkre tenni..-mondta miközben visszakezdte állítgatni a haját.Én meg közbe kivettem a narancslevemet a hűtőből és öntöttem magamnak egy pohárral.

-Ajajj..Valaki belépett a tinédzser korba?!-kérdeztem nevetve mire szúrós szemekkel nézett rám.-Na ki vele, melyik lány az?

-Heathernek hívják..-mondta halkan.

-Óóó...-néztem elszörnyedve.

-Jajj nem az osztályból!A szomszéd suliba jár, tegnap előtt is együtt jöttünk haza és tök jó arc.Ma pedig találkozunk mert itt lakik a közelben.

-Értem.Sok szerencsét.Mit csináltok?

-Sétálni megyünk.Egyenlőre megismerjük egymást..

-Okos!-mutattam rá.-Nahh én megyek felöltözöm aztán megyek dolgozni.Szerencsés napot!-kiáltottam már a lépcsőről.

-Neked is Coco!Jó munkát!-kiabálta utánam.Elmosolyodtam a becézésén.Utálom azt a nevet hogy Colleen, de a becézése nagyon is tetszik.Főleg ahogy ő kiejti.

Gyorsan magamra kaptam egy nem túl féltett lenge pólót, egy fekete-fehér csíkos farmert, összepakoltam a táskám, levettem a telefonomat a töltőről majd felhúztam egy fekete vanst és elindultam.

Mikor kiléptem a házból nagyon szép idő fogadott, ahhoz képest hogy este milyen viharos volt az idő.A nap sütött, és még a szél is kellemesen fújt.Körülnéztem a kertben miközben a hátsókertből mentem előre.Minden nyugodt volt.Ám az egyik fának az ága le volt törve. Először nem értettem hogy miért, vagy hogyan, aztán rájöttem, hogy ez lehetett az a hang tegnap este, vagy ma hajnalba.
Mikor a letört ágat néztem, megsajnáltam.Emlékszem, mikor kicsi voltam volt egy hasonló fánk.Imádtam rá mászni.
Volt akkoriban egy barátnőm, mindig vele játszottam és folyton azon képzelődtünk hogy milyen lenne ha építenénk rá egy faházat.
Egyik nap mikor meg volt beszélve hogy nálunk alszik, a fán volt egy faház.Mindketten nagyon meglepődtünk, nem is hittünk a szemünknek.
Aztán anya jött oda hozzánk, mondván hogy ő csináltatta nekünk, és hogy tetszik-e.Hálából meghívtuk őt mindig a teapartikra amiket rendeztünk.
Sokat jelentett számunkra és számomra is az a ki házikó ami a mi szemünkkel egy palota volt.Ha szükségük volt egymásra, ott mindig megtaláltuk egymást.Ha baj volt, odabújtam, mert ott nem bánthatott senki.Oda csak mi fértünk be, és csak mi voltunk olyan fürgék hogy miközben mászunk fel, húzzuk a kötelet is.Ezáltal megvoltunk óvva minden bajtól.Mindentől, ami ebben a világban már kicsi szemmel is rossz volt nekünk.
Akkor kezdett apa furcsán viselkedni velem.Mikor először látott minket meztelenül együtt és kíváncsiskodtunk egymás nemi szervére Katievel.
Akkor még nevettem az arckifejezésén, ahogy kaján vigyorral néz minket.Akkor még nem vettem komolyan a kancsigatásait.

Könnyek gyűltek szemembe ahogy visszaemlékeztem a kezdetekre.Kislánykoromban minden annyira más volt.A helyzeteket teljesen más szemmel néztük.Komolytalanul, nem becsültük fel, vagy esetleg valamikor a dolgokat meg túlságosan fel becsültük.

Katie akkor költözött el, amikor elbőgtem neki hogy mi történt velem.Ő meg elmesélte az anyukájának mert nem tudta feldolgozni.Még átjöttek hozzánk mikor apám nem volt otthon, és mindenkitől elköszöntek.És mikor engem ölelt meg a fülembe súgott.
-Istenem kincsem annyira de annyira sajnálom!Segítenék ha tudnám hogyan tehetném, de mivel nem tudom, az én kislányomat mentem mielőtt neki is esne valami baja.Sajnálom kincsem!Nagyon sajnálom!-majd elengedett. Katievel szájra pusziszkodtunk és fapofával integettünk egymásnak.Mikor becsukta a kocsiajtaját, szinte egyszerre töröltük le a könnyeinket.Olyanok lettünk mint két testvér. Elválaszthatatlnoknak éreztük magunkat.Még a távolság és a félelem meg tudta tenni velünk a lehetetlent.A kapcsolatunk örökre megszűnt.Azóta nem találtam legjobb barátnőt.
Mindez első osztály félévén történt, miután vissza mentem a suliba minden megváltozott.Nem tudtam teljesen magamba fordulni, ahhoz még kicsi voltam, de nem tudtam barátokat szerezni.Nem is akartam.Úgy éreztem megtagadnám a testvéremet.
Aztán teltek-múltak az évek, és barátok nélkül maradtam.De annyira nem bántam.Így az időm 65%-át tanulásra, 20%-át anyuval sütésre,-főzésre, 10%-át olvasásra használtam.A maradék 5-öt pedig arra, hogy vártam.Vártam hogy Katie újra becsöngessen, hogy jött tea délutánozni.

Miközben az utcákat hagytam el sorban az emlékeket próbáltam kiűzni a fejemből.
Lassan már 13 éve hogy nem láttam.Érdekes hogy megmaradtak bennem az emlékek.Talán..talán egy helyen megtalálhatom.A facebookon!Ha hazaértem a munkából az lesz az első feladatom, hogy azt megnézzem.

Mikor az egyik sarkon befordultam és megláttam az inter spart akkor jutott eszembe hogy semmilyen kaját nem hoztam magammal.Bemenve a parkolójába, megláttam egy ismerős kocsit.Gondoltam megvárom itt kint, ha már így megláttam hogy ő is itt van.

-Szia Abb.-lepődött meg Harry mikor pár perc várakozás után megjelent.

-Hello!Megláttam az autód és gondoltam megvárlak, hátha elkerülnénk egymást odabent.

-Aha.-vigyorodott el.-Értem.Hova mész?-kérdezte mély, dörmögős hangján amit nagyon szexinek tartok, így kicsit belepirultam, a helyzetállásba is és a hangjába is.

-Dolgozni.Csak beugrom egy kis kajáért.

-Bekísérlek.Csak lerakom a csomagtartóba a cuccokat.-montda.