l8.Meeting with Louis

A park megnyugtató volt számomra, ahogy Harry kezét fogva sétálok végig rajta.A tegnapi nap járt az eszembe, mire elnevettem magam.
-Mi az?-kérdezte boldogan felém fordulva Harry.
-Hát csak anya feje, mikor kilépett a liftből...
-Jah!-kuncogott fel ő is.
-Figyelj Harry..-lettem hirtelen komoly, ahogy eszembe jutott, hogy miről szerettem volna ma beszélni vele.-Én..beszélni szeretnék veled erről újra.
-Miről?
-Rólunk.-mondtam halkan.-Este is gondolkoztam ezen és..arra jutottam, hogy akár összejönnénk akár nem, én ugyan úgy fogok irántad érezni.Akkor meg minek szenvedjek? Nem igazán érdekelnek apád szabályai..Majd valahogy hozzászokok...és..
-Abb.Nem akarom, hogy megszokd azokat a szabályokat.Azt szeretném, ha szabályok nélkül kellene lenned mellettem.Ha magadat adnád,  nem apám robotját.
-Értem.-halkultam el.El akartam engedni a kezét, de nem engedte.-Harry kérlek..-húztam volna.
-Nem Abb.Tudod mit?Leszarom apám szabályait, eleget éltem bennük!-megállt, magához vont és a park közepén, az emberek nagy tömegében, megcsókolt. Hosszú, érzelmekkel teli volt a csókja.Úgy éreztem, mintha ez lenne az első és utolsó is.Imádtam.
Miután elhúzódott nem bírtam megszólalni, csak halkan, égő és lehajtott fejjel mentem tovább.
Elértük a park végét, ahonnan újra kezdődött a város.Beültünk a legközelebbi kávézóba, ahol megfogta az asztalon a kezem és úgy intett a pincérnek.
-Mit hozhatok önöknek?-mosolygott ránk a felszolgáló.Fiatalos volt, és jóképű, valahogy mégsem volt az esetem.Nem igazán tudtam mit kezdeni azzal, hogy szemezni próbál velem. Harry megköszörülte a torkát amilyen feltűnően csak tudta, majd válaszolt.
-Egy hosszú kávét kérnék és egy..-nézett rám.
-Forrócsokit.-néztem vissza Harryre.
-Van tejcsokis, narancsos, fehércsokis és étcsokis.-mosolygott rám a felszolgáló.
-Egy fehércsokisat kérnék.-mosolyogtam vissza.Rám kacsintott majd elment.Felhúztam egyik szemöldökömet és úgy néztem utána.-Hát ez..érdekes volt.
-Inkább felháborító!Itt fogom a kezed és mintha itt se lennék, flörtöl veled.
-Hát velem biztos nem..max. próbálkozott.-nyugtattam meg.
Felém villantott egy aranyos mosolyt majd megszorította a kezemet.Furcsán éreztem magam, de nem törődtem vele, Harryvel voltam elfoglalva.

