31.Bubbly kiss again!

♥Na Sziasztok!
Itt is van az új rész, kommenteljetek, iratkozzatok fel, véleményezzetek!

♥

Jó Olvasást!
(Tudom a képen Cara van, de képzeljétek oda Miranda Kerrt(ABBYt))

Harry ránéz a szüleire, aztán vissza rám.Próbálok mosolyogni, de úgy érzem nem sokáig bírom nevetés nélkül.
Ezt pontosan jól tudja, vigyora még szélesebb lesz,majd fejét enyhén rázva lehajtja és nevet.
-Fiam!-szól idegesen Mr.Styles.-Mennyit ittatok?-kérdezi halkabban de hangja még több idegességet rejt.
-Édesem, inkább üljünk le.-szól kedvesen, nyugodt hangon Anne miközben Mr.Styles karját megsimítja.
-Kedvesem, mindjárt leülök, egy pillanat.Addig foglalj helyet.-mondja Harry apja.Hangja Annehez nyugodt, mégis érződik, hogy feszült.
-Fiam...Barbaraék is itt vannak.Szeretném ha mellé ülnél.-mondja Mr.Styles.Halkan mégis keményen.
Harry tenyere megfeszül körülöttem, szemei összeszűkülnek és száját összeszorítja.
-Inkább hazamegyünk.-morogja Harry.
-Hogy merészeled?!-mondja halkan apja.Egyre csak nő közöttük a feszültség.
-Ümm..-próbálok valamit kitalálni.-Ki az a Barbara?-dicséretes, mondja a tudat alattim.
Harry apja lenézően rám emeli tekintetét, aztán flegmán hozzám vágja szavait.
-Harry jövendőbeli felesége.-fogaimat összeszorítom.Nem akarom ezt többet hallani.Soha, soha többet."Harrynek nem lesz semmi jövendőbeli micsodája!Csakis ÉN!"kiáltja a tudatalattim.
-Már elnézést..!!-kezdem dühösen, visszafojtott hangon, de Harry megállít.
-Hagyd baby.-mondja rekedtes hangon a dühtől.-Anya!-szól Harry kicsit hangosabban, aztán a nekünk háttal ülő édesanyjához lép.-Elmentünk.Jó étvágyat a vacsorához.Szeretlek, szia.-mondja, ad neki egy puszit, aztán visszalép hozzám, megfogja kezemet.Egy utolsó, dühös pillantás tőlünk az apja felé, majd indulhatunk is.Eddig igazán jó kedvem volt.Eddig.
-Bocsánat.-motyogja fülembe Harry, miközben az asztalok között sietősen próbálunk a lépcsőhöz jutni.Válaszként csak megszorítom a kezét.

