ll.The first kiss

Kezei melegen tartották testem, ahogy körülölelt.Ajkai pár centikre voltak az enyémektől, még sem közelített.Csak néztük egymás szemét.Nem tudtam hogy most mit szeretne kezdeni ezzel a helyzettel.De én már túl kíváncsi voltam.Kezei lejjebb csúsztak az oldalamon, elkerülve fenekemet ami már megőrjített.Visszafogott volt, de mégsem.Combom közepéig simított végig majd visszahelyezte kezét derekamra,  és hirtelen magához vont.Égető bizsergés járta át testem mikor testéhez nyomódtam.Másik kezemet a tarkójához vezettem a mellkasán át.Miközben haladtam felfelé, éreztem megkeményedett mellbimbóját.Ahogy szemébe néztem, elnyílt ajkakkal, látni lehetett hogy a pupillája kezd kitágulni.Nem bírtam ellen állni.Szánk már egymást súrolták, mégsem csókolt meg.Ránéztem szájára.Ó, igen.Azok a telt, rózsaszín formás ajkak.Érezni akartam.Érezni csókjának ízét.Kezemet a hajába vezettem majd beletúrtam, miközben visszanéztem a két csillogó szempárba.Lehunyta szemét, ahogy felsóhajtott.Döbbenten néztem, hogy egy mozdulattal mit tudtam kiváltani belőle.Megremegett alsó ajka ahogy újra hajába túrtam.Ajkaimat nem mozdítottam, csak a kezemmel vontam magamhoz közelebb őt.
Ajkaink össze értek.Puha volt, édes és sima.A hideg átrázta testem, a lábaim megrogytak alattam.Az egész testem bizsergett.Puha ajkai finoman súrolták az enyémet.Néha, egy-egy cuppogás hangzott fel a szobában csókunktól.Óvatosan vette ajkai közé enyémet, lassú volt és érzéki.Éreztem, hogy több vagyok neki mint egy átlagos lány.Ez egy válasz volt, a fel nem tett kérdésemre.Egy gyönyörű válasz.Kezemet, ami eddig felsőkarján pihent, felvezettem a tarkójához és úgy húztam magamhoz még közelebb.Még sosem éreztem ilyet.Sosem csókolt meg így senki sem.Ennyi érzelemmel, energiával.
Testem már nem bírta az ellenállást, és a lábaim is feladtak a szolgálattal.Észre vette hogy nem tudom megtartani magam, ezért kezeit hátsó combomra vezette és úgy emelt fel.A törülköző a combomnál felgyűrődött, ahogy próbáltam dereka köré fonni lábaimat, hogy valamennyire megtartsam magam. Harry felsóhajtott, szinte belenyögött csókunkba, ahogy hozzápréselődtem.Csókunk egyre jobban elmélyült, épp bejutásért epedezett nyelvével, mikor hangot hallottam a szobámból.Kicsit elhúzódtam Harrytől és zihálva elnéztem válla fölött, ez az első alkalom, hogy egy magasságban vagyunk.Megdöbbentem amikor Michael állt az ajtóval szembeli ágyam mellet, és felvönt szemöldökkel, csíntalan vigyorral a képén nézett minket.
Harry látta, ahogyan ledöbbenek ezért oda fordult.Arcom elvörösödött, Michael pedig mintha jól végezte volna a dolgát, úgy ment ki vigyorogva a szobából.
Nem mertem Harryre nézni.Egy napja még elküldöm, most meg úgy elgyengülök, hogy a karjaiban hagyom, had csókoljon.
-Abb.Nézz rám.-mondta nyugodt, mégis mély hangon amitől kirázott a hideg.
Felvezettem tekintetem a szemébe.Valami elmondhatatlan érzés csillogott benne.Ezekre a pillanatokra nem ijedtem meg attól az érzéstől, amit Harry iránt kezdek el érezni, mert tudtam, hogy ő is ezt éli át.Éreztem, és a szemeiben is láttam.
-Őm..bocs hogy megzavarlak titeket, de anya azt mondta menjünk vacsizni.-..anya,Michaeltől nagyon jó ezt hallani.Még mikor ideköltöztünk, és esélyt adtunk egymásnak hogy titkot tartsunk egymás között, nagyon sok mindent megosztottunk egymással.Mondta, hogy neki mindig is hiányzott egy anya az életéből, mivel az övé erre képtelen, és utálja is őt, bár ez kölcsönös.Nagy lépés volt számára, hogy idejöttünk, mert így nem csak mostoha anyát és testvért kapott, hanem egy családot.Jó érzés, hogy már így megszokta anyát és engem is, nagyon jó érzés.
-Oké, pillanat.-intettem felé.
Lassan ment ki a szobából.Kínosan éreztem magam az előbbi helyzettől.Beszélni akartam, de mégsem tudtam kinyögni semmit.
-Nézd Abb.-kezdte pár perc után, mégsem folytatta.
-Igen?-szinte suttogtam.
-Beszéltem Julival, az édesanyáddal...-lesütöttem a szememet.-Nem hibáztatlak és nem akarom hogy bocsánatot kérj.Meg tudom érteni hogy miért mentél el azzal a lánnyal.
-Harry ez..
-Olyanokat mondott amiktől menekülni akartál!-vágott szavamba erőteljesebben.-Nem engedem hogy bántsanak téged!A lelked, a szíved vagy a tested! De ehhez melletted kell hogy maradjak!-egyre jobban halkult.A szívem felgyorsult.Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne mondani.-Adj egy esélyt és ne higgy az olyan lányoknak mint akivel tegnap találkoztál!
