29.The BAD' Parents?!

♥Sziasztok!
Bocsánat hogy ilyen későn hoztam a részt, remélem azért tetszik:s
Hagyjatok magatok után nyomot:3
Csók, puszi
Jó Olvasást!♥

Miután készen lettem, lementem anyáékhoz késői reggelizni..számukra már szinte ebédelni.
Harry nem volt a szobában miután kijöttem a fürdőből, így arra utaltam, hogy lent van.
Már előre a találkozóra öltöztem fel, hogy ne kelljen megint átöltöznöm, aztán meg újra megcsinálni a hajamat.Szóval mindent szinte elölről.
Mikor leértem a konyhába mindenki ott volt, csak Harry nem.Nem is tudom miért..de kétségbeesett lettem.
-Anya..Harry hol van?-kérdeztem kíváncsian.
-Ó..hát, azt mondta nézd meg a telefonod.-kacsintott.Elpirultam, aztán elővettem a táskámból a készüléket.
"1 új üzenet"-jelezte a telóm, majd megnyitottam.

"Szépségem ne aggódj, vissza jövök érted egy óra múlva.Jóétvágyat az ebédhez..de ne egyél túl sokat, Apámnál is lesz kaja.-Xx H.
Ui.:A törülközős játékodat nem úszod meg.."

Ahogy elolvastam az utolsó sort ajkamba haraptam.Olyan jó volt nézni ahogy gyűlik benne a vágy és a kíváncsiság.

***

Miután megebédeltünk, segítettem lepakolni, aztán elköszöntem anyáéktól és az ajtóhoz mentem.Megnéztem a telefonomon az időt.Néhány perc és itt lesz.Felvettem a magassarkúmat, egy elegáns kabátot a szekrényből, aztán megnéztem magam a tükörben.
Szépnek éreztem magam, de attól félek, hogy Harry apja ezt nem így fogja látni.Félek, hogy valami miatt el fog ítélni.És ha Harry azt mondja, hogy nem..tudom, hogy azt gondolja, hogy igen.Harry apját nem ismerem, de amilyen meséket hallottam róla, biztos találni fog valami okot, hogy utáljon.Ha egyáltalán még szeret..

A csengő ébresztett fel a merengésemből.Felálltam, majd ajtót nyitottam Harrynek.Kiléptem hozzá aztán gyorsan bezártam az ajtót.
-Szia!-öleltem meg.Vagyis..mellkasához bújtam és hagytam, had fonja körém védelmező karjait.
-Szia baby.-búgta fülembe ahogy lehajolt.Odafordítottam fejem, és hagytam had nyugtasson ajkaival is.-Indulhatunk?-hagyta abba.
-Hát persze.-sóhajtottam.
-Ne aggódj..nem lesz annyira vészes.-kulcsolta össze ujjainkat.
-Annyira..-motyogtam míg a kocsihoz vezetett.
Felnevetett aztán kinyitotta nekem a kocsi ajtót.Beszáltam, figyelve, hogy ne villantsak Harrynek bekötöttem magam.Legalábbis próbáltam, de nem kattant be a zár.Helyette már én kezdtem bekattani.
-Hé, kicsim..nyugi!-kuncogott Harry ahogy egyre dühösebben próbáltam beledugni.
-Ne röhögj ki!-fakadtam ki rajta is.Ártatlan módjára felemelte kezeit, aztán a biztonsági övért nyúlt.Látszott, hogy szórakoztatja a dolog, hogy mennyire ideges vagyok apja találkozása miatt.Apró mosoly bujkált szája sarkában, és gödröcskéit is próbálta elrejteni.Az övön fordított egyet, aztán bedugta és egy kattanással be is csatolt.Sóhajtottam egyet aztán szemébe néztem.
-Ne izgulj ennyire baby.Jó lesz a mai nap.-fogta meg arcom, ahogy kicsit beljebb hajolt.
-Oké.-suttogtam halkan, hogy el is higgyem.Közelebb hajolt és száját enyémre tapasztotta.Jóleső érzés futott végig testemen ahogy kezdtem újra lenyugodni.Harry jobb kezével elengedett és nagy tenyerét bokámra helyezte.Keze meleg volt, sima és puha.Simogatni kezdett, majd elkezdte felcsúsztatni tenyerét combomra.Éreztem megint azt a bizsergést, amit mindig okoz bennem.Akár nézése, érintése vagy csókja.Hajához kaptam kezem, majd beletúrtam mire elismerően hümmögött.
Keze kabátom aljánál megállt.De már nem bírtam..azt akartam, hogy csúsztassa feljebb.Akartam, hogy érintsen.
-Feljebb.-nyögtem halkan ajkai közé.Kezei újra elindultak, de szinte egyből megállt.Szájába sóhajtottam, majd megcsókolt és elengedett.-De..-kezdtem.
-Ezt azért baby mert te is otthagytál felizgulva.-mondta és utoljára lágyan megszorította combom aztán elengedett, elhátrált és rám csapta az ajtót.Persze nem dühösen, csak hogy becsukódjon rendesen.
Az egész jelenet annyira irónikus volt..felizgat, itt hagy és rám csapja az ajtót.Pont ahogy én vele is tettem.Csak én még kuncogtam is.De az már mindegy.
Beszállt a másik oldalon.Nem tudtam, hogy ilyenkor mit kéne tennem, de előbb jött ki a számon, mint ahogy átgondoltam volna.
-Akkor..nem is gondoltad komolyan..csak kihasználtad hogy..
-Abb!!!-nézett rám nagy szemekkel félbeszakítva.Beindította a motort aztán elindultunk.-Ilyenről szó sincs!Szívesen izgatnálak mindig és vinnélek el a csúcsra, addig míg nem sikítod a nevemet, hogy a lenti szomszéd is meghallja.
A levegő megfagyott bennem.Olyan..mocskos szájú, mégis izgat, hogy így kimeri mondani amit gondol.
-Ümm.Bocs.Csak gondoltam..
-Ne Harry!Kérlek ha ilyen van a fejedbe mindig mondd ki!-vágtam bele szavába.De mondatom második fele átment motyogásba.
Gödröcskéi megjelentek aztán bekapcsolta a rádiót egy 'oké' kíséretében.

***

Amennyire csak tudtam próbáltam elvegyülni a tömegben.
A kocsiból kiszállni nehézkes volt.Mondhatni Harry szedett ki onnan és hát az ajtón meg körülbelül betuszkolt.Még nem találkoztam az édesapjával és az édesanyjával, viszont a nővérével már találkoztam, mivel ő nyitott ajtót.Nagyon aranyos és szimpatikus.Nem is értem miért ilyenek a szülők.Hiszen a gyerekeik olyan aranyosak...
Újabb korty a finom pezsgőből és újabb nyugtató szavak magamban.
Amúgy nem igazán értem, hogy minek ide ennyi ember.Úgy tudtam csak egy családi találkozó lesz.De még pincér is van, aki osztogatja a pezsgőket.Amint kiittam a kezemben lévőt leraktam az asztalra és miközben sétáltam a tömegben lekaptam egy újabbat egy másik tálcáról.
-Hova-hova baby?-dörmögte halkan fülembe Harry miközben megfogta a derekam.Megfordultam és vállat rántottam.
-Nem tudom.-mondtam majd elkuncogtam magam.Szemei kikerekedtek és a pezsgőre nézett.
-Hányadik?-vont kicsit döbbenten kérdőre, mire kissé felkaptam a vizet.Vagyis a pezsgőt..-gondoltam magamban és újra elkuncogtam magam.Felszaladt a szemöldöke mire visszazökkentem a valóságba és újra durcis lettem.
-Harry!Majdnem negyven percre hagytál egyedül!Unatkoztam, nem tudtam mit kezdeni magammal és a pincér ha nem látott a kezembe egy pezsgőt megkínált én meg..-kuncogtam el magam.-Elfogadtam.-mosolyogtam rá angyalian.
-Gyere kijózanítalak.-sóhajtott lemondóan.Nevetve kezdtem követni.Oda nyújtottam kezem, hogy fogja meg de nem fogta.Bár..nem láttam, hogy észrevette volna, de rosszul esett.Arcom durcis lett és megtorpantam.Harry nem igazán vette észre.Nem nézett hátra ezért összehúzott szemöldökkel megfordultam és elkezdtem a másik irányba menni.Gemma mosolygós arcába találtam szembe magam.
-Mizus Abby?Tetszik a buli?-vigyorgott aranyosan.
-Igen..bár..úgy tudtam, hogy csak családi party lesz.
-Az is..család..és a család barátai.-magyarázta mosolyogva.
-Jaa..-kuncogtam el magam hangosan és szinte egyszerre kaptuk szánkhoz kezünket vigyorogva.Ő is elnevette magát aztán levette szájáról kezét és közelebb hajolt.
-Te becsíptél?-suttogta jókedvűen.A szó hallatán újra kitört belőlem a röhögőgörcs.Ő is nevetni kezdett aztán mivel kicsit előrébb hajoltam, fogva egyik kezemmel a hasamat nevetésemben, kivette a pezsgőt a kezemből.Két nagy tenyeret éreztem a derekamon.Felegyenesedtem és Harry göndör fürtjei csiklandozták az arcom ahogy megpuszilt hátulról.
-Ó.-kuncogtam halkan.Gemma felnevetett aztán elment a pezsgőmmel bólintva Harrynek.Még egyszer vissza nézett vigyorogva, aztán elindultunk.
-Miért nem követtél?-kérdezte a fülembe.
-Mert nem fogtad meg a kezem..
-Ezért bedurciztál.-fejezte be.
-Pontosan.-mondtam büszkén, felemelt fejjel, mire elnevette magát.Mellém állt aztán összekulcsolta ujjainkat.Éppen kerültünk volna ki valakit, mire Harry megtorpant.
-Ó, hát itt vagytok kisfiam.-mosolygott egy középkorú nő egy fapofájú, komoly arcú, mogorvának tűnő idősebb férfi mellett.Szóval ők Harry szülei, kuncogtam magamban.

28."Harry's Lips"

♥Sziasztok!

