l2. The epistle

Könnyek gyűltek szemembe amint becsaptam az ajtót.Nekidöntöttem a homlokomat és zokogni kezdtem.Nem csak azzal van bajom, hogy hazudott.De a szívem szakad bele abba, hogy elvesztem.Pedig még meg sem kaptam.
Anya futott be az előtérbe és se szó, se beszéd a karjába vont.Jólesett az átérző anyámat ölelni és nyakába sírni bánatom.Keserves könnyek hagyták el az arcom.Keserű az érzés, hogy a megoldáshoz vezető úton széttárt karokkal vár rám.De nem hiszem, hogy tudnék úgy élni, hirtelen átformálódni, amire kért.Nem vagyok az a tipús, és ezt tudja.Pontosan tudja, hogy nem tartozok abba a világba amilyenben ő él.Most, hogy megtudtam róla nem tudom, hogy mihez kezdhetnék.

***

Az ágyamban fekszem.Már 3 napja, hogy Harryre rácsaptam az ajtót.Azóta nem léptem ki a szobámból.Nicket, a főnökömet felhívtam már, hogy erre a hétre szabadságot kérhessek.Nem igazán szeretnék ilyen arccal az utcára menni.
Figyelem elterelésként bekapcsoltam a gépemet, hogy nézzek rajta valami filmet.Mikor megnyitottam a böngészőt automatikusan a facebook jelent meg.Éppen ki akartam x-elni amikor eszembe jutott Katie. A pulzusom egyből megnövekedett ahogy a nevét gyorsan beírtam a keresőbe.Nem is tudom, hogyan tudtam megfeledkezni róla.
Csalódottan és idegesen csuktam össze a gépemet és szinte dobtam az ágy másik felére, mikor nem találta meg azt a személyt akit 13 éve elveszítettem.

***

Holnap már muszáj mennem dolgozni.Letelt az egy hetes szabadságom, amit ráadásul majd pótolnom is kell, de nem baj.Addigra már összeszedem magam. Harry minden eddigi nap küldött rózsacsokrokat.Az elsőnél anya meg is lepődött, hogy mekkora.
-Azta!Ez nem semmi.Nem kerülhetett kevésbe..-mondta.
-Hát nem hiszem, hogy fájt rá a tárcája..-mormogtam.
Aztán minden nap egyre szebb virágokat küldött, hozzá kis levelekkel.Némelyikben bocsánatot kért, másokban meg azt mondta ad időt. Milyen kedves..ad időt arra, hogy elgondolkozzak elhagyjam-e az eddigi és mostani életemet.

