l.The first meet

Már megint itt van.Mindig jön utánam, akárhová megyek. Sosem hagyott békén és amitől félek hogy ez nem fog megváltozni sohasem.Ő mindig is ugyanaz marad! A pszihopata állat apám aki nem bír ellent állni a kísértésnek.

A sötét utcán sietősen vettem a lépteim hogy le tudjam rázni őt az egyik sarkon. Pár ember mászkált a viszonylag kihaltnak tűnő utcán.Egy kismama szorította magához jobban a csecsemőt miközben elment egy hajléktalan előtt. Egy tinédzser srác futott  át az úton az autó előtt aki dudálni kezdett a néma utcában, ezzel felkeltve pár környéki lakót.Miközben elmentem egy utcai lámpa mellett átnéztem a vállam fölött.Még mindig a nyomomban volt, olyan húsz méteres távolságban.

Elővettem a telefonomat a megszokott, berögződött mozdulatokkal. Ám mikor megnyomtam a képernyőfeloldó gombot a telefonom oldalán nem kapcsolt be.Lemerült.A következő utcába van egy kocsma, oda kéne szaladnom és hívnom anyát.

Újra hátranéztem, éppen a szemét vakargatta.Elég homályosan láthat, megint holt részegre itta magát.A következő pillanatban mikor tudatában voltam hogy nem nagyon figyel, elkezdtem sprintelni.Nem néztem hátra.Csak a kocsma lobogott előttem, mint cél, amit mihamarabb el kell érnem.

-Kérhetnék gyorsan egy telefont?!-hadartam ziháltan miközben befutottam a kocsmába.Mindenki ijedten nézett rám, ahogy becsapódtam oda, majd amikor megláttak, nyugodtabban fordultak vissza egymáshoz. A pultos látta rajtam hogy nincs minden rendben ezért a leggyorsabb utat választotta; kikapta mobilját a zsebéből és feloldotta.Mikor gyorsan átadta már a billentyűzet volt ott.Remegő kezemmel minél gyorsabban próbáltam beütni anya számát.

Mikor a negyedik kicsöngés után felvette, nem is hagytam hogy köszönjön.Elhadartam hogy melyik utcában találkozzunk és hogy siessen mert apa megint részeg és megkeresett.

Lecsaptam a telefont.Hátranéztem és ott volt 'apa'. Az adrenalin szintem az egekbe szökkent ahogy hirtelen szembesültem a látvánnyal.Dühös, mérges és izgatott volt.Szemében csillogott a vágy.Kezében még mindig ott volt a sörösüveg.És igaz, egy kocsmában voltam, de még így is éreztem hogy árad belőle a pia szag.

A pultosnak és egy józanabb embernek aki körülöttem volt miközben anyát felhívtam egyből leesett hogy ő az apám.Ellöktek kicsit és nekitámadtak.Lefogták őt.Én csak néztem.Vergődött a két erős férfi karjában.Próbált szabadulni de nem sikerült neki.Aztán rám nézett.

-Hülye kis kurva!Ez is a te hibád!!!-kiabálta.

-Fuss el ahova hívtad anyád!Siess!-mondta a pultos miközben küszködött hogy lefogja apát.

Ránéztem apára.Nagyot nyeltem.Ránéztem a telefonra, majd bólintottam.

-Köszönöm.-leraktam a telefont a pultra majd elszaladtam mellettük és futottam tovább.Hallottam ahogy valaki felordít.Nem tudtam ki az, annyira önön aluli volt az ordítás.De nem is akartam tudni.Csak futottam és arra gondoltam milyen jó lesz majd anya biztonságot nyújtó karjában lenni már.Befordultam egy újabb utcába.Itt a lámpák sokkal halványabban világítottak.Az egyik ami mellett épp elhaladtam, pont akkor gyulladt ki.Összerezzentem ahogy kattanás közben villant még egyet majd elaludt.A szél erősebben kezdett el fújni.London utcáin ez nem is meglepő, de ahogy éreztem ez nem csak sima erős szél.Valahogy úgy éreztem vihar lesz.A félelemtől felforrósodott testemnek a hűvös szél még talán jól is esett.

