l7/ll.The business

A liftben kavargott a gyomrom.Magamban istenhez könyörögtem, hogy sikerüljön.De a lift csengése, hogy megérkeztünk a 32. emeletre megzavart.
-Minden rendben lesz.-suttogta fülembe Harry.
-Harry, ha ez nem jön be akkor annyi az egésznek.-fordultam felé mikor kinyílt a lift ajtaja.
-Tudom.De sikerülni fog.-mondta majd a derekamnál fogva kivezetett.-Én itt leszek veled.Biztonságban vagy.-suttogta miközben mentünk a terem felé.
-Tudom.Köszönöm.-bújtam hozzá közelebb és kicsit oldalra fordítottam a fejem, hogy belélegezzem nyakánál az illatát.
-Nyugi.Sikerül.-mondta, majd be is nyitott egy ajtón.Már megállt a szívverésem, hogy meg is érkeztünk, de rá kellett jönnöm, hogy csak az előtérbe, ahol valaki dolgozott. Nyilván az asszisztense az igazgatónak.
Itt is vártunk egy pár percet, kaptunk vizet, leültünk és vártunk.
Váratlanul nyílt az ajtó, és két nevető férfi jött ki rajta.
-Akkor a következő héten Jack!Viszlát!-intett mindenkinek a hapsi.Én is elmormogtam egy 'viszlátot', majd Harry a, gondolom, igazgatóhoz vezetett.Nem volt idős, sőt.Nagyon is fiatal volt.Olyan 34 éves lehetett.
-Harold Styles!Mi van veled?De jó, hogy látlak!-ölelték meg egymást vigyorogva.
-Minden oké Jack.Szeretném bemutatni neked Maggie Johnsont, aki miatt jöttünk.
-Értem, gyertek beljebb.Kelly, hozna nekünk egy kis bort, kérem?
-Rögtön hozom, uram.-mondta majd elsietett.
-Na, akkor lássunk neki!-csukta be az ajtót, majd a fotelekhez vezetett, hogy oda üljünk le.
-Szóval a magánvállalatba szeretne belekezdeni Maggie. Ezalatt értem azt, hogy a saját műveiből aukciókat szervezne.
-Oké, pár papírt átfutunk. Addig is bemutatkozok, elnézést.Jack Dollern!
-Maggie Johnson.-nyújtottam a kezem félénken.
-Tudom.-vigyorgott Jack, mire elvörösödtem.Miért érzem magam most butának?!
-Szóval..-kezdtük el a 'tárgyalást'.

***

Döbbenten és megsemmisülten hagytuk el az épületet.
-Na, akkor most mehetünk ünnepelni Miss Johnson?-kérdezte ünnepélyesen Harry.
-Igen!-suttogtam baktatva mellette.
-Na, had lássam azt a vigyort!Hisz sikerült!-fordított magam felé.
-Igen.De annyira könnyen.És ez szuper.-mondtam halkan.-Igen.Sikerült.-néztem szemébe.-Sikerült!-mondtam hangosan és egy vigyor jelent meg az arcomon, majd felnevettem.Most tudtam csak feldolgozni.
Elmosolyodott.
-Ez nélküled nem ment volna!-mondtam újra halkan, és Harry derekamon lévő kezeire raktam a kezem, felcsúsztattam vállára, majd egyik kezemet tarkójára, másikat meg arcára raktam.A köztünk lévő levegő hirtelen forrósodott fel.Éreztem, hogy mint melegszik fel a testünk.Szívem gyorsabban kezdett el verni, mikor elkezdtem magam felé húzni őt.
Orra enyémet súrolta, ha lehet ebben a magassarkúban, még jobban lábujjhegyre álltam és számat övére tapasztottam.Csak úgy falta ajkaimat, amire egy nyögésre késztetett.Mikor fejemet megpróbáltam hátra dönteni az élvezet csökkenése érdekében, hogy kiadjam a nyögést, Harry nem engedte.Tudta, hogy hangos is lehetnék.Túl hangos.Még közelebb húzott magához, és csókjába folytottam nyögésem.
A fülemben lüktetett a vér, de még így is kihallottam.
-Elizabeth!Hagyjad már őket, csak szerelmesek.-mondta egy öreg néni.
-Na de az utca közepén Annie?!-válaszolt egy szintén idős hang.
-Még fiatalok!Emlékezz vissza milyenek voltunk mi is!
-Jajj, azok a régi szép idők, mikor még..-távolodtak el hallókörömből.Abbahagytam a csókot.Szerelmesek?!Szerelmes lennék Harrybe?!
-Őhm..szerintem menjünk.-néztem Harry szemébe, akinek szerintem ugyanaz a kérdés járhatott a fejében, mint nekem, mert szinte ugyanolyan fejet vághatott mint én.
-Oké.-bökte ki, de még mindig úgy nézett rám mintha valami csoda lennék.
Beszálltunk Paul mögé, aki eddig várt ránk.Majdnem egy órát voltunk bent Jacknél, amíg minden papírt alá írtam.És most már hivatalosan is magánvállalkozásba kezdtem.Jack máris ajánlott egy nagyon felkapott helyet, ahol még nincs is művészeti galéria, csak ott mindent el tudnak adni.Ajánlott egy bért, amire Harry máris rábólintott és kivette.Küzdöttem ellene, de ragaszkodott hozzá.Végül pedig Jack mondta, hogy akkor Harry írja alá, amit két másodperc alatt meg is tett, így már nem volt esélyem kibérelni a saját pénzemből.
Az étterem felé több ezerszer megköszöntem neki a mai napot, és amit értem tett.
-Abb, ha még egyszer megköszönöd, akkor nem megyünk ünnepelni.-mondta, és Paul pont egy piros lámpánál állt meg.
-Nem baj, az is csak pénz költés.-mosolyogtam rá, mire lemondóan sóhajtott.Felkuncogtam.Lenézett rám és elmosolyodott.
-Élvezed, igaz?-dörmögte.Bólintottam.-Nem baj.Szeretem hallani, ahogyan kuncogsz.
Belepirultam bókjába, majd hozzábújtam, hogy ne lássa a vörös fejem.Ő is kuncogni kezdett, majd átölelt.

