l3.The escape

♥ HAPPY HALLOWEEN ♥

So wake me up when it's all over.When i'm wiser and i'm older-énekeltem a külön helyiségemben az egyik mai slágert a telefonomból, amit Michael töltött le nekem.Általában ő szokta az iPodomat kezelni, mondván, hogy menő zenéim legyenek.Nem vagyok nagyon oda az ilyen tuc-tuc zenékért, de ez igazán tetszik.Hangosan énekeltem a fülembe dugott zenét és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, kicsit táncolni kezdtem, miközben egy rajz vázlatot készítettem.Egy újabbat a sok közül.Mindig új ihletem támad és nincs igazán türelmem ahhoz amit már nem igazán szeretnék, de így is nagyon nagyon sok rajzom, festményem és fotóm van, amik persze már kezdenek porosodni a szobában.Ami már tele van az elkészített művekkel, ezért ami már nem fért fel, azt az egyik sarokba gyűjtöm lefóliázva.
A zene egyre jobban magával ragad és csak énekelem hangosan, ahogy csak tudom.Hirtelen két kezet érzek a vállamon.Tudom ki meleg kezei ezek.Megfordulok és vigyorogva kiveszem a fülhallgatót a fülemből.
-Szia Josh.-üdvözlöm boldogan, nagyon feltöltött ez a zene.Van benne valami.
-Szia.Figyi én most elmentem előbb, meghallgatásra megyek.
-Jól van. Majd kérek beszámolót.
-Rendben.-vigyorodott el, aztán megölelt.-Amúgy..-fordult vissza már az ajtóból.-Finchnek nagyon tetszett a kép.-kacsintott.Elvigyorodtam és boldogan tettem vissza a fülest, mikor elment.

***

A zenét a leghangosabbra tekertem és folyamatos lejátszásra.Nem tudom megunni Aviciitől a Wake me up-ot. Már csak egy órám van hátra, azalatt befejezem a kért meghívókat egy esküvőre.Már 200at megcsináltam, most már csak 50et kell.Valahogy így osztottam be a hetemet.
A mai napon már negyedszerre fonódott körém két, szívmelengető, biztonságot nyújtó kéz.Jólesett a hirtelen közelsége.Egy pillanat alatt hagytam abba a táncolást és az éneklést, majd átengedtem magam a pillanatnak.Kezeit lassan emelte arcomhoz, amin végigsimított egyszer, majd fülemhez vezette ujjait és kivette az egyik fülhallgatóm.
-Gyönyörűen énekelsz.-suttogta fülembe, ám a mély búgós hangja inkább ágyékomban vízhangzott. Lehunytam a szemem és úgy adtam át magam a pillanatnak.Mellkasának dőltem és úgy élveztem, ahogy ujjaival simogatja a csípőmet.Kivettem a másik fülhallgatómat.Hangosan szívtam be, majd fújtam ki a levegőt ahogy ujjai bizsergetni kezdték a bőröm ott ahol simogat.
-HOL VAN?!-hallottam meg apám üvöltő hangját a lépcső aljáról.Hallottam ahogy lépked fel idegesen.A levelet még nem nyitottam ki.Jó mélyen van el dugva a táskám aljában.
Kétségbeestem, annyira decavu érzést keltett bennem a szituáció, ahogy apa ideges léptekkel tart a szobám felé.Szemembe könnyek szöktek, de nem tudtam elszaladni.
Harry fogott hirtelen karon és kezdett húzni a szobában.Azt hiszem, az ablak felé.Felhúzta, és óvatosan de gyorsan segített ki a tűzlépcsőre.Miután ő is kimászott gyorsan, visszahúzta az ablakot.Akkor láttam meg épp a szobába lépni, mikor az ablak nagy csapással ért a deszkához.Kijózanított a tekintete.Amilyen gyorsasággal csak tudtam, futni kezdtem lefele.

***

-Köszönöm Harry, hogy épségben hazahoztad a lányom.-mondta anya, megőrizve hidegvérét a történtek elmesélése után.A dolgozószobájában voltam anyának, és figyelemelterelésként a munkámat próbáltam befejezni az itthoni anyagokból.Anya letette a telefont és mellém lépett.
-Jobban vagy kicsim?-szemében aggodalom csillogott.Nem szóltam, csak bólintottam.
Harry fél órája ment el.Nem tudom hova, de  azt mondta sürgős dolga támadt.
-Rendben.Van egy kis sürgős elintézni valóm, de aztán visszajövök és itt leszek veled.Hozzak valamit?-kedveskedett.Fejemet ráztam, aztán vissza vezettem tekintetemet a meghívókra és folytattam a munkát.