Tőlem három méterre elkezdett valaki köhögni akitől szívbajt kaptam.Az adrenalinom ennél feljebb már nem is mehetett volna.Szédülni kezdtem és a következő lépésnél meg is botlottam a saját lábamban.Ahogy a földre estem szitkozódtam magamban majd felültem.Fájt a hasam, a térdeim ahogy rájuk estem és még a tenyeremet is lehorzsoltam.Fejemben éreztem egy kis bizsergést.Lehet még a betont is lefejeltem, kicsit feljebb ültem aztán valahonnan felkiáltott valaki.

-Hé!!!Mit lökdös maga?!-aztán egyre hangosodó trappolást.

Hirtelen tértem észhez, felpattantam és futni kezdtem.Csak azt mondogattam magamban hogy már csak két utca....két hosszú utca.

Itt már nem volt idő.Csak én és a repülés.Átléptem a határt.A határt mikor az ember fut, és amikor már kezdene kimerülni, valahogy a lábai szárnyra kapnak.És hirtelen nem érzékeli hogy mi van körülötte.Nem érti hogy miért fut, csak a lába viszi.Pontosan éreztem ahogy a lábam érintkezik a talajjal.De az valami olyan puhán és könnyen ment mint a selyem.Olyan volt mintha szárnyakra kaptam volna.Az utcán lévő házak ajtaja, falai, az autók, a lámpák, oszlopok.Mind forogtak körülöttem.Már nem érzékeltem semmit sem.

Befordultam az utcába ahol anyának kell lennie.Ideértem, már biztonságban vagyok.Már csak meg kell őt keresnem.

-Anya!-kiáltottam sírós hangon.-Anya!Hol vagy?!-megálltam és könnyes szemmel néztem végig az utca közepéről hogy hol van.Nem láttam.Viszont a hangomra az utca túloldaláról elkezdett felém jönni egy srác, az utcába bekanyarodott egy kocsi és felém hajtott.Apa sprintelve futott be az utcába, egyből kiszúrt és felém vette irányát.A srácnak nem láttam teljesen az arcát, de a táskámat mérte be célpont túl tekintetével mikor felém jött.Visszavezettem az autó irányába a tekintetem.Nem láttam hogy milyen színű, hogy milyen fajta kocsi, semmit sem láttam.Csak a fényes lámpájával néztem szembe ami elvakított.
Nem bírtam tovább se én, se a lelki és testi állapotom.Ahol voltam az utca közepén összeestem és elsötétült minden.

Nem kellett sok hogy magamhoz térjek.Fejem megint csak a betonba koppant és erre újra magamhoz tértem.A kocsiból kiszállt valaki és felém rohant.Csak remélni tudtam hogy anya az, de amint meghallottam a hangját rájöttem hogy férfi.Először elküldte "szép helyekre" aki a táskámmal szemezett.Aztán apám felé indult aki lelassított és egy kocsi mellől nézett engem.

-Ön az apja?-kérdezte rekedtes hangon mikor oda ért hozzá.Apám nálam is magasabb ember de az ismeretlen srác mellett eltörpülhet.

Apa bólintott egyet keményen majd épp nyitotta volna a száját, mire a srác egy olyat behúzott neki hogy apa a földre esett.Bár részeg is volt, mégis hamar feladta a küzdelmet az ellen hogy felálljon.

Az ismeretlen felém fordult és hozzám futott.Arca már nem dühös volt hanem szelíd és érdeklődő.Láttam rajta hogy kérdezni akar valamit, de ő sem tudott megszólalni.Ahogy én sem.Nagy csillogó szemmel és enyhén nyitott szájjal mértem végig őt.Arcának erős vonása keménynek teszi őt, de most mégis olyan kedvesen nézett.

Kezét felém nyújtotta.Nem igazán akartam elfogadni.Hezitáltam, de mikor újra belenéztem a szemébe valahogy biztonságosnak tűnt.Kezemet kezébe adtam, ami szinte eltűnt hatalmas tenyerében.Felhúzott magához.Szédülni kezdtem ahogy felálltam, majd mikor a srác mellett elnéztem, láttam apát ahogy egy késsel közelít.Szemeim kitágultak, az ismeretlen is megfordult, apa felnevetett, az eső elkezdett esni majd a közelben egy villám is lecsapott nagy csattogó hangot adva.Az ismeretlen vállába kapaszkodtam volna meg, hogy ha nem csúszik le a kezem, szinte csak végig simítottam rajta egyet.De neki ennyi is elég volt.Hirtelen pördült meg, és kapott el..