-Na végre.-mondom dühösen a kocsihoz érve.Harry kinyitja nekem az ajtót aztán megvárja míg beülök.Mikor kicsit besüppedek a puha bőrülésbe megnyugszom.A világ újra lelassul körülöttem.Hátradőlök, és behunyom a szemem.Sötét és világos foltok keverednek előttem.Mélyen beszívom a levegőt, majd hosszan kifújom.Érzem ahogy szívem dobogása is nyugszik.Pont ahogy én.A dühöm már elszállt.Inkább csak kíváncsi vagyok már.
Kinyitom a szemem és Harryre nézek.
-Megvagy?-kérdezi.Elmosolyodok aztán bólintok.Neki is megjelennek gödröcskéi aztán közelebb hajol hozzám és ajkait enyéimre préseli.Csókja lassú, gyengéd.Nem próbál nyelvével bejutni számba, és ez most jól esik.Ez most inkább egy "nyugodj meg baby" csók.
-Most már igen.-mosolygok rá.-De Te megvagy?-kérdezem és a 'te' szót direkt jobban kiemelem.
-Igen.-suttogja.Nyakamon végigfut lehelete, amitől kiráz a hideg.Harry újból megcsókol, kezeimet nyaka köré fonom és közel húzom magamhoz.Beleharap alsó ajkamba, mire a jóleső bizsergés újra kezd épülni bennem.
-Harry..-lehelem, mire abbahagyja.-Mi az?-kérdem aggódva mire homlokát ráncolva kissé elhúzódik.
-Hív valaki..-mondja mire rezgő mobilját kiveszi nadrágja zsebéből.Megnézi a hívó felet.Arca komor lesz.Nem tudok semmit sem leolvasni róla.Testemet már nem csak az aggodalom járja át, hanem kicsit a félelem is.Megkérdezném ki az, de előbb veszi fel, minthogy esélyem lenne rá.
-Háló?!-teszi füléhez.Rám pillant, és inkább a földet nézve tovább, megfordul és odébb megy.Nem hallom mit beszél, mert nagyon halk.Oda figyel arra, hogy ne halljam őt.De miért?
Próbálom hegyezni a fülem, próbálok legalább csak pár szót is meghallani, hátha valahogy összetudnám rakni a képet, de semmi.Semmit nem hallok, csak a mély hangját.Ha ilyen titkos akkor biztos nem szabadna tudnom, de érzem, hogy az apámról van szó.És ahhoz közöm van, és jogom, hogy tudjak róla.
Magassarkúmat halkan, mintha csak félnék attól, hogy meghallja, lerúgom magamról a kocsi ülés mellé.Lábaimat óvatosan a talajra helyezem.Először nagyon hideg a lábujjaimnak, ezért lassan engedem le, hogy hozzá szokjak.Kiszállok a Range Roverből és felé lépdelek, egészen mögé.
-Leszarom Paul!-mondja visszafojtott, kemény hangon.-A rendőrséget ne hívja ki.Had higgye, hogy ő vezet....Nem, őt majd felhívom én.Rendben.-mondja és le is tesz.Telefonját zsebébe rakja, és amint megfordul ugrik egyet.
-Szent szar Abby!!!-kiált fel, majd tarkójához nyúl.Egy lépést hátrálok és nagy szemekkel nézem őt.-Te hallgatóztál?!-döbben le és ideges kezd lenni.Így is fel van húzva, nem szeretném hogy én is az oka legyek dühének.
-Én..ümm..bocsánat.Sajnálom, csak..-kezdtem.Nem tudtam befejezni, pedig Harry várta.De nem tudtam mit mondani.Nem akarom ilyennek látni.
-Hagyjuk.-megy el mellettem egy idő után.Utána kapnék, és megcsókolnám, hogy lenyugtassam őt..de valahogy a testem nem mozdul abban a pillanatban.-Ülj be.-mondja kissé hűvösen, majd rám néz.Tekintete ellágyul.-Kérlek.-teszi hozzá gyöngéden.
Visszasétálok az autóhoz.Amikor én beülök, ő akkor csapja be épp az ajtaját.Lenéz a lábfejemre.
-Kérlek ne mászkálj ilyen hűvösben mezítláb.Lassan tél van Abb.Nem szeretném, hogy megfázz.
Sóhajtok, majd elmotyogok egy okét.Becsapom az ajtóm, bekötöm magam és az ablakhoz húzódom.Fejemet neki döntöm a hideg üvegnek és behunyom a szemem.
-Apám volt a téma, igaz?!-teszem fel a kérdést.
-Igen.-adja az egy szavas választ.
Az út további részén nem igazán akar semmit sem elmondani, pedig próbáltam faggatni.Szinte mindig egyszavas válaszokat mondott, ha nem, akkor meg azt hogy 'ezt nem mondom el.'
-Mocsok.-motyogom az orrom alatt, miután újra az orrom alá dörgöli, hogy ezt nem mondhatja el.Kezeimet magam elé fonom és úgy nézek ki homlokráncolva az ablakon.
Amennyit most kitudtam belőle szedni, az az, hogy apám újra járt nálunk.Szuper.Még mindig jobb mint a semmi, de ez számomra akkor is kevés.