-Viszlát!-köszöntünk egyszerre amint kiléptünk a kávézóból aztán Harry összekulcsolta az ujjainkat és úgy sétáltunk tovább a város fele.
Hirtelen reflexből hátra fordultam és vállam fölött átnéztem.A pár ember akik mögöttünk vagy előttünk mentek el voltak foglalva.Nem is értem miért gondoltam, hogy figyel valaki.
Közelebb húzódtam Harryhez, aki lenézett rám és kíváncsian fűzte össze tekintetünket.
-Baj van?!-kérdezte halkan.
-Nem!-mosolyogtam hamiskásan-Miért?
-Semmi.-mosolygott rám ő is, de szeme egészen máshogy csillogott.Úgy odahajoltam volna megcsókolni, de valahogy nem mertem-Figyelj..beszeretném majd mutatni a barátaimat.Esetleg holnap?Vagy azután?Hogy szeretnéd?
-Bármikor jó.Hogy hívják őket?
-Hát Louis ..
-Harry!!!-ordított fel előttünk valaki, mire a szívbajt kaptam.
-Louis!-vidult fel Harry.-Nos ő Louis!-nevetett ahogy bemutatott neki.
-Szia.-mosolyogtam-A nevem..
-Abby!Tudom.Hallottam már rólad.-kacsintott.Belepirultam a gondolatra, hogy esetleg Harry beszélt vele rólam. Harryre pillantottam és egy bocsánatkérő mosolyával jutalmazott meg.-A nevem Louis Tomlinson!-fogott kezet velem.Nagyon vidám és pozitív kisugárzása volt.Széles boldog mosolya, gyönyörű szép nagy kék szemei, haja pedig kócosra volt belőve.
-Épp arról beszéltünk Abbyval, hogy beszeretnélek mutatni neki titeket.
-Az tök jó!Fel hívom a fiúkat, hogy egy óra múlva nálam, oké?!-majd kicsattant az örömtől.
-Ó, nem!-nevetett Harry.-Ma mást terveztünk..de holnap Abby jó lesz?
-Persze!-valamiért Louistól én is bepörögtem.
-Szupeer!Akkor holnap.A lányok is jöhetnek?
-Igeen!-mondtam ki hirtelen véletlenül.De egyből visszahúztam magam.Harry jót kuncogott rajtam és Louis is vigyorogva nézett Harryre.Úgy éreztem valamiféle kommunikáció folyik köztük rólam.
-Akkor holnap.Ja, és Harry el kéne intézni az Oroszoknál azt a céget.Úgy gondoltam, ha holnap utánra ide hívnám őket az megfelelne.Lenyomjuk nekik a tuti üzletet, aztán legalább azon a tárgyaláson is túl vagyunk.
-Rendben.Max. 2 órás legyen.
-Megoldjuk.-intett mosolyogva majd rám nézett, és újra Harryre.-Majd beszélünk haver, menjetek csak.És akkor holnap kb. délre gyertek.
-Oké.Szia Lou..-ölelték meg egymást, és meglepettségemre Louis engem is magához szorított a következő pillanatban.De nem volt rossz, ahogy szorított.Megnyugtató volt az ölelése.
-Na jók legyetek..-kacsintott és elment, még azelőtt mielőtt Harry bármit is tehetett volna.
Nevetett egyet Louison, majd megrázta a fejét és sóhajtott egyet.
-Ő a legjobb barátod igaz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Amúgy még Zayn, Liam és Niall van.Szerintem mindegyikőjüket szeretni fogod.Meg persze ők is téged.Téged nem lehet nem szeretni.-nézett le rám miközben haladtunk tovább.
Elnyíltak ajkaim.Szívem hatalmasat dobbant meglepődöttségében.Nagy szemeimet az övéibe mélyesztettem. Nem tudtam mit mondani, nem jött ki hang a számon.
-Mindegy.Gyere Abb.-mosolyodott el, de nem mozdultam mikor indult volna.Visszanézett rám, mire magamhoz húztam és lábujjhegyre állva számat szájára tapasztottam.Hirtelen érte ez a kirohanásom, de őszintén megmondva engem is.
Zihálva húzodtunk el egymástól, miközben egy elhaladó kisfiú magába mormogva mondta, hogy "fúúj".Aranyosnak találtam, tudtam, hogy régen én sem szerettem anyáékat nézni.Bár nem is tudtam sokáig élni a másoknak szépségesnek tűnő gyerekkort.
Lesütöttem a szemem, ahogy visszaemlékeztem.Fájt.Kínzott, minden egyes pillanat amit akkor átéltem, túléltem.
-Abb.Mi a baj?!-törölte le, eddig észre sem vett könnyeimet.
-Ó..bocsánat.Észre sem vettem, hogy sírok.-nevettem fel kínosan.
-Mi a baj?-nézett szemembe aggódóan.-Kávézóban történt valami?Csak mert..azóta olyan furcsa vagy.
-Úgy éreztem valaki figyelt.-rántottam vállat.
-Még most is?-kérdezte és elkezdett nézelődni óvatosan.
-Nem..nemhiszem.Most csak..pár emlék jutott eszembe.
-Apád?!-suttogta.
Csak bólintani tudtam, ahogy mégnagyobb sírásba kezdtem.
-Gyere felmegyünk hozzám.Csinálok neked finom málnás teát.Juli azt mondta az a kedvenced.-bólintottam.Lehajolt.Aggódva szemembe nézett, majd megcsókolt.Édes csókja íze és sós könnycseppjeim keveréke volt, de imádtam.Imádtam az érzést, hogy itt van velem.Hogy van valakim.

***

Beültünk az autóba, beindította, aztán elindultunk.A hozzájuk vezető úton inkább zenét hallgattunk.Volt, hogy ő is énekelni kezdett, aminek örültem hiszen szerintem gyönyörű hangja van.Mély, rekedtes, amilyen alapból, de énekelve mintha simogatna.Nem hiszem, hogy valaha is megunnám ezt a hangot.Akár énekel, akár csak beszél.
Mikor megérkeztünk Harrynek a lakásához, szinte a felhők közt repkedtem hangja miatt.
-Na gyerünk.Csinálok neked teát és ha gondolod rendelhetünk süteményeket is.-mosolygott biztatóan.Hirtelen nevetnem kellett.
-Harry ne rendeljünk sütiket.-kuncogtam-Majd én sütök neked.-mosolyodtam el.Felém villantott egy kisfiús vigyort aztán kipattant a kocsiból, hogy kinyissa nekem is az ajtót.
Fellifteztünk, lepakoltuk a cuccunkat aztán a konyhába mentünk. Harry a teákat kezdte el megcsinálni, én pedig előkészítettem a sütihez való alapanyagokat, amit még nagyi tanított.