Remélem tetszik a rész:)

Ne felejstsétek, a csoportba bárki beléphet: https://www.facebook.com/groups/266342583522766/

Hagyjatok magatok után nyomot!:)♥

Jó Olvasást!

-Én is szeretlek Harry!-suttogtam.Ajkaink lágyan forrtak egymásba.Minta egymásnak teremtették volna ajkainkat.
Gyengéden súrolta számat.Annyira lágy volt, annyira finom és annyira szenvedélyes.Megfogtam derekát és közelebb rántottam magamhoz, hogy hozzá nyomhassam ágyékomat.Persze Harry eléggé meglepődött, mit ne mondjak.Szemei elkerekedtek és még a csókot is abbahagyta.
-Abb..
-Bocsánat!-vágtam bele.-Én csak..annyira..-nem tudtam, hogy fejezzem ki magam.
-Nem..Ezzel semmi gond sincs Abb..csak..annyira csodálatos, hogy mennyit haladtál előre..Hisz már te is kezdeményezel.
-Igen.-hajtottam le fejem, de Harry államnál fogva vissza emelte, hogy szemébe tudjak nézni.-De ez csak neked köszönhető!-motyogtam.
Elmosolyodott, aztán megcsókolt.Aztán felkapott és úgy vitt az ajtóig miközben csókolt.Elnevettem magam.
-Akkor szia Harry..-csókoltam meg újra, mikor már letett az ajtó elé.
-Szia gyönyörűm..-csókolt meg ő is, aztán megpaskolta fenekemet miközben a zárat nyitottam.
Belépve az ajtón visszafordultam hozzá.
-Nem jössz be?-kérdeztem elpirulva.
-Nem..reggeli üzlet van..tudod Louissal.-mosolyodott el.
-Ja igen..Akkor szia.-mondtam aztán lassan becsuktam az ajtót.Széles mosoly terült szét arcomon, aztán villámcsapásként ért a tudat, hogy még nem adtam neki búcsú-búcsú csókot.Kirántottam az ajtót, aztán futottam a kocsiig, ahová éppen szállt be.Összeráncolt szemöldökkel nézett ameddig oda nem értem.
-Baj van?-hadarta.
-Nem..Igen!Őő...
-Abb, mi az?-sürgetett.
-Hát..-pirultam el.-Csak megakartalak még utoljára csókolni.
Elmosolyodva sóhajtott egyet, aztán lovagiasan kiszállt a kocsiból, elém lépett, egyik kezével derekam fonta át, míg másikkal a nyakamat.Magához húzott, aztán megcsókolt, miközben folyamatosan hátra döntött, míg hátam félholdat nem formált.
Mint egy nyálas 80-as filmbe, olyan volt a jelenet.De én imádtam.Imádtam azt a csókot.És imádom őt is.

***

Hirtelen ültem fel az ágyon.Az órára néztem.Fél három.Szuper.
Egész testem izzadt, mindenem felforrósodott és a levegőt még mindig szaporán vettem.Kezemmel homlokomhoz nyúltam, aztán az ott csillogó verejtéket letöröltem.Kikeltem az ágyból, aztán a fürdibe siettem.Becsuktam az ajtót, aztán levettem a pizsamám és a tusolóba álltam.
Hajamat nem kötöttem fel, hagytam hagy áztasson el a víz mindenhol.Kicsit melegebbet állítottam be a langyosnál, most ez esett jól.
Bár ahhoz képest, hogy mostanság nem olyan gyakori a lidérces álmom, előfordul néhányszor.Úgy gondolom, hogy ez a változás is Harry miatt van.
Visszanézve amint belépett az életembe minden megváltozott.És minden sokkal-sokkal jobb.És szeretem engem, ahogy én is őt.Nincs ennél jobb érzés.
Miután kész lettem magam köré tekertem a törülközőt, hajamat egy kisebb törülközőbe csavartam, aztán kimentem a szobámba.Megállva a közepén gondolkozni kezdtem.Tulajdonképpen semmi kedvem visszaaludni, nem is vagyok annyira álmos, ráadásul a hajam is még csupa víz.
Sóhajtva az íróasztalomhoz mentem, aztán leültem a székre és elővettem egy lapot.Kezembe fogtam egy ceruzát és rajzolni kezdtem.Valamiért Harrynek a száját kezdtem lerajzolni.Annyira őrjítően gyönyörű, és telt és ahogy csókol..
Mikor olyan háromnegyed óra múlva végeztem vele, kivettem a fülemből a fülhallgatót, amit még rajz közben, unalmamban raktam be.Legalábbis a csönd valamiért zavart.Aláfirkantottam, hogy "Harry's Lips" aztán aláírtam.Felmutattam a lapot magamnak.Nem vagyok nagyon egoista a műveimmel szemben....de ezt a lapot még én is lesmároltam volna.
Széles mosollyal visszatettem az asztalra, aztán felálltam és az ágyhoz mentem.Bedőltem a puha takaróba, magamra terítettem aztán visszaaludtam szinte egyből, legalábbis nem emlékszem, hogy mennyit várhattam, mire elaludtam.

***

-Hhh..-sóhajtott anyu.Az ajtó nyitódására ébredtem..de nem bírtam még kinyitni a szemem.-Már megint..-folytatta.
-Lidérc álom?!-kérdezte egy mély hang.
-Igen.Arra ébredtem háromnegyed háromkor, hogy folyatja a vizet.Aztán fél óra múlva benyitottam, hátha elaludt.De csak rajzolt miközben bömböltette a zenét a fülébe.
-Értem..-válaszolt Harry.
-Na tessék itt a teája.Gondolom megvárod míg fel kel, de nekem ki kell vennem az első adag sütit és csinálni a következőket.Majd gyertek enni.-mondta anya aztán már csak az ajtó csukódását hallottam.
Harry az ágyam mellé lépdelt,letette a teát az éjjeli szekrényemre, aztán odébb sétált.Az íróasztalom fele.Hallottam a lap csörgését, ahogy felveszi a legutóbbi rajzom.Visszarakta, aztán visszajött hozzám.Elsimított arcomból egy tincset, majd számra nyomott egy édes csókot.
-Mmm..-mormogtam álmosan, csukott szemmel.
-Szóval ébren vagy..-kezdte.
-Igen..-mondtam.
-És nem akarod kinyitni a szemed?-nevetett.
-De csak..még lustizom..-bújtam jobban bele a takaróba.-elnevette magát aztán hallottam ahogy leveszi a pólóját.Egyik szememmel kukucskálni kezdtem.Ittam a látványt.
-Te kis..persze ilyenkor kinyitod!-nevetett aztán fölém magasodott és csikizni kezdett takarón keresztül, ami így is hatásos volt, mivel nagyon csikis vagyok.
Végtelen nevetésbe kezdtem és próbáltam kiszabadulni karjai közül, de nem sikerült.A takaró viszont kezdett lecsúszni rólam, és ekkor ért csak a felismerés...hogy meztelen vagyok.
-Várj!Harry!-kiáltoztam még nevetve, mégis kétségbeesetten.Abbahagyta.Mondhatni, szinte rajtam ült.Mármint a derekamon, de testsúlyát nem rakta rám.Felsőteste fölém magasodott, két keze fejem mellett.A távolság ami köztünk volt pedig húsz centire csökkent, beleszámítva a takarót.
-Mi az?-dörmögte.
-Én..én..-mondtam, de tekintete rabul ejtett.
-Te..?-suttogta.
-Meztelen vagyok..-suttogtam alig hallhatóan.
Harry szemeit behunyva nyögött fel egyet a gondolatra.Csodálattal néztem, ahogy élvezi.Éreztem ahogy nő köztünk a vágy.
-Harry..-suttogtam.Kinyitotta szemét aztán elnyíltak ajkai.-Gyere közelebb..-suttogtam tovább.Jobban lehajolt hozzám.Ajkaink súrolták egymást.Kezeimet kivettem a takaró alól, aztán meztelen hátán végigsimítva derekáig, lehúztam őt magamhoz, hogy végre érezhessem őt.Akár takarón át, akár nem.Nem érdekelt, hogy hogyan, csak érezzem őt.
-Abb..ne kínozz..-nyögte Harry.
-Pssszt..-csókoltam meg.Szenvedélyesen kezdett csókolni, nyelve behatolt, ahogy elgyengültem.Ágyékomban gyűlni kezdett a vágy, és amikor Harry érezte ezt, abbahagyta, aztán szám mellett kezdett puszilni.Elindult fülem felé, ahol fülcimpámat közre fogta fogaival, majd játékosan meghúzta.
Fülemtől lefelé végig puszilta államat, nyakamat, aztán visszafele úton végignyalta ezeket a pontokat, mire felnyögtem.Próbáltam visszafojtani, mert végül is otthon vagyok.
-Ah, Abb.-csókolt meg.Végig simítottam hátát, aztán tarkójánál megfogva közelebb húztam magamhoz, közben hajába túrtam, aztán kicsit meghúztam, mire feje kicsit eltávolodott.-Mit művelsz velem?!-kérdezte csillogó szemmel.
-Harry..én csak szeretlek.-suttogtam.Beharapta ajkát, szemét behunyta, és mikor legközelebb kinyitotta szeme könnyes volt.
-Szeretlek Abb.Mindennél jobban!-én is beharaptam ajkam, aztán az én szemeim is megteltek könnyekkel..csak én ki is engedtem őket.Közelebb vontam megint magamhoz, aztán egy hosszú szenvedélyes csókot adtam neki.
Viszont abba kellett, hogy hagyjuk mert valaki az ajtó túloldalán úgy döntött, hogy nem akar nekünk jót.
-Ümm..kinyitnád Harry?-kérdeztem pirulva, eszembe juttatva magam, hogy meztelen vagyok.
-Persze édes.-kacsintott.-De egyszer ki kell jönnöd..-vigyorodott el kajánul.Miközben ő az ajtóhoz ment, én gyorsan megkerestem a körülöttem eltűnt törülközőt..hiszen biztos vagyok abban, hogy még abban voltam, mielőtt ki nem dőltem.
Ahogy ujjaim megérintették a törülköző anyagát, kihúztam a takaró alól, gyorsan felálltam és magamra tekertem, aztán Harry után rohantam.
-Majd én..-mosolyodtam el.
-Mi?!Ezt hogy..?-döbbent meg.Rákacsintottam aztán ajtót nyitottam..Michaelnek.
-Igen?-mosolyogtam.
-Anya azt mondja gyertek enni.
-Okés.Köszi.-csuktam be az ajtót.-Gyorsan lefürdök.
-Gyere csak ide!-fogta meg derekam, ahogy mentem volna el mellette, majd magához vont.-Így voltál akkor is, amikor először megcsókoltalak.-suttogta.
-Igen.És ha most elengednél..ezen tudnék változtatni is..-suttogtam vissza.Ajkai elnyíltak.Lassan elengedett.Hátrébb léptem és lassan a törülköző sarkához vezettem a kezem.Megfogtam, majd egy picit széjjelebb nyitottam, de még sok kellett ahhoz, hogy bőrömből látszódjon is valami.Folyamatosan Harry szapora légzését figyeltem, aztán egyik pillanatban elkuncogtam magam és a fürdibe rohantam.

