l0. Realization

A madarak nem csiripeltek ma, a nap nem bújt elő.Ködös volt és kormos felhők borították az eget.Az esőcseppek hangosan csapódtak az ablakomra, és lassan, nyugodtan csorogtak le egymás után.
Megnyugtatott a természet hangja.Mintha direkt a hangulatomhoz megfelelően változott volna át az idő.
Ahogy az erős szél fújt susogó hangokat hallatott kintről.Hideg volt, és a bukóra nyitott ablakomnak köszönhetően a szobám is kihűlt.
Jobban magamra húztam a takarót és úgy néztem tovább az ablakomra csepegő vízcseppeket.
Nem akartam felkelni.Nem szerettem volna mutatni, hogy jól vagyok, de azt sem hogy mennyire rosszul.Egyszerűen csak a puha ágyamban szerettem volna maradni és nézni ki a fejemből.Mindent kizárni a gondolataimból.
A puha ágy, a meleg takaró, kényelmes párna és a rossz, álmosító időnek hála, hamar elkezdtek lecsukódni szemeim.Éreztem hogy már vinne el az álom, mikor az ajtó nyílt majd csukódott.
Egyből tudtam hogy Michael rakta be hozzám Maut, hisz ilyen gyorsan ember nem tud surranni.
Nem sokkal később Mau felugrott a nagy ágyamra és rám mászott.Egy ideig dagasztott rajtam, de karmok nélkül, ami hason fekve a hátamnak nagyon jól esett.Mikor végzett, a fejemnél lévő karom mellé mászott és lefeküdt.
Éreztem az illatát ami megnyugtatott.Álmos, enyhén nyitott szemekkel rám nézett, amit nagyon édesnek tartottam és elmosolyodtam a kis vicces fején.
Megsimogattam a fejét majd megfogtam és behúztam a takaró alá, úgy hogy a lábai és feje kint legyen.Átöleltem Maut, majd lehunytam a szemem és elaludtam a dorombolására.

***

Hallottam ahogy újra nyitódik, majd csukódik az ajtó. Mau már nem volt mellettem, és hallottam hogy valaki felém jön.Háttal voltam az ajtónak és ezt a pozíciót nem igazán szerettem volna megváltoztatni.
Felismertem anya lépteinek ritmusát és gyengédségét.
Ahogy az ágyam mellé lépett megláttam a kezében lévő tálcát.A következő pillanatban megéreztem a kedvenc, cseresznyés-málnás teámnak az illatát, ami a gófrival keveredett.

-Jól vagy kincsem?Már egyszer benyitottam de akkor is aludtál.A tegnap nem sikerült jól igaz?-lett szomorú.

-Szeretném elmesélni..-ültem fel az ágyon.

-Persze.Én is szeretném hallani, közben gyere ezt kortyolgasd és egyed. Nutellás, a kedvenced.-adott puszit a homlokomra miközben lerakta elém a tálcát, majd leült.

-Szóval..Tegnap minden tökéletes volt. Harryvel beszélgettünk, jobban megismertük egymást és nagyon sokszor meg is nevettetett. Minden jól ment..addig ameddig ki nem kellett mennem a mosdóba.-elhalkultam.Anya megfogta a kezem biztatás képpen.-Hangokat hallottam, de bementem.Épp egy nőt..-nem tudtam kimondani.Mikor pedig magamban kimondtam a szót zokogni kezdtem.Nem tudtam folytatni.

-Pssz..kincsem itt vagyok! Már nem bánt téged senki kicsim!Vigyázok rád!

Anya nyugtatólagosan, gyengén, mondott halkan védelmező dolgokat.A sírást abbahagytam, már pityeregni sem pityeregtem.Inkább megfogtam a meleg teát és szürcsöltem belőle pár kortyot.
Jó érzés volt egy olyan embert magam mellett tudni akire mindig számíthatok.Borzasztó érzés lenne ha benne is csalódnom kéne.De érzem hogy azt sosem fogok.Feltétel nélkül szeretjük egymást és ami bónusz pont a kapcsolatunkban hogy nem csak úgy tekint rám, mint a lányára, hanem mint a legjobb barátnőjére.
Felemeltem egy gófrit a számhoz, először beszívtam illatát aztán beleharaptam.Mint nekem mindig, anya megpirította, a meleg gófrin pedig a nutella olvadozott.Nem is lehetett volna ennél jobb reggeli.