Egy óra múlva sem jött haza anya.A meghívókkal készen vagyok, úgy hogy a számomra egyik legkedvesebb időtöltésemet vettem fel ötletként.
Levettem a Lelitát a polcomról, lementem a nappaliba és kényelembe helyeztem magam egy bögre forró teával.
A könyvbe olyannyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy velem szembe Michael ül és engem szuggerál.Mikor felnéztem rá hirtelen megijedtem az elméjűlt tekintetétől, de egyből nevetésben törtünk ki.Ő nyilván az én reakciómon, én pedig ugyebár az övén.Nem volt nálam könyvjelző, úgy hogy a lap egyik kis sarkát behajlítottam egy kicsit, letettem az asztalra, majd türelmesen Michaelre néztem miközben a teámat kezdtem szűrcsölni.
-Mióta nézel?-kérdeztem mikor egy perc után sem mondott semmit.
-Hát körülbelül 10 perce szuggerállak, hogy nézz rám.De nem érdekes.-nevetett egy kicsit.-Csak azt akartam mondani, hogy mikor jöttem haza busszal, mintha anyát láttam volna bemenni a bíróságra, Harryvel!-magyarázta felmutatva a mutatóujját.Szemeim kikerekedtek.
-Micsoda?!Mikor láttad őket?Biztos, hogy ők voltak?
-Igen, tuti!
Mérges lettem.De nem tudtam mit kezdeni dühömmel.Annyira...idegesítő, hogy helyettem intézkednek.
-Vajon miért lehetnek ott?-tűnődött el Michael.
-Apám miatt.-mondtam halkan.Ijedt és döbbent szemekkel meredt vissza rám, aztán felpattant és mellém sietett.
-Történt valami?!
-Ma nekimentem és valami olyasmiről beszélt, hogy tartozok neki.Aztán Harry megmondta neki a tényeket. Azt hittem leszállt rólam.De túl egyszerű lett volna.Mikor bejött a munkahelyemre akkor meg Harryvel elmenekültünk előle.Vagyis..ja valami ilyesmi, röviden.
-Uff.Ez annyira para.
-Az.-rántottam vállat.Igazából ennél rosszabb is volt már.Sokkal, de sokkal rosszabb.Ennél már csak attól ijedek meg jobban, és azt nem tudtam megszokni, ahogy néz rám.A tekintete annyira..rideg, de közben vággyal teli.Vágyik arra, hogy újra bántson.Érzem rajta.
-Mit akarsz tenni?
-Hát..úgy látszik most már intézik helyettem..-mormogom az orrom alatt, teámat szürcsölgetve.
-Azért szerintem ez jó dolog Coco...Anyától persze már megszoktam ezt a törődést és te is.De Harry egészen különösen bánik veled.Ennyire félteni, óvni valakit az már szerelem Coco!-mondta magyarázkodva Micael.
-Nem!!!Ne mondj ilyet Michael!-mondtam ráhorkantva, majd visszajátszva magamban a kirohanásomat, megbánóan fújtam ki a levegőt tüdőmből.-Bocs Michael..de elég sok gondom van így is Harryvel.És ezek a szavak csak megnehezítik a döntéseimet.-simítottam végig az arcán.Komor tekintettel nézett vissza, és szemében mintha csalódást is láttam volna.
-Vagy éppen megkönnyítik Coco.Gondolkozz helyesen és egyszerűen. Harry jó hozzád.-döbbenetemben nem tudtam mit szólni, és mikor vissza is tudtam volna vágni, ő már a lépcsőn szelte a fokokat.

Igen. Harry jó hozzám.Biztonságban érzem vele magam.De még ismerkednünk kell.Ugyan már!Szereted valld be!-korholt a tudat alattim.Nagy szemekkel meredtem magam elé, és csak gondolkoztam.Pár perces mélázás után a teám elfogyott, ezért vissza vittem a konyhába és betettem a mosogatógépbe a bögrémet, majd hallottam ahogy nyitódik, majd csukódik az ajtóm.