27."Common" words♥

♥Sziasztok!

Hosszú idő után végre tudtam hozni az új részt!

Valakinek talán túl nyálas, valakinek nem:S

Viszont mindig örülök bármiféle kommentnek:$

Véleményezzetek és iratkozzatok fel, aztán jön is az új rész!:3

Csók puszi

Jó olvasást!♥

...És most itt állok a szekrény mögé bújva, egy sötét szobában.Nos, nem tudom Louis hogy vett rá, hogy bújócskázzak de mindenesetre beleegyeztem.Hallottam, amint nyílik az ajtó.Jobban össze húztam magam.
-Abb!-suttogta Harry.-Itt vagy?
-A szekrény mögött!-suttogtam vissza, miközben próbáltam kimászni.
-Szia baby!-láttam amint mosolyogva benéz a szekrény mögé.-Gyere ide!Van egy kis előnye, hogy sötét van és nincs itt senki!-Kacsintott, bár sajnos nem láthattam rendesen, mert homályos és sötét volt.
Elkuncogtam magam, aztán végre kitoltam a szekrény mögül magam.
Harry fölém magasodott, és ahelyett, hogy meg kellett volna ijedjek, tetszett hogy ennyivel magasabb.Nagy tenyerét óvatosan rakta derekamra, majd onnan hátamra csúsztatta, onnan pedig le, fenekemre.Halkan felnyögtem, aztán pólója nyakánál fogva lehúztam magamhoz.Forró csókban forrt össze szánk.Ajkai finoman ízlelgették enyéimet.Teljesen beindított.Ágyékomat övéhez nyomtam, érezni akartam őt.Ahogy még közelebb vont magához, belemarkolt fenekembe, miközben felnyögtem.Elégedetten nyakamba hümmögött, aztán nyakam érzékeny pontjain kezdett csókolni.Hirtelen kaptam hajához és markoltam bele, közben másik kezemmel izmos vállát szorítottam.Jobban fenekem alá nyúlt, így ujjbegyeit szinte éreztem nemi szervemnél, ami hatalmas nyögést váltott ki belőlem, de próbáltam magamba fojtani.Felemelt, két lábam csípője két oldalán volt.Fenekemnél és derekamnál tartott.Erősen markoltam haját és vállát, ahogy próbáltam feljebb menni, hogy közelebb lehessek hozzá.Nyakam kényeztette és a vágy amit bennem keltett, túl sok volt.Kezdtem elveszíteni a fejem.Minden érintése annyira kényeztető...
Ahogy ujjai súrolják nemi szervem.Ahogy markolja fenekem, fogja derekam.Ahogy nyakamat csókolja.És mindeközben érzem őt, szívom illatát, ami megrészegít.
-Ah..Harry!-nyögtem fel.Abba hagyta nyakam kényeztetését és szembe nézett velem.
-El szeretnél élvezni..Édes?-ahogy dörmögte kikészített.Ágyékomat a vágytól reflexből neki nyomtam.-Ah.Abby!Kikészítesz..-nyögte fel.
-El..akarok..menni..-suttogtam.Bólintott, de mire cselekedhetett volna Louis, Zayn és Danielle nyitott be.A frászt kaptam tőlük, és sajnos ez elpárologtatta hirtelen gyorsasággal a sok vágyat..nem mindet, de sokat.
-Hoppá!-vigyorgott idétlenül Louis, mire elnevettem magam.
Harry leengedett a földre és mikor már talpaimon álltam, felkapott ölbe és úgy vitt ki Louisék mellet, akik vigyorogva néztek minket.
Én is nevetni kezdtem, de mikor kiértünk a folyosóra, Katievel találtam szembe magam.Arcomról gyorsan fagyott le a vigyor és komor tekintettel kértem Harryt, hogy rakjon le.

***

-Köszönünk mindent!Sziasztok!-mindenkinek adtam egy-egy puszit meg ölelést, aztán Harryvel el is mentünk.Beültünk a kocsiba és elindultunk.
Vissza gondoltam a mai napra..hihetetlen jó volt.Jót csalódtam, legalábbis nem ennyire jónak képzeltem.Bár azon kívül, hogy Katie nagyon megváltozott, és még az én véleményem szerint is hisztis liba, eltűrte mindenki.
Eleanor, Perrie és Danielle a világ legédesebb lányai.Nagyon megszerettem őket, de valahogy Ellel mégis jobban kijövök.Nagyon egymásra találtunk.
Este nyolc van, de nem bánom.A lányokkal számot cseréltünk, így bármikor tudjuk egymást hívni.Minden annyira jó volt, olyan jól éreztem magam velük.Remélem a holnapi parti is jól fog sikerülni.
Bevallom, eléggé félek Harry apjától..elég irónikus az én apámat nézve, de végül is nem ugyanaz a kettő.
Nagyot sóhajtottam ahogy arra gondoltam mi lesz holnap.Mi lesz ha nem vagyok neki szimpatikus?Ha el akar tiltani Harry mellől?Ahj..félek a bennem rejlő kérdésektől.
-Mi az Abb?-nézett rám egy pillanatra az útról Harry.
-Hát..eszembe jutott, hogy holnap találkozunk apáddal.És hát..félek.-vallottam be.
-Nem kell Abb..téged mindenki szeret!Aki nem, az meg hülye és vak!-elnevettem magam bókján.Szerintem nincs igaza, de azért nagyon aranyos volt tőle.
-Bekapcsolhatjuk egy kicsit a rádiót?-kérdeztem gyengéden.
-Neked bármit lehet Abb.-nyomta meg az 'on' gombot, aztán halkan felcsendült egy esti nyugtató zene.Harry feljebb hangosította, aztán tovább koncentrált az útra.
Kihasználtam, hogy még olyan huszonöt percet fogunk utazni.Mindig is szerettem kinézni a kocsi ablakán, miközben az száguld.A zene meg csak rátett, hogy könnyebben elmélkedős állapotomba merüljek.
Harrynek leesett, hogy most fel kell dolgoznom ezt a napot, és fel kell lélekben készüljek a holnapira, és ezt tiszteletben tartotta, amit igaz nem mondtam neki, de hálás vagyok érte.

-Köszönöm, hogy haza hoztál!-mosolyogtam.Hátam a kocsinak támasztottam, miközben Harry egyik kezét jobb vállam mellé helyezte.
-Szívesen.-mondta, langyos lehelete simogatta arcom.Mosolyom még szélesebb lett, a gondolatra, hogy mit csináltunk mi Louiséknál.-Mi az?-kérdezte, hangjából pedig csak úgy áramlott a szeretet.
-Csak..amit Louiséknál csináltunk..eszembe jutott arról, hogy ilyen közel vagy.És még a levegőt is érzem, amit kifújsz.Annyira finom.Olyan mintha simogatna.És szeretem, hogyha közel vagy hozzám.Ha úgy beszélsz hozzám..mert akkor..érezlek.Érzem, hogy ott vagy velem.-mondtam behunyt szemmel, mosolyogva, miközben magamban elképzeltem.
Pár másodperc múlva, Harry lágyan ajkaimra helyezte övéit, és úgy csókolt, mintha félne, hogy elveszít.Mintha én lennék a kincs, amit véd.A porcelán, ami mindjárt eltörhet.Úgy óvott és védett mindentől.És ezt éreztem a csókban.Éreztem mennyire fontos vagyok neki.
Csupán a gondolat is, nem hogy az érzés..könnyeket csalt a szemembe, miközben lágyan csókoltuk egymást.Finoman hajába túrtam egyik kezemmel, míg másikkal lassan simogattam kigyúrt felső testét.
Lassan abbahagyta a csókunkat, és homlokát enyémnek döntötte.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!-suttogta Harry halkan, nehogy meghallja valaki más is.
-Nem, én köszönöm.Te mentettél meg..ha te nem jössz..ha azt hiszed, hogy csak egy felesleges hívás..ha nem tartottad volna fontosnak..én..én már nem len..
-Pssszt!-arca fájdalmas volt e szavak hallatán.-Kérlek..ne is mondd ki!A lényeg, hogy itt vagy!
-Igen!-adtam puszit szájára.-Itt..-majd még egyszer-..vagyok..-majd még egyszer-..veled!-majd egy hosszabb csókot leheltem ajkaira.-És a tied vagyok!-suttogtam alig hallhatóan.
Karjai derekam köré fonódtak, és szorosan tartott magához.Hosszú, lágy csókot nyomott számra, aztán ízlelgetni kezdte ajkaimat.
-Oh, Harry!-suttogtam.
-Mondd, mi kell gyönyörűm!-kényeztette hátam és derekam, ahogy simogatott.
-Csak te!Csakis te!-csókoltam meg.
Amit akkor, abban a pillanatban éreztem, nem is tudom, hogyan tudnám leírni.Az a gyöngédség, amivel simogatott és amivel csókolt..Számomra hihetetlen érzés volt.Úgy éreztem magam, mint aki tényleg fontos, mint akit tényleg, igazán szeretnek.
És most nem a családi, vagy a baráti szeretetre gondolok..Hanem a szerelemre..ha ez az.Remélem, mert sosem akarom őt elveszíteni.Én szeretem őt..De az egyik dolog amit nem értek..hogy hogyan, miért, miért pont én?
Talán ez a sors műve..amit életem végéig hálálni fogok, mert hogy ilyen pasi nincs még egy..az biztos!
-Abb..-szakította meg csókunkat.
-Igen?-kérdeztem.Rávettem magam arra, hogy kinyissam a szemem, bár mennyire sem volt erőm rá a sok gyengédség után.
-Lehet, sokaknak ez csak egy átlagos szó..-kezdte.-De én Szeretlek!