-Köszönöm anya!

-Nincs mit kincsem.Finom lett?-kérdezte kedvesen.

-Mint mindig!-küldtem felé egy félmosolyt.
Megettem egy gófrit majd összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam elkezdeni a mondandóm.Eközben anya türelmesen várt.Nem sietettet, kivárta amíg felkészülök.-Sírni kezdtem..-meredtem magam elé, ahogy újra megjelentek bennem a tegnapi képek.-..Nem tudtam mit tehetnék.Végül, mikor erősebb lett a férfi, feldühödtem és.....-miközben meséltem neki újra visszaemlékeztem a tegnapra.Nem volt nyugodt mikor befejeztem a mondandóm, kicsit mintha a felháborodás ült volna ki az arcára, de amit mondott ledöbbentett.

-Nem szimpatikus nekem ez a Candie.-rázta a fejét.Próbáltam feldolgozni mit mondd.Anya mindig jól ki tudta ismerni az embereket, és már előre látta a megoldásokat, helyzeteket.Életében egyszer hibázott.Mikor apát választotta, de túl hirtelen lettek szerelmesek és a szerelem elvakította.
Furcsa érzések suhantak át rajtam.Ha anya ezt mondja, akkor az lett volna a helyes ha Harryvel jövök haza.De ezt nem tudhattam, abban a pillanatban nem tudtam gondolkozni.

-Anya..még nem is láttad őt.-suttogtam.

-De Harryt igen kicsim!-jogos volt amit mondott.Nem tudtam ezek után megszólalni.Annyira éreztem hogy anyának van igaza, hogy elszégyelltem magam.-Nem haragszom szívem.De Harrytől mindenképpen bocsánatot kell kérned!Még akkor is, ha nem szeretnéd folytatni ezt a kialakuló kapcsolatot.Rendben?-bólintottam.-Na most edd meg a többi gófrit is.Puszi.-mielőtt kiment a szobából, még az ágyamra dobta a távirányítómat. Elmosolyodtam és egy puszit küldtem felé mikor visszanézett az éppen csukódó ajtóból.

Sóhajtottam egyet, a tálcát levettem magamról, mellém raktam és a távirányítóért nyúltam.A tv-t igaz bekapcsoltam és néztem, de a tegnap estén kattogott az agyam.Nem igazán tudtam elhinni azt is, hogy talán kellek neki.
Viszont ahogy kimutatta eddig, igenis érdeklem.Nem lehet elveszítenem azt az egyetlen fiút akit érdeklek.Nem szabad.
De most még nem állok készen, egyszerűen még idő kell ahhoz, hogy az eseményeket is feldolgozzam, elgondolkozzam rajtuk.
Szenvedni fogok kicsit, tudom.De  ez ezzel jár.

-COCO!-nyitott be ordítva Michael mire egy nagy sikítás közepette oldalra dobtam magam, hogy az ágy közénk kerüljön, a hirtelen támadótól.-Tudom, nem vagy valami jól, ezért is engedtem be reggel Maut. De ez talán felvidít, és én is ki akarom magamból adni.-jött hozzám mire unottan pislogtam egyet rá a földről.Hajam az arcomba lógott, a takaró pedig félig-meddig a lábamon csavarodott.
Elröhögte magát amint meglátott.Felhúztam egyik szemöldököm, majd néztem ahogy folyamatosan elröhögi magát, ahogy rám néz.
Ahogy hallottam boldog, szinte végtelennek tűnő nevetését, ami mély volt és szinte hahotázott, elmosolyodtam rajta, aztán én is nevetni kezdtem.
Pár perc múlva a nevetésünk beszélgetésbe fulladt.Jó volt beszélni Michaelel. Édes volt, hogy még viszonylag naív a nők terében. Bár akkor mit mondok én a fiúk terében?!Ugyan..Inkább nem szólok semmit Michaelre.

-Na de amúgy képzeld..tegnap elmentünk ugyebár sétálni Heatherrel.

-Tényleg! Na és, milyen volt?-kérdeztem vigyorogva ahogy törökülésben majszoltam a gófriaimat.