***

Letrappoltam a lépcsőn miközben egyik vállamra akasztottam, fekete bőr táskámat.Az előtérbe siettem és felhúztam a cipőmet.Kinyitottam az ajtót és indulni készültem de megtorpantam.Beszívtam az őszi levegőt.
Egész eddig csak az ágyban gubbasztottam és vagy néztem ki a fejemből, vagy aludtam.Ha nem, akkor meg Michaellel tévéztem.Aranyos volt ahogy próbálgatott vidítani, de nem igazán sikerült neki.
Kifújtam a levegőt a gondolataimmal, és munkába indultam.Csak pár métert mentem mikor anya kiáltott utánam.
-Kicsim!! Maggie!!-hátrapördültem majd ráfigyeltem.-Ma beszélünk?
-Nem is tudom anya.El szeretném mondani..de..még én magam sem igazán értem.-elmosolyodott.
-Mire hazaérsz csinálok teát, kekszel és sütikkel.Bepótoljuk az angol 5 órai teát!-mosolygott.Nyeltem egy nagyot..de hiányozna ez, ha mégis Harryvel tartanék.
Bólintottam.
Az inter sparhoz érve eszembe jutott, hogy nem készültem mai élelemmel, ezért bementem.A sorokat átszelve közelítettem a péksüteményekhez.Kiválasztottam egy sajtos rudat és egy kakaós csigát, majd átmentem a hűtőhöz és megkerestem a jegeskávékat. Kivettem a kedvenc fajtámat, majd a pénztárhoz mentem.Kivártam a soromat, fizettem és folytattam utamat a munkahelyem fele.A parkolóból kiérve furcsa érzés fogott el, és reflexszerűen fordultam meg. Harry állt nyitott ajkakkal, nagy szemekkel a kocsija mellett, engem nézve.Fekete farmer, fehér vászoning és egy fekete öltöny, nyakkendővel. Most már nem rejtegeti előlem ezt az énjét.Vagyis a munkájával együtt járó énjét.
A látványt jól elraktároztam, mélyen az agyamban.Nagyon szexi volt így felöltözve, kócos göndör hajjal.Vajon direkt jött ide?Lépéseimet meggyorsítottam miközben még mindig őt néztem.Ijedtség ült ki arcára.Nem akartam látni.Nem most.Felém kezdett lépkedni.Még gyorsabban akartam menni, de neki mentem valakinek és a következő pillanatban egy vakkantás kíséretében a földön hevertem.Felnéztem az idegen személyre akinek neki mentem és már éppen kezdtem volna bocsánatkérő mondatokkal elhalmozni az illetőt, mikor megpillantottam arcát.Nem is volt olyan ismeretlen.
Pupilláim kitágultak, felpattantam és hátrálni kezdtem sebesen, de megint csak neki ütköztem valakinek.Hátrafordulni sem volt időm, mikor megéreztem magamon ismerős kezeit.A biztonság érzete a pillanat törtrésze alatt futott át testemen.Szorosan hozzá nyomódtam, ahogyan próbáltam hátrálni apámtól, de ő meg szembe akart szállni vele.
-Félsz kicsikém?-vigyorgott.
-Nem.-mondtam hajszálvékony hangon, amivel elárultam magam.Hahotázni kezdett.
-Azt vettem észre, Colleenbaba.-ahogy meghallottam ezt a nevet a félelmet valami más érzés vette át.Düh, harag?
-Ne merészelj így hívni!-kiabáltam rá. Megdöbbent majd egy hátralépett az egyik lábával.
-Khm..-köszörülte meg torkát és szeme újra nyers érzelmekkel lett teli.-Jársz nekem eggyel.Egy nagy szívességgel.
-Ugyan miért járnék neked szívességgel?!-emeltem fel a hangom és kibújtam Harry karjai közül.
-Hogy miért?!-lépett hirtelen elém, mire villámsebességgel bújtam vissza Harryhez. Szinte egy pillanat sem telt el mire Harry emelte fel a hangját.
-Gondolom maga Maggie apja.-'apa' bólintott idegesen, mintha magában azt kérdezné: "ki a faszom vagy te és mit érdekel?!".-Nos, ha esetleg valami megbeszélni valója lenne a lányával akkor azt bizonyos körülmények között kéne elrendezni, amit mellékesen nem ajánlok.A bíróság azt az elrendelést hozta, hogy magának 100 méter távolságot kell tartania a lányától, helytelen magaviseletéért.Ezért jobban ajánlanám, hogy ha most megfordulna és eltakarodna innen.-Harryből csak úgy folytak a szavak.Megdöbbentett honnan tudja mindezt és egyáltalán kitől.És amúgy is, hogyan tud ennyire higgadt, erős és parancsoló lenni.Apám döbbent arccal meredt Harryre majd rám nézett és összehúzta szemét. Azt hittem, hogy most végem és egy olyat lekever mint még soha.De nem.Megfordult és elment.Ilyen egyszerűen.Észre sem vettem, hogy bent tartottam a levegőt, csak mikor remegve kifújtam.
Harry karjai megfeszültek körülöttem és szorosabban tartott magához.Lehajolt a fejemhez és a hajamba nyomta orrát.Beszívta a tegnap megmosott sampon illatú hajamat, majd a fülembe suttogott.
-Biztonságban vagy.-és tényleg úgy éreztem.Megnyugtató hangjától, körém fonódó biztonságot nyújtó karjától, és az érzelmeimtől amik a felszínre törtek, sírni kezdtem.-Csss...itt vagyok Abb.
Megfordultam karjaiban és úgy bújtam hozzá.Éreztem ahogy elmosolyodik.Jólesett, meleg testéhez bújni, ahogy karjaiba zár.
-Na most megyek.-szólaltam meg egy-két perc múlva.Kicsit még szipogtam, de már nagyjából le voltam nyugodva.
-Elviszlek.-engedett ki karjaiból, de kezét összekulcsolta enyémmel.Ellenkezni akartam, de már vezetett is az autóhoz, így inkább nem akartam ellenkezni.
Az autóhoz érve kinyitotta nekem az ajtót, majd mikor beszálltam rám csapta.Milyen irónikus..
Az úton nem szóltunk egymáshoz.Annyira hiányzott már a közelsége, mégis kicsit bűnösnek érzem magam, hogy itt vagyok mellette.
-Köszönöm a virágokat.-suttogtam.
-Szívesen Abby.-mondta az útra koncentrálva.

-Köszönöm, hogy...hogy...megmentettél.-néztem a végén a szemébe.
-Nincsen mit köszönnöd ezen Abb.-bólintottam.
-Azt is köszönöm, hogy elhoztál.-megjelentek gödröcskéi ahogy elmosolyodott.Elpirultam ahogyan rám nézett.Átható, érzelmekkel teli.
Kipattant a kocsiból, megkerülte és kinyitotta az ajtómat.Kisegített majd közel húzott magához.A levegő bennem maradt. Púlzusom egyre hevesebb lett.Lehajolt hozzám és száját enyémre tapasztotta.De mielőtt válaszolni tudtam volna rá, elhúzódott.
-Ma érted megyek fél 8-ra. Elegáns ruhába gyere, étterembe viszlek.Van néhány megbeszélni valónk.Legalább tények és érzelmek közlése biztos van.És sok mindent szeretnék elmondani neked.-mondta halkan. Bólintottam. Becsukta az ajtót mögöttem, amin kicsit megugrottam.Kitágult pupillákkal nézett vissza rám, ami beindított bennem valamit.Újra.Egyik kezét derekamra csúsztatta, majd átfogott vele.Közelebb húzott magához majd megcsókolt.De mint az előbb is, azelőtt elhúzódott mielőtt bármit is léphettem volna.Elengedett majd az égető bizsergéssel ott hagyott és visszaszállt a kormány mögé.Alsó ajkamba harapva és nagy döbbent szemekkel néztem az autó után.
-Maggie be is jössz, vagy még nézel a már rég elhajtott szerelmed után?!-kérdezte Georga az ajtónak támaszkodva, összefont karokkal, de szemében a jókedv csillogott.
Kihúzott álomvilágomból.Zavartan bólintottam és bementem mellette.Hallottam, hogy nevet rajtam de nem zavart, szeretem hallani ha Georga nevet.Attól én is boldog leszek.Elpirultam és én is kuncogni kezdtem.Addig amíg Bob ki nem lépett a tetováló szalonból, ami el van kerítve.Keserű és együtt érző arccal indult felém.Egyből lehervadt az arcomról a mosoly.
-Mag.Egy koszos, büdös ember járt itt.Ezt a levelet adta.Azt mondta adjam át.