26.Incomprehension

♥Sziasztok..

Lehet, sőt biztos nem olyan mint amire számítotok..csak úgy mondom, hogy ezt a fejezetet még régen írtam, és nem direkt lett unalmas..xd..:/ (Most a 41.fejezetet írom a gépen!)
Utólag is nagyon NAGYON KÖSZÖNÖM a kommenteket, a feliratkozókat és a véleményezőket is.

Úgy örültem nekik:') Ma tudtam csak elolvasni, és amint láttam, hogy 69 (!) az összes komment, egyből visítani kezdtem kb.Persze nem csak azért, mert éreztem Harry jelenlétét, hanem mert tudtam hogy egyből 8-an kommenteltek..Aztán persze jött a komment "A lány"-tól, így megenyhűlt a szívem♥

Na mindegy, nem rizsázok, csak tudjátok, hogy hihetetlenül jól estek a kommentek:') ♥

IMÁDLAK TITEKET!

Jó Olvasást és hagyjatok magatok után nyomot;)♥

A hangok szűntelenül búgtak a fejemben, nem tudtam hol vagyok és mi van velem.Szememet ki akartam nyitni, de nem ment.Az emlékek Katieről és az akkori életemről sugárban ömlöttek rám.Elém villantak képek, ahogy Katievel játszunk.Aztán amikor meglátom apát az ablakból.Vigyorogva és nevetve integetek neki.Akkor még úgy..de aznap este minden megváltozott és többé nem mosolyogtam rá.
A következő kép, mikor elkap, és veszi le a ruhám.Mikor menekülök.Mikor simogat.Mikor vigyorog a képembe.Amikor ördögien nevet.Folyamatosan különböző mégis szinte ugyanazok a képek.Nem akarnak megszűnni.Éreztem a szinte fizikai fájdalmamat újra.
"Élvezed kislányom?-kérdezi kacérkodva.Pedig a lánya vagyok.Ezt nem szabadna igaz?Igaz?És anya hol van?"-csapott belém egy gondolat.
Az ördögi nevetése hallattszódott fel, ami nem akart megszűnni.Többé nem.Nem akarom hallani!Ellent akarok állni!Hagyd abba!Hagyj békén!
-Ne!Nem akarom!Ne!NEE!!!-kiabáltam, majd hirtelen ültem fel a kanapén.Arcomról a könnyek patakokban folytak, homlokom vizes volt, a hideg borogatás miatt.Valaki mellettem ült és a vállamat rázogatta.
-ABB!Itt vagyok!Itt vagyok édes!-Harry hangja volt.Ő itt van!Itt van velem!-Édesem!Nyisd ki a szemed!Itt vagyok!Abb!-kinyitottam.Pislogtam párat, de így sem tudtam tisztán kivenni alakját a könnyeimtől.
-Harry!-sírtam fel újra, és egyből karjaiba vetettem magam.Szorosan és védelmezően fonta körém a karját.Jól esett sírni karjaiba, tudni, hogy ő itt van velem.Amikor minden kis porcikám kívűl-belül fáj.Ő itt van.Velem.
-Itt vagyok édes.-mormogta fülembe, miközben ringatni kezdett.

Szép lassan nyugodtam meg.Folyamatosan suttogott a fülembe megnyugtató dolgokat.A sírást abbahagytam.Már csak szuszogásom hallattszódott.Megnyugtató volt.Mélyen beszívtam illatát.A biztonság érzet egy másodperc alatt járta át a testem.Kicsit lazítottam az ölelésemen, és inkább ölébe bújtam teljesen.Nem nyitottam ki a szemem, csak mellkasába fúrtam fejem.Egyik kezemmel hasamat fogtam körbe, míg másikat Harry hasára raktam.Igaz, nem a szívéhez tettem kezem, de még így is éreztem miként dobog.Lassú volt, és nyugtató.Csak ennyire emlékszem, mivel pár perc, vagy talán csak pár pillanat múlva el is aludtam.


Amikor felkeltem, és kinyitottam a szemem, egy besötétített szobában voltam.Puha ágyon, betakarva.Louis illata volt a szobának, viszont a plédnek meg Eleanor illata.Egyből tudtam, hogy a hálószobájukban vagyok.Első gondolatom az volt, hogy milyen aranyos volt tőlük, hogy felhoztak ide.Aztán eszembe jutott, hogy miért is...
Lassan felkeltem, a plédet összehajtogattam, majd elhagytam a szobát.Egy emeletes volt a ház, úgy hogy hamar a hangos társaság közelében találtam magam.Először inkább a fürdőbe akartam bemenni, ezért az utat arra fele vettem, ahova még a party elején elmentem wc-re.Kopogtattam az ajtón, és mivel nem jött válasz, ezért benyitottam.Éppen El mosta az arcát.
-Jajj, bocsánat..én csak..
-Semmi baj!Jól vagy?-jött egyből hozzám, pedig még vizes volt az arca.
-Igen.-mosolyodtam el szélesen a látványtól.
-Jajj istenem!Úgy megijesztettél!-ölelt meg.
-Bocsánat!..De figyelj csak El...megbízhatok benned?
-Hát persze!Mond csak..
-Az ő neve Katie igaz..?
-Igen!
-Értem..Tudod..Ő..a legjobb barátnőm volt..csak..13 éve elköltöztek a környékről ahol laktunk.
-Miért?-kérdezte együttérzően El.
-Apám miatt.-suttogtam, majd lesütöttem a szemem.
-Hé, Abb!Elöttem nem kell szégyelned semmit!-fogta meg kezem.-Mi volt apáddal?
-Mikor megtudták, hogy mit csinál, elmeneküldtek.-húztam el a szám.
-Mit tett?-kérdezte megijedve El.
-Bántott..-suttogtam, aztán egy nagy levegőt vettem, hogy visszatartsam a sírást.
-Te jó isten...Abb.Gyere ide!-ölelt meg.-Hogy bántott?-suttogta fülembe.
-Ütött...és...sokszor megerőszakolt.-szinte csak formáltam a szavakat.Meglepődtem magamon viszont, hogy mégis milyen könnyedén mondom el ezt Elnek.
-Úristen.-zokogott fel Eleanor.-Abb!-mondta, és minél előbb próbált megnyugodni.-Csoda, hogy még itt vagy!-engedett el, és végigmért.
-Igen.Ez a lényeg!-mosolyodtam el, de szemembe könnyek csillogtak.-Tudod..amikor megláttam, Katiet..akkor lesokkoltam..aztán a sokktól elájultam, és..akkor minden emlék, az akkori időkből, rámzúdult.Aztán..apám is megjelent, a sok sok kép, ahogy bánt...Tényleg hangosan kiáltottam fel?-néztem rá hitetlen, de félős szemmel.
-Igen.Harry nagyon megijedt..De nem tőled, csak nem tudta mit tegyen.
-Mindent nagyon jól csinált..-mondtam.
-Igen.Mindig tudja mit kell tennie.Ő ilyen.-mosolyodott el halványan, ami az én arcomra is mosolyt csalt.
-Igen.Ezért is szeretem.
-Látszik, hogy szeretitek egymást.És össze is illetek.Örülök, hogy megtalált Abb.És köszönöm, hogy elmondtad.
-Hidd el, nekem is nagyon jó volt, hogy elmondhattam.-mondtam, és kimondva tényleg észre vettem, hogy valamennyivel megkönnyebbültem.
Eleanor még utoljára megölelt, aztán visszaindultunk a nappaliba.
Amint beléptünk minden szem ránk szegeződött.Beleértve Katiet is.Nagyot nyeltem, aztán El támogatásával Harry mellé sétáltam.
-Jól vagy?-fürkészte arcomat Harry.
-Igen..csak..az emlékek...-mosolyodtam el hamiskásan.
-Értem.-bólintott, de tekintete elárúlta, hogy ez a téma bizony még vissza fog jönni.
-Üm..amúgy bocsánatot szeretnék kérni, amiatt amit tettem..vagyis ami történt..
-Ugyan Abb!-ölelt át El.
-Ez nem a te hibád!-nyugtatott Danielle.
-És bármi baj van, ránk; lányokra, fiúkra, számithatsz, mi segítünk!-folytatta Perrie.
-Köszönöm!-mosolyodtam el őszinten ahogy El elengedett.
Mindekitől kaptam egy biztató, nyugtató mosolyt..kivéve Katietől.Nem esett jól, nem értettem miért ilyen velem, de megpróbáltam nem foglalkozni vele.
Leültem Harry mellé, átfogta egyik kezével derekam.Magához húzott, aztán hosszú csókot nyomott ajkaimra.Mikor elváltunk egymástól, éreztem amint arcom lángba borul.Nem mertem felnézni, csak kicsit elmosolyodtam.A többiek felnevettek és Katie épp a szemét forgatta.
-Na következő kör?!-kiáltott fel Zayn.
-Hozom!-nevetett El, és a lányokkal szinte egyszerre álltunk fel, Katiet kivéve, hogy segítsünk hozni söröket.
Végül Katie is erőt vett magán, és ő is utánunk jött.
A konyhában a lányok ahogy felszették a sört, mentek is vissza.Katievel viszont ott maradtunk.
-Ha azt hiszed, hogy én még az a pici kis csaj vagyok, aki téged szeret és a te legjobb barátnőd..Tévedsz!-mondta ridegen.-Ráadásul ne hidd, hogy Harry a tied!Ő az enyém!-mondta.Teljesen ledermedtem.Hát ilyen lett?A kedves, aranyos, megértő és mindig segítőkész, vidám és nevetgélős lányból ez lett?Egy komor, rideg 'barátnő', aki csak úgy elfelejtette a régi barátnőjét?..Szíven ütött amit mondott.Már nem is ismertem rá.Más lett.Hogy is gondolhattam volna, hogy ha egyszer újra összehoz a sors vele akkor beülünk valahova, mindent átbeszélünk, behozzuk az elmaradt éveket és folytatódik minden, onnan ahonnan abbamaradt?!..Hirtelen ér a tudat, hogy mennyire ostoba vagyok.Pedig mennyit álmodoztam erről..És ezt kapom Tőle.Fáj a tudat, hogy ennyire buta voltam.De hát akkor ennyi.Pedig egy részem, még mindig reméli, hogy ott van a régi Katie.Vagy mégsem? És hogy mer olyat mondani, hogy Harry az övé?!..Oké, hogy az enyém se..de ez, ebben az állapotban sok nekem.Kissé dühös és nagyon csalódott vagyok. Beharapott ajkakkal a pült mögül a fotelen ülő társaságra néztem, vagyis pontosabban Harryre.Engem fürkészett.Lehet talán azért indult el, mert látta az arcomon, hogy nincs minden rendben.
-Segítsek édes?-fogta meg derekam és magához húzott.
-Őm..-jöttem zavarba, mire elmosolyodott.
Katie magába szitkozódva fogott meg két sört és elment.
-Ó Harry!-öleltem meg.
-Itt vagyok édes!-dörmögte fülembe.Felnéztem rá, tarkójára vezettem a kezem, onnan fel hajába, aztán beletúrva lehúztam őt magamhoz és megcsókoltam.
-Mmm..Ez nagyon fincsi volt.-kóstolgatta ajkait.Elkuncogtam magam.-Na gyere baby, otthon majd megbeszéljük.
-Okés..de..várj csak..-álltam meg.
-Mi az?-mosolyodott el.
-Üm..adj még egy csókot!-mondtam kissé szégyenlősen, de tartottam a szemkontaktust.
Elvigyorodott, aztán egy hirtelen mozdulattal magához vont.Lehajolt hozzám, becsuktam a szemem és átadtam magam csókjának.
Vadul kóstolgatta ajkaimat.Kezdtem éppen átadni magam az érzésnek, mikor eltávolodott.
-Ne!-húztam vissza magamhoz, szememet ki sem nyitottam közbe.Elkuncogta magát aztán megcsókolt még egyszer.Majd még egyszer.Aztán még egyszer.
-Khm-khm!..-hallattszódott Katie hangja mögöttünk.-Bocs, csak vinni kell még sört és a hűtő előtt csókolóztok.
Pirulva arrébb húztam Harryt, aztán oda engedtük Katiet.
-Kösz.-csapta vissza a hűtő ajtaját, aztán elment.
-Mikor megyünk amúgy?-kérdeztem beharapva ajkam.
-Amikor szeretnél.De én olyan estefele gondoltam.Olyan hét vagy nyolc után gondoltam.
-Hm.Rendben-mosolyodtam el, majd rám kacsintott, és mikor megfordultam, hogy vissza induljunk, megpaskolta a fenekem.A gyengéd paskolás, ágyékomban vízhangzott.
Hátrafordultam és vággyal teli szemmel néztem rá.Gyorsan leesett neki, hogy ez számomra mennyire intim volt.És azt is gyorsan kitalálta tekintetemből, hogy ez mennyire felizgatott.
-Abb..-dörmögte Harry, de Louis félbeszakította.
-Harry!Hahó!Abb!Gyertek ide, ti szerelmes újoncok..-Harryvel egymásra néztünk, majd derekamnál vezetve vissza vezetett a többiekhez.
-Na szóval..-kezdte Louis.