Amit mondott jogos volt, mégis kicsit feldühített.Egyszerre akartam kiabálni, hozzá vágni a belém fojtott szavakat.De ennek ellenére a nyakába akartam ugrani és érezni újra ajkainak ízét.De úgy gondoltam egyik sem jó megoldás.Számomra nem.
-Fel szeretnék öltözni.-suttogtam, magam elé meredve.
-Abb.Addig nem megyek ki, amíg nem válaszolsz!
-Ugyan mire válaszoljak Harry?!-emeltem fel a hangom, és arcára kiült pár másodpercig a döbbenet.-Abban a lányban szinte magamat láttam!Hogy ne hittem volna el neki amit mondott?!Ő csak meg akart védeni!Szeretném az embereket ÉN kiismerni, ugyanis eddig csak kettő emberhez volt szerencsém az anyámon és Dyranéken kívül, az pedig a legjobb barátnőm volt és az APÁM! Őt igen, nekem volt szerencsém ki és megismerni!-kiabáltam, és nagyon dühös voltam.Arcomról patakokban folytak a könnyek, de nem tudtam visszatartani.-Az apám!Akit szívből utálok!Aki tönkretette az életemet!
Harry mondani akart valamit de nem tudott.Úgy éreztem mintha megszabadultam volna egy kiló fölöslegtől, de mégis nehéznek éreztem a testem.Sírni kezdtem ahogy az emlékek újra rám ömlöttek.Nem akartam emlékezni semmire.
Nem bírtam már, a földre rogytam, és kitört belőlem a zokogás. Harry mellém guggolt és csitítani próbált.Érezni lehetett hogy nem volt sokszor ilyenben része.
-Mit csinált Abb?-hangja hallatán lenyugodtam, és megpróbáltam válaszolni.
-Mondok valamit azzal hogy már nem vagyok szűz?-feleltem de hang szinte ki sem jött a számon.
-Mi?-húzta össze szemöldökét.Szemébe mélyesztettem tekintetem.
-Bántott engem fizikailag és lelkileg!-mondtam halk hangon.
Az idő megállt.Mindenki lefagyott. Harry döbbent arca mindent elárult.
Több percig tartott mire feldolgozta a kijelentésem.
Harry két kezébe vett, és a szekrényhez ült, nekidőlve.Két lábát kicsit behajlította és aközé helyezett.Két combjaim az egyik lábán helyezte el, miközben a mellkasára vont.Nekidőlve izmos mellének, éreztem a szívdobogását.Hangosan vert és gyorsan.Két karját körém fonta védelmezően.Mintha többé el sem akarna engedni, és örökké velem maradna.Nem sírtam már.Lenyugodtam.Hallgatva a szívdobogásának ütemét, ahogy lassul, jelezve, hogy megy le folyamatosan benne a feszültség, engem is megnyugtatott. Egyik kezemet felvezettem mellkasára, onnan pedig tarkójára.Tekintetemet az arcára szegeztem. Már emészti az előbb elhangzottakat.Dús, göndör hajába csúsztattam fel kezemet, majd lassan beletúrtam.Lehunyta szemét.Csodálattal néztem, hogy élvezi.Többször is beletúrtam, nem akartam abbahagyni.Szemét kinyitotta és egyenesen rám nézett.A szívverésem felgyorsult egy pillanat alatt, amit megérezhetett, mert gödröcskéi pár pillanat múlva megjelentek.Elmosolyodtam amikor rám mosolygott és szinte belepirultam.Közelebb húztam magamhoz kezemmel ami még mindig tincsei között volt.Szánk egymáshoz préselődtek, éreztem ahogy szívem kihagy egy ütemet.Nyelvével végig simított egyet az alsó ajkamon, ami sóhajtásra késztetett.A sóhajtás viszont egy nyögésnek is elmondható volt.Lábaimat átlendítettem lábán és feltérdeltem, szembe vele.A térdem viszont még a két nappal ezelőtti esés, és az az utáni ráadás zuhanás miatt nem igazán akart megtartani, ezért egy szisszenés kíséretében, majdnem visszaestem a földre, de Harry nem hagyta.Védelmező karjai erősen ragadtak meg újra és vont magához, figyelve hogy ne fájjon nekem, és a térdemre se támaszkodjak.Ajkaink újra megtalálták egymást, de immár vadabbul estünk egymásnak.Két lábamat, lábai külső felére helyeztem és össze próbáltam zárni lábaimat, ezzel egy kis lökést adva combjainak, hogy tegye össze lábait.Lovagló ülésben ültem rá vissza mikor megtette kérésem.

***

A vacsorát mindenki végig beszélte, nevette.Segítettem anyunak lepakolni az asztalt, és kivinni a tányérokat.
-Hallottam ám mi történt.-kacsintott anya a konyhába érve.Elpirultam és lesütöttem a szemem.
-Köszönöm, anya!-néztem szemébe hálásan és kicsit szégyelltem magam még.
-Nincs mit drágám!Nincs mit!-ölelt meg.

***

Csak álltunk és egyikőnk sem tudta mit mondjon.Azok után ahogy abba hagytuk amibe belekezdtünk a szobámba nem igazán éreztem jól magam, úgy éreztem magyarázattal tartozom.A vacsora jó figyelem elterelés volt, de most, hogy újra kettesben vagyunk a szavak némák maradnak.Egyik lábamról a másikra állok folyamatosan, miközben érzem magamon a tekintetét.Jó néhány perc telik el így, feszült vagyok, és nem tudom mit mondjak, de ahogy ő neki kezd megdöbbenek.
-Nem voltam veled teljesen őszinte Abb..