Az étteremhez érve, kiszálltunk a kocsiból és a bejárathoz indultunk.
Éppen nevettem Harryn, ahogy megbotlott egy kabátban.Ilyet is ritkán látni.A nagy tökéletesség majdnem elbotlik.
Amikor pedig a következő asztalnál megláttam anyáékat vigyorogva integetni, leesett az állam és lefagytam.
-Meglepetés!-suttogta a fülembe Harry, amitől kirázott a ideg.Megfogta kétoldalt, hátulról a derekam és úgy suttogott.-Örülsz?Előző héten megemlítetted, hogy már régen voltatok így együtt a családdal.Gondoltam örülnél.
-Ó, Harry, köszönöm!-mondtam majd megfordultam és megöleltem jó szorosan.Majd kicsit hátrébb húzódtam és egy gyors szűzies csókot leheltem ajkára.-Na menjünk!
Amikor hirtelen megfordultam anya pont valamit vigyorogva súgott a többieknek, akik elismerően bólogattak ránk nézve.Elpirultam és az asztalunkhoz indultam.
-Gratulálok drágám!-állt fel mindenki, de először anya ugrott a nyakamba.
-Köszönöm!-ujjongtam,és ezt még elmondtam kétszer Michael és Dyran ölelésében.

Késői ebédre spagettit kértem, hús nélkül és egy pohár pezsgőt kaptunk hozzá. Michael ugyanazt kért mint én.Anya és Dyran pedig valami furcsa színű krémlevest. Harry pedig salátát valamilyen rántottával, ami nem hús volt.Valami okból az eddigi randiainkon, az elmúlt hetekben, ha én sem kértem húst, akkor ő sem.Ennyire tiszteletben tartana?
Az asztal kerek volt, Harry mellett én ültem, mellettem Michael, aztán Dyran, és végül Anya aki ugyan csak Harry mellett foglalt helyet.
Mikor a pincér kibontotta a pezsgőt, nagy hanggal durrant ki a dugó.De azt egy fehér anyagba fogta, majd ahogy elvette azt az üveg szájától, már öntötte is az ünnepes poharába, vagyis az enyémbe.Miután mindenki kapott, megköszöntük, majd a pincér tovább állt, pár asztallal odébb.
-Abbyra, aki most már magánvállalkozó!-mondta Harry.
-Abbyra!-ismételte mindenki, majd koccintani kezdtünk.Utolsóra Harryvel koccintottam, aki a fülembe suttogott összeesküvő módjára.
-Gratulálok még egyszer, édes.-búgta. Elvörösödtem a becézésen.
Elgondolkoztam, hogy Harryvel holnap újra át kéne ezt beszélnünk.Még egyszer meg kéne kérdeznem, hogy az apjának mik a feltételei, az utcákon mint 'Styles Úr egyik fiának barátnője'-ként, hogy kéne viselkednem?Nincs kedvem megjátszani magam az egész világ előtt, mert tisztában vagyok azzal, hogy az újságban is fogok szerepelni, de az nem jelenti azt, hogy akkor teljesen mást kéne mutatnom.

A desszert után Harry felajánlotta, hogy az ünneplést folytassuk nála.Nem is tudom.Vissza szerettem volna már menni hozzá, mert imádom a lakását.De hát ennyire nagy dobra verni, hogy saját vállalkozásba kezdek?! Kicsit túlzás.Ez is már el volt túlozva, de hogy még folytassuk is az ünneplést, az nekem sok.
Elég volt nekem ennyi ünneplés.Örülök, hogy a család újra kimozdult, együtt ebédeltünk, és örülök, hogy ennek mind Harry is részese volt. Dyrant is megnevettette, ami szinte csoda.Alapjába véve, Dyran egy boldog és pozitív beállítottságú, de nem sokszor nevet.
Végül anya nagyon bepörgött, hogy láthatná, hol is él Harry, ezért kénytelen voltunk oda menni.Bár nem mintha nagy szenvedés lenne.Imádok ott lenni, igaz csak egyszer voltam, de annyira jó ott.Abszolút biztonságosan érzem magam nála, ráadásul modern, mégis otthonos.Mármint..a maga módján.A családi ház, ahol felkeltem, miután megmentett, az csak azért áll fent, hogy a szabadnapjait ott tölthesse.Teljesen megértem, hisz ott vannak szomszédai, kertje és nem érzi magát egyedül.