(:Ne felejtsétek a csoportba bárki beléphet: https://www.facebook.com/groups/266342583522766/

25.Dismay

♥Sziasztok!

Na, hát remélem tetszik:) A gépen már a 40. fejezet is kész van:D Úgy hogy ha jönnek a kommentek továbbra is, és a véleményezők sem kímélnek meg..plussz feliratkozók is bombáznak, akkor:

Jön a következő rész:))
De így is nagyon hálás vagyok, köszönök minden eddigit!:)

Jó Olvasást!♥

Harry furcsán kezdett fürkészni.
-Baj van?-kérdezte egy idő után.
-Ó..Nem..Csak annyira ismerős volt..és ahogy észrevettem én is neki.De nem tudom honnan.Biztos valahonnan régről.-lendítettem kezemmel.
-Értem.-bólintott komolyan.
Ujjait elvette a kormányról és orrnyergéhez rakta, amit masszírozni kezdett.Pár másodpercig csinálta csak, majd inkább bekapcsolta a rádiót.
Pár perc után meguntam, és kikapcsoltam.
-Harry, ezt meg kell beszélnünk.Zavar valami?Nem menekülhetsz előle!
-Figyelj Abb.-nézett rám egy pillanatra, majd vissza szegezte figyelmét az útra.-Nagyon zavar apád.Sok gondunk van vele..és amikor azt mondtad, hogy régről lehet ismerős..eszembe jutott, hogy lehet apád egyik ismerőse..Ha szeretnéd kinyomoztatom.
-Őm..-gondolkodtam el-Rendben!
-Szeretnéd?
-Igen!-mondtam már biztosabban.
-Rendben.-valamit megnyomott a kocsiban lévő beszerelt képernyőn, ami pár másodperc múlva egy számot kezdett hívni.
-Haló!-vette fel, hangja alapján Paul.
-Paul, a híd előtti kanyarban, a grill étteremnél az úton van egy hajléktalan, aki kocsisoknak akar eladni újságot.Kérlek nyomozd ki, hogy ki az.
-Rendben Mr.Styles.
-Köszönöm Paul.
-Köszönöm Paul!-mondtam én is, mosolyogva belemondva a képernyőbe.Amúgy biztos voltam benne, hogy a mikrofon nem ott van, de Paul neve ott világított, és valamiért odamondtam.Emiatt bár kissé hülyének éreztem magam, de most nem ez foglalkoztatott legfőképp.
-Nincs mit Mrs.Johnson.-épp mondtam volna, hogy nem kell így hívnia, de előbb lerakta, mint hogy mondhattam volna.
-Miért magáz?-kérdeztem Harrytől.
-Mert kell Abb.Ez..a munkához tartozik.Így van meg a kellő tisztelet.
-Értem.Néha sem zavar?-kérdeztem kíváncsian, felé fordulva.
-Néha szoktunk haverkodni.De az attól függ, hogy min dolgozunk..Mennyire vagyunk stresszesek.
-Miért?Stresszes a munkád?
-Abb.Cégeket igyekszünk megvenni, eladni..újra a középpontba vinni azokat.De..ahhoz, hogy az üzlet sikeresen záruljon, ismerned kell az ellenfeled, és annak a gyenge pontjait.
-Hmm..-mormoltam miközben feldolgoztam a hallottakat.-Igazad van..akkor..azt mondod..szoktál utánuk kutakodni?
-Igen!-bólintott.
-Legális ez?
-Nem mindig.
-Ó.-döbbentem meg egy kicsit, bár nem értem miért.Valamiért erre a válaszra számítottam.

***

-Na?-kérdezte Harry beérve a kertvárosba.
-Mi na?-kérdeztem vissza, magamba pedig ellőttem azt a szó poént, hogy "Mi na?Pina."
-Izgulsz?Mindjárt odaérünk..
-Kicsit igen.Lenne okom izgulni?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát nem tudom..
-Végül is igen.Nem tudni, mit fognak gondolni rólam..Ettől őszintén szólva tényleg félek.
-Nem kell.Szeretni fognak!Hidd el.-nézett rám egy pillanatra biztatóan, aztán visszanézett az útra, majd befordult egy kertes házhoz, ahol már állt három kocsi.-Itt vagyunk.
Ahogy ezt Harry kimondta, szívem nagyot dobbant.Megállt a kocsival.Leállította a motort, aztán kipattant és sietett az én oldalamra.
-Gyere szépségem.-nyitotta ki az ajtót, aztán kezét nyújtotta.Kisegített, majd becsukta az ajtót.Bezárta egy gombnyomással a kocsit, aztán megfogva a kezem a bejárati ajtó felé indultunk.-Gyere ide.-állt meg hirtelen, aztán magához húzott hirtelen és száját enyémre tapasztotta.Körbe fontam kezemet nyaka körül, aztán úgy csókoltam, hogy minden érzésemet átadhassam neki, ebben a csókban elmondva.Jól esett, hogy ki tudtam magamból adni.Az meg csak ráadás, hogy Harry ajkainak.Beletúrtam hajába, miközben közelebb léptem hozzá, hogy jobban hozzá férhessek.
-Jól van..édes.Még a végén el sem jutunk az ajtóig, anélkül, hogy rád vetném magam.
Zihálva, de kérésének eleget téve, elhúzódtam tőle.Nem volt nehéz, az után amit mondott.Nem volt semmi azzal. Igazából igaza van és érthető..viszont őszintén megmondva megijedtem.De nem tőle, hanem csak a szavaktól.Tudom, hogy ő nem bántana.
Hirtelen Louis tárta ki az ajtót előttünk.
-Csak hogy megjöttetek!-ugrott Harry nyakába Louis, aztán engem is megszorongatott.-Milyen volt az út?-kérdezte úgy, minta tudna, vagy legalábbis sejtene valamit.
-Majd megbeszéljük.Ma nem akarok ezzel foglalkozni.-mosolygott Harry.
-Rendben, gyertek.Már csak Niall és a barátnője hiányzik..
Bementünk az ajtón, a házba belépve megcsapott a sütemény illata.Körül néztem, a ház modern volt, olyasmi mint Harry lakása.Az előtérben hat pár cipő volt, ezért én is kibújtam a Vansemből, majd a többi mellé raktam.
-Na akkor bemutatok mindenkit, gyere Abby!-fogta meg csuklóm gyengéden és húzni kezdett.Egy kisebb folyosó végén kiértünk egy nagy térbe ami a nappali volt, a konyha és az étkező volt egyben.A pult mögött egy mosolygós barna hajú, zöld szemű lány szorgoskodott.Nekünk háttal, három srác és két lány ült.Beszélgettek és nevettek.
-Gyere bemutatom Eleanort.-vezetett Louis a konyhába.
-Szia Abby!-ismert fel valahonnan a lány miután megpillantott bennünket.A nyakamba ugrott és úgy ölelt szorosan.-Eleanor vagyok, Loui barátnője.De hívj Elnek..amúgy nagyon sokat hallottam már rólad!Alig vártam, hogy élőben láthassalak és megismerkedhessünk!-mondta miután már elengedett.Éreztem, hogy kicsit piros lesz az arcom, de nagyon örültem ennek a fogadtatásnak.Igazán szimpatikus volt Eleanor..vagyis El.Remélem jóban leszünk.
A következő pillanatban, mikor még nem is tudtam válaszolni, nagy hangzavar lett a nappaliban, kicsit odébb.Éppen Harryt köszöntötték.Harry rám nézett, miután mindenkit megölelt és adott puszit is a lányoknak.Elmosolyodott, aztán a fejével intett, hogy menjek oda hozzá.
-Srácok..Ő Abby..-értem mellé, aztán derekamat átfogta egyik kezével.-Abb, ő Zayn, és neki a barátnője Perrie.Majd Liam és Danielle.Még egyszer gratulálok.Örülök, hogy újra együtt vagytok.-mosolygott Harry Liamre.
-Hát még én.-néztek egymásra szerelmesen.
-Szóval te vagy a híres Abby..sokat hallottunk ám rólad!-kacsintott Zayn.Felnéztem Harryre aki csak vállat rántott.
-Nekik mindent elmondok.-adta meg magát.
Elvigyorodtam.Örültem, hogy ilyen barátai vannak.Akikben így megbízhat.