Amint hozzá értünk gyorsan felkaptam a cipőmet, és csak azért is mezítláb indultam el.Nem vártam meg míg Harry kinyitja az ajtót, rögtön kipattantam, visszacsaptam az ajtót és utamnak eredtem.Harry persze így futhatott utánam.
-Hé, Abb!-kiáltott utánam.Nem álltam meg, a lépcsőket kettesével szedtem, majd amikor az ajtóhoz értem, kénytelen voltam megállni.Pár másodperc után beért engem és előhalászta a kulcsait.-Épp az út elején mondtam, hogy ne mászkálj mezítláb!-mondta miközben kinyitotta az ajtót.
-Tudom!-mosolyogtam rá miközben mellette elmenve bementem a házba.Meleg volt a padló, ami egyből nagyon jól esett a hideg beton után.
-Makacs vagy.-állapította meg inkább magának.
-Zavar, hogy amihez közöm van, nem tudhatom.-fordultam meg és néztem szemébe összehúzott szemöldökkel, miközben ő becsukta az ajtót hátralendített kezével, majd be is zárta azt.
A vicces az volt, hogy egy fejjel vagyok kisebb, így nem nézhettem valami keményen, ahogy szerettem volna.
Valamiért neki is ez járhatott a fejében, vagy nem tudom, de szemeiben szórakozottságot véltem felfedezni.
-Te most szórakozol velem?-próbáltam dühös lenni.
-Nem..bocs baby..-tette fel kezeit vállmagasságba, mintha ártatlan lenne.
-Ezzel nem úszod meg!-mondtam, majd hozzábújtam.Karjaival körbefonta derekamat, majd puszit nyomott a fejem búbjára.
-Baby, pár perc, csak el kell intéznem pár telefont.-mosolyodott el, majd csókot lopott tőlem és felment az emeletre.-Addig érezd magad otthon!-kiáltotta az emeletről.
Elmosolyodtam.Emlékszem még milyen volt itt felkelni Harrynél, hogy mi minden történt abban a pár órácskában, amíg itt voltam.Viszont most pár kérdés újra szöget ütött a fejembe...Hogy is öltöztetett át, és vele aludtam-e egyáltalán?!
Amint ittam valamit megkérdezem.A szám kicsit kiszáradt így a konyhába mentem.Persze, miután újra megtaláltam.Felvázoltam az alsó szintet újra.
Kinyitottam a hűtőt.Mi van, amit lehet inni?..Tej, baracklé, multivitamin, cola, redbull, pezsgő, bor, tejeskávé...Várjunk..Pezsgő?!
Sunyin elvigyorodtam, aztán kivettem.
Pót dugó volt belerakva, így egyből gondoltam, hogy már fel van bontva.Nem hiányzott sok belőle, szinte csak pár korty.A konyhába elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket, amíg meg nem találtam a poharakat.Szememmel a pezsgős pohár után kerestem, és amint megpillantottam megfogtam kettőt és kivettem.Leraktam a pultra, visszacsuktam a szekrény ajtót, aztán kibontottam a pezsgős üveget és kiöntöttem a poharakba.Pezsegve töltődött tele mindkét pohár.Finom illata megcsapta orromat.Beleszagoltam a levegőbe, hogy jobban érezhessem.
Tudom, hogy ha ezt rá iszom a bennem lévő alkoholra, gyorsabban fog hatni.De hát nem bánom.Talán tudat alatt ez a célom.Az üvegből még lehúztam pár finom kortyot aztán megfogva a két üveget Harryhez indultam.
Egy szobából a folyosó vége felől hallottam mély hangját.Belekortyoltam poharamba, kicsit tartottam a nyelvem alatt, hogy előbb hasson, aztán lenyeltem.
Az ajtó elé érve próbálkoztam kinyit először az ujjaimmal a kilincset, de nem igazán ment.Kicsit kuncogni kezdtem magamon, ezáltal magamnak is leesett, hogy az alkohol hatása alá kezdek esni.
Úgy döntöttem, inkább könyökömmel nyitom ki, ami sikerült is.Harry nekem háttal volt, karjai megfeszültek.Szép bicepszén feszült a rövid ujjú, amit az előbb cserélhetett át, ugyanis eddig ing volt rajta.
Az ajtót nem tudtam, hogy becsukni ezért csípőmmel lendületet adtam neki, és fenekemmel bekattintottam a helyére.
Harry megfordult a hang hallatán, mire találkozott tekintetünk, majd az övé le a pezsgős poharakra.
-Paul, később visszahívlak.-tette le, aztán telefonját az íróasztalra tette.
-Én csak..-kezdtem felé lépkedni.-Újra szeretném érezni..azt a pezsgős csókot.-álltam meg előtte.Elmosolyodott aztán elvette a két poharat.Lerakta az asztalra, majd magához vont.Cselekedete hirtelen ért, ezért szinte karjaiba estem.Mellkasára tettem két kezem.Szemébe néztem.Két zöld szeme pajkosan csillogott.Beindított a látvány.
Beharaptam alsó ajkam, mire megjelentek gödröcskéi.Kezeimet felcsúsztattam tarkójára, majd lehúztam arcát enyémhez és szájára adtam egy puszit.Aztán közelebb hajolt és megcsókolt.De az a szenvedély..az a vágy, ami abban a csókban volt.Nem bírtam nyögés nélkül.Harry derekamra rakta nagy tenyereit, amitől bizsergés futott át testemen.Megszorított egy kicsit, majd engedett.Egyik kezét elvette, aztán már szánk is eltávolodott.Ivott egy kortyot a pezsgőből és újra közeledni kezdett...