-Hát..nem is tudom.Beszélgettünk, de teljesen felszínes dolgokról.Nem is tudom..nem látom értelmét a kapcsolatunknak, ha csak olyan dolgokról tudunk beszélgetni mint például hogy milyen a suli.Ezekről alapból nem is szeretnék beszélgetni, nem hogy egy ismerkedős randin.-fintorgott.Elnevettem magam.

-És ha csak zavarban volt?!-nevettem még.

-Ugyan Coco..teljesen jól volt, nem pirult el sosem.Akkor sem mikor próbáltam neki bókolni, ráadásnak mikor hazakísértem még csak azt sem engedte hogy megpusziljam.-elröhögtem magamat. Hanyatt vetődtem és csak röhögtem Michaelen.-Ez amúgy nem vicces.-kacagott ő is.

-Csak gondolj bele!-mondtam nevetve.Kicsit felnéztem és megláttam a plafonra néző, gondolkodásban elméjűlt mostohaöcsémet, majd a következő pillanatban arcán néhol kisebb ráncok jelentek meg, próbálta visszatartani nevetését, de ahogy elkezdtem nevetni fején belőle is kitört.

Miután még jól kibeszélte a tegnapi ismerkedős 'randiját' azután elment tusolni, mondván hogy akkor átöltözik pizsibe és nézünk egy filmet.Gondoltam addig én is letusolok és felveszek egy másik, tiszta pizsit, ugyanis a nagy röhögésben valahogy kentem a ruhámra egy kis nutellát.

Levettem a pizsim a fürdőbe, és bedobtam a szennyesbe.Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam minél gyorsabban megmosakodni.A barack illatú tusfürdőt letusoltam magamról, majd kiléptem a kis szőnyegre.Magamra tekertem a combközépig érő törülközőt és ekkor jutott eszembe hogy nem hoztam be magammal új pizsit.
Kimentem a fürdőből és a gardróbba mentem.Kinyitottam az ajtónak szembe levő szekrény és válogatni kezdtem, pont mikor kopogtak.-Bejöhetsz!-kiáltottam.Ez vastag.Ez túl vékony.Furcsa anyagú.Felsóhajtottam majd megigazítottam a törülközőm.-Amíg felöltözök addig válaszd ki a filmet Michael.-mondtam nyugodt hangon.
Túl meleg.Hosszú a gatyája.Nincs gatyája.
Kezdtem kicsit megunni a válogatást.Egy egyszerű rövid ujjú, nagyobb pólót szerettem volna egy kis shorttal, de úgy látszik ez nem is olyan egyszerű.
A derekamon két meleg kezet éreztem mire ledöbbentem.-Michael te meg mit..-kezdtem el hangoskodni pár oktávval feljebb miközben megfordultam karjaiban.-..csinálsz..-suttogtam amint a két zöld szempárba néztem.Légzésem felgyorsult, egyre szaporábban vettem a levegőt.Tekintetünk összeforrt. Meleg keze a derekamat fogta át.Jelenléte meglepett, mégis jól esett.Pedig nem akartam.
De a bennem bujkáló érzések mást mutattak ki, mint amit az agyam akart.Egyik kezemmel megfogtam a karját.Ahogy hozzáértem, végignéztem, amint végig fut kezem a jól eső hideg, ami libabőrössé tette karom.
Ajkai elnyíltak ahogy végignézett rajtam.Ekkor jutott eszembe, hogy csak egy szál törülközőben állok előtte.
Még sosem voltam ilyen helyzetbe, ezért nem tudtam mit csinálni.El akartam volna menni felöltözni, de a szívem és a testem sem engedte hogy kibújjak kezei közül.
Kezét lassan, de biztosan kezdte vezetni hátamra, ezáltal közelebb léptem hozzá.Kezem felcsúszott karján, ami átbizsergett, és az enyémhez hasonlóan libabőrös lett.
Tekintete fogjul ejtett, nem voltam képes semmire.Nem tudtam nemet kiáltani, nem tudtam elfutni, nem tudtam elszabadulni tőle.A rám ömlő szeretete, vágya, a szemében tükröződő érzelmei kíváncsivá tettek.Vajon ő is azt érzi amit én?