Fél óra múlva már nem éreztem magam idegennek és nem volt kellemetlen újnak lenni.Tényleg olyanok voltak, ahogy Harry elmondta.Előttük nem kell szégyenlősködnöm.Folyamatosan csak nevettünk, vagy beszélgettünk.Mi lányok teát ittunk, amíg meg nem fog jönni mindenki.A fiúk meg már alapoznak, és isszák nagyban a sörüket.Eleanor éppen vitte ki a kifogyott bögréket.Gondoltam besegítek neki, ezért én is megfogtam kettőt és kivittem utána a konyhába.
-Ó, köszönöm!-mondta miután betettem a mosógépbe azokat.
-Nincs mit!..Amúgy, mióta ismered Harryt?-kérdeztem kedvesen.
-Louissal lassan három éve együtt vagyunk, Loui által ismertem meg őt is..szóval olyan három éve.-mosolygott.-Na és hogy jöttetek össze?-vigyorgott.-Tudom, hogy Harrynek voltak..ümm..kurvái.-suttogta az utolsó szót.Zavarodottan beharaptam ajkam.Ugyan tudtam róla, de mindig fájt vissza gondolni a pár hónappal ezelőtti énjére.
-Igazából Harry mentette meg az életem.
-Aww...igen.Amúgy tudtam, de nektek olyan érdekes történetetek van, hogy soha nem unom meg.Harry is vagy háromszor elmesélte.-nevetett, aztán én is vele kezdtem el nevetni.
-Hé csajok, ne hagyjatok ki minket semmiből!-jött hozzánk Danielle és Perrie.
-Pfhu..a fiúk már be is csiccsentettek.-folytatta Danielle nevetve.
Épp El is mondott volna valamit, de zsebéhez nyúlt.Gondolom, rezgett a telefonja, mert hogy hangja nem volt.
-Bocsi..-mondta aztán lenyomta a zöld gombot.-Háló?..Két perc?..Oké..Szia.-tette le.-Na, Niallék mindjárt itt vannak.
-Uff..-forgatta szemeit Perrie.
-Mi az?-kérdeztem.
-Perrie nem bírja Niall csaját..-mondta Dani.
-Hogy hogy?-húztam számat.
-Akkora egy kis..
-Pezz!-szólt rá El.-Szerintünk is, de tiszteletben tartjuk Niall döntését.-mondta, aztán felém fordult.-Tudod..Niall nem igazán veszi észre, hogy, szerintünk legalábbis, kihasználja.
-Honnan gondoljátok?..Mármint..lehet csak így tudja kifejezni az érzéseit.
-Édes vagy Abb..de nem. Mindig próbál Harryre mászni, vagy a közelébe férkőzni..De ezt persze Niall nem veszi észre.
Az érzés bennem mint anyai ösztön erősödött meg. Harryt akarja?Jaj ne!De ő az enyém!Nem veheti el tőlem!
-De nyugi..amennyit Harry áradozni szokott itt rólad..nagyon szeret!-simogatta meg karomat Perrie.
-Köszönöm..bár ezzel nem igazán nyugtattatok meg.
-De ne félj tőle..szánalmas a csaj!-szólt be Dani.Elnevettük magunkat, aztán ezek után már csak tovább fokoztam.
-Én félni?Ugyan..egy anyai ösztönös ragadozóval van dolga!-mondtam hősiesen mire a lányok nagyon nevetni kezdtek.Én is velük nevettem, de közben azon járt az eszem, hogy milyen jó barátnők.Mennyire befogadó típusúak.Már megszerettem őket.
A csengő megszólalt, aztán ajtó csapódás és két különböző hangon a "Megjöttünk, sziasztok!".
Mindenki lassan elindult, hogy köszöntsék őket.Vártam már, hogy megismerhessem Harry nagyon jó barátját és neki a 'ribanc' barátnőjét, aki az én barátomat szeretné.
Én is kimentem a folyosó felé, majd amikor megláttam, hogy ki lép be a helyiségbe, megfagyott bennem az ismeretségtől a vér.Hirtelen torpantam meg.Szívverésem a magasba szökött, szinte ki akart szabadulni mellem alól.A hideg mindenhol kirázott.Ám ezzel a döbbenettel nem voltam egyedül.Ő is pont annyira lepődött meg mint én, csak rajta nem látszott a félelem.
A szobában mindenki észrevette, hogy a levegő megfagyott.Harry ijedten kapkodta közöttünk a  tekintetét.
Fülemben kezdett zúgni hangosan a vérem, nem hallottam mást.Harryre kaptam tekintetem, elakartam mondani neki, hogy mi van most, és hogy vigyen el innen.De késő volt.Szemeim elhomályosodtak, csak azt láttam, hogy siet felém, és a szája mozog, szemei kétségbeesetten figyeli mozdulataimat, ahogy esek össze.Két kéz a derekam körül, két zöld ijedt szempár, és ahogy a háttérbe pillantok, egy utolsó pillanatra látom még tisztán a már 13 éve eltűnt 'legjobb' barátnőmet.Katiet.

24.Chapter

Sziasztok!:)

Bocsánat a cím miatt, de nem tudtam neki semmit kitalálni.Viszont ha ti leírjátok pl. magyarul (persze angolul még jobb) akkor kiválasztok egyet(feltéve ha többen is írnak) és az lesz a címe :3 <3

Tudom..ez olyan semmis rész lett, de azért remélem tetszik:)

Hagyjatok magatok után nyomot:*

Jó olvasást!:)

Összerezzentem ahogy Harry telefonja csörögni kezdett a néma szobában.Szemeimet kinyitottam aztán Harry felé fordultam, aki már kimászott az ágyból a telefonjáért.
-Igen Lou?-kérdezte, álmos rekedt hangon.-Igen.Nem baj.Most már mindegy...Kettőre?..Miért most mennyi az idő?..Oké.Jól van, sietünk majd, heló.-nyomta ki, aztán iPhoneját enyém mellé rakta.Csak a színük volt különböző.Tetszett, hogy mennyire illenek egymáshoz.
-Bocsánat.-mondta miközben hozzám hajolt, majd adott egy puszit a számra.-Kettőre megyünk, úgy hogy kérlek fél kettőre legyél kész, akkor jövök érted.-mosolygott.
-Nem maradsz?-kérdeztem kissé kétségbeesve.
-Nem tudok.El kell mennem egy tárgyalásra, és átnézni jó pár szerződést.Aztán el kell kezdenem egy prezentációt.Ja, igen.Még nem mondtam, de jövőhéten megyek New Yorkba.Szeretnél jönni?
-Még meglátom.Mennyi időre mész?
-Csak két napra.De ha jönnél, akkor szívesen maradnék még ott.És meg mutatnám a hírességeket.
-Hé, honnan tudod, hogy ott még nem láttam semmilyen hírességet?-kérdeztem úgy, mintha már tévedett volna.
-Miért, voltál már külföldön?-kérdezte vigyorogva közelebb hajolva hozzám.
-Nem.-sütöttem le a szemem.
-Hát ezért mondom.Szívesen elviszlek bárhová téged Abby!-nézett mélyen szemembe.Közelebb húztam magamhoz, majd megöleltem.Nyomott egy hosszú csókot a számra, aztán felöltözött.

***

Egy utolsó csók, integetés aztán bezárom az ajtót és sietek anyuhoz a konyhába.
-Na mizus kincsem, milyen volt az este?-kérdezte huncutkodva.Elnevettem magam.
-Anya semmi nem volt!
-Ühüm..hallottam.
-Anya!Az ágyam egyenlőre még szent!
-Igen..az ágyad még igen!-kacsintott.Lángba borult a fejem.Szóval behallatszottak a teraszról a hangok.-Nincs szégyelni valód kicsim!Örülök, hogy Harry ilyen hatással van rád.Tudom, hogy még jó darabig nem fogsz tudni szexelni senkivel.De ez már nagy előrelépés!-mondta meg kerek-perec a dolgokat.Ajkamba haraptam zavaromban aztán bólintottam.-Tudod, nagyon erős vagy!Sok ilyen lány, vagy fiú..ezen egyáltalán nem tudnak túl lépni.Azt sem engedik, hogy megöleljék őket.Te viszont nem csak hogy eltűröd Harry érintését, hanem jól is esik.Vágysz rá.-bólintottam.Teljesen igaza van.Így bele gondolva még hülyén is érzem magam amiatt, hogy azt hittem, hogy nagyon rosszul állok tovább lépésileg.Hisz nálam vannak még sokkal sokkal rosszabbak.-Csak azt mond meg..-nézett szemembe anyu.-Hogy..nyúlt e már hozzád..ott..?
-Mi?..Jaj!Nem!Anya..az még tényleg a határaimon van.
-Értem.Akkor jó.Rendben.-mosolyodott el.-Örülök, hogy ezt meg tudtuk beszélni.
-Én is.-mosolyodtam el őszintén.
-Jóreggelt szépséges virágszálaim!-köszöntött minket Dyran ahogy belépett a konyhába.Elnevettem magam.
-Szia Dyran.
-Rendben vagy Mag?-ölelt át vállamnál egyik kezével.
-Igen.Köszönöm!
-És mi lesz az ebéd?
-Édesem még nem is reggeliztünk!-nevetett fel anyu.
-Tényleg..Akkor segítek megteríteni!-mondta Dyran.

Együtt megterítettünk, aztán mivel már csak Michael nem volt lent, felmentem érte, hogy megnézzem alszik-e.
Benyitottam a szobájába, még sötét volt.A redőnyöket lehúzva hagyta, de az ágyban nem volt senki.Mivel neki is van fürdő a szobában, odamentem és éppen kopogtam volna, mikor meghallottam a hangját.
Még sosem hallottam énekelni őt, csak viccből, amikor direkt nyávogósan énekel.Nem mertem kopogni, inkább mosolyogva hallgattam, ahogy éppen költögeti a számokat folyamatosan..

***

-Na és mit szeretnél felvenni?-kérdezte anyu.
-Hát..miért?Csak a barátai lesznek ott, és nekik a barátnői..nem gondoltam semmi különösre sem.Egy farmer, szebb blúz és egy pulcsi.
-Jólvan, Harry jön érted igaz?-mosolyodott el.
-Igen.-mondtam.-Baj?
-Jaj, dehogy is! Csak..eddig mindig én vittelek mindenhová.És most olyan furcsa.De örülök neki!-ölelt meg szorosan.
-Köszönöm!..Segítesz ruhát választani?
-Igen!-csillant fel a szeme és már sietett is a gardróbomba.Elmosolyodtam, aztán utána mentem.

Végül egy fekete farmert, egy sima fekete toppot, és arra rá egy vékonyabb, de nagyon szép kötött pulcsit vettem fel, egy szürke sállal.
Felvettem hozzá két fonott karkötőt aztán éppen a táskákhoz léptem mikor kopogtak.Megnyomtam a telefonomon a középső gombot.Még van szinte háromnegyed órám, szóval nem Harry az.
Odamentem az ajtóhoz, közben a zsebembe raktam az iPhoneom.Mikor kinyitottam Michael vigyorgó arca tárult elém.
-Na mondd!-húztam be a szobámba, majd becsuktam az ajtót.
-Először is, tudom, hogy végig hallgattál.Miután kimentem a fürdiből éreztem a parfümöd.-szemeim elkerekedtek.Hát ez..-Na mindegy, a lényeg, hogy szerinted jól énekelek?
-Őm...Igen.Tényleg!Nagyon ügyes vagy.Ledöbbentem, hisz még nem hallottalak így énekelni..de nagyon szuper.
-Köszi..csak mert lehet, hogy belépnék egy bandába.Szerinted?
-Azta!!-csillantak fel szemeim.-Támogatlak öcsikém!-nevettem és megöleltem őt.
-Köszönöm.-suttogta.
Elengedtem, megláttam, hogy kicsit könnyes a szeme.
-Melyik bandába gondoltad?-kérdeztem.
-Nem tudjuk még a nevünket..egyenlőre csak megbeszéltük.De minden olyan jól halad!És hihetetlenül örülök, hogy végre elmondhattam valakinek.
-Én is örülök, hogy elmondtad.-mosolyodtam el.Épp kérdezni akartam volna még tovább mikor a telefonom megcsörrent.Kivettem a zsebemből.Harry hívott.
-Szia!-vettem fel mosolyogva.
-Szia..olyan fél óra múlva ott vagyok érted.
-Rendben.Várlak, szia!
-Szia szépségem.-rakta le.Sóhajtottam egyet.
-Jajj, ez a tipikus mámoros, szerelmes sóhajtás.-sóhajtott hasonlóan Michael mire oldalba ütöttem duzzogott képet vágva.
-Ne szekálj!
-Jólvan!-rakta fel ártatlanul a kezeit a levegőbe.-Amúgy tudnál segíteni föciben?Elküldték a mai anyagot, de nem igazán fogtam fel.
-Persze, de csak 25 percem van.
-Nem baj, köszi.

-Ja, már vágom..valamennyire.Amíg te elmész Harryvel szórakozni addig majd én átolvasom úgy ötször, megcsinálom holnapra a matekot, bemagolom a törit, felkészülök fizikára, írok egy esszét magyarra, szavakat tanulok latinból aztán majd ha időm is lesz, pihenek még ma.Neked meg jó szórakozást!
-Ne légy már ennyire negatív!Ezen én is átmentem Michael..-mosolyodtam el.
-Annyira szeretnék már annyi lenni, mint te!
-Hm..egyenlőre tanulj, aztán majd meglátjuk..Lehet addigra már zenész vagy sztár leszel!De ahhoz tanulj.Na puszi, megyek.-csuktam be az ajtót.Még egy 'HÉ'-t hallottam a túloldalról, de nem nyitottam vissza mert hallottam ahogy nevetni kezd.Elmosolyodtam, aztán vissza siettem a szobámba, hogy kiválasszak egy táskát.Egy egyszerű feketét választottam, beleraktam a pénztárcám, a telefonom, és az egyik fényképező gépemet, miután azt beleraktam egy tokba.
-Szia Harry!-értem be a konyhába a cuccommal.Éppen anyával beszélgetett.
-Szia gyönyörűm!-fogta át derekam és húzott magához, miközben lazán ült a bárszéken.Adtam a szájára egy hosszabb puszit, aztán rámosolyogtam.
-Indulhatunk?-vigyorodtam el.
-Vártad már?-vigyorodott el ő is.
-Nagyon!De hogy őszinte legyek kissé izgulok.
-Nem baj.Megiszom a teát aztán indulunk.
-Rendben, addig lehozom a cipőm.-jutott eszembe.Mikor vissza indultam, anyu mellett elsétálva az ő arcára is adtam egy puszit, aztán Harryre néztem, aki mosolyogva figyelt bennünket.

-Na végre!-mondtam miután Harry is beszállt.Még mindig nem szoktam meg, hogy először mindig szinte beültet a kocsiba.
-Na, akkor induljunk.-mondta felpörögve.
Elmosolyodtam, aztán úgy figyeltem őt egy darabig.
-Most olyan más vagy..-szólaltam meg egy idő után, mikor már pár utcát elhagytunk.
-Miért?Miben?
-Nem tudom..néha olyan komoly vagy.Néha meg mosolygós, úriember.De ennyire vigyorgósnak és felpörgöttnek még nem láttalak.-mondtam.
-Igen..Tudod..A fiúk mellett teljes mértékben elengedhetem magamat.Szeretek velük lenni.Olyankor visszajön a régi, gyerek énem.Sok hülyeségen átmentünk már..szinte együtt nőttünk fel.Ezáltal tényleg szinte csak önmagam lehetek mellettük.Mindig várom az ilyen eseményeket.
Pont megálltunk egy pirosnál, ezért odahajolhattam hozzá, hogy egy hosszabb csókot ellophassak tőle.Ajkamat nyalva húzódtam vissza az ülésbe.Kissé felhevültem ajkaitól, és ezt ő is érezte.Viszont ez az érzés hamar elszállt, mikor az ablakomnál kopogtatni kezdtek.Ijedten ugrottam minél távolabb az ablaktól, miközben odakaptam a szemem.
Egy újságot eladni próbáló csöves nézett vissza rám.Koszos, piszkos, és szomorú volt.Szemeiben szinte már nem is volt érzelem.Fehér haja, bajsza és szakálla keretezte arcát.
Homlokráncolva figyeltük egymást a következő másodpercben, miután jobban megvizsgáltuk egymás arcát.Olyan ismerős volt..Viszont időm, a felismerésre nem volt.A lámpa zöld lett, és Harry gyorsan elhajtott.

23.Chemistry

♥Sziasztok!

Na, itt is van a következő rész.Bocsánat, hogy nem tudtam előbb hozni, de költözködtünk:s

Köszönöm a 3(!!) feliratkozót, és a 2 kommentet (♥) plusz a 3 véleményezést!:)

Nagyon szeretem, ha kapok visszajelzéseket(jókat-rosszakat!!)

Ide is várok párat! Addig is ne felejtsetek csatlakozni a csoporthoz!Ott mindig kaphattok friss híreket!(persze, ha van kinek, mert egyenlőre rajtam kívűl 2-en vannak bent!https://www.facebook.com/groups/266342583522766/[Azt szeretném, ha ti jelentkeznétek be!])

Még egyszer  köszönöm! 

Jó olvasást!♥

-Mielőtt megijednél szépségem én vagyok az.-mondta dörmögős mély hangján Harry. A megkönnyebbülés hirtelen járta át a testem.Kirázott a hideg hangjától és kezeim libabőrösek lettek.Odajött hozzám, mivel a fotel is kétszemélyes volt, kényelmesen elfértünk.Kicsit arrébb csusszantam, a plédet kivettem magam alól, és miután lefeküdt mellém, ránk terítettem.Oldalamra, felé fordultam, hogy hozzá simuljak.Egyik lábamat övéi közé raktam és kicsit behajlítottam.Mellkasommal kicsit jobban ráfeküdtem, kezemmel átöleltem, fejemet pedig vállára raktam.-Fázol?-kérdezte.
-Nem.Pont tökéletes.-válaszoltam aztán felemeltem a fejem, hogy puszit adjak az arcára.Nagyot cuppant, ahogy számat levettem arcáról.Jót kuncogtam rajta, amin Harry kezdett vigyorogni.
-Megőrjítesz!
-Mivel?-kérdeztem.
-Mindennel.A kuncogásoddal, az édes hangoddal, ahogy mész..annyira szexin kecses.Úgy mosolyogsz, mint egy angyal és úgy is nézel ki, csak szárnyak nélkül...annyira tökéletes vagy.Csinos, gyönyörű..és megértő.Kedves, érzékeny, és ami a legfontosabb, hogy szeretlek és te is szeretsz.
-Igen.Szeretlek!-mosolyodtam el.Alattam levő kezemmel kicsit felnyomtam magam, aztán megtámaszkodtam a könyökömön.Arcához hajoltam, majd megcsókoltam.
Sokáig csak ízlelgettük,kóstolgattuk egymás ajkait, de mikor kezemmel felsimítottam hasán, mellkasán, egészen tarkójáig, ahol hajába csúsztattam kezem és belemarkoltam fürtjeibe, átváltottunk szenvedélyessé.
Nyelve végig simított alsó ajkamon, amit imádtam.Belenyögtem csókunkba.A vágy kezdett elhatalmasodni rajtam.Egész testemmel megfeszültem, amit érezhetett.
-Abba hagyjuk?-engedett el.
-Ne!-mondtam, majd lábamat kivettem övéi közül, átraktam teste másik oldalára aztán felfeküdtem rá.Testünk összeforrt.Ahogy testem nekifeszült, felnyögött.Ez még jobban beindított.Csípőm reflex szerűen nyomódott neki, ami mind a kettőnkből egy-egy nagy nyögést váltott ki.
Feljebb toltam magam hozzá, amire a reakciója egy nagy sóhaj volt.Számat gyönyörűszép, telt rózsaszín ajkaira tapasztottam.Alsó ajkát két fogam közé zártam aztán játékosan meghúztam.Férfiasan felmordult.Próbálta vissza fojtani nyögéseit.Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Csípőmet megint hozzá nyomtam, a vágy újra és újra felbecsülhetetlen mértékben tört rám, amint nem éreztem magam alatt duzzadó férfiasságát.Még ha ruhán keresztül is.Ajkaimat elkezdte kényeztetni nyelvével, fogával és fantasztikus szájával.Én újra és újra hozzá dörzsöltem magam, míg végül bele nem nyögtem a csókba.
-Abb..-mondta rekedtes, mély hangján.Nyögdécselni kezdtem és erősebben nyomtam magam hozzá.Amit kiváltott belőlem, csupán a hangja...leírhatatlan.-Abb..-mondta volna de ajkaira tapasztottam a számat.
Éreztem magamban, hogy nem bírom sokáig.Kezeit derekamra rakta, hogy megpróbáljon leállítani.Szinte a másodperc tört része alatt gyűlt össze ágyékomban az utolsó csepp élvezet is ami abban a pillanatban elvitt a mennyországba.Hatalmasat nyögtem csókunkba.
Hagyta, hogy rendesen elmenjek, hogy az utórengések is lecsillapodjanak bennem, aztán pedig száját levette enyémről, ahogy egyik kezét is derekamról.Mutató ujját számra helyezte, jelezvén, hogy maradjak csöndben.Éppen el akartam mosolyodni szégyenlősen, mikor szemében megláttam a komolyságot.Hirtelen nem tudtam mi van.Azt hittem valami rosszat csináltam.Leakartam szállni róla, de nem engedte.Kezét fenekem fölé csúsztatta, és magához szorított.Nem értettem mi van.
-Szuszogást hallok.Nyugodj meg.-tátogta Harry.
-Menjünk be!-ijedtem meg.
-Itt vagyok, biztonságban vagy..Édes.-adott számra egy szűzies csókot.Egyből megnyugodtam.Igaza van, ha ő itt van.Akkor minden rendben.
Szorításán enyhített.Lassan leszálltam róla, aztán felálltam.Ő is megtette amit én, majd befelé indultunk.
Nem mertem levegőt venni.Tudtam, hogy apám van itt, csak inkább megkímélt ettől a ténytől.
Amikor becsukta a terasz ajtót kifújtam a bent tartott levegőt, majd Harry karjaiba bújtam.Ledobta a plédet, aztán szorosan biztonság érzetet adva, körém fonta védelmező karjait.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Mit?Hogy engedtem, hogy elélvezz, vagy hogy szóltam?-suttogta mély hangján fülembe.Fejem olyan piros lett, mint egy rák.-Ugyan bébi, hihetetlen volt.Mint egy Istennő.Komolyan mondom, hogy megőrjítesz.Ne szégyelld ezt előttem.Már egyszer úgy is elmentél alattam..Emlékszel?-mondta huncutul.Ha ez lehetséges, akkor még jobban elvörösödtem.Ennek ellenére a vágyat újra éreztem magamban, és újra érezni akartam ajkait.
-Ümm..Bemegyünk a szobámba?-kérdeztem 'angyali' mosolyommal.
-Hát persze..-nyalta meg ajkait.Szemeim kikerekedtek, a kép ami újra lejátszódott a fejemben ágyékomban ért véget.
-Á, hát itt vagytok! Titeket kereslek már úgy..-nézett Michael az órájára-..ümm..2 perce.Na de mindegy.Anya azt kérdezi Harry, hogy itt alszol-e.
Harryvel egymásra néztünk.Lehet mindkettőnknek ugyanaz járt a fejében?! Mert nekem az, hogy ha itt maradna tuti rámásznék és vagy egy emlék miatt elrontanék mindent, mint eddig, vagy pedig...vagy ugyanez.Szomorúan vizslattam magam belülről.Hol bennem a hiba?!Miért nem tudok rajta túllépni ennyi idő után?Annyira sajnálom Harryt, hogy mindig elrontom a csodálatos pillanatainkat.Bár most..kivételesen nem én rontottam el.El élveztem, úgy, hogy dörzsöltem magamat hozzá, és csókolóztunk..mégsem jutott semmi sem az eszembe!
Lehetséges, hogy így fogok hozzá szokni a testi érintésekhez.Mármint..az ennyire intimebbekhez.És ebben Harry fog segíteni...mármint már elkezdte.Lehet, hogy ezzel ő is tudatában van, csak ezt sem szeretné elmondani?
Elmosolyodtam a tudaton, hogy ennyire törődik velem.
-Lemegyek, megbeszélem Julival.Kérsz valamit Abb?
-Megyek veled!-hadartam aztán indultam is, húzva Harryt is a kezünknél amit összekulcsoltam.

***

~MEOW~
-Mau..mi az?-..újra nyávog.Kinyitom a szemem, körül nézek.Semmi.Mau viszont a hasamon fekszik és rám meredve nyávog.Régen, mikor először csinálta ezt nagyon megrémültem, de mára már megszoktam.-Jól van, gyere.-fogtam meg, majd kibújva a takaró fogságából halkan kilépkedtem a szobából.
Mau kiugrott a kezemből és az egyik ajtóhoz szaladt.Oda mentem és kinyitottam a fürdőajtót.Még tíz centire sem nyitottam ki, mikor Mau gyorsan besurrant.
-Ennyit szerettél volna?!-kérdeztem kedvesen, nézve a fürdi padlóját.Válaszul egy gyors nyávogás.Elmosolyodtam aztán vissza mentem a szobámba, az ajtót nyitva hagytam pár centire.Még csak hajnali három és négy között lehet, biztos visszajön aludni.
Óvatosan visszabújtam a szerencsére még meleg takaróm alá.Óvatosan Harry mellé bújtam.Csak Dyran egyik boxer alsója volt rajta, így mikor átkaroltam, leplezve kíváncsiságom, azért sunyin megtapizhattam kidolgozott felsőtestét.Beszívhattam bőrének illatát.Nézhettem, ahogy alszik, mint egy angyal.Szerintem nincs ennél jobb a világon.
Kint még sötét volt az ég, de kissé kezdett világosodni.Épp, hogy csak észre lehetett venni.A madarak még nem csiripeltek, még csönd volt odakint.Tetszett ez a némaság, a csöndnek a hangja..vagyis majdnem.Ugyanis a világ legdögösebb és legelkápráztatóbb pasija itt szuszog mellettem.Elmosolyodtam, majd behunytam a szemem.Pont, mikor Mau visszaugrott Harry lába közé.Mindhármunkra frász jött a következő pillanatban.Én Mautól ijedtem meg, amiért csak azt láttam, hogy éppen hunyom be a szemem, mikor azt látom, hogy valami bronz-fekete lény 'elkapja' Harry lábát, Harry azért mert fel vakkantottam és mert hirtelen szorítottam meg az ölelésemben, miközben ő aludt.Mau pedig még az ágyról is vissza ugrott a padlóra, mert ő meg attól ijedt meg, ahogy mi megijedtünk.
Mikor ez mind eljutott a tudatomig, hangosan kuncogni kezdtem a megfagyott levegőben, ami szerintem még viccesebb volt.Harry is elmosolyodott álmosan, majd rám nézett.
-Legalább te jól szórakozol!
Mau vissza ugrott ránk, aztán Harry két lábfeje, vádlija közt le is feküdt.Harry átkarolt, aztán magához húzott.Próbált az oldalára feküdni, de Mau miatt nem tudott rendesen.
-Mau..cicc..gyere ide!-hívtam magamhoz.Álmosan felemelte fejecskéjét, aztán komótosan felállt, átmászott rám, aztán ledobta magát a hasamon.Jót nevettem rajta, aztán attól meg rázkódni kezdett, ezért még jobban nevettem.
Végül Maut lehúztam magam mellé, két kezem közé, mellkasomhoz húzva, testemhez bújva oldalt.Valahogy én is így lehettem Harryvel.Egyik legszebb hajnalaim közé tartozott